Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Március
Ferenczes István

Kalamajka

A hetvenkedő Vári Attilának

 

Harmadnapja dühöngött már a hóvihar Bukarestben,

mintha lerohanta volna a tajga, rázúdult a Bărăganra

valami levantei átok, a Gara de Nordon tébláboltam,

keringtem a csattogva fel-felpörgő menetrend nagy

pannója  körül, késtek az érkezők, el sem indultak a

menetrendszerintiek, a tudakozóban az egyik hölgy

csak a vállát vonogatta, amikor arról érdeklődtem,

hogy mikor indul a nagybányai vagy a szigeti gyors,

hat-hét, talán tíz óra múlva, kínomban a hóvihar szüneteiben

a pályaudvar körüli utcák kocsmáiban csatangoltam,

egy pohár forralt bor után továbbálltam a következőbe, aztán

arra gondoltam, hogy beülök egy moziba, emlékeztem

is egyre, alig száz méternyire a Nord Hoteltől, egy utca-

sarkon állott, de a vészhelyzetre való tekintettel ez is

zárva volt, a kurva mindenit, dühöngtem magamban,

amikor a hátam mögött megszólalt egy ismerős hang,

csak nem a kuplerájban akarja tiszteletét tenni az úr,

szólt rám Vári Attila, aki tudálékos részletességgel

elkezdte magyarázni az épület homlokzatán lévő

márvány dombormű elég egyértelmű mibenlétét,

Mária Terézia meghágatását a délceg magyar testőrök

paripái által, úgy álltunk ott, mintha lassított lónézésben,

a kavargó havazásban, mintha valóban mozogtak volna

a domdormű alakjai, örvendezve találkozásunknak,

indultunk vissza az állomás felé, de én már akkor tudtam,

hogy mindezt álmodom, mert Vári Attilával én sohasem

találkoztam egy bukaresti utcasarkon, különösen télen,

hóviharban, legfennebb csak vendéglőben,

talán a Berlinben, de ebben sem vagyok biztos, gyere,

elviszlek egy igazi, számunkra otthonosnak tűnő kis-

vendéglőbe, Ca la maica a neve, mint otthon, anyánk-

nál, innen jön a kalamajka szavunk, székely szolgalegények,

inasok, iparosok, cselédlányok szoktak ide járni, azt hiszem,

a tulaj is székely, magyarázott kifogyhatatlanul, miközben

valamerre a Ferentari felé gyúródtunk a térdig érő hóban,

látni is alig láttunk, amikor felszusszant három világító ablak

előtt, talán megérkeztünk, kivágódott a bejárati

ajtó, a gomolygó párafelhőben egy atyafi bukfencezett ki,

talán kidobták, talán olyan részeg volt, hogy csak

így tudott hazafelé indulni, bent furcsán néztek ránk, talán

a két háború közötti idők elevenedhettek meg, mert a legények

ölében ülő cselédlányok népviseletben voltak, zsebkendőjükkel

legyezték, törülgették kedveseik izzadtságtól gyöngyöző

homlokát, furcsán néztek felénk, de

már hozták is asztalunkra a forralt borokat, egész-

ségünkre, az úrfiak egészségére, koccintottak a kocsma

székely vendégei, akik a szokásostól eltérően nem mecseregtek,

hanem halkan, de tisztán danolásztak, kísérték az egyszál cigány

hegedűs muzsikáját, mi pedig hallgatagon ittuk a bort, valami

határtalan mélabú telepedett ránk, szinte megkövülten hallgattuk

a „Csillagos ég, merre van a magyar hazám” hajlongva, jajongón

fonódó dallamait... Hát ez az, nézett rám Attila, tényleg, merre van?

Fizetünk, szólt a pultos felé, aztán kiléptünk a vaksötétbe. Talán

a budapesti Király utca valamelyik kocsmájából.




.: tartalomjegyzék