Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - Szeptember
Muszka Sándor

Kisprózák

ILDIKÓ

Úgy tudják meg, hogy ő lenéz engem, lenéz, met ő tanítónő, s én csak egy egyszerű munkásember vagyok. Pedig én a pénzemet nem iszom el, engem a gyárba es szerettek, met akármijen világ vót, én reggel a kapun a félpálinkát bévittem. Fel es hívatott egyszer az igazgató, azt mondja: Sanyika, idefigyeljen, a hülyeségnek legyen vége! Mondom, kivel beszélsz, te taknyos? S azzal az asztalt reaborítottam.
Aztán onnat átkerültem a sántierre.Vót ott egy ügyes főmérnök, azt mondja nekem: Sanyika, a darut lássa-e? Mondom, hogyne látnám, azt mondja, ha lássa, egykettősön másszon sza fel! Mondom, én biztos nem, nekem családom s gyermekem es vót, s ha leesek, az agyamat kitöröm. Felmentem a darura, s mikor meghúztam az egyik kart, az eleje úgy bétért, hogy pont a cementlapoknál állt meg. Épp hogy bé kellett akasztani. S onnan aztán áthelyeztek, építettük a szerpentineket. De még szerencsére vótak azok a cseh gépek, met olyan keskeny helyek vótak, a lábadat nem tudtad kinyújtani, s olyan helyen román géppel micsinálsz? Met akármijen sofőr vagy, a faszodot beléverheted, met ott te meg nem térsz.
Úgy tudják meg, lenéz engem, lenéz, met ő tanítónő, s én csak egy egyszerű munkásember vagyok. Pedig én a pénzemet nem iszom el. Mikor megjelentek a montenbájkok, az első a városba nekem vót. Fel es mentem vele a Bálványosra, ott ittuk a sört a barátokkal, ment a fl;kenyezés. Egyszer látom, erőssen nagy eső lesz. Felszöktem a biciklire, eresszed bé Kézdi felé. De az eső es jött utánam, de én úgy tekertem, olyan sebessen, hogy ahogy az jött, csak a hátsó sárvédőt ütte. S ahogy Kézdin az utcánkba bétértem, az eső elment egyenesen.
Lenéz engem, pedig még Magyarba es elhordoztam. Olyan Elvis koncerten vótunk, hogy amikor Elvis engem meglátott, aszonta: haudujudu, máj frend iz Sanyi. S a dobos a cin- tányérra avval a bottal akkorát vágott, hogy meg es ehültünk. Bémentünk egy nagy diszkóba, jöttek szembe a komák, esküszöm, mindegyiknek olyan szeme vót, mintha akkor keltek vóna fel. Odajön hezzám az egyik, aszongya nekem: fűvet veszel-e? Há mondom, szerinted lóval jöttem, bazmeg?
Úgy tudják meg, lenéz engem, lenéz, met ő tanítónő, s én csak egy egyszerű munkásember vagyok.

SZERETTEM A KOMÁMOT, MET Ő SEM FOGLALKOZOTT

Akkor még nem vót ilyen füdzős világ, tízes vassal köttük a cipőnköt. Én köttem, s a koma tartotta az ujját. De szerettem a komát, met ő sem foglalkozott. Elkerültünk vót orosz fogságba, ott olyan hideg vót, hogy tettünk egy nagy tüzet, de megfagyott. S aztán tavasszal, ahogy az idő egy cseppet megloccsant, olyan tűz lett, hogy a barakkok mind leégtek. Vót ott egy ügyes kapitány, aszongya: fiúk, lássák-e azt a finom fenyves erdőt? Szerettem a komámot, met ő sem foglalkozott.
Mikor a fészikkel béfuttunk, úgy hulltak a fák, mint Braillán a gyufagyárba, s aztán meg es szöktünk. Futtunk a jégen, az oroszok lőttek utánunk. Vót ott egy lik, bészöktünk a vízbe, a komának vót még valami finom amerikai dohánnya, azt szépen ott elfüstöltük. S aztán haza es mentünk vóna, de én szerettem a komát, met ő sem foglalkozott. Vót egy kocsma, aszongya, gyere, ide mennyünk bé, hát ott vótak valami mocsok oláhok, s valami mocsok magyargyűlölő kapitány. Olyan verekedés lett, hogy ha nyámokul a csekkből a pénzt essze nem szedjük, még öt év börtönt es kaptunk vóna. De én szerettem a komát, met ő sem foglalkozott.



.: tartalomjegyzék