Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2015 - November
László Noémi

Ferenczes István: Válogatott versek c. kötetéről

Végy egy marék csontot, szórd meg a hegyekhez fércelt láthatárral, borítsd rá a szél nagyböjti xilofonon pengetett litániáit, kösd kilenccsíkos kenderzsákba, hordd tele hóval, tömjénnel, szénaillattal, s már összeállt Ferenczes István a Székely Könyvtár sorozatban megjelent, válogatott verseskötetének alaphangulata.

A hangulat, amelyből kihajt egy keservesebb korban lebegő hargitai táj, fázó fogakként egymáshoz koccanó hegyekkel, kemencetűz fényében felrémlő krumpliföldekkel s a rajtuk imbolygó portölcsér-tornyokkal.
A havas mezők, a neuraszténiás csíki köd, a középkori alkonyat panorámája mellett azonban ott sorakoznak a közelről megfigyelt tájba kódolt utalások: aljas-zöld repkény, demagóg szulák, gyíkpohár, gyásztárnics, betyárkóró, porsáfrány.

Mindez apokaliptikus látomásban tekeredik a szemlélőre, aki alacsonyrendű mételyfű-féléket, kígyónyelvet, alázatos algát, trágár békalábat emlegetve a szó szoros értelmében „virágnyelven” tudósít egy élhetetlen sors fojtogató körülményeiről, a virágok fémkorszakáról, ahol „állunk nárciszmezők vesztőhelyein”.
Ezt indiánregénybe oltott, diktatúra-beli díszvadászat követi, ahol felüti fejét a nyelvi szürreál, mely a kötet második felére nagymértékben rányomja bélyegét, és szándékkal vagy anélkül, de a szerző védjegyévé válik.
Ezáltal a tájból előrajzolódik az alkotó arca, egy olyan emberé, aki meglátja a mítoszok megnyúzva nyerítő fehér lovát, a nagy pelyhekben zuhogó, széttépett menyasszonyokat, a vadkörtefákon zamatosra érő dolmányos varjúsereget, a kakukknak épített összkomfortos fészket, a vízszintesre kalapált kérdőjeleket.
Igen, ez Ferenczes István világa, ahol bíborszínű gyászolkát ölt a kedves, ebcsipkével és tölgyfagyöngysorral körítve, ahol krokodiltojásért, fókaribizliért és jegesmedveszőlőért kell sorban állni, ahol a fáradtolajfák tövében jáspiskótát csócsálgatva látható az Épségkirálynő.
Ez csíxerenád lemetaforrázott világa, nehézüzérséggel, kétségbeejtőernyőssel, szanitéesszel és bellenséggel. Ilyen és ehhez hasonló szóalkotással szemlélteti Ferenczes, hogy klórozott víz ömlik a tiszta forrásból. És ha nem is kapja meg a kakascímer első fokozatát az iszaprojttal, e kötetet fellapozva egy képzeletbeli Székely Medence minden gondját-baját, áldását és átkát tálcán kapja majd a kedves olvasó.




.: tartalomjegyzék