Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - November
2019 - Október
2019 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Május
Ferencz Imre

Özönvíztől vízözönig

Amikor az özönvizet

bemondta a tévé,

magába szállt s eltűnődött

ismerősünk, Noé:

 

miért építeni bárkát,

honnan annyi deszka?

Inkább léggömböt bérelek

ki ez alkalomra...

 

Azzal aztán felmehetünk

magasan az égre,

Körülnézhetünk odafenn,

s le a fellegekre.

 

Égi járgány biztonságos,

az neki a titka,

hogy odafenn nincsen zátony,

nem tornyosul szikla!

 

Gondolában gondolkodom,

minek ide bárka?

Tiszta újat igényelek,

legyen német márka!

 

Berakok én tücsköt, sáskát,

szamarat és bárányt,

mindenből egy párat viszek,

de egyet se ártányt...

 

Ne érezzen senki hátrányt,

viszek lovat, zergét,

képviseltetem én, kérem,

a föld minden férgét.

 

S viszek mindenféle magot,

fel a magas égbe…

Remélem, hogy rövidesen

sor kerül vetésre...

 

Felkészült Noé az útra,

minden reggel edzett,

nemsokára, egyik este

cseperegni kezdett,

 

s amikor már száraz lábbal

nem lehetett járni,

jelt adott egy forgalmista:

fel lehetett szállni.

 

Fel is szálltak. Előzőleg

számoltak vagy százat.

Tíz mérföldnyi magasságban

hirtelen megálltak...

 

Emelkedünk? Nem, süllyedünk!

Szomorú a válasz.

Itt vagyunk a magas égben,

s nincs alattunk támasz!

 

Mi a csuda történt vele,

veszíti a gázat:

mintha szeget kapott volna...

Nahát, ez gyalázat!

 

Mese nincs, mást nincs mit tenni:

mit ír a szabályzat?

Le kell dobni mindenfélét,

legyen tárgy vagy állat...

 

Kezdjük hát az elefánttal?

Vagy kinek van mersze

önkéntesen leugorni,

hogy halálát lelje?

 

Leszökhetünk sorra-rendre

 – óbégatott Noé –,

lesz amiről beszámoljon

este már a tévé!

 

Bárkára szólt a pályázat

– szólalt meg az Isten –,

Látod, Noé, ezt érted el

nagyfejűségeddel:

 

építettél volna bárkát,

nem vagy te pilóta,

felelősség terhel téged

gyermekkorod óta!

 

Szégyenében felüvöltött

– és felébredt Noé.

Szerencsére álom volt csak

ez az egész balhé...

 

Szerencsére helyén van még

minden itt a Földön.

A vízügynél intézkedtek,

vízözön ne jöjjön

 

addig, amíg Noé mester

építi a bárkát.

Ne zavarja senki se őt –

inkább szedjen málnát.

 

Amikor a bárka kész lesz,

jöhet már  a zápor –

fedélzetén biztonságban

lesz a béketábor.

 

Megküzdeni a nagy vízzel,

s győzedelmeskedve

térni vissza hőn szeretett

ős szülőföldedre,

 

az lesz majd a szenzáció,

mit megír a sajtó.

Lefotózzák, mint csapódik

ki a bárkaajtó...

 

Ezresével tolakodnak

fel az Ararátra,

közvetítik mindenfelé

egyenes adásba’.

 

Száz tévé lesz a helyszínen,

válogatott stábbal:

partra szállhat minden állat

újból száraz lábbal...

 

Mert sikerült szerencsésen

kikötni a bárkát,

ezért talán Noénak majd

pénz üti a markát...

 

Nem a pénzért cselekedtem! –

mondja büszkén Noé.

Többet ér a becsületem,

mint egy kehes lóé!

 

Amit tettem, önzetlenül

hajtottam én végre:

megmenteni a világot,

hogy ne legyen vége!

 

Éljen minden boldogságban:

ember, növény, állat!

Ne kapkodjuk egymás elől

soha el a tálat,

 

hisz ez a Föld elég tágas,

mind elférünk rajta!

Könnyebben, mint a bárkában

milliónyi fajta...

 

Hanem most már elköszönök,

–  mondta végül Noé –,

társadalmi feladatom

nem a szószólóé!




.: tartalomjegyzék