Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Március
2019 - Február
2019 - Január
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - Szeptember
Molnár Vilmos

A rajzceruza figurázása

(Léstyán Csaba gyerekkönyv-illusztrációiról)

Vannak könyvek, amelyekhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak azok a rajzok, amelyekkel első kiadásukkor bocsátották útra őket. Milne Micimackójának szereplőit, vagy Fodor Sándor Csipikéjét már el sem tudnánk képzelni másként, mint E. H. Shepard vagy Rusz Lívia rajzaival. Ezért is nehezebb annak az illusztrátornak a dolga, aki jól ismert könyvek új kiadásánál a bevettől eltérő ábrázolással próbálkozik. De úgy néz ki, Léstyán Csabának ez sikerült. Nem is akárhogyan. Bízvást elmondható, hogy mostantól azoknak, akik Bajor Andor Egy bátor egér viszontagságainak vagy Garay János Az obsitosának legújabb kiadását olvasták*, Cincogó Felícián vagy Háry János alakja Léstyán keze nyomán jelenik meg szemeik előtt.

Nézegetve a Garay János könyvébe rajzolt figurákat, olyan érzése támad az embernek, mintha valahonnan már ismerné ezeket a fizimiskákat. Mintha csak tegnap vagy tegnapelőtt jött volna szembe valamelyikük Csíkcsicsóból Csaracsó felé menet a mezőn. Őfelsége Ferenc császár csak alig bárgyúbb egy élemedett korú, kissé becsiccsentett sírásónál, s a kis mufurc Napóleon sem az a fajta, akitől megroggyanna a székely lába, ha késő este hátra menet az árnyékszékre, véletlenül belebotlana, amint ott duzzog a pajta sarkánál. Háry János viszont épp olyan mindenre elszánt mokány képpel néz, mint egy Vacsárcsiból beszekerezett makuj székely, ha nem akarják kiszolgálni a jenőfalvi kocsmában.

A Bajor Andor-könyv egereit szemrevéve egyből megfog azok plasztikussága. Olyan jó tömöttek ezek a figurák. S még szőr is van rajtuk. Úgy, ahogy az kell. Teszem azt, egy egér legyen tényleg egér, még gyerekeknek szánt rajzokon is, ne holmi Walt Disney-féle szépelgő félmegoldás rágcsáló és ember között. Ne sértsük meg az egereket. Nem Amerika ez, kérem, hol úzus borotvával levadászni a hónaljszőrzetet is onnan, hova pedig az Úristen teremtette.
Illusztrációk illusztris történetekhez. Jól eltalált rajzok jól ismert mesékhez. Egy-egy találóan ábrázolt grimasz által a történeteknek röptében elkapott hangulata. A ceruza figurázása, képi tréfabeszéd, grafikai hecc. Ennél többet nem kell beléjük magyarázni. Ha úgy tetszik: egyszerűen csak bohóság. Ha úgy tetszik: a legnagyobb dolog, mi csak létezik – játék. Veszélyes dolog végeredményben. Egy-egy fintorban könnyen magára ismerhet a gyanútlan szemlélő.

Mondjuk úgy: jó nézegetni ezeket a rajzokat. Hosszan és szívesen elidőzik rajtuk a figyelem. Eszébe jut róluk az embernek ez-az. Virgonc ötletei támadnak, rég elfeledett dolgokra csodálkozik rá ismét. Egy időre újra egy gyermek szemével képes látni... Humor felől, játék által becserkészhető a múlt ifjúság?

Egy alkalommal arról beszélt Léstyán, hogy mennyivel nehezebb, munkaigényesebb gyerekkönyveket illusztrálni, gyerekeknek rajzolni, mint felnőtteknek. Hogy a felnőttnek elég néhány utalásszerű vonal, pár jól elhelyezett színes folt, a többit már hozzáképzeli ő maga, asszociál, saját emlékei alapján tudja, tudni véli, mit ábrázol a rajz, mit akar mondani. A gyerek viszont szereti az aprólékosan kidolgozott ábrákat, a gondosan megrajzolt részleteket, az ő fantáziáját ez mozgatja meg jobban. Tudata nemcsak építkezik, még gyűjti is az építőköveket. Értelme még nincs leterhelve előregyártott mondanivalókkal.

Léstyán Csabának számos igényesen megtervezett könyvborító került ki eddig a keze alól, jónéhány könyv illusztrációja dícséri grafikai tehetségét. Csendes vállveregetéstől egészen zajos tetszésnyílvánításig sokféleképpen fogadták már ezeket a rajzokat. Tudtommal csak ellenérzéssel vagy közömbösen nem. Sokan talán már el is könyvelték, hogy Léstyán csak kiváló könyvillusztrátor. Sokan talán már be is skatulyázták, hogy príma rajzokkal dobja fel az irodalmat és ennyi.

Ezek naivságán is lehet derülni.


.: tartalomjegyzék