Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Május
Dimény-Haszmann Árpád

Versek

NEM ÉRTEK SEMMIT

 

aki szerelmes, és beleéli magát,

az előbb utóbb

nagyon megszeret valakit.

aki szeret,

az sokat puszil és ölel.

 

apa sok lányt ölelt és puszilt,

ő mesélte, amikor arra biztatott,

hogy klaudiát pusziljam meg,

csak bátran, ha tetszik.

végül édest szerette meg nagyon,

ezért ők már szeretkedhetnek,

olyankor elfoglalják egymás szívét.

 

akire ránézel, és szép, és tetszik,

abba szerelmes lehetsz.

én úgy vagyok vele,

mint huni új biciklijével.

szép is, ezüstkék, és tetszik.

megengedtem volna, hogy

egy órát játsszon a mestermc-ben,

ha ideadja egy körre.

amúgy a videojáték izgalmasabb,

közben erősen dobog a szívem,

biztos ez is a csatázás miatt,

lehet a játék el akarja foglalni a szívem.

 

amikor szaladok is erősebben ver,

és amikor egyik este későn aludtam el,

apáék filmet néztek,

és a képernyőn két izzadt bácsi csókolózott,

megijedtem, te még nem alszol?

kérdezte apa,

nem válaszoltam,

lehunyt szemem alatt is

éreztem dobogni a vért.

 

nem értek semmit a szerelemből,

bár lehet nekem még amúgy sem kellene

ilyesmikkel foglalkoznom.

 

 

ÖRS ÉS ELŐD KÉPZELLÉNYEI

 

1. A PUSZA

 

ő is egy szörny, mint a többi,

malacos orra oly tönki,

ha hívom, csak este jön ki,

nem is ismeri más sönki.

 

van neki szárnya meg árnya,

sokszor csak fát eszik fára,

és fából van egyik lába,

ha megenné, biztos fájna.

 

nappal egy hallgatag kuka,

pedig ő nem olyan buta.

nem félek tőle, mert puha,

csak puszil, mert ő a pusza.

 

nem szúr, mint apa bajusza,

de ezt ő nem szabad tudja,

valamit sejthet, mert újra

meg újra vágja-lehúzza.

 

2. A DODISDODIS

 

villanypóznák hegyén jár-kel,

ott lógánd’ kedvenc oszlopán,

most is éppen kábelt rágcsál,

az éhség egyszerű okán.

 

olykor viszont az történik,

zokon veszi a villany, s bye!

sötétség lesz, ne ijedj meg,

főleg ne ríj vagy kiabálj!

 

várd, amíg ágyadba csusszan,

mesét olvas és betakar,

aztán mikor elaludtál,

jöhet egy új adag… huzal.

 

csak azt bánom, de azt nagyon,

hogy apa gépe is leáll,

mérgelődik, nem tud írni,

és velünk is csak kiabál.

 

3. A JÉGZABÁZÓ

 

ne vacogj, ne didere-egj!

hol a sapka? hol van a sál?

hol a kesztyű? ott jön e-egy

me-esszi földi jégzabál!

 

mindent megesz, ami jégből,

mifelénk csak téle-en jár.

megeszi a hóembert is

a messzi földi jégzabál!

 

nem látod, mert nem akarja,

viszont könnyen me-egtalál.

ne hagyd lilára a füled,

mert ő azt is me-egzabál!

 

lovak szarvát ő ette meg,

apa mondta, ez nem hagymáz,

bokri bácsi lovain sincs,

csak mesékben, de ott az más.

 

4. BUFABUFA

 

nagy fő, kis láb, bufabufa

itt él, itt jár a faluba.

beköltözött a könyvtárba,

azóta is be van zárva.

 

be van zárva, négy reteszre,

de nem olvas ez a nyeszle,

hasa ott van, hol az esze,

ott szippantja a tudást be.

 

nagy fő, kis láb, bufabufa,

nem látod, mert dúlva-fúlva

be-bejár az isk-óvoda,

tudományra fáj a foga.

 

az esőben táncra perdül,

hideg télben kabát nélkül,

mikor aztán űzi eszét

bufabufa, szevasz, beszéd!

 

belematat az agyadba,

tata helyett mondod kaka,

antó burrog, s szupertuta,

hibás csak a bufabufa!

 

5. A VÉRONTÓK

 

amerimókában élnek, és az már

a valóság, tehát léteznek,

viszont egyáltalán nem bírják a mókát,

sőt eltulajonképednek tőle.

és a színük: mint egy igazi

állatnak! csak ők

még egy lapáttal ráraknak,

például, ha látsz egy piros

csíkost a fán,

az nem az oráncsikán,

vagy a tukángután,

jobb lesz rögvest iszkolni,

nem állni ott sután,

mert az biza egy vérrontó,

és hirtelen ugrik majd rád,

keserves óbégatás és telenadrág,

védekezni nem ér, csak annyit,

mint póktojáson a patkolás,

ugyanakkor rusnya,

előálló a füle, pont olyan, mint

barnikának, aki a kőhídnál lakik

s van két bak nyula,

ő viszont egy szamárnagy.

ha őt megismerné, szívesen lenne a

rémálma, de térjünk vissza a témámra,

aki, bár fákon él, nem almák

vérével ontja szomját naponta,

szereti a szilvát is, sőt a céklát, de

azt legutóbb visszavonta,

amúgy csak én ismerem titkát,

hogy virágporral lehet

lecsalni a földre,

de ezt is csak szilvaízbe főzve

fogyasztja,

és akkor aztán napokig körbe-körbe

rohangász torka- és lélekszakadva.

sokszor egész reggelig,

amíg a képzelőerőm letelik…




.: tartalomjegyzék