Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Február
2019 - Január
2018 - December
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Május
Cseh Katalin

Emlékbazár

– emlékbe zár az emlékbazár-

 

A TANÍTÓ NÉNI

 

A tanító nénitől nagyon féltem,

ha megláttam,összeszorult a gyomrom

és izzadni kezdett a tenyerem...

Szorongva mentem reggel iskolába,

és titokban azt reméltem,

hogy egyszer csak nem ő

lép az osztályterembe,

hanem valaki más...

De nem történt semmi, csak a félelem

terebélyesedett bennem és szépírásból

szaporodtak az elégtelenek... azóta is csúnyán

írok és van, amikor reszket a toll a kezemben.

 

ISKOLAI FOGALMAZÁS

– a szülőkről –

 

Anyukám földrajzot  tanít

az iskolában és sokat mesél

a bátyáimnak meg nekem

Afrikáról, egy éneket is tanultunk tőle:

Afrikában gyönyörű az élet.

Amikor itthon van, akkor varrni is szokott

varrógéppel nekem meg a babámnak

szebbnél  szebb ruhákat virágmintás anyagokból,

a testvéreimnek rövidnadrágot meg ingeket.

Apukám nem dolgozik sehol, itthon ül

az irodában és várja a híveket,vagyis

az embereket a faluból, hogy beszélgessen

velük mindenféléről, de leginkább Istenről.

Vasárnap délelőtt a templomban prédikál,

olyankor felveszem a fehér csipkegalléros

zöld bársonyruhám és a fekete lakkcipőm,

ott ülök anyukám mellett az első padban,

és szívom magamba a semmihez sem

hasonlítható templomszagot...

Apukám néha elmegy temetni,

olyankor egy kicsit félek tőle,

de ez nem tart sokáig.

 

STIGMA

 

Az igazgató bácsi azt mondta,

hogy azért nem lehetek pionír,

mert az apám osztályellenség.

Én voltam az egyedüli nyakkendőtlen az osztályban,

miközben a többiek nyakkendősen vigyorogtak rám.

Úgy éreztem magam, mint a csóré csiga a házasok között.

Forrott bennem a tehetetlen düh és harag.

Otthon megkérdeztem apámtól:

„Miért nem mondtad nekem, hogy hányadikosoknak

vagy az ellensége? Talán a mi osztályunknak,

esetleg a negyedikeseknek?”

Apám csak mosolygott, de nem felelt,

szomorúság bujkált benne...

A következő tanévben engem is pionírrá avattak,

viszont osztagparancsnok nem lehettem.

Meg sem mertem kérdezni apámtól, hogy miért.

Úgysem válaszolt volna.

 

BETEGSÉG

 

Negyedikes koromban sokat betegeskedtem,

szamárköhögésem volt meg többszöri

tüdőgyulladásom,  s halálfélelmem.

Valahogyan mégis befejeztem az elemit,

de az első alkalom volt, hogy nem kaptam oklevelet.

Tudomásul vettem, mégis rosszul esett.

A vakáció második hetében Mária, az első tanuló

felkeresett és hozott egy tábla csokit,

akkor az volt nekem az oklevél.

Addig őriztem az éjjeliszekrényemben,

amíg ehetetlenné vált, ám akkor sem én dobtam ki,

hanem a bátyám. Közben kilábaltam a

csúnya betegségekből, és már nem csak kínomban

mosolyogtam. A halálfélelem is kiköltözött belőlem,

de csak ideiglenesen...




.: tartalomjegyzék