Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Május
Zalán Tibor

A békakirály

A Grimm-testvérek nyomán…

 

SZEREPLŐK

Király

Lilike, a lánya

Béka/király

Egér

 

1. jelenet

A király trónterme. Inkább hasonlít egy könyvtárhoz, faltól falig polcok könyvekkel megrakodva, az asztalon istentelen rendetlenség, három telefon, kéziratok, utóbbiak eldobálva a szőnyegen is. A király a varázsgömbjével játszik.

 

KIRÁLY Feldobom, leejtem, elkapom, nem felejtem… el, megrázom, magázom… ennek itt nincs így sok értelme, de jól jött ki, úgyse hall most engem senki, na, akkor most elölről, feldobom, elejtem, elkapom… kivárom… egy, kettő, három… (Óriási durranás, fény- és hangeffektusok, a varázsgömb önálló életre kel. Az egész cécó a király egyetlen intésére abbamarad.)  – Nem az igazi…! (Megcsörren az egyik telefon. Felkapja, belerecseg.) Mi van? Itt a király beszél… nem holmi kósza szél…  A király, ki nem Károly, hanem Béla, de ez ne legyen szóbeszéd még ma… se…  Országos gondjaim foglalnak le. Gondjaim nagyok. Roppant elfoglalt vagyok… Egy óra múlva? Egye fene… Hívjon vissza, legfeljebb nem veszem fel. Hadüzenet? Azt hiszi, hogy ilyesmivel felingerel? Legjobb, ha előre megadja magát. Jó éjszakát…! (Kapcsol.) Nem ártana megreggelizni. (Ismét a varázsgömbjét piszkálja.) Feldobom, leejtem, elkapom, nem felejtem… el, megrázom, magázom… ez már volt… nagyobbat szól, mint egy colt… (Irgalmatlan dörrenés, fényjátékok, amelyek a király egy újabb intésére abbamaradnak.) Nem az igazi! Tehetségtelen vagyok. Bezzeg a nagyok, azok tudják, hogyan lehet igazi csodákat csinálni. Csak zaj meg fény… Bármi más… akármi… (Megcsörren a második telefon. Türelmetlenül kapja fel, ezt is igyekszik röviden elintézni.) Itt a király! Miféle sirály? Még jó, hogy nem seregély. Élen haladjak a seregek elején? Nem érek rá, országos gondok nyomnak… két óra múlva? Legyen… De jobb lenne holnap… (Lecsapja a telefont. Ismét a varázsgömbjével vacakol.) Feldobom, leejtem, elkapom, nem felejtem el, megrázom, magázom… hipp! hepp! hopp! (A szokásos lárma, fényeffektusok, csalódottan huppan vissza a trónszékébe.) Mit nem csinálok jól? Nagy csinnadrattát már tudok teremteni, de a lényeg még sehol… Elolvastam minden könyvet, elzokogtam minden könnyet éjszakánként, míg más aludt, magamra zártam ajtót, kaput… de ez is, most hogy jön ide… Jesszusom, a lányom felébredt, ide csörtet Lilike… (Megcsörren a harmadik telefon. Felkapja azt is, de most már nem is hallgatja meg, mit akar a másik fél.) Hadüzenet? Tudod mit? Én letépdesem azt a nagy hülye fejedet. Ja, hogy baráti látogatás? Ez csak egy sima beetetés… Hogy nem is figyelek oda? Igaz! Elég, ha figyelek ide. Országos gondjaim nagyok, a varázsgömbömmel is bajban vagyok, hagyjanak engem békén, lovagoljanak békán… (Lecsapja a telefont, kiesik a kezéből a varázsgömb. Az ajtóig gurul, amely kicsapódik, és beront rajta Ilike, a királylány.

LILIKE Jó reggelt, felség! Mi újság? Óh, de cuki ez a kis gömb! Bár jóval nagyobb, mint egy gomb, gurigázni vele a kertben még lehet… (Visszateszi az asztalra.)

KIRÁLY Lányom, neked elment a józan eszed! E gömb királyi tulajdonom, felemelem, leejtem, de mindig elkapom, nagy varázslóktól itt maradt ereklye… Mitől tágult a szemed olyan kerekre? Ereklye az olyan, mint a hozomány. Majd ha nagy leszel, és valakihez hozzámész…

LILIKE Nagy vagyok már, de nem megyek senkihez. Kezemet kérték királyok, hercegek, majd bolond leszek egy férj igájába önként belemenni. Apám, a házasság nekem semmi.

KIRÁLY De mi lesz az utódokkal? Akik majd a trónomat öröklik…

LILIKE Neked minden gondolatod ebbe bicsaklik bele. Gondnak elég lenne ennek is a fele. (Ugrál, egymás után húzza ki a lábával a telefonokat, a király kapkod utána, azután feladja.) Itt nem lehet lépni… itt nem lehet járni… a te szobádban nem lehet semmit se csinálni…

(Amíg a király a telefonokat igyekszik visszadugni a konnektorokba, addig a lány elcseni a varázsgömböt az asztalról, és kiszalad vele.)

KIRÁLY Hebehurgya… véreshurka… tényleg enném… reggeliznék… hol a gömböm… nem érdekes… sajtos omlett… jöhet, mehet… miért nincs kész még a szakács? Föl sem ébredtem, és máris jó éjszakát? Tojást akarok enni! Okos király akarok lenni. Hol a gömböm, rontom-bontom? Majd csak meglesz, és megoldom minden gondomat! Király ember már csak így mulat…

 

2. jelenet

Lilike a kertben mászkál, virágot szed, a hajába tűzi, felel a madarak csicsergésének, aztán eszébe jut a varázsgömb. Előhúzza szoknyája zsebéből, és gurigázni kezd vele.

 

LILIKE De szép gömb… mint egy gyöngy… mint egy könny-csepp. Apám az ilyesmivel mihez kezdhet? Erkély? Mit is mondott, hogy mi ez… harkály? Vagy egy gömbölyű tartály? Mivel van tele? Nehéz, de ragyog, elég lenne a fele… Nem, nem tartály, valami egészen fontosabb… Olyasmi, amit csak felnőtteknek szabad… de akkor hogy lehet, hogy itt van nálam? Elemeltem apámtól… Csak meg ne bánjam… Csillog, villog, ragyog… amikor a kezemben érzem, olyan… na, hogy is mondjam… olyan boldog vagyok…

 

A közeli bokor takarásából egy kisegér figyeli a játszadozó lányt.

 

EGÉR            Figyelem. Sasolom. Királyi hajadon. Lilike. A palotából bóklászott épp ide. És az a gömb… Hát az nem akármi… Távolról sem lehet mást csinálni, mint csodálni… Hogy ragyog, olyan az egész, mint egy varázslat… Ez nem királylányok játéka… ez birodalmi jelképe egy királynak… Jaj, Lilike, Lilike, ebből még bajod lehet. Hebehurgya egy királylány lehet, aki az apja asztaláról csak úgy elcsen egy ilyet.

 

A királylány magáról elfeledkezve játszik a gömbbel. A palota kertjének közepén egy öreg, mohos téglás kút van. Annak a peremére ül le, megpihenni. Ölében a varázsgömb. Aztán, amikor ismét felugrik – mert megfelejtkezik róla –, a gömb a kútba esik. Hosszú, néma és riadt csend a hatalmas csobbanást követően.

 

LILIKE A gömb… Apám gömbje… A kútba beleesett.

EGÉR            Kétségtelen. Sajnálatos baleset. Baleesett bizony, mondhatni pottyant. Kivenni onnan már nem lehet. Volt, ami volt, könnycsepp, vagy varázslatos gömb – hallgat a víz, mély a kút… oda az öröm. Lilike arcán riadalom, szemében könny. Ami könnyen jön, az könnyen megy. Könny jön utána… most már nem vihog, éppenséggel rászolgáltan remeg.

LILIKE Hogy mondjam meg az apámnak?

EGÉR            Mi sem egyszerűbb, ne mondd meg! Majd csak elfelejti az öreg, hogy ilyenje is volt neki.

LILIKE Ha keresi, s nem találja, megkérdezi, lányom, a gömb hova lett, és a szeme átlát rajtam, mint üvegen… hazudnék, de nem tehetem. Akkor pedig mit tegyek?

EGÉR            Gondban van a kis királylány

           kútba veszett gyöngye vesztén.

           Nincs segítség, mély a kút,     

           itt már csak a csoda segít,

           csodák pedig nincsenek.

           Jól elverik a gyereket

           még a királyok is talán…

LILIKE Istenek, istenek, segítsetek!

EGÉR            Te is jóknak kiabálsz! Égből segítségre vársz? Gondoltad volna meg előbb, nem lenne most e sok hangos nyafogás.

 

A kút mélyéről megszólal egy hang.

 

BÉKA            Nem vagyok isten, de segítek, cserében csak egyet kérek… brekeke.

EGÉR Kúti hang volt, azt mondta, hehehe, ha nem tévedek, vagy alig, valaki e mély kútban lent lakik. Nem isten, az már kiderült, de hogy a kútba hogy került, azt megtudni nem sikerült.

LILIKE Ki szólít engem a bajban?

BÉKA            Lent ücsörgöm, lent a kútban… brekeke… hűvös a víz, és így jól van, hűsíti a bőrömet, és amim nincs, a szőrömet… brekeke. Nem vagyok én csak egy kósza nagy zöld… hm… hát kecske-, hm… hát… kúti béka, ki tudja már, hogy kinek az ivadéka… brekeke.

LILIKE Kútba esett apám gyöngye, kezem rövid, szívem gyönge leereszkedni a mélybe, segítséged kérem kérve, kúti mélyi béka! Nem marad el hálám, még ha olyat is kívánnál, ami több a hálámnál, amit fölajánlhatok… megkapod!

BÉKA            Nem kell hívni még a papot… brekeke! Itt a gyöngyöd, vagy a gömböd, itt a furcsa embergöröngyöd, visszakapod, de cserébe’ ajánlatot kérek érte, ígéretet, mit ha betartasz, s könnycseppedhez hozzájuthatsz… brekeke.

EGÉR            Hehehe. Különös egy história, nem látott még ember fia ilyet, sem egy kósza egér. Esküszöm, minden pénzt megér, amit látok s megcsodálok, megettem már elég sajtot, de ilyet még sose sasolt a szemem.

LILIKE Bármit kívánsz, teljesítem, add a gyöngyöm, visszaviszem, apám asztalára teszem, onnan többé el nem veszem.

EGÉR            Bolond egy lány, bárki lássa, a békának szavát adja, nem tudva, az mit akarhat, béka külső mit takarhat, mézes szava mivel altat… Bármit adni, bármi áron? A buta kis liba! Lesz ebből még nagy galiba! Rossz vásár ez, már sajnálom előre a bohó kislányt, na, de, halljuk, mit is kíván lent a béka.

LILIKE Mondd, mit kívánsz cserében, hogy a golyót visszakapjam, apám asztalára rakjam…

BÉKA            Én beérem kevéssel is,

           egyetlen egy ebéddel is,

           asztalodhoz ültess egyszer,

           tányérodból ehessek,

           poharadból  ihassak,

           s ágyazz meg nekem helyeden – ágyadban.

LILIKE Megígértem, megfogadom,

               hálámnak a jelét adom.

               Ebédemkor asztalhoz ülsz,

               a tányéromból eszel,

               a poharamból iszol,

              álomba párnámon merülsz

              jóságodért cserébe’!

 

A kútból, orrán egyensúlyozva a gömböt, egy zöld béka emelkedik ki. Lilike lekapja a gömböt onnan, és már nyargal is vele vissza a palota felé.

 

BÉKA Brekeke! Hát engem meg itt egyen meg a fene? Itt hagysz, mint eb hagyja ott út szélén, amit megevett?

EGÉR            Hó! Hát téged meg ott eszik meg a fene! Átvertek és itt hagytak. Mint az eb, de nem folytatom, én egy rendes és jól nevelt egér vagyok. De te, pöfeteg rút zöld nagy béka, arany tányért nyalogatva, bársony ágyban pihengetve akarsz, folyton-folyt brekegve élni ez után?

BÉKA (nem törődik vele, még mindig a lány után kiabál.) Hát énvelem most mi lesz? Így tartod ígéreted? Berekeke és brekeke…

LILIKE (visszakiabál.) Kit érdekel egy béna zöld béka! Ugorj vissza, le a kútba, s maradj is ott mindörökre! Tőlem akár meg is fúlhatsz, csak ne emlegesd a múltat örökké.

BÉKA Ennyit ér az ígéreted? Ennyit csak… s én hittem neked?

LILIKE Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, ha voltál akkora ló, hogy hittél nekem…

BÉKA            És ez a való…

LILIKE Akkor rosszul tetted. Ez a sorsa a hiszékenyeknek. Asztalomhoz ülni, enni… egy Brekeke? Selyempárnámon pihenni, egy Brekeke? No, hiszen! E világon nem volt soha még ilyen. Egy béka a palotában? Akkor lássalak ott, amikor a hátam közepét vakarod. A gömböt visszaviszem, te meg csak merülj zöld béka a kútba vissza, és ne brekegj itt összevissza, s brekegjél ott vissza-össze. S ne kövess, mert megbánod azt mindörökre!

BÉKA            Mit mondjak, hát, ez így nem szép.

EGÉR            Hehehe! Nagyon nem, de így teljes a kép. Elkényeztetett fruska, aki jó sorában azt se tudja, mit csinál! Nagyravágyó nagy zöld béka, egy mohos kút kaparéka, kapaszkodnál föl a fénybe? No csak zuhanj le a vízbe, visszafelé, te nagylegény, hehehe.

BÉKA            Hálátlan… de meglakol!

EGÉR            …ha utadba kerül valahol – s gondolod, hogy utadba kerül?

BÉKA            Nem ő kerül, én megyek, palotáig placcsogok, követelem béremet, azt a szép, bohó ígéretet… brekeke.

EGÉR            No, ezt azért megnézem! Béka bátyám adhatok egy tanácsot? Nem kell érte lyukas fillér, nem kérek én azért még egy morzsányi kis kalácsot – se. Csak azt mondom, hagyj alább a nagy hanggal, légy kedves a királylánnyal, bár ő hagyott itt. Okos enged, szamár nyerít, még ha béka is.

BÉKA            Virágot… brekeke… neki vigyek tán talán a kezibe?

EGÉR            Ha viszel, láss a szedés után izibe’, a legjobban azt teszed.

BÉKA            Ajándékot… brekeke… neki tegyek tán talán a kezibe?

EGÉR            Szerintem, ajándékot csinálhatsz neki, azt is vihetsz. Békanyálból szőj ruhácskát, békalencséből süss tésztát, ha már elmégy, add meg módját, lássák, milyen úr a béka, ne állj bosszút, jobb a béke, meglásd, meglesz hozadéka! Csak azt ne hidd, hogy valaha is ebihal lesz béka s királylány ivadéka…

BÉKA            Bárhogy is lesz, így teszek! Brekeke! Juszt is így hiszek. Békanyálból ruhát szövök, békalencséből meg sütök pogácsát. Mezőn virágokat szedek, belőlük nagy csokrot kötök, ha már arra járok épp, meg is kérem a kezét. Brekeke!

EGÉR Hehehe! Egyik rosszabb, mint a másik, vőlegénynek… hát… nem látszik vőlegénynek ez a béka, azt sem tudni, hogy kinek az ivadéka. Hogy fog majd a trónon ülni, brekegni fog és vartyogni, s azt nem fogja a király hagyni. Követlek a palotába, lássam, milyen pórul járva egy zöld béka pofázmánya!

 

3. jelenet

Vacsora a királyi palotában. Lilike az asztal egyik végén, a másikon apja, a király.

 

LILIKE Csirkecombot lehet kézzel…

KIRÁLY Tőlem akár ehetsz lábbal is. Csak egyél, s ne beszélj!

LILIKE Idegesít, hogy beszélek… Idegesít szaladgálásom… Pedig én csak azt csinálom, amit a többi ekkora gyerek.

KIRÁLY Nem vagy te már kicsi gyerek, kinek mókáin jót lehet nevetni! Fáraszt az ország temérdek gondja, férjhez kéne menned nyomban, s onnan tovább nem fáj a fejem, uralkodik majd a vejem helyettem.

LILIKE Én szegény fejem! Most kezd csak fájni! Férjhez adna idő előtt, csak mert sajnálja az időt országának dolgaira…

 

Kintről közeledő placcsogás.

 

KIRÁLY Mi zaj hallik? Ki jön ide ily otrombán placcsogva?

LILIKE Placcsogva? Alighanem csak egy vizes talpú kis szolga.

 

Kopognak az ajtón.

 

KIRÁLY Na, tessék! Ez nem szolga. Az nem így kopogtat. Vendég! Pedig nincs is fogadónap.

LILIKE Akkor ne engedj be senkit, ne nyiss ajtót, tégy meg ennyit kedvemért!

KIRÁLY Kedvedért? Te lány! Te félsz! Reszketsz, mint a nyárfalevél…

LILIKE Valami rossz jár eszemben, vendégfogadásra kedvem nem való.

 

Újabb kopogtatás. Mindketten megdermednek, hol az ajtót nézik, hol egymást.

 

KIRÁLY Hallod, megint kopogtattak! Vajon kik és mit akarnak?

LILIKE Lehet, hogy csak eltévedtek.

KIRÁLY Palotámban? A királyi lakosztályban?

LILIKE  Mindegy, mindegy, ne nézd meg!

 

Kintről felhangzik a béka első szerenádja.

 

BÉKA            Nyisd az ajtót, megérkeztem,

           réteken virágot szedtem,

           ruhát szőttem, és sütöttem      

           pogácsát is… brekeke.

           Ígéreted most te tartsd meg,

           palotádba beljebb engedj,

           ültess le az asztalodhoz,

           tölts nekem az italodból,

           és ha eljő az este,

           az ágyadba fektess le! Brekeke, bele!

 

KIRÁLY Mi van? Ezt nem értem. Hogy kinek én meg mit ígértem? Meghívtam az asztalomhoz? Adnom kéne ételemből? Ígértem az italomból? Nem emlékszem ilyenre. Az ágyam egy idegennel megosztani lenne kedvem? Nem hiszem. Különös egy jövevény lehet e Brekeke, talán bolond szegény. Az is lehet, csak bolondoz, hogy így békaként fölvartyog.

LILIKE Bármit csinál, bárhogy vartyog, nem tartozik az udvarhoz, bárki legyen, ne nézd meg!

 

Felhangzik a béka második szerenádja.

 

BÉKA            Ígéreted, hiszem, tartod,

           felém fordítod az arcod… brekeke.

           Megláttalak, én azt hiszem

           attól fogva szerelmesen

           bóklászok a világban.

           Nélküled mit ér az élet,

           halálodig szeretnélek… brekeke,

           s túl azon, ha tovább élnék,

           de gyászomba belehalnék

           amúgy is. Brek…

 

KIRÁLY Micsoda otromba tréfa ez! Ki kíváncsi az arcomra? Megint jön az ígérettel, amit, persze, sose tettem. Halálomba belehalna? Nem bolond ez, vagy egy brekegő nagy marha; ki az, megnézem!

LILIKE Nem neked szólt a két ének, inkább nekem – attól félek. Kint egy béka várakozik, asztalunkhoz tolakodik, ágyam felé nyomakodik.

KIRÁLY Kint egy béka! Az eszem megáll! Ezt megérni külön regény. Együtt ebédel egy béka és a király! Lányom ágyát magának kéri, végül még vejemként végzi… Borzalom… Mondom, inkább legyen tréfa! Nyisd az ajtót, legyen vége!

 

Kintről felhangzik a béka harmadik szerenádja.

 

BÉKA            Tudom, rút a külsőm hozzád,

           megjártam a lélek útját

           teérted, és ezt te érted… brekeke.

           Eljöttem, hogy elvigyelek,

           no meg, hogy jól elvegyelek,

           szépséges szép királylány… brekeke!

 

A király végképp elveszíti a türelmét. Ráförmed a lányára.

 

KIRÁLY A kedvem már fekete! Nem tudom, ezt mire vegyem, kezd elhagyni szegény fejem nyakamon. Most már tényleg akarom, mit akarom, parancsolom, nyisd az ajtót lányom, végre meg hadd látom, ki az, aki kopogtat kint, enni akar, ágyba vágyik, zavaros ügy, nem is tetszik, tegyük rendbe azonnal. Nyisd az ajtót, ha mondtam, de tüstént!

 

Mit van mit tennie, a királylány kinyitja az ajtót a békának, aki elégedetten tocsog be a trónterembe, oldalán egy talán nála is nagyobb tarisznyával. Nyomában észrevétlen besurran az egér.

 

KIRÁLY Ennek a fele se tréfa, látogatónk ma valóban egy nagy, igen nagy, és igen zöld, és igen béka. Hívatlanul itt mit akarsz, palotámban miért brekegsz? Ki hívott, ha én nem?

BÉKA Nagy király vagy… brekeke… nem rontottam házadba, meghívásom van ide, kérlek, hívj be… brekeke…

KIRÁLY Behívjalak, te Brekeke? Hát behívlak te, gyere be! Ki hívott meg, hadd halljam! Sokat várnom ne kelljen a válaszra!

LILIKE Az úgy volt, felséges apám!

KIRÁLY Halljam, mint volt, hogy aztán ehessem a vacsorám tovább.

LILIKE Mohos kútnál találkoztunk…

KIRÁLY Ez még nem ok arra, hogy randevúzz egy békával… Mi lesz így a vacsorával? Folytasd…

LILIKE Valamivel ott játszottam, s véletlenül kútba dobtam… játékom.

EGÉR Nem játék volt, gyáva Lilike! Végre megmondod-e, golyóbis volt, az apádé, az asztalról elemelted, vállald bátran föl a tetted – ha megtetted!

KIRÁLY Kútba dobtad a játékod? Veszek neked száz másikat, ne sajnáld!

LILIKE Csak hogy a játék… hogy az…

KIRÁLY Na, mi ez a hirtelen csönd?

LILIKE Az a játék nem játék volt.

EGÉR            Most a föld a király alatt hamarosan kettéhasad…

KIRÁLY Kérdeztem! Mi ez a gyanús csönd?

LILIKE Az a játék nem játék volt…

KIRÁLY Harmadszor is megkérdezem: mi ez a gyanúsan nagy csönd!

BÉKA            Nem játék volt, hanem egy varázsgömb… brekeke.

KIRÁLY Mit hallok? Varázsgömböm bejtetted mohos kútba? Lehet-e?

LILIKE Olyan szép volt, szépen fénylett… Gurigáztam, egyet-kettőt…

KIRÁLY De ki adta oda neked az én varázsgömbömet?

LILIKE Senki, felség.

           Olykor, olykor elkap engem

           duhaj nagy kedv, s e kedvemben

           nagyon sokszor olyat teszek

           mi nem illő; a gömb kerek

           s átlátszó volt, minden gyerek

           szájtátva venné kezébe;

           kivittem a kert végébe,

           gurítgattam, becézgettem,

           a kút szélén megpihentem,

           gömböd az ölembe tettem,

           hát amikor felállok,

           azt hallom csak hogy… hogy loccs,

           volt gömb, nincs gömb,

           sima a víz,

           énrajtam meg kitört a frász…

KIRÁLY Mi köze mindehhez ennek a békának?

BÉKA            Ha megengeded… brekeke… felelek a kérdésre, felséges király. Lent a kútban én lakom, mondhatom, hogy kis lakom nekem az a kút. Sírt a lányod kút peremén, elveszített minden reményt, megsajnáltam… brekeke… ajánlottam, varázsgömbjét fel is hoztam a kút peremére.

KIRÁLY De az ég szerelmére, ez még nem ok arra, hogy itt placcsogsz, nem a nagyvilágban – arra, vagy inkább amarra…

EGÉR            A történetben végre elérkezett az első állomás: a nagy vallomás. Na, mit mond Lilike, lássuk, helyén van-e a szíve!

LILIKE Való igaz, király apám, felhozta a varázsgömböt ez a béka kútkáváig, de előtte azt kérte cserébe, lehessen a vendégem, asztalomhoz ülhessen, tányéromból ehessen, poharamból ihasson, az ágyamban alhasson.

EGÉR            Jól kivágta a rezet, kap is most majd eleget és meleget!

KIRÁLY Fura történet, annyit mondhatok. De ha megígérted, mást nem tehetek, a békának helyedre teríttetek, a székedre felültetem, illőn meg is vendégelem.

LILIKE Nem tűröm, hogy ronda varangy…

BÉKA            Kecske- avagy kúti béka, ha kérhetem… brekeke…

LILIKE Mindegy nekem! Nem tűrhetem, hogy egy ilyen rút förtelem a székemet bemocskolja, terítőmet lenyálazza, tányéromat összenyalja, villámat szájába vegye, kanalamból levesem egye, késemmel a sültet vágja… megőrül az ember lánya, hogyha ilyen esik vele… jaj, hogy miért esett bele az a varázsgömb a kútba…

KIRÁLY Aki ígér, az megtartja ígéretét, különöst, ha király sarja.

BÉKA            Köszönöm, felség, bölcs vagy és jó… brekeke… igazán apósnak való.

KIRÁLY Ezt most meg se hallottam.

BÉKA            Pedig én ajándékot is hoztam… brekeke… a lányodnak.

KIRÁLY Nosza, épp úgy, mint egy kérő, bárcsak lenne ilyen kincset érő az a sok mihaszna eddigi kérő. Lássuk ajándékodat!

LILIKE Engem aztán nem érdekel, akkor sem, ha letérdepel, úgy kínálja portékáját.

EGÉR            Megbánja még gőgösségét, azt hiszem. De hogy miként, nem tudom.

BÉKA (előhúzza a tarisznyájából a csokrot.)  Elsőnek ez – neked szedtem, illat s szín beszél helyettem, ami réten csak nyit virág, mind elhoztam, fogadd… tied… brekeke!

EGÉR Hú, az anyja, mennyi virág, ennyit még egy hibbant veréb sem szed össze fészeknek.

KIRÁLY Ilyen szép csokrot életemben nem láttam, akkor sem, mikor még én udvaroltam… jaj, de rég volt, jaj de rég, más volt akkor fent az ég, más volt akkor lent a föld… de miről jutott ez eszembe?

LILIKE Nem tetszik a csokrod, béka, vidd vissza, ahonnan hoztad, vágott virág nem érdekel, birodalmat hozzál nekem helyette.

EGÉR            Hú, de mohó, hú, de fenhéj, adod te még alább, felség, Lilike s a birodalom…! Kiszakadok oldalamon, annyira kell röhögnöm.

BÉKA            Birodalmam csak egy kút, feneketlen… brekeke. Oda is csak olyan út vezet, amin csak én járok, másnak a vízmély halálos… brekeke, így azt neked nem adhatom.

KIRÁLY De mással megpróbálhatod lányom kedvét visszahozni.

LILIKE Nem kell szvetter, csíkos zokni, se kalap se hegyes cipő…

EGÉR            Hátha majd a ruha lesz jó…

BÉKA            Virágokat visszaviszem, a réteknek visszaadom… brekeke… Lásd második ajándékom. (Tarisznyájából előhúzza a zöld ruhát.) Szőttem neked egy zöld ruhát, hozzávaló ez a palást, zöld mint ősszel a tó vize, épp királylány termetire van szabva.

LILIKE Egy zöld ruha? Hú, de vacak! Hú, de randa! Csak egy kacat.

KIRÁLY Egyetlen egy zöld ruhád nincs – ha így nézed, igazi kincs…

LILIKE De nem nézem így. Milyen anyag, megtudhatom?

BÉKA            Hínárszálakból szőtt könnyű kelmét viselnél.

LILIKE Közben hánynék, mint a kutya, lakodalomtól vadulva, mikor arra gondolnék, hogy hínárod a testemhez ér… vidd innen!

EGÉR Pedig takaros lenne benne – amolyan, huncut rossz kis tündér, vagy igazi menyecske… így meg csak egy öklendező, folyton-folyvást ágaskodó… kiskecske.

KIRÁLY Lányom nem kéri a ruhád, sajnálom, Brekeke.

BÉKA            Értettem… és eltettem. Nem is marad más, mint harmadik próbálkozásra (mélyen nyúl be a tarisznyájába) egy kis frissen hamuban sült, és harmatban megforgatott pogácsa.

KIRÁLY (felnevet.) Zöld pogácsa? Ilyet meg ki látott? Ki látott már lila fánkot?

LILIKE (az apjával nevet.) Vagy például kék spenótot? Barna tejet? Piros vajat? Csak egy béka képes ilyen béna, buta csodákra. Miből készült ez a… zöld pogácsa?

BÉKA            Békalencsét megdaráltam, hozzáadtam szúnyogcombot, darázstepertőre is volt gondom…

LILIKE Pfuj, pfuj, pfuj, én meghalok…

KIRÁLY Rendelkezni akarok, hát csönd legyen! Lilike lányom, nem csak hálátlan vagy, de gőgös is, látom. Előbb segítsd fel a vendéget a székedre, utána legyen gondod egy más étkészletre…

 

A királylány undorodva felsegíti a békát az székére, hogy az asztalhoz tudjon kapaszkodni, duzzogva kimegy, hogy másik tányért és evőeszközöket hozzon be magának. A király és a béka egy darabig hallgatnak, hol egymást nézik, hol elbámulnak egymás mellett, fölött. Végül a király megtöri a kínos csendet.

 

KIRÁLY Amúgy… khmmm… és még egyszer khmmmm… milyen az élet a kútban?

BÉKA            Elsőrangú, csak egyhangú. S milyen itt az élet, hol a gazdagok élnek, a palotában, nagy király.

KIRÁLY Egyhangú. És elsőrangú.

BÉKA            Akkor én is lehetnék… brekeke… király.

KIRÁLY Ahogy béka én – egyre jobban tetszel nekem, kiskomám.

BÉKA            Ahogy kutyából nem lesz szalonna, úgy nem lesz békából király… brekeke… s királyból béka, hiszed-e. Ilyen egyszerűen kiszámítható a teremtő szándéka.

EGÉR            Még szerencse. Ha te király lennél, akkor én mi? Udvari bolond? Abból nem ennél, és még akkor se eszel, ha valóban, valami csoda folytán, király leszel.

 

 

Lilike visszajön, megterít magának. Előbb, persze, megpróbálja elragadni az tányérját és evőeszközeit a békától, de az apja rámordul.

 

KIRÁLY Tányérodból eszi Brekeke az estebédet. Így szólt az ígéret. S poharadból oltja szomját, s te ellátod édes borral szomja gondját.

LILIKE Nem tetszik, de megteszem. Jó kis lecke ez nekem. Hogy zabál a tányérkámból, hogy iszik a pohárkámból, hogy billegdél székemen – magam okoztam magamnak szégyenem!

EGÉR            Na, végre! Ébredezik szegényke. Lilike most egy életre megtanulja, ne a kedve szerint ígérjen fűt és fát. Okos ember az orránál néhány lépéssel tovább lát.

 

A béka elégedetten, jóllakottan dől hátra.

 

KIRÁLY Most pedig a desszert következik… mégpedig, hogy mindenki zöld pogácsát eszik! Legalább hármat… (Annyi, talán, még meg nem árthat.)

LILIKE Hogy én… hogy ebből… a lencséből, szúnyogcombból, darázstepertőből kisütött kevercsből egyek? Inkább éhen veszek.

KIRÁLY Mi nem kínáltuk semmivel, a vendég kínált minket. Illő, hogy evéssel leplezzük ebbéli szégyenünket.

 

Hogy példát mutasson, beleharap az egyik pogácsába. Láthatóan megrendítően hat rá a lencsepogácsa.

 

KIRÁLY Aaaaa… ááááá… eeeee… úúúúúú… oooooo… na végre, ham. Mondhatni, ez a pogácsa finom.

LILIKE (kelletlenül követi az apja példáját.) Aaaaa… ááááá… eeeee… úúúúúú… oooooo… na végre, ham. Mondhatni, ez a pogácsa valóban finom.

KIRÁLY Már csak kettő van hátra. Elég is ennyi mára vacsorára!

LILIKE De még mennyire. Nem kellett volna ennyi se.

EGÉR (egy ellopott pogácsát majszol.) Megértem, hogy szenvednek. Nem való ez embernek, hogyha még egy egér is kidülleszti a szemit mikor belé harigcsál. Ám, a java csak most jön.

 

A király föláll az asztaltól, és int a lányának.

 

KIRÁLY Jót is ettünk, jót is ittunk, ebbe’ kicsit elfáradtunk, ideje hogy nyugovóra térjünk, kései az óra.

EGÉR            Hát ez az! Most hogy tartod meg a szavad, Lilike?

LILIKE Nem vagyok még álmos, maradnék még itt egy picit.

KIRÁLY Nekem leragad a szemed, úgy illik, időben velem feküdj le!

LILIKE Inkább maradj ébren te!

BÉKA            Nem szólnék e vitába, már kerülnék az ágyadba… brekeke… aludnám, egy rendeset.

LILIKE Az ágyamba… nem lehet.

BÉKA            Megígérted, meg kell tenned, az ágyadba kell fektetned engemet.

KIRÁLY Megígérted, meg kell tenned, az ágyadba kell fektetned… mondok neked erre valami bénát: le kell nyelned ezt a békát!

LILIKE (elpityeredik.) Szánom-bánom, ez nem elég?

KIRÁLY Adott szónál nagyon kevés, mondhatnám, hogy semmise. Indulj, könnyedet ne lássam!

BÉKA            Menj előre, vesd meg ágyam, én meg placcsogok utánad.

KIRÁLY Különös egy éjszaka, az embernek nincs rá szava, béka alszik lányom helyén, a világ áll most a fején, valahogyan megfordult. Lám, a harang megkondult, pedig nincs is egész óra, odafent a toronyban.

EGÉR            Botrány szaglik orromban. Követem őket, a hálószobába térőket, illik, nem illik, meglesem őket, a jó modor lemállik rólam. Szemérem? Üres szólam.

LILIKE Jaj, de nehéz, szobácskámba be fog placcsogni a béka, de a balga azt nem tudja, nem adom az ágyamat!

EGÉRKE Üres beszéd, megnézem ezt, vége mi lesz.

KIRÁLY Indulj, ágyazz meg, Lilike!

BÉKA Elégedetten fekszem le ma! Párnám rázd fel jó habosra, sima legyen a lepedő, a paplanom legyen könnyű, amilyen majd álmom lesz.

LILIKE          No hiszen, azt lesheted.

KIRÁLY Parancsolom, így legyen. Az ígéret e helyen nagy becsben van megtartva. Habos legyen a párna, simítsd el a lepedőt, paplan könnyű legyen, mintha nagy lélegző égen szállna egy felhő.

LILIKE Hát megértem. Nagy költő lett apámból. Ez már a vég. Megyek innét, ágyazok.

BÉKA            Én nyomodban placcsogok.

EGÉR            Én meg némán surranok, aztán mindent meglesek.

KIRÁLY Különös éj, különös érzetek… Mi lesz ebből? Mi lehet?

 

4. jelenet

A királylány ágyaz. Felveri a párnát, kisimítja a lepedőt, fölrázza a paplant. Erősödő placcsogás, a félig nyitott ajtóban megjelenik a béka. Mögötte halkan a szobába surran az egér, elrejtőzik, csak a füle és a farka látszik ki kicsit a takarásból.

 

BÉKA            Látom, duzzad már a párna. A lepedőn sincs egy ránc sem. A paplan is frissen árad. Nincsen bizony jobb lány nálad a világon, Lilike!

LILIKE Én magamnak ágyaztam. Te jössz a sarokba, ide, itt lesz éji szállásod. 

EGÉR            Ezzel én is így lennék, de nem én írom a mesét. Kemény a lány, Lilike nagyon kemény, de a békát is ilyen fából faragták. Ő sem adja alább, nem adja a balgát.

BÉKA            Felültettél a székedre…

LILIKE Azóta is foltos, renyhe…

BÉKA Enni adtál tányérodból…

LILIKE A szolgákkal kidobatom…

BÉKA            Inni adtál poharadból…

LILIKE Első dolgom, hogy összetörjem!

BÉKA            És a szívem? Bre… ke… ke…

EGÉR Meghallja, ha ilyen csöndben, ilyen törten esedez hozzá?

LILIKE Mi közöm a szívedhez?

           Utad reggel kiadom.

           Remélem, magam ki nem adom,

           hogy eltűrlek a sarokban,

           s nem leszek én megbélyegzett

           hajadon – miattad.

BÉKA            Hogy csillog a… brekeke… a holdfény a hajadon!

EGÉR            Gratulálok! Ez jó fordulat volt, nagyon.

BÉKA            Hogy csillog a holdfény

           hajadon,

           te vagy a világon

           a legszebb hajadon, brekeke…

           Tégy boldoggá engem,

           hisz beérem

           kevéssel, a semmivel,

           csak lehessek teérted… Brekeke…

EGÉR            Az ám! Verset rittyent csak így, lazán. Szerelmes dal nyolc sorban… Költő se írhatna jobban.

LILIKE Ott vagy már, rusnya féreg a sarokban?

BÉKA            Nem vagyok rusnya. Az ágyat akarom.

LILIKE Lehet, hogy nincs karom a kezemen, de a képedet megkaparom, ha az ágyhoz közelítesz, ha a párnámra rondítasz.

BÉKA            Tiszta vagyok, nem rondítok, párnádon nyomot nem hagyok, csak azt kérem, mit ígértél, ágyban, párnák közt, csak egy éjt töltenék.

LILIKE Maradj csak a sarokban, szúnyogcomb-pogácsa töltelék.

BÉKA            Apád parancsa sem számít?

LILIKE Alszik régen, s neki sem teszek meg bármit.

BÉKA            Hangos szóval könyörögtél, könny-pergetve ígérgettél – és lásd, most én kérve-kérlek, teljesedjék az ígéret, mást én többet már nem kérek (csak a kezedet).

LILIKE Nem hallottam a végét, de mindegy. Tovább ne könnyezz, nem esik jól egy békának, de nehezére a szívemnek, hogyha sírsz. Rendben van, ágyamba teszlek, betakarlak, én meg csendben elülök itt a sarokban, ám de kora virradattal felkeltelek, és kilöklek, és te pusztulsz messze innen.

BÉKA            Úgy legyen.

EGÉR            Lám csak, a nők mind ilyenek, kéretik magukat, aztán beadják a derekukat panaszos szón, egy könny láttán, Lilike se kivétel.

 

Lilike az ágyba fekteti a békát.

 

BÉKA            Köszönöm neked, ez életem legszebb napja. Hogy megtetted kérésre, és nem parancsra. Már csak egyet tégy meg nekem, takarj úgy be, hogy a fejem búbja se látszódjék ki!

LILIKE Nem lesz nehéz megtenni. Látásodtól szenvedek, s a gondolattól reszketek, hogy ágyamba ily csúf békát engedek. Betakarlak, ne is lássam, hogy mocskolod be az ágyam!

 

Betakarja a békát, és elhúzódik a sarokba.

 

EGÉR Furcsa pár, annyit mondhatok. Nem látszik ágyon a béka. Alig tévedek, ha mondom, történik itt valami még ma…

 

A takaró alól dal hallatszik, egyre erősebben szól.

 

BÉKA            Ágyban fekszik már a királyfi.

           Nincs többé a béka, kútmélyi.

           Visszakaptam régi magamat,

           Megtört hát a gonosz varázslat.

           Nem fogsz félni többé, ha meglátsz,

           Rút külsőmről elmúlt a rontás.

           Olyan vagyok megint, mint voltam.

           Nézz, Lilike, új alakomban!

 

LILIKE Miket össze nem hord ez a béka! Örülj, hogy aludhatsz az ágyamban még ma, holnap már laput kötök a talpad alá, reggelig aludj, aztán eredj tovább. Dehogy nézlek meg semmilyen alakodban, utállak, mint a bűnt, még annál is jobban.

EGÉR            Valami nem stimmel. Ez a béka már nem brekeg. Egészen úgy beszél, mint az emberek. Én megnézném Lilike helyében, ki is lakik most az ágyában.

BÉKA            Csak annyit engedj, hogy megmutassam az arcomat!

LILIKE Láttam eleget már a zöld csúfságodat.

BÉKA            Ugye, te nem hiszel a csodákban!

LILIKE Nem én. Mert olyat még sohase láttam. Apám varázsgömbje is csak hókusz-pókusz, borjúból nem lesz túrós rétes, ahogy kutyából sem lesz szalonna…

 

A lepedő lerepül az ágyról, és mögüle előtűnik egy csinos kis legény, fején kis koronával, amely jelzi, hogy királyfi.

 

KIRÁLYFI De rút békából lehet királyfi, íme az élő példa.

LILIKE Nem hiszek a szememnek.

EGÉR Ilyet! Ebben az ágyban békákat vetnek, és királyfik teremnek.

KIRÁLYFI Így már nem bánod, hogy a helyedre ültem?

LILIKE Annyira már nem.

KIRÁLYFI Így már nem bánod, hogy a tányérodból ettem?

LILIKE Már nem annyira, azt hiszem.

KIRÁLYFI Így már nem bánod, hogy poharadból ittam?

LILIKE A’sszem, már nem annyira bánom.

KIRÁLYFI S nem szennyeztem be ágyad.

LILIKE Most már én is úgy látom.

EGÉR            Ha nem a saját szememmel sasolom, el sem hiszem. Ha nem a saját fülemmel hallom, gondolnám, elment az eszem. De mindez megtörtént… valami csoda mentén.

LILIKE Nem gondolod, hogy magyarázattal tartozol? Több volt ez, mint tréfa, magyarázd meg, mi történt itt, kérlek!

KIRÁLYFI Nem való királylánynak, réges-régi ronda történet. Egy boszorkány, rossz lélek, megbántottam, haragjában békát bájolt belőlem.

LILIKE Mivel bántottad meg ennyire, hogy megfogant a szörnyű dühe?

KIRÁLYFI Volt egy lánya, randa, púpos, szőrös, sánta, bagoly típus, azt akarta vegyem el, s így majd királyságra lel. De hát ilyen gyötrelem akkor sem kellett nekem, ha megszenvedtem érte. De te jöttél, megváltottál, a békából visszahoztál, megint az lettem mi voltam – ember és királyfi.

EGÉR Ilyesmit se gyakran látni…

LILIKE Ezt értem és megértem. De mi ebben az én szerepem.

KIRÁLYFI Jó, hát lásd meg történetem! A boszorka így mondta:

           Irce-firce-furce bűbáj

           e legénykére most rászállj.

           Változzék békává, s addig

           maradjon is béka, amíg

           valaki az asztalához

           nem ülteti, kanalához

           nem engedi, a villáját

           neki adja, és a kését

           használhatja, majd a végén

           az ágyába is fekteti,

           paplanjával betakarja,

           varázsomat így leoldja.

           Ilyen ember úgyse lesz,

           belőled meg béka lesz

           míg világ a világ.

           Nincs virágom, eldobtad,

           nincs már ruha, mit adjak

           jegyajándékba?

           A pogácsám

           sem ízlett – most puszta kezem

           nyújtom, hátha elfogadod,

           érte kezed adod cserébe.

LILIKE El kéne most gondolkodnom, mélyen, hosszan eltöprengnem, mennyit ér az ajánlatod, odaadjam-e a kezem cserébe. Gőgös voltam, hálátlan, hogy fogadalmam megtartsam volt is nekem eszembe’…! Megbántam. Tedd a kezed kezembe, legyen tied örökre.

KIRÁLYFI Mit szól hozzá majd a király?

LILIKE Legfeljebb majd jót kiabál, aztán azt is megunja. Várja majd varázsgömbje.

KIRÁLYFI Lagzit csapunk és mulatunk hét álló nap és éjjel, míg a csizmánk szakad széjjel – néked meg a topánkád.

EGÉR            Tűnődöm, hogy én biz’ bánnám, ha eljönne egy királylány, legalább ilyen takaros, persze nem ilyen zavaros teremtés, mint Lilike, megetetne, betakarna, s lenne belőlem is ember, szürke bajszom jobbra-balra lecsüngne… Inkább ne! Kereket oldok, még a végén pórul járok – és én is emberré válok!

 

Az egér kisurran. A két fiatal zavartan álldogál egymással szemben.

 

KIRÁLYFI Mi legyen most akkor kedves… Lilike?

LILIKE Mi egyéb, mint menjünk apám elibe, kérd meg kezem, ahogy illik, mondj el mindent, hogy megértse, reánk az áldását adja!

KIRÁLYFI A királyhoz… éjnek éjjel… felképel, már megbocsáss, ha az álmából felvered.

LILIKE Felképel? Az meglehet. De azután úgy megörül, öreg, de táncra penderül, kitáncol a szobából, kitáncol a palotából, s ha el nem kapjuk idejében, kitáncol majd a világból! Mehetünk!




.: tartalomjegyzék