Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - November
2019 - Október
2019 - Szeptember
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Május
Pieldner Judit

Amit az egerekről tudni kell

Kovács András Ferenc: Egerek könyve[1]

 

„Volt egyszer, volt egy kisegér,

egy kisegér, egy kisegér,

milyentől tán senki se fél,

senki se fél, senki se fél –”

 

Kovács András Ferenc: Egérének –

cimbalomra, nyenyerére (Erdélyi jiddis népdalra)

 

Mindazoknak, akik sejtik ugyan, hogy az egér titokzatos, igazi lénye jóval több, mint az a kis gombszemű, szürke, cincogó állat, amely a macskától fél, és mi őtőle, de csupán elszórtan juthatnak hozzá e rejtett tudásanyaghoz mesekönyvekből és rajzfilmekből, tudásukat gyarapítandó, minden bizonnyal Kovács András Ferenc „nagycsaládi egerészeti verseskönyvét” ajánlott kézbe venniük. Az Egerek könyve enciklopédikus jellegű hiánypótló munka, amely egy helyre gyűjti mindazt, amit az egerekről tudni kell, és amely tudást mindezidáig – hiába minden bölcsességforrás, minden internetes böngészés – nem tudott beszerezni az egerészeti stúdiumok iránti érdeklődő. Nos, a hiányos egérműveltségünk pótlására szolgáló verseskönyv lapjain megismerkedhetünk az egérnemzetség aprajával-nagyjával, az egértörténelem nagy alakjaival, az egérkultúra kiemelkedő egyéniségeivel, akik jelentős mértékben hozzájárultak az egérség felemelkedéséhez.

Miközben ezt a verses szakmunkát böngésszük, azzal a ténnyel szembesülünk, hogy eddigi egértudásunk téves ismereteken, előítéleteken, felületes sztereotípiákon alapult. Mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy egy megalapozó munka a fogalmak tisztázásával indítson. Mit is értünk egéren? Pontosabban, a jó egéren? Erre vonatkozóan Az egér neve című kötetkezdő versből megtudhatjuk azt, hogy az egér nem elefánt: „A jó egér nem elefánt, / Hisz fürgébbecske néha. / De jó egér sosem lehet / Patkány, se kecskebéka!” Mi több, az esetleges félreértések elkerülése végett, az egér se nem kutya, se nem macska. Ezt talán tudtuk is. Azt viszont nem, hogy a jó egér nem simul bele észrevétlenül a névtelen egértömegbe, a jó egérnek neve van: „Lehet Sipircki Sancikám, / Lőrinc, Cecilke, Vencel, / Ignácka, Enci – s néha György, / Ha megküzd egy kredenccel.” A név az, ami egerünket egyediesíti, arccá, jellemmé formálja.

Ne csodálkozzunk az egérkarakter határozott vonásain, ha az egérnemzetség olyan őst tudhat magáénak, mint amilyen a „Kőkorszak kőrágója volt / A hős Tupá Kra Nánong”, akinek (h)őstetteit barlangrajzok örökítik meg, ruhája macskaszőrméből készült: „Mamutcsaládokat terel, / Tigriscubákra tátong, / Oroszlánt tép szét nyálazó / Szájjal Tupá Kra Nánong.” Az ősidők homályából a történelem korai fejezeteihez lapozunk vissza Ráré, a fáraók titkára (egér-)alakján keresztül. Az ókori hős nagyságáról tanúskodik Cincius Mus Musculus, a római bajnokegér, akinek nemes, veretes jellemét eme hexameter jól összefoglalja: „Hősileg él, aki bátor harcban egér-gladiátor.” Ugyancsak a hős egér példája Don Pedro, „a bajszon pödrő, / Bősz egér”, akinek macskarémisztő tetteivel nem érnek fel a hősi tetteket megénekelni próbáló szavak.

Nemcsak a történelem jeleskedik ily kiváló személyiségekkel – az egérkultúra jeles képviselői sem maradnak el a történelmi figurák mögött. Az egerészeti szakkönyvben valamennyi művészeti ág képviselteti magát: a költészetet az angol kultúra árnyékában élő magyar egér-költő, Alvinczy Nárcisz képviseli; a zenét Márcselló Pucc Cini, aki „Szaxofonon is jól játszik macskadzsesszt”; Marcinka a festészet kiemelkedő képviselője annak ellenére, hogy sokan a cicákat tartják jobb piktoroknak; a színészet terén is találunk jeles egeret, mint amilyen Szőr Lőrinczy Jácint drámai színész. Tizennegyedik Sajtos, alias Nagy Szurikatorz Apollónak, a Sajt, a Tánc és a Művészetek istenének hódoló uralkodó volt.  

De hová lett a nagy egérbirodalom, a Szent Egér Királyság? Ne csodálkozzunk, hogy odalett, ha az egerek nagy királyának, XXX. Feliciánnak és őfelsége feleségének, Beatrice Cencinek „Alig győzöm fölsorolni: / Mennyi vala fiuk s lányuk, / Kiktől a királyi párnak / Származott sok bús hátrányuk!” A számtalan leszármazottnak köszönhetően „Megcsappan az ős örökség: / Lecsippent ez, szerez, rág az. / Örökösödik a család: / Egérszürkén szerteágaz…” No de ne eresszük búnak a fejünket, hiszen nemcsak a régi időknek vannak hősei, lám itt van Cimpike, aki bár kis házi egérke, mégsem fenyegeti őt a hétköznapok szürkesége, hiszen élete csupa lótás-futás, csupa sürgés-forgás:

 

„Gyors házi egérke Cimpike!

Nincs rá szó, nincs jelző, nincs ige!

Szorgos, dolgos, fürge,

Hétköznap sem szürke

Konyhai egérke Cimpike!”

 

Vagy itt van Marczipáni Marcell, a Marczipáni téren található, nyalánk egérvendégeket váró cukrászda mestercukrásza. Vagy itt van Cinóber Encián, igazi polgáregér, aki különös gondot fordít öltözékére, és ami kimegy divatból, azt mind összerágja. Vagy akár Vencibencevince, a csöpp, víg egérlegényke, a macskák réme, aki három egérrel is felér, amint azt a neve is mutatja. De hadd ne hagyjuk említés nélkül Cinc Ferencet sem, a macskanyelv kiváló ismerőjét és oktatóját, aki még emellett otthonosan mozog a sajtológiában, cinctanban és farkincászatban is.

Mennyi név! Mennyi jellem! Mennyi foglalkozás, mennyi történet! Ki gondolná, hogy ennyire gazdag, ennyire színes az egérkultúra és civilizáció! A egerészeti könyv az egérnemzetség geokulturális megoszlására is kitér. Megismerkedhetünk Szerváccal, Pongráccal és Bonifáccal, a három északi hófehér egérkével, akik afrikai kalandjaik után visszavágynak a messzi északi jégkunyhóba; a távoli Pinduritaligala tájain barangolhatunk, ahol „Egy kisegérrel elefánt lépdel – dübörög a tánc ütemével!” Kiderül, hogy a Szahara vidékén is élnek egerek, etnikumukat tekintve arab egerek, név szerint Al-Bugri Ibn Fudri Badarán, az egyiptomi ugróegér, valamint szomszédja, az inkább töprengő Sejk-Abel-Szaladin. Az egzotikus távolkelet sem egérmentes övezet, olyanoknak köszönhetően, mint a vidám Futokoda Cukijó, a japán csodaegér, aki a bús Teng Andó Notebuta élelmes-fürge ellentéte, vagy olyanoknak, mint a két bölcs öreg kínai egér, Cin Cao és Cun Ce. Sajtsóhajtó Bottyán, bár foglalkozására nézve könyvtáros, mégsem érti a világ menetét, hiszen nincs meg az óhajtott sajtja, annál inkább érti viszont a dolgok állását Csakrágjocó, a Tibet táján egérkedő, régi tekercseket rágó bölcs egér.

Hogy az egerek mind egyformák? Nos, incifinc, aki még ezek után is így gondolja, annak még elmondjuk, hogy az Egerek könyve tanúsítja és tudományos érvekkel támasztja alá, hogy ez a vélekedés sem fedi a valóságot, hiszen van pápaszemes éjiegér, kenguruegér, mongol versenyegér, zebraegér, sőt még krétai tüskésegér is. Létezik egy egérfajta, amelyről valóban sokat tudunk. Talán többet is, mint kellene. Hiszen nap mint nap találkozunk vele: a számítógép egerével. Nos, éppen ő a legnyomorultabb egérfajta, hiszen „Farka sincsen, füle sincsen: szánalmas ürge! / Idekattint-odakattint, / Sajtnak s lánynak sose pattint: / Spájzban sem fürge!”

Mindeddig azoknak ajánlottuk az Egerek könyvét, akik egérműveltségüket szándékoznak megalapozni, gyarapítani. De hadd ajánljuk a verseskönyvet azoknak is, akik a versforma változatosságán kívánnak elandalodni. Hiszen ebben a tekintetben a könyv ugyancsak enciklopédikus, változatosabbnál változatosabb versformák „egeresítésével” találkozunk, olvashatunk limericket, szonettet, népdal dallamára írt verset, balladát, históriás éneket, veretes hexameter-sorokat… Csupa bravúros rím- és ritmusjáték, formai virtuozitás, KAF-módra.

A nagycsaládi egerészeti verseskönyv egyszerre kultúr- és költészettörténeti kalandozás, amit komoly felnőtt olvasók is nyugodtan kézbe vehetnek, élvezhetik a szellemes utalásokat, hacsak nem tartanak attól, hogy ellepik világukat az egerek, rátelepednek a feladatlistákra, Cimpike gyorsan kitakarít, Marcinka hirtelen műremeket skiccel a fehér falakra, vagy ellibben a fejünk felett egy bőregér-őregér. Ha ez meg is történik, ne bánjuk! Gondoljunk arra, hogy KAF egerei nélkül életünk sivárabb, színtelenebb lenne, mi magunk pedig kisebbek, szürkébbek, félénkebbek, és talán még egy macskától is megijednénk. 

 

[1] Kovács András Ferenc: Egerek könyve. Nagycsaládi egerészeti verseskönyv. Budapest, 2015,Magvető.




.: tartalomjegyzék