Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Június
Jenei Gyula

Versek

KÉPEK

 

az első rólam készült fényképen nyár
lesz; pólyásan vigyorgok a gép lencséjébe
anyai nagyapámék udvarán. földre terített
világos takarón hasalok, nyilván a fénykép
kedvéért, különben mit keresnék majd
a baromfiudvaron; a háttérben a disznóóllal,
libákkal, a nagykapu fáradt sziluettjével,
amely mögött elmosódottan kicsiny utca
kerekek szabdalta, hol sáros, hol poros
kocsiútja szalad. persze ez utóbbit csak úgy
odagondolom emlékeimből, amikor kezembe
kerül a kép. de egyébként is mit keresek
ott? felnőttként nem fogom tudni, ki
fotóz le, s egy idő után már nem lesz, aki
megmondhatná. talán a nagynéném férje?
ő sokszor elmotorozik látogatóba
nagyszüleimhez a messzi városból. lehet,
hogy délután lesz a képen, esetleg esteledik,
de még lesz elegendő fény. kisgyerekkorom
fotói szinte mind ott készülnek majd anyai
nagyanyámék kertjében, a kapu előtt vagy
a tisztaszobában. nekünk nem lesz
fényképezőgépünk, anyám húgának férje
viszont lekattint bennünket néhányszor.
egy másik képen például a kerítés előtt
áll majd apám és anyám – középen
boldog gyerekarcom. anyám karján ülök.
még szépek leszünk, a család, amelybe
születek; még szüleimet sem kezdik ki
túlságosan a hétköznapok. akkor még
nem kezdi ki őket az öregség, a rák.

 

PÖTTYÖK, FÉNYKARIKÁK

 

a nyírfa a kertünkben áll majd (a kert
nem saját, huszonkét lakásos társas
tartozéka), vagy orosz regényben
hajladozik (boldog korok! istent keresünk,
hogy értelmet adjon, hacsak a kérdésnek
is. később kérdések sem lesznek)
– és elképzelem majd behunyt szemmel,
hogy lehunyt szemmel fekszem a fűben
tőlem kicsit keletre. tavasz lesz,
délelőtt. olyan gyerekkor, amiből felnőni
sosem lehet. zuhog a fény. még nincs dél.
vagy elmúlt. még nincs uv-sugárzás, még
nincs semmi, csak amit kigondolok: egy
kurvára giccses nyírfa a tájban. fehér
a törzse, remegnek a levelei. fénykarikák,
pöttyök kergetőznek szemhéjam mögött
(sorolhatnám a színskála összes árnyalatát).
fekszem a fűben, semmi zaj, talán csak
a szél, vagy az sem. (csak a nyírfa leveleinek
finom rezgését tudnám magyarázni!)
fekszem, mint a sírban fekszem majd
(hacsak el nem hamvasztanak), de ez még
más érzés lesz, olyan hiábavaló, olyan
életes. mert valóságos semmi más
nem lehet, csak amit elképzelek, ha
elképzelem – s elképzelem.
 




.: tartalomjegyzék