Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Június
Horváth Benji

Elsőhó

Telefonra ébredek,
Budgetkávé a Sparból,
kirakom az ablakba a macskát,
mondom neki, így szokott havazni
a régi telekben, már Novemberben,
éjszakai szánkózásokról mesélnék,
ha nem volnál süket,
te hófehér ékezet,
aki próbára teszed magánhangzóim
két mássalhangzó között,
próbára teszed az ítéletet,
ha egyedül vagyok,
és nem szabadna egyedül bírnom
a hosszúra nyúlt telet, a tollvonást,
a betűket egy ilyen Februárban,
ami mellesleg a halál hónapja lett,
és azóta követhetetlen,
így ébredek, havazik,
mit meg nem tennék érted,
kávé, királylány, Budget.
 

A haláltól nem félek,
rég bedőltem neki, elhittem,
hogy nem akar rosszat nekem,
ennélfogva hasonlít hozzám,
én sem akarok rosszat senkinek,
mitől féltek? A halál
én vagyok, csakúgy, mint
kávém, királylányom, Budgetem,
minden fellapozott könyvem,
magánhangzóm, ékezetem.
A halál az, amit elhiszek,
ha éjszaka szánkózunk
árnyékának völgyében,
ezen a tűfokon bújik át minden
valamirevaló történet,
Isten látja lelkem, szeretem.
 

Mit is mondhatnék neked, te süket,
hogy sosem hallgatsz meg,
pedig hidd el, beváltom majd az ígéretet,
beváltok én bort, kenyeret,
az Isten bassza meg. Jóleszek.
 

Csak ülök itt és cigizek. Nem tudom,
mért ez jut eszembe hirtelen,
az elsőhóval érkezünk meg valahova,
négyen egy Ladában, ittasan,
nagy hangon énekelve,
mintha még lehetett volna jobban,
mintha még nem volna teljesen jelentéktelen,
Elsőhóval véget ér a gyötrelem
és elkezdődik majd az életem,
Elsőhóval nem tudom, mit akartam,
csak belevitt, hogy Budget, halál, félelem,
Elsőhónak mindent kifizettem,
és nincs helyem, de halottam van,
hogy elhiggyem: meghaltak – jobb nekem.
De nem hiszem, ahogy azt se,
hogy rosszabb, csak történt,
a maga idejében, esik a hó.
 

Kolozsváron, a Holdvilág utcában van egy lámpa,
olyan mint a többi, az jelenti nekem
a hóesést, az vagyok én, azt kéne lássad,
sétáltam ott a nagytotálban,
sétáltam ott néhány hete, egy üveg borral, kiakadtam,
sétáltam ott néhány éve, amikor megfordultam,
és ott, a fénykörben, egy pillanatra,
alakulva, átkozva, áldva,
kitudja. Ha érted, hogy ébredek,
hogy megjött megint Elsőhó,
én megérzek halottakat,
és királylányt és Budgetet,
és két ajkam közt kiszalad
egy hosszú magánhangzó.

 

(2012–2016)




.: tartalomjegyzék