Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Június
Ady András

Versek

KUKKOLÓK

 

tudtad, hogy amint

fény nélkül marad a

szoba, vállad vonala

halvány bronzzal fénylik,

s ettől kicsit ragyogni kezd

a kikapcsolt tévé, testtájak

szerint helyezkednek a rólunk

lehullott ruhák, álmos-kávéfoltosan

csettint cserépajkával a csupor,

falak mentén osonnak nappali

árnyaink, s mielőtt másnapi

szolgálatra készen

összekuporodnak,

heverő kettőnket

biztosan

 – hallottam ám! –

megtárgyalnak

 

tudtad, hogy amint kialszik

a szoba, lassan, félve hozzád

érek, s ha nem ébredsz fel, az

ablakig lopózok, kinyitom,

intek pár magasan távoli

pontnak: ma jöhettek,

gyertek, ti következtek

a várólistán, legyetek

csodám szemtanúi,

hihetetlen, igaz?

nézzétek!

 

PLANTIGRÁD

 

hideg a lábad pici! mikor

bebújsz mellém, mintha

két kis hóbuckát vonszolnál

magaddal, ahogy komótosan

elhelyezkedsz, láss csodát!

van ilyen, esküszöm, láttam:

a még eggyé váltan dermedt

ujjegyveleg, hóemberként

végez lábmunkát!

 

engedd kezem, hadd

kószáljon a lepedő-fehéren,

keresse gyúrnivalóját, s két

tenyerem között, lábfejed,

lassan elveszti gömbjéről

gömbjére billenő, hűvös

gyurma-állagát

 

megjegyzés: még szerencse,

hogy a lábadról van szó szívem,

a lelked kézzel, félek, nem melengethetem

 

FATALE

 

tudod mit jelenthet jó nőnek lenni?

én már igen: a minap, ahogy két

házsor közt elmentél, becsszóra négy

szememmel láttam: teljesen meg- és utánad

fordult az utca, s azóta a néhai Pictor Nagy Imrébe,

mostani Szászba, a végén van a bemenet

 

FEL! SZÍN!

 

egyre könnyebben nevetek,

úgy tűnik nem a mélyből

való felkuncogás ez, dehogy

a lelkem kacag, csak a kasznit

behálózó erek, a bőr, de lásd

a csontok, mint régi öregek,

kik tapasztaltak már egyet, s

mást, a kalciummolekulák

hallgatnak

 

egyre harsányabb vagyok,

s bár téged még meghallak,

önmagam már nem, így van

ez rendjén: a szervek, izmok,

artériák szintjén, ahol minden

szörnyen mulatságos, akadnak

még ember elé való, neked

tálalható szavak

 

mindazzal ami ezen emeletek

alatt zajlik, foglalkoznak kis

és nagy istenek, ők tudják, hogy

miért és magukra vessenek, én

viszont tudom, hogy biztosan

belegebednek




.: tartalomjegyzék