Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Június
Tamás Dénes

Rémegyszerű versek

A GYŰLÖLET ELLEN

 

mindenkit sajnálok

sajnálom azokat akik gyűlölnek

akik megvetnek másokat

akik lenéznek lesajnálnak

másokat hibáztatnak

sajnálom a mindentudókat a kioktatókat

a rendreutasítókat és a fegyelmezőket

sajnálom azokat akik el kell torzítsák az arcukat

ökölbe kell szorítsák a kezüket fel kell vonják a szemöldöküket

akik fel kell emeljék a hangjukat akiknek üvöltözniük kell

sajnálom azokat akik csak panaszkodnak

akiknek minden rosszul megy minden el van romolva

akiknek a tegnap jobb volt mint a ma

akik úgy érzik mások ellenük mesterkednek

el akarják venni javaikat az életükre törnek

sajnálom akiknek csak igazságaik vannak sohasem kérdéseik

akik ezért kérdéseidet támadásnak veszik

bizonytalanságodat ügyetlenségnek jellemtelenségnek tekintik

sajnálom akik meg kell tagadjanak másokat

ki kell rekesszenek

akik bélyegeket osztogatnak és ítélkeznek

akiknek tiltakozniuk kell mindenbe beleszólniuk

sajnálom a kárörvendőket a bajkeverőket a viszálykodókat a gyalázkodókat

sajnálom azokat akiknek előrefele kell masírozniuk

akiknek van jövőképük

akiknek falakra van szükségük

amit védelmezniük kell

akiknek eszméik vannak igazságaik és isteneik

 

mindenkit sajnálok

magamat is

mert sajnálnom kell a gyűlölködőket

 

 

 

 

 

 

 

 

SZAKÍTÁS

 

elhagytál

 

azóta nem eszem

nem alszom

nem biciklizem

nem szaladok

nem takarítok

nem dolgozom

nem akarok

nem vágyom

nem találkozom

nem mulatok

nem játszom

 

elhagytál

de nem értem

ha te hagytál el

akkor miért én hagytam el magam

 

MIBŐL VAGYOK

 

állítólag atomokból

hidrogénből szénből oxigénből nitrogénből

hétezer kvadrillió atomból

protonokból neutronokból elektronokból

erős és gyenge kölcsönhatásból

 

pedig leginkább nem értésből vagyok:

mosolyból

sírásból

ölelésből

simogatásból

nevetésből

táncból

zenéből

álomból

nyelvből

szeretetből

szerelemből

valahová tartozásból

önfeláldozásból

időből

emlékekből

vágyból

alakulásból

elmúlásból

 

egyiket sem értem

csak azt hogy belőlük vagyok

 

A NYELV

 

valamikor a „fa” szó egy fát jelentett

az „égbolt” egy égboltot

az „én” egy ént

az „Isten” egy Istent

 

együtt használva őket azonban kiüresedtek

nem jelentenek már semmit

csak egy dologra képesek

hogy rajtuk keresztül

a nyelv önmagát mesélje

 

AZ IDŐ

 

eltelt a mai nap

a holnapi nap is el fog telni

ez a hét is ez a hónap is

ez az év és az elkövetkezendő is

 

telnek a percek az órák

az évek az évtizedek

miközben nyüszög szűkít

ordít ki belőlem az örökkévalóság

 

BEAVATKOZÁS

(Oravecz Imre után)

 

a nappali ablaknak repült egy sárgarigó

 

az ütközéstől levágódott a járdára

és hátranyaklott fejjel tátogott

 

siessek most ki a házból

hogy megóvjam az előfutó macskától?

 

LEÍRHATATLANUL

 

egy fát nem lehet leírni

egy felhőt nem lehet leírni

egy követ nem lehet leírni

egy hegyet nem lehet leírni

egy mosolyt nem lehet leírni

egy mozdulatot nem lehet leírni

egy érzést nem lehet leírni

a változást nem lehet leírni

az állandóságot sem lehet leírni

 

mit lehet leírni?

 

EGYÜTT

 

velem játszottak a játszótereken

velem jártak iskolákba

laktak kollégiumokban

jártak koncertekre futballmeccsekre

velem végeztek egyetemet

néztek filmeket a mozikban

velem beszélgettek kocsmákban teázókban

másztak meg hegyeket

úsztak át tavakat

 

most mindannyian velem együtt őszülnek meg

mindannyian elkísérnek a halálba

 

CSALÁD

 

amit felraknak délre

leomlik estére

amit felraknak estére

leomlik reggelre

 

ELLENÁLLÁS

 

vajon ezek a falak és  épületek

ezek az utak és sétányok

ezek a tárgyak

ezek a fák és bokrok

ezek a bennünk létező érzelmek

ezek a szavak

ezek a fejünkben megforduló gondolatok

ellen tudnak-e állni annak ami jönni fog




.: tartalomjegyzék