Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Június
2019 - Május
2019 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - Szeptember
Ferencz Imre

Az elveszett Tromf nyomában

Miután néhány esztendő elszelelt a TROMF szatirikus lap megszünése után, egyszer a csíkszeredai megyei könyvtárban közöltem kívánságomat: szeretném fellapozni a kollekciót! Néhány év után, immár megkomolyodva és elkomorulva, kiváncsi voltam, milyen hatást váltanak ki belőlem a lapban megjelent írások, karikatúrák, egyáltalán kik is írták, kik is rajzolták tele a lapot a három szűk esztendő során? Kiváncsi voltam arra is, hogy jómagam mit írtam, mit követtem el humor gyanánt, amikor a Tromf király unszolására tollat ragadtam és beszálltam a buliba, a hajóba... Sajnos a megyei könyvtár kérésemre vállat vont, nem rendelkeznek a TROMF kollekcióval, mert a szatirikus lap szerkesztősége nagy buzgalmában megfeledkezett a könyvtárról, annak csendjéről és munkamódszeréről. Egy könyvtár nem reagál a forradalmi változásokra, ha kap lapot - veszi a lapot, ha nem kap lapot - nem veszi a lapot, lehet az Tromf is... Tehát a protokoll lapszámokat nem küldte el a szerkesztőség, - akkoriban a lényeg az volt, hogy a rikkancsok osztogassák a lapot az utcán, s a parkban a nyugdíjasok csapkodják tenyerükkel a térdüket, kacagjanak, nevessenek. A TROMFtól a nép nem csak kacagott, hanem olykor felnyerített, mint akitől évtizedekig megvonták a mosolyt is... A kilencvenes években pár héttel a decemberi fordulat után a humor gátat szakított, nagy erővel zúdult a népre, természetesen sok-sok hordalékot, durva köveket is hengergetve, görgetve maga előtt. Hirtelen humoristák és karikaturisták lettünk, nem bot csinálta, hanem öröm, eufória, szabadság csinálta viccelődők, akik az eseményeket, a bukott rendszert hányták villahegyre, űztek csúfot belőle a rengeteg olvasó gyönyörűségére. Mert az 199o februárjában megjelent első szám után rövidesen felkeltette az érdeklődést a bátor hangvételű lap, a pajzán karikatúrákkal, fotókkal, és a példányszám meghaladta az ötvenezret, de emlegettek nyolcvanat is... A humor utáni éhség, étvágy a diktatúrába gyökerezett, ahol az egymás között bizalmasan elsuttogott viccek után körül kellett nézni, csak utána pukkadozni,de valaki távolról ezt is látta és jegyezte...Ahol nincs szabadság, ott nincs humor, ott a humor üldözendő, mint bebizonyosodott sokszor, ha véletlenül külföldről behoztak folyóiratot, lapot, amelyben a diktátort és feleségét kifigurázták. Volt szerencsém látni a nyolcvanas években egy karikatúrát a romániai agrárforradalomról, amelyet a rajzoló így jelenített meg: Megy Eleana magassarkú cipőjében és Nicu mögötte a cipősarok szúrta lyukba palántál stb. Az ilyen karikatúrát nem volt ajánlatos megtartani, mutogatni, ha híre ment annak, hogy valaki látta, azonnal megindult a nyomozás. Igen, a diktatúra irtózott a humortól, mert nevetséges volt, nem tudta volna elviselni a gúnyt, a szatírát. Nem tudta volna elviselni az emberi szellem győzelmét az osobaságok és ostobák felett... A diktatúra nem értette el a viccet, és meg is bukott. Általában a totalitarista rezsimek úgy féltek mindig a humortól, mint ördög a szenteltvíztől.
Nemrég sikerült egy szatyornyi TROMFhoz jutni. Valaki ismerősöm bocsájtotta rendelkezésemre az ömlesztett lapszámokat, amelyekből több mint száz példányt rakhattam sorba...Az első szám az l-es, az utolsó szám a 138-as...Talán létezik még a 139 és 14o-es szám is, de tulajdonképpen a TROMF vége a 138-as , 1993 májusában megjelent szám, amelyben D.Kiss János főszerkesztő nekrológja olvasható. A még megjelent egy-két lapszám a lap kimúlását, a maradék kéziratok elsütését jelentette...D. Kiss János nélkül nem tudott megmaradni, tovább élni a lap. Az ő egyénisége nélkül a kártyavár összeomlott, maga alá temette a tromfot is...
Két kártyalapom van e megemlékező játszmához: a Tromf első száma, és a főszerkesztő halálát hírül adó 138-as... A beköszöntő lapszámban Tromfot az olvasónak! címmel ír vezércikket a Tromf-király. Hadd idézzek belőle: ,,...A mi TROMFUNK is ütőlap. De nem egy akármilyen kártyapartiban! Ezt a partit szerkesztők és olvasók játszák, reméljük egyre nagyobb kedvvel, egyre jobban. Már csak azért is, mert erre a magyar kártyapartira huszonöt évet vártunk, sóvárogtunk. Ennyi idő kellett ugyanis ahhoz, hogy végre összehozzuk! Pedig, a diktatúra is kártyázott: Méghozzá kénye-kedve szerint az egész néppel. És volt pofája arra, hogy ne osszon tromfot a népnek, hogy minden tromfot megtartson magának. Ceausescu, a tökkelütött diktátor, huszonöt hosszú éven át markolta a vörös tromfot és ütött vele ahol és ameddig tudott. Nem véletlenül. A történelem fényesen igazolja, hogy minden diktatúra ütött és ütődött volt. Ütött, amíg nála volt a tromf és azonnal ütődött lett, mihelyt elvesztette, vagy kicsavarták kezéből a tromfot...A mi tromfunk kistromf. Csepp a humor és a szatíra tengerében. De el kell indulni, keresni, megtalálni és felmutatni csppekben a tengert, mindazokat a lehetőségeket, amelyek jobbra, szebbre törekvőbbé tehetik az embert...
A TROMF a vidámság, a jókedv, a derűs harc mellett tesz hitet, becsületesen, szakmai felelősséggel. Céljának tekinti, hogy elhessegesse a sötétség károgó varjait, letörülje az arcokra települt vastag, negyedszázados bánatot, részt vállaljon az országos események kibontakozásában és megitélésében, figyelje, kövesse és nyesegesse demokráciánk vadhajtásait, eltorzulásait: a bürokratizmust, karrierizmust, rokonizmust és más, mindennapi életünket megkeserítő izmusokat...
Tisztában vagyubk azzzal is, hogy a Tromf nem aranypénz, hogy mindenkinek tetszedjék, hogy mindeni jókedvre derüljön, a hasát fogva kacagjon, ha megveszi és el is olvassa a lapot. Tudjuk, lesznek, akik a TROMF élcein csak félszájjal vigyorognak. Sőt! Lesznek olyanok is, akik foggal és körömmel...visszavicsorognak...,, A beköszöntő vezércikkben jelzett visszavicsorgás aztán be is következett. D. Kiss Jánost egy este a tömbház bejáratánál leütötték, megverték. Ugyanazok voltak, akik valamikor felügyeltek a humorra. A humorcenzorok. Az Iliescut is kifigurázó karikatúrák és más rajzok meg írások bizonyos érzékenységet, tabukat érintettek. A visszajelzés nem maradt el: Vigyázat, erősen megbátrodtatok! Demokrácia ide vagy oda, nektek kacagni csak mértékkel, főhajtva lehet...
Igen, a humor életre-halálra szólt akkoriban, l99o februárjában és márciusában. A TROMF-király megverése kicsiben előrevetítette minazt, ami lezajlott az elkövetkező időszakban, - pogrom, bányászjárás, terror...Az ámulatból felébredve magukhoz tértek a diktatúra kiszolgálói, akik köpönyeget cserélve igyekeztek megragadni az új politikai és gazdasági hatalmat.
Két csonka esztendő között egy teljes év . 199o februárjátol l993 májusáig látott napovilágot a TROMF szatirikus lap. A főszerkesztő kórházi tudósítésa és a halálát hírül adó nekrológ és fénykép olvasható a 138. TROMF első oldalán. Tudósítás a 3o-es körteremből, amelynek címe Életre-halálra. Fele sem volt tréfa ennek, hisz ,, A főorvosunk keserűen kifakadt: - Tudják meg - jelentette ki mély rezignáltsággal - nem szeretem a 3o-as kórtermet. Maguk, az itteni betegeim olyanok, mint az erdélyi magyarság sorsa, nem akarnak javulni, pedig én, az eredeti nagy román demokrácia, mindent megteszek, hogy kigyógyítsam magukat az állandó panaszaikbó...,, A harci helyzet a 3o-as kórteremben tragikusra fordul, mert hosszas szenvedés után meghalt D.Kiss János főszerkesztő, aki kijátszodta utolsó kártyáját...
A rendszerváltás utáni romániai magyar sajtótörténet adós a változás utáni humoros, szatirikus lapok elemzésével, értékelésével. Milyen homor volt ez, kik írták és milyen olvasói igényt elégítettek ki? A TROMF esetében újságírók, szőpírók, költők neveztek be a játszmába, próbálták ki képességeiket, tehetségüket egy új területen. A karikatúristák - Kató Vladimir, Para István, Biró Dónát, Szabó Erzsébet, Orendi Éva, Karancsi Sándor, Körössy Orsolya, Balogh Csaba és mások - erőteljes, emlékezetes rajzai a gyengébb írásokat is lendületbe hozták, egyáltalán a lap grafikai arcéle egy sajátos székelyföldi karaktert kapott...
Meg kéne vizsgálni e lapok szociális hátterét, azt a körülményt, amely meghatározta élettartamukat. Szaturálódott a nép, ezért apadt l993-ra ötvenezerről csupán négy ezerre a TROMF? Jóllakott a nép humorral, vagy elment közben az étvégya, megcsömörlött, kiábrándult az eredeti demokráciából, mindabből ami a kilencvenes évek elején történt? Néhány újságírói szakra beiratkozott fiatalnak javasoltam támául a TROMF és más humoros, szatirikus lapok feldolgozását, s talán sor kerül erre is, ha minden egyebet már felleltároztak. Amit talán mi bedolgozók, munkatársak, viccesek tehetünk: gyűjtsük össze a birtrokunkban lévő lapszámokat és ajándékozzuk meg a könyvtárat. Hadd olvassa vagy tanulmányozza a kollekciót az érdeklődő, a kiváncsi, aki fel akarja idézni a kilencvenes évek hangulatát, atmoszféráját, esetleg meg akarja ismerni, lévén, hogy a rendszerváltás után cseperedett fel...
El kell számolnunk egytől százharmincnyolcig... Ötvenezertől vagy nyolcvanazertől vissza kell számolnunk négyezerig... Az első lap ára három lej volt, a l38. lapé már 5o lej volt... Volt egyszer egy TROMF, úgy nagyjából tizenöt évvel ezelőtt...Mit kacagtunk uram, hogy kacagott a banda, ez a mostani szomorú társaság...


.: tartalomjegyzék