Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - április
Szávai Géza

Csak a hegy csúcsa (Makámaszútra)

Perle Mici azért lobbant futó, de hatalmasan fellángoló szerelemre Pantazi iránt – nagyon tisztán, élesen emlékszik erre a tágas pillanatra –, mert az egzotikusan vonzó külsejű férfit azonnal értenie kellett volna, de elsőre nem értette.

– Ez csak a hegy csúcsa – mondta a kevés szavú férfi, de szavai fölött mindannyian tovább siklottak. A beszélgetésben azért a mellőzöttség érzete nélkül, élénken figyelő hallgatással továbbra is jelen volt Pantazi. Tíz perc múlva ismét felhívta társai figyelmét arra, hogy „ez csupán a hegy csúcsa.” „Igen, persze”, jelzett vissza a társaság egyik-másik tagja, „ez természetes”, mintha magától értetődő volna Pantazi közbeszólása.

Perle Mici érdeklődését és rokonszenvét a férfi iránt az keltette fel, hogy folyékonyan beszélt cigányul. Mici is hallotta beszélgetni a vendéglőkben virágot áruló cigánylányokkal, a Lipscani utca forgatagában jövendőt mondó cigányasszonyokkal. Stefănescu tábornok is, mint minden Bukarestben felcseperedett fiú, értett valamit cigányul. Mici is próbálkozott, de férjével kettesben franciául beszélgettek, bőven megtűzdelve angol fordulatokkal, és mind következetesebben kiiktatva a német szavakat. Ha örökbe vettek volna egy gyereket, akkor Stefănescu tábornok egy román kisfiút, Mici magyar kislányt szeretett volna, de az örökbefogadásig nem jutottak, így a családi nyelvhasználatban nem merült fel a változtatás. Legfennebb annyi, hogy ha valóban tudnának, olykor beszélgethetnének a cigányok titokzatos nyelvén.

– Ez csak a jéghegy csúcsa. – Amikor kettesben maradt vele a homokkal felszórt sétányon, Mici céltalanul, terjengősen fecsegett a figyelmesen hallgató Pantazinak. Csupán azért, hogy kimondhassa: amiről éppen beszél, az a jéghegy csúcsa. Mert figyelmeztetni akarta a férfit:

– Az imént hegyet mondott. Többször is.

És indultak vissza az asztalokhoz, így nem kellett egymásra nézniük, és ez olyan volt, mintha maguk előtt vagy körös-körül éppen azt nézték volna, amire Pantazi udvarias egyszerűséggel rámutatott:

– Igen, persze, a víz felszínén nagyon kevés látszik a hatalmas jéghegyből, csak a csúcsa. Valami apróság ahhoz a roppant tömeghez képest, ami a felszín alatt van. A víz felszíne alatt, persze. De kérem, a szárazföldi hegyeknek is bizonyosan csak a parányi csúcsát látjuk. A többi rész, a hatalmas test ott van a felszín alatt, a föld átláthatatlan mélyében.

Perle Mici megütközött, hogy ezt a súlyosan egyszerű tényt képtelen volt észlelni a férfi többször elhangzott, halk mondataiban.

Mintha fejbe verte volna egy kőszikla, ami persze csak egy csúcs, mert a tömbje a föld felszíne alatt van.

– És megeshet, hogy a földön járva is a föld felszínét alig átütő hegycsúcsok között, vagy a felszínt át sem ütő hegycsúcsok fölött sétálunk – csevegett volna könnyed szellemességgel Perle Mici, de ez nem könnyű dolog, amikor nagy késéssel jössz rá arra, hogy lábad alatt megjelentek és talán mozdulnak a hegyek.

 

*

Stefănescu tábornok felszínesen vonzódott Pantazihoz, akit magában csak „szárazföldi hajósnak” nevezett. Pantazi szenvedélyes utazó volt, olyasfajta hajós, aki a vizet, az óceánt csupán összekötő szövegnek tekintette a szárazföld csodálatos országai között. A szárazföldön is úgy tájékozódott, akár a vízen, és azt vallotta: „Bárhol vagyunk, a Kelet kapujában állunk”. Bukaresti barátai ezt a mondását gyakran idézték, olykor nevetve, egyetlen szóval utaltak rá: „Orientálódunk.”

Stefănescu tábornok nem kedvelte a fegyvernemek közötti rivalizálást, meg egyébként is elvetett minden értelmetlen rivalizálást, buta triumfálni akarást, ezért rokonszenvezett az elnyűhetetlen szárazföldi hajóssal.

Tudja, hogy mi az iránytű, tudja, hogy északra mutat, de csak abban biztos, hogy ha a Nap a Földön mindenütt felkel, akkor bárhol megtalálható Kelet.

Stefănescu tábornokot érdekelte, hogy mi mindent tudhat a sok nyelvet beszélő, sok világot látott, már nem fiatal, de kortalanul fiatalos Pantazi.

Azt is észrevette, hogy feleségében erős érzelmek támadtak Pantazi iránt. Mégis azt mondta Mitzy-nek – amit a felsötétlő féltékenység ellenére komolyan gondolt –, hogy lenyűgöző ember a „szárazföldi hajós”. És pontosan érzékelte, hogy Mitzy tudatában a szárazföldi hajós forró homokkal mosakodik a sivatagban, forró homokkal mossa tisztára és törli szárazra vizet régen nem látott testét. Perle Mici hátgerince megrázkódott. Stefănescu tábornoké is, aki nem akarta, hogy az ég és a homloka felhősödjék, nem akarta azt gondolni, amit gondolt: „Talán még sincsen meg bennem a nagyfomátumú katona.”

 

*

Pompéry Konstancia valahányszor Bukarestbe érkezett, távozása előtt négyszemközt maradva Perle Micivel, felvonta a szemöldökét:

– Láttad?

Ő ugyanis Budapest román okkupációja óta nem találkozott Dragomán Pompérrel, aki egyszerre sok helyütt él ugyan, de Budapesten mégsem, „Na, ott adnának is neki!”, ámde Bukarestben mindenképpen megfordul, érdekeltségei is idekötik, ő a király titkos tanácsosa. És Pompéry Konstancia egészen bizonyos abban, hogy az Európát Ázsiával összekötő luxusvonat, az ORIENT expressz – egyébként Stanci azzal utazott – a férfi érdekeltségei közé tartozik. Mert az sem véletlen, hogy a háború végén az ORIENT expresszt átkeresztelték, „Train de luxe militaire” lett, és már nem közlekedett a legyőzött ország fővárosán, Budapesten át! Ebben benne volt a Pompér keze! Mint ahogy abban is, hogy most ismét a régi útvonalán jár a pompázatos ORIENT expressz.

– Olykor látom. Ritkán – mondta Perle Mici. – Kiszámíthatatlan, hol és mikor tűnik fel.

Lelkéből sajnálta Stancit, és nem értette dr. Pompiliu Dragoman-t, aki még Radó Béla borbélyműhelyében is látogatást tett, és – bizonyára „erőnléti edzés” szerű szórakozásból – ingyen vállalta a műhelyt titkos találkozókra használó elvtársak egyikének védelmét, amikor az állambiztonság letartóztatta a fickót. A mindig pofázó Radó Bélát már az előzetesből kihozta, csekély tíz nap alatt, perre sem került sor.

Dr. Pompiliu Dragoman szertartásos barátságot ápolt Pantazival. Ez nem igazán tetszett Perle Micinek. Alaposan megnézte, megfigyelte a két férfit. Pompéry Konstanciának is beszámolt róluk. És ezt olyan közvetlenséggel, megjelenítő hevülettel tette, hogy hirtelen azt észlelte: Stanci előtt szinte érzékelhetően jelent meg Dragomán Pompér, úgy ahogyan Perle Mici szemével Pompéry Konstancia oly élethűen maga elé képzelhette.

 

*

Perle Mici szenvedélyesen akarta a szárazföldi hajós forró homokkal tisztára dörzsölt testét. Ezt elmondta Stefănescu tábornoknak. Azt szerette volna, ha Stefănescu vele van, és nézi, hogy mit művel Perle Mici Pantazi testével, és mit művel a vonzó szárazföldi hajós Perle Mici testével.

Hiszen Stefănescu szereti Perle Micit, és látnia kell, hogy mi történik Perle Mici testével.

Stefănescu azt mondta, hogy rendben. Néha vezényelni szokott magának. Most azt mondta románul: „La loc comanda!”, ami olyasmit jelent, hogy minden egyéb felfüggesztve, a katona készenlétben figyel. És laza „Pihenj!” pozíciót vett fel, amelyben nem lehet másfelé nézni.

 

*

Stefănescu tábornok kisfiú kora óta, amióta a katonaiskolába lépett, védett személy. Katona. Védő személy. Akkor is katona, ha leszerel. Titkok tartanak árnyékot neki. Ő is védi mások titkait.

A katonaorvosok a szakma legjobbjai. „Alezredes úr, nemzőképes vagy!” A vizsgálat illúziórombolóan közönséges volt. De még őrnagyként el kellett volna végeztetni. Ezredesként már nem vetette volna alá magát.

Stefănescu tábornok nem hiszi, hogy volnának gyerekei. Tudná.

Azt is tudja, hogy Perle Mici híres nőgyógyászokat konzultált. De nem számolt be erről Stefănescunak. Igaz, azt mondták neki a nőgyógyászok, hogy minden lehetséges.

Nők esetében maga a terhesség a bizonyosság. Minden rendben, minden lehetséges.

Stefănescu tábornok szenvedéllyel figyeli Perle Micit és az örökös „lehetséges”-t.

Nem igazán érti magát. Nem is akarja. Mici érti őt. Micit akarja. A gyerekük negyed zsidó lenne, ha tudni lehetne, hogy mi a zsidó, ha már Perle Miklós nagyszülei kikeresztelkedtek, és már Perle Eszter nagymama is keresztény templomban imádkozott.

De ez is fölösleges tudás, értelmetlen titok, mert dr. Pompiliu Dragoman már Stefănescu kapitány korában szállítani kezdte az évszázados és pecsétes papírokat Stefănescu Aurelian és Perle Maria minden szempontból kifogástalan felmenőiről, és a szempontok változásaira is voltak változatai a felülmúlhatatlan dr. Pompiliu Dragomannak. És különben is, minden lehetséges, csak egy-két dolog nem lehet lehetséges.

 

*

Perle Mici nagyon közönségesnek tartotta dr. Dragomán Pompért. Méltatlannak Pompéry Konstancia érzelmeire és Pantazi barátságára.

Még kiszámíthatatlanabb volt a két különc férfi így együtt, és Perle Mici attól tartott, hogy a görögből románná lett Pantazi hirtelen felkerekedik, és „elhajózik” Bukarestből. A görög szárazföldi hajós nem volt közönséges férfi, de többször is vagyonát vesztett, kockáztató és vállalkozó kedvű emberként veszélyes lehetett számára dr. Pompiliu Dragoman, aki már hajóépítési és hajózási vállalatokban, vasútban és – ahogy ő mondani szokta – minden fontos stratégiai ágazatban jelen volt.

De nem küldte el hajóskapitánynak Pantazit. Nem nevezte ki bankigazgatónak. Ültek, hallgattak, olykor mindketten egyszerre beszéltek, igaz, azt is keveset, és egyszer, amikor úgy tűnt, mintha a mélázó szárazföldi hajós útra készülődne, de hová is menne, merre is indulna el ő, a sage citoyen de l’univers, a bölcs világpolgár ebben a pici és mégis tágas világban, innen, Kelet kapujából – akkor bizalma és barátsága jeléül dr. Pompiliu Dragoman elárult egy titkot, amit később Pantazi megosztott Perle Micivel.

 

– Triumf International! Ez az abszolút csúcs, és a teljes győzelem.

Pantazi szerint nem csupán kiváló üzleti érzékre, hanem mély és érzelmes filozófiára vall Pompiliu egészen bizonyosan helytálló észrevétele, hogy két német már a világháború elkezdése elõtt győzelmet aratott az egész világ felett.

Johann Gottfried Spiesshofer és Michael Brana felszabadította a nőket.

Lecserélték az egészségtelen rabláncra fűző női fűzőt a természetes szabadság és szépség műfajára: a melltartóra!

Pantazi kissé csodálkozott, de természetesnek vette, hogy első találkájukon Perle Mici nem viselt melltartót. Laza alsó- és felsőneműkben állt ki a szárazföldi hajó útjába, mint  a blúzokat viselő cigánylányok. Hogy üsse el már végre a hajó, bármi is történjék utána.

„Nem, nem viselek fűzőt”, mondta Mici a testén hajózó Pantazinak. És a következő találkára melltartóban jött. Pantazi mindent levetett róla, csak a melltartót nem. Aztán azt is levetette. Majd ismét ráadta Micire.

– És az a csodálatos, hogy mindenki győz.

„Pompiliu utánajárt, és történelmi tény” simogatta gyengéden a Mici két gömbjét csúcsosra korrigáló melltartó anyagát Pantazi. „Hogy a párizsi diadalív, az Arc de Triomphe adta a zseniális németeknek a márkanév ötletét!”

Triumf melltartók!

Ez hódít. És beszállt Pompiliu. És felkínálta Pantazinak is.

„Sage et modest citoyen de l’univers”, de azért lelkes román hazafi! Nem érthet egyet Pompiliu Triumf International eszméjével. Mici szeretett volna tengerparti – sivatagi! – homokot szórni Pantazi kiterülő testére, homlokára, lábujjai hegyére, és igen, a fallosza hegyére, olyan jó ez a homokóra művelet. Mintha valamiért, valami céllal peregnének a homokszemek Pantazi testére, onnan le a sivatagra. Minden a maga helyén, mint a görög homoki hajós testén a görög szó, a fallosz, így pereg a homok. Pantazi azt mondta, „Pompiliu, dragule drága Dragoman!”, én mint román hazafi a Triumf Romana mellett teszek hitet, és a Piața Romana-ra az üzletet!, és Pax Romana sétányt a román Diadalív, az Arcul de Triumf felé!  Drága Pompiliu, Budapestre Triumf Hungaria, őseim földjére Hellén Triumf, na és Germánia Triumf, és így tovább, Vörös, Krásznájá Triumfot Moszkvának… Amire azt mondta a csökönyös Pompiliu, hogy „Egy kis logikával ez így együtt TRIUMF INTERNAȚIONAL”. De a homoknak nincs logikája, csak pereg, és Pantazi szórni is kezdte Mici testére, majd Mici teste mellé a forró homokszemeket.

 

*

Perle Mici tudta magáról, hogy szép a járása, szerette is használni a tudását. De egy ideje, igen, Pantazival ismétlődő találkái óta mintha csak feküdne kiterítve, és gyűlne a homok, emelkedne körülötte a homok szintje.

Mindenki a homok szintje fölé igyekszik. „A hazánkat alattomosan hátba támadó román hadak elrabolták a kislányomat is.”  Megérti a papát Perle Mici, derűsen mosolyog, Pantazinak is mesél, hadd tudjon róla is valamit a hajós. „Ha mártíriumra van igény, akkor mártíriumot perget a papa”.

„Triumf Hungária!” – bizonyosan erre szavazna Pompéry Konstancia. Sok minden kiszámítható, suttogja a Pantazitól egyvégtében búcsúzó Perle Mici. „De Domokos Gizi talán Triumf International.” Egészen biztos. Radó Béla szerint a csúcs az International.

Világ Triumf.

Világproletár. Világkirály. Világelnök.

Világtitkár. Sztálin elvtárs világ-főtitkár.

És Domokos Gizi nagyon erős lány.

Stefănescu tábornokéknál lakik. Még mindig nem ment férjhez hivatalosan Radó Bélához.

– Nekem nincsen gyermekem – mondja Domokos Gizi egyenesen a Mici szemébe nézve. A nézése azt mondja, hogy már bizonyosan nem is lesz. És azt mondja a Gizi Radó Bélának is, meg bárkinek, hogy ő szabad és egyenlő. Nagy bajban minden lány egyenlő. És azt is igazán tudja Domokos Gizi, hogy mi a testvériség, mert nyolc testvére van. „Egy-két embert pedig, de egyet bizonyosan: testvéremnek érzek.”

Perle Mici is testvérének érzi Domokos Gizit, és tudja, hogy egészen bizonyosan a Triumf Internaționalra szavaz. És amikor ez megtörténik, a testvérek között megengedhető fölényességgel triumfál, és közli Gizivel: „Előre tudtam!”

– Triumf Internațional a melltartó! – mosolyog Gizi is. Aztán elszigorodik: – Na, de a bugyigó?!

 

*

Perle Mici nem érti magát. Tudja, hogy a lebilincselő „szárazföldi hajós” olyan, mint a jéghegy csúcsa, akinek elmúlt élete nagy része: ott a víz alatt, világraszóló, tüneményes nőgyűjteményével. Azokhoz képest itt a jéghegy még kilátszó csúcsától kissé oldalt Perle Mici számít?!

De itt akar lenni, ennek a jéghegynek a még látszó csúcsa mellett.

Perle Mici nem érti magát. De érti őt Stefănescu. Hadnagy. A hadnagy: a tábornok-hegy csúcsa.




.: tartalomjegyzék