Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - április
Oláh-Gál Róbert

Apor Károly (1815-1885)

Jelen írás kiegészíti az EME Csíkszeredai Fiókegyesülete által szervezett konferencián elhangzott előadásomat. Apor Károly munkásságának bemutatásánál egy kicsit részletesebben szólunk irodalmi tevékenységéről és a Székely Mívelődési és Közgazdasági Egyesületben kifejtett tevékenységéről. Apor Károly részt vett a régészeti szakosztály egyik társelnökeként Előpatakon a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1875. augusztus 24-től szeptember 5-ig tartott XVIII. nagygyűlésén. Ennek a nagygyűlésnek az elnöke dr. Knöfler Vilmos volt, de jelentős szerepet kapott a munkálatokban Orbán Balázs is, mint a rendezvény egyik titkára . Akkor, 1875 augusztusában gróf Mikes Kelemenné a nagygyűlés tagjait meghívta Zabolára, „ozsonnára”. 140 év múlva, a Csíkszeredában 2015. október 30-án, az EME Csíkszeredai Fiókegyesülete által megrendezett (Erdélyben első) Apor Károly konferencia részvevőit, br. ifj. Apor Csaba és gróf Mikes Katalin ugyancsak meghívta vacsorára a zabolai Mikes-kastélyba. Ezzel az írásommal ennek a meghitt vacsorának az emlékét is szeretném megőrizni.

Báró altorjai Apor Károly színes és sokoldalú államférfi volt, akiről Mikszáth Kálmán is írt egy elbeszélést, melyben a Szegedi Színház megnyitásakor történt találkozásukról számol be. Apor Károly közel 30 évig volt Erdély legfelsőbb törvényszéki hatalmának első embere, mint a Királyi ítélőtábla elnöke, de talán mára legmaradandóbb tevékenységének a kézirat- és réginyomtatvány-gyűjtő szenvedélye bizonyult. Erdély egyik első fényképésze, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság elnöke, az egyik legkiválóbb borász és gyümölcstermelő, a silózás (zöld-takarmány elvermelése) egyik első honosítója, számtalan egyesület és társaság aktív tagja stb. Noha nyomtatásban csak két könyve jelent meg, azért említésre méltó irodalomszervező- és bibliofil tevékenysége is.

Apor Károly 1815. december 11-én született a család altorjai ősi fészkében. Atyja, báró Apor Lázár erdélyi kancellár, Apor István és Henter Éva fia, 1784. december 18-án született Bibarcfalván és 1868. január 16-án hunyt el Bécsben (Baden bei Wien-ben). Apor Károly édesanyja Szeleczky Karolina, Szeleczky János kincstári tanácsosnak és vásárosnaményi Eötvös Sárának egyetlen leánya. Eötvös Sára báró Eötvös József atyjának unokatestvére volt. Szeleczky Karolina gazdag lánynak számított, birtokai voltak Szatmár és Abaúj-vármegyében. Báró Apor Lázár 1824-től Bécsben az erdélyi kancellárián ítélőmester, majd alkancellár lett. Apor Lázár és Szeleczky Karolina házasságából öt fiú, Károly, György, Béla, Sándor és Géza született. Apor Sándornak (Kolozsvár, 1820. július 18. – Rohitsch, 1867. augusztus 5.) az unokája a boldoggá avatott Apor Vilmos (Segesvár, 1892. február 29. – Győr, 1945. április 2.) győri püspök volt.

Apor Károly elemi iskoláit atyai nagyatyjánál, Nagybányán kezdte 1822-ben. 1824-ben Bécsbe ment, ahol magántanítója Nyitske Alajos volt, aki nevét az irodalomba is beírta.

Szinnyei József is csak ennyit említ meg: „Nyitske Alajos, nevelő. Munkája: Elbeszélések, regék s legendák a magyar előkorból. Németből báró Mednyánszky Alajos után szabadon ford. Pest, 1832., 1834. Két kötet.” (Szebényi Pállal együtt).

Nyitse Alajos magyar nyelvre és irodalomra való tanítói munkája, nem múlt el nyomtalanul Apor Károly későbbi tevékenységében, ő maga is próbálkozott verseléssel, régi, történelmi legendák feldolgozásával,[1] és nem véletlenül választották később a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság elnökévé.

Jogi tanulmányait a bécsi Theresiánumban végezte, mint az öreg Ferenc király pártfogoltja. Ezidőben öccseinek ő volt a magántanítója, de az Apor testvéreket latin nyelvre és magyar történelemre Müller Frigyes tanította. A Theresiánumban 1835-ig tanult, ekkor V. Ferdinánd király engedélyével kilépett, hogy jogi tanulmányait a pozsonyi Jogi Akadémián folytassa. Érdemes megjegyezni, hogy Apor Károlynak a pozsonyi akadémián osztálytársa volt Gróf Majláth György (Pozsony, 1818. december 8. – Budapest, Várnegyed, 1883. március 29.) a későbbi országbíró, Majláth Gusztáv Károly (Bakóca, 1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.) erdélyi püspök édesapja. 1837-ben, Pozsonyban befejezte tanulmányait, visszatért Bécsbe és 1837. július 15-én az Erdélyi Udvari Kancelláriánál gyakornoksággal kezdte hivatali pályáját.

Apor Károly 1838 májusában Bécsből a Kolozsváron székelő Erdélyi Kormányszékhez ment át.  Még azon év novemberében joggyakorlatra jelentkezett a Marosvásárhelyi Királyi Táblánál, Földvári Farkas ítélőmester osztályán, és 1839 júliusában letette a jogtudományi szigorlatot. Tanulmányai és sikeres vizsgái alapján nagyon fiatalon számfeletti királyi táblai bírónak jelölték. Az 1841–42-es évi kolozsvári országgyűlésen mint királypárti (konzervatív párt) vett részt. 1842-ben kinevezték a Marosvásárhelyi Királyi Táblához számfeletti ülnökké, és édesapja, Apor Lázár rábízta a nemrég szerzett tófalvi gazdaságot is. Itt érte az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörése. A kezdeti lelkesedésben ő is beiratkozott nemzetőrnek, és ilyen minőségében szolgálatot is teljesített, de mikor 1848 novemberében Gedeon tábornok bevette Marosvásárhelyt, Apor Károly Galícián keresztül Bécsbe menekült, és ott várta be a forradalom végét. 1849 végén tért vissza Erdélybe gróf Mikó Imrével, és folyatta tovább jogászi pályáját az 1850-ben Kolozsváron felállított törvényszéknél. Onnan helyezték át Szilágysomlyóra, majd Marosvásárhelyre. Az ideiglenes polgári törvényszékek felállításával 1853-ban a fogarasi törvényszék elnökévé nevezték ki.

Apor Károlynak lehetett egy fiatalkori nagy szerelme, akit ő Ida néven szólított meg a verseiben. Az élet felülírta a házassági tervet. Apor Károly Dobrai Katalin kolozsvári polgárlányt vette feleségül. Nem sikerült tisztáznom, hogy Apor Károly mikor vette feleségül a szépséges Dobrai Katalint. Deák Farkas, a Székely Mívelődési és Közgazdasági Egyesület évkönyvében egy Dobrai Katalintól származó levélkéjére hivatkozva azt írja, hogy 1843-ban nősült volna. Ez viszont ellentmondásban van egy általam talált levéltári okirattal. Apor Károly nem nősülhetett meg 1853, de főleg nem az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt. E sorok írója végigböngészte a római katolikus egyház anyakönyveit a kolozsvári és marosvásárhelyi állami levéltárakban, és a sepsiszentgyörgy állami levéltárban az Apor-féle családi hagyatékot. Nemhogy nyoma nincs, de mintha „szántszándékkal hiányozna” minden olyan okirat, amely Apor Károly házasságának időpontjára utalna! (Van egy olyan sejtésem, hogy a szüleinek tudta és áldása nélkül vette feleségül Dobrai Katalint.)

1854-ben a fogarasi törvényszéket felszámolták, Apor Károlyt a nagyszebeni főtörvényszékhez helyezték át, és még ugyanazon év augusztusában kinevezték a marosvásárhelyi törvényszék elnökévé. 1860-ban, július elején báró Jósika Lajos az úrbéri főtörvényszék elnökségéről lemondott, és helyét báró Apor Károly foglalta el.

Ez időre esik a híres (hírhedt) tófalvi per, melynek következményeként báró Apor Károly, a székely örökség jogcímén, kiperelte tófalvi és csejdi jobbágyait a birtokairól. 1869. május elején az alkotmányosan megkoronázott király az újonnan felállított marosvásárhelyi Királyi Ítélő Tábla elnökévé nevezte ki. Ebben a tisztségében dolgozott élete végig.

Ki szeretném emelni, hogy noha Bécsben és Pozsonyban nevelkedett, ő maga választotta Székelyföldet és Marosvásárhelyt szűkebb hazájának. Élete folyamán végig Habsburg- és királypárti volt, de igyekezett összegyűjteni a „régi (1848-as előtti) Erdély” írott és tárgyi emlékeit. A meginduló erdélyi magyar művelődésnek egy igazi mecénása volt, de tevékenységével hozzájárult Erdély gazdasági életének a fellendítéséhez is.

Apor Károly neve a magyar irodalomban

Mikszáth Kálmán Egy kis emlékezés Aporra című novellájában nagyszerűen eltalálta Apor Károly bemutatását. De az is érdekelhet minket, hogy milyen darabot mutattak be a Szegedi Színház avatóján, melyben a főszereplő Apor Károly egyik ősapja. A darab címe Utolsó szerelem, és Dóczi Lajos írta. (Dóczi Lajos eredeti neve Ludwig Dux, izraelita vallású volt, és éppen irodalmi tevékenysége elismeréseként és az uralkodói ház szolgálatáért bárói címet kapott.)

A bemutatott darab cselekményét a következő idézetből ismerhetjük meg:

„Az 1882-es Teleki-tragédia pályázatra Dóczi az »Utolsó szerelem« című új darabját nyújtotta be. Bár mint vígjátékot elutasították, 1884-ben bemutatta a Nemzeti, egy évvel később a német változatot a Burgtheater, majd a hamburgi, a berlini, a müncheni, a lipcsei s a prágai színház is. A téma és a szerkezet erősen emlékeztet Arany Toldi szerelme című epikus költeményére: Apor-Laczfi minden nőnek elcsavarja a fejét Nagy Lajos udvarában, de csellel vőlegénnyé teszik. Az itáliai hadjárat során azonban megismerkedik az igaz szerelemmel a padovai fejedelem lányának személyében. Közben menyasszonya is beleszeret valakibe. Úgy tűnik, a férfiúi becsületet csak párbaj mentheti meg, de a királyi kegy végül lehetővé teszi mindkét pár boldogságát.”[2]

Az Utolsó szerelem 1901-es bemutatója után így számolt be Ady Endre a Nagyváradi Napló 1901. november 5-i számában:

„Utolsó szerelem

Hogy mostanában divatba jöttek a fehér esték, kellően trenírozva, pompásan tudtuk tegnap este élvezni Dóczy édes, verses romantikus víg darabját. Elég szép közönség is gyűlt össze. A színészek kedvvel játszottak, s a hölgyek, főként Kacziány Viola, E. Kovács Mariska, S. Nagy Júlia, Szohner Olga és P. Szép Olga is jól és kedvesen játszottak. Az urak közül Peterdy, Bognár s Bérczi voltak kifogástalanok, Pataky, Deésy igen ügyetlenkedtek. A közönség nagyon jól mulatott.”

Apor Károlynak az Utolsó szerelem című színdarabban szereplő ősét megénekli Arany János is híres Toldijában. A szerző így ír a Toldi estéjében Lajos udvaráról (Ötödik ének, 11–13. versszak) az uralkodó alatt felemelkedett nemesi családokról:

„Mert szolgála ottan sok úri csemete:

Losonczi-, Maróti-, Bánfiak nemzete,

Kanizsai, Szécsi, Kont, Balassa, Csupor,

És ama nagyhíres, fényes Laczfi-Apor;

Köznemes rendből is egy jóforma csapat,

Kiket Lajos ottan csínosságra kapat;

Idegen udvartól is jöttek cserébe,

Hol magyar ifjúság van azok helyébe.

 

Nem egy azok közül látogatta Pécset,

Hol a tudománynak Lajos gyujta mécset;

Nem is egy fordult meg Páris-, Bolonyában,

Maga erszényén, vagy a király zsoldjában;

A tudás fájáról szép gyümölcsöt hoztak,

Jót is elég bőven, s ráadásul rosszat;

Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:

Gyakran kétélű tőr lesz az kiművelve.

 

De habár az ifjú néha könyvet forgat:

Nem hiányzik nála kész testi gyakorlat,

Hogy `karra `se légyen gyöngébb, mint az atyja.

Ellenben, ha lehet, `fővel `meghaladja;

Ez volt a királynak terve és szándéka. --

No de áll az ifjak eleven játéka:

Ez danol, az tréfál, az vitát feszenget;

Egy pedig a hárfán ilyen nótát penget:”

 

Viszont a történészek körében vitatott, hogy az Aporok őse valóban a Nagy Lajos udvarában is szolgáló Laczkfi nádor lett volna! Lássuk, mit ír erről az akkori történelmi időknek egyik legnagyobb szaktekintélye, a kolozsvári születésű Szilágyi Sándor akadémikus.

„Ezen László vajdának (1300-as évek elején vagyunk) a történetben két neve van: Apor és Laczkfi, mely két név egy családnak jelzésére vétetik. Az egész dolgot Szegedi alapítá meg Decreta et vitae Regnum Hungariae 304. s köv. II. Ő báró Apor Istvántól nyerte adatait, s ezen kívül egy felírásra hivatkozik, mely valaha Bálványos várában lett volna. Azután ő és mások ki is csinálták a nemzedékrendet. Ennek a Lászlónak atyja azon Apor (Opour), ki mint az ország egyik nádora szerepel Endre és utódai alatt. De a dolog nem így áll, s László vajda sem egyik sem másik családnak nem volt tagja.”[3]

(Arany János és Szilágyi Sándor tanárkollégák voltak a híres Nagykőrösi Református Kollégiumban, és mindketten tagjai a híres Nagy Tanári Karnak.) Mindenképpen figyelemre méltó, hogy Apor Károlytól eljutunk Mikszáthig, Adyig, Arany Jánosig, sőt „ama nagyhíres, fényes Laczfi-Apor”-ig. Ezzel csak azt szerettem volna igazolni, hogy a Marosvásárhelyen, az akkori Magyarország területén másodiknak (és a fővároson kívül elsőként) létrejövő irodalmi társaság talán nem is választhatott volta Apor Károlynál fényesebb, híresebb elnököt magának!

Kemény Zsigmond naplója

A báró gazdag munkásságából kézirat- és könyvgyűjtő tevékenysége bizonyult a legmaradandóbbnak. Személyes kézirati hagyatékából került elő Kemény Zsigmond naplója is. Illés Endre (Csütörtökhely, 1902. június 4. – Budapest, 1986. július 22.) neves író, megemlékezett Kemény Zsigmond naplójának előkerüléséről, és nagyon elmarasztalóan említi Apor Károly nevét:

„Kemény Zsigmond ismeretlen naplója nyolcvanévi lappangás után került elő. Erről a naplóról eddig csak azt tudtuk, hogy van. A szabadságharc bukása után Kemény a naplót jó barátnéjára, Kenessey Idára bízza, aki híven őrzi, majd harminc év múlva, már Kemény halála után, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak ajándékozza. Tolnai Lajos, a társaság titkára, még hírt ad az érdekes ajándékról, néhány mondatot idéz is belőle, megígéri, hogy a naplót hamarosan közlik.

De Kemény naplóját többé senki nem láthatja, egyszerű halandó ezentúl nem olvashatja. A társaság elnöke, Apor Károly báró magához veszi, otthoni levéltárába süllyeszti, s hiába keresik írók, irodalomtörténészek, nem árulja el, hogy nála van. Nyilván úgy ítéli meg egy másik erdélyi báró bizalmas vallomásait: nem való plebejus szemek elé. És csak amikor az Apor-levéltár végre a sepsiszentgyörgyi múzeumba kerül, majd az állami levéltárba, a hatalmas anyag feldolgozása során fedezi fel a levéltár őre, Árvay József, a naplót tartalmazó kötetet.”[4]

Illés Endrének egyáltalán nincs igaza, mégpedig azért, mert 1884-ben a napló még Tolnai Lajosnál volt. Köztudott, hogy Tolnait lényegében elűzték Marosvásárhelyről, és akkor a „megbénult” Társaság iratai fölött természetesen annak új elnöke rendelkezett. Szerintem Apor érdeme, hogy megmentette az iratokat úgy, hogy magánlevéltárába szállítatta. De Apor Károly Tolnai Marosvásárhelyről való elköltözése után tíz hónappal elhunyt. Tehát Illés Endre azon állítása is tévedés, hogy az irodalomtörténészek hiába keresték, Apor Károly nem mondta meg senkinek, hogy nála van. Valóban nem mondta meg senkinek, mert mikor keresni kezdték, Apor már halott volt.

Idézem a „Kemény Zsigmond naplója” című könyv jegyzetét:[5]

„A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság 1879. december 7-én tartott rendes havi gyűlésén Tolnai Lajos társasági titkár az alábbi érdekes levelet olvasta fel: »Alsó-Körtvélyes. 1879. nov. 30-án. Tekintetes Társaság! Néhai báró Kemény Zsigmondot a negyvenes években szerencsénk volt barátaink sorába számíthatni: e napló-töredéket nekem, mint emléket hagyta vissza a 49-ki catastropha alkalmával. Értésemre esvén, hogy a boldogult emlékének fenntartására egylet alakult: emlékiratainak elhelyezésére méltóbb helyet nem találtunk, mint midőn azokat a nevezett társaságnak annál is inkább felajánlom, mert a napló nem bír oly magánjelleggel, hogy az tartalmának közlését tiltaná. Tisztelettel Décsey Lajosné, sz. Kenessey Ida.« A »tagok nagy örömmel fogadták a becses ajándékot«, s nyomban megbízták az elnökséget, hogy »köszönő iratot« küldjön Décseynének, és példája követésére hívta fel azokat, akiknek Kemény-levelek vagy éppen kéziratok volnának birtokukban. Mindezt Tolnai Lajos írta meg a Társaság Erdélyi Figyelő című közlönyében (I. évf. 15 sz.). Ugyancsak ott ígérte meg, hogy a felette érdekes tartalmú Naplót a lapban ismertetni fogja. Erre azonban nem került sor, sőt maga a kézirat is eltűnt. 1884-ben Tolnai még kiírt néhány mondatot belőle Tóth Sándor részére, aki a Magyar Helikon című gyűjteményes kötetben megírta Kemény életrajzát. Ennek alapján emlékezett meg az ismeretlen munkáról egyetemi előadásaiban Gyulai Pál is, majd a nyomába lépő irodalomtörténész nemzedék.”

Véleményem szerint még szerencse is, hogy a napló Apor Károlyhoz került, mert így megőrződött az utókor számára. (Gondoljunk csak arra, hogy Bolyai Farkas és Bolyai János kézirataiból is sok eltűnt, de tűntek el értékes darabok Benkő Károly kézirataiból vagy a Kultúrpalota építési irataiból is stb.) Apor Károly és jogutódai igen sokra értékelték a kéziratokat, ősnyomtatványokat, levéltári dokumentumokat.

Apor Károly, a mecénás

Apor Károly sok egyesületnek volt alapító vagy pártoló tagja. Talán a legjelentősebb, civil tisztsége a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság élére választott elnökség. De egyedül csak a Székely Mívelődési és Közgazdasági társaság – melynek alapító, a marosszéki elnökség tagja volt – emlékezett meg méltó módon Apor Károlyról. Apor Károly támogatásával többször segített civil szervezeteknek, és a Kemény Zsigmond Irodalmi társaságot is lényegében Apor Károly finanszírozta.

De kéziratgyűjteményeivel, ősnyomtatványokkal vagy igen értékes tárgyakkal segítette a Magyar Tudományos Akadémiát, vagy az Erdélyi Múzeum Régiségtárát is.

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Régiség- és éremtárának az Apor-családi gyűjteményből több értékes tárgyat ajándékozott:

1 római dénár Geta császártól[6]

1 ezüst húszas 1852-ből Ferencz József Császártól balra fordult fővel.

1 bronz kard markolat nélkül hossza 0,8 m

1 hasonló ép markolattal hossza 0,655 m

1 bronz fejsze régibb forma hossza 0,169

1 hasonló későbbi forma 0,14

1 hasonló későbbi forma 0,115

 

(Al Torja és Bálványos)

1 buzogányfő bronzból, b. Apor Géza adománya Bálványos

1 buzogányfő vasból

1 tatár sarkantyú, b. Apor Géza adománya

2 sárgaréz gyűrű, b. Apor Géza adománya, Bálványos

1 Mellvért vasból

1 Sarkantyú vasból

1 fejér email pipa találtatott a Méhesi határon 1839-ben.

E fenn írt tárgyakat az erdélyi múzeum számára Al Torjai Méltóságos Báró Apor Károly Urtól valósággal átvette. – M.Vásárhelytt augusztus 26-án 1864.

Finály Henrik a régiség és éremtár őre.”[7]

Az alábbi okirat azt igazolja, hogy ősnyomtatványokkal is segítette az Erdélyi Múzeum Könyvtárát:

„Térítvény

Károlyi Gáspárnak Amszterdamban 1645. 8r nyomt. Bibliájáról, mely Bornemisza Anna erdélyi fejedelmné sajátja volt és Tofeus[8] akkori ref. Püspök sajátkezű leveléről, melyeket az erd. Múzeum könyvtára számászra N. Méltóságú Báró Apor Károly Urtól kezemhez vettem.

Marosvásárhelyt, aug. 27. 1864.                                                                                                  

Szabó Károly az erdélyi múzeum könyvtárnoka”

Apor Károlyt Marosvásárhely díszpolgárává is megválasztották. Nem érdemtelenül, íme, erre is a bizonyíték:

„Marosvásárhely sz. kir. város érdemes tanácsának helytt.

Igen tisztelt városi tanács!

Van szerencsém % (a melléklet jele – a szerk. megj.) alatt csatolva egyezer forintot készpénzben azon kéréssel juttatni az érdemes városi tanácshoz, méltóztassék azt a következő egyletek részére a kitüntetett összegekben kiosztani:

1. Marosvásárhelyi színügypártoló egyletek, alapítvány, 600 fr.

2. Marosvásárhelyi tűzoltó egyletek alapítvány 100 fr.

3. Marosvásárhelyi dalkörnek (50alapító, 50 fr. Folyó költségre) 100 fr.

4. Marosvásárhelyi iparos polgári körnek 50 fr az iparos önképző és betegsegélyző egyletnek szintén 50 fr. Alapítvány 50 fr.

5. Stephania óvodának 50 fr.

Összesen 1000 fr.

Ezen adományaimmal egy néhány egyletnek működését óhajtottam támogatni azon egyletek közül a melyek a nemes város és összes polgárai javára a közművelődés és jólét előmozdításáért üdvösen fáradoznak, s amidőn a nevezett egyletek részére alapítványokat tettem, mint Marosvásárhely sz. kir. Város polgára, a nemes város emelkedése érdekében polgári kötelességet kívántam teljesíteni.

Az adományok szíves kiosztásáért, előre is köszönetet mondva, kiváló tiszteletem kifejezése mellett maradtam.

Az érdemes városi tanácsnak

Marosvásárhely 1885.január hó 2-án.

Alázatos szolgája (Apor Károly)”

(A levéltárban csak a megfogalmazás piszkozata van, az eredeti a Marosvásárhely szabad királyi város nemes tanácsához kerülhetett.)

„Ideiglenes nyugtatvány

1000 ft írva egy ezer o.e forintról mely összeget B. Apor Károly kir. Táblai elnök úr ő méltósága különféle – általa meghatározott- jótékony célokra Mvásárhely tanácsának átszolgáltatott.

Marosvásárhely 1885. január 3.

Györfi (…)

Apor Károly műkincsgyűjtő tevékenységének legfényesebb darabjai az a három ötvösmű, melyek ma sajnos a világhírű külföldi múzeumokat gazdagítják. 1884. évi budapesti történeti ötvösmű-kiállításon még Apor Károly birtokában volt a három felbecsülhetetlen értékű műkincs: ezüst dísztál a Dareiosz holtteste fölött álló Nagy Sándor alakjával, „arabeszkes kupa” és kos alakú aranyozott ezüst díszedény. Az első Apor Károly-féle tárgy, az ezüst dísztál, a hartfordi Wadsworth Atheneum Museum of Art gyűjteményébe került, a második „arabeszkes kupa” ma valószínűleg bécsi magángyűjteményben található, míg a kos alakú aranyozott ezüst díszedény Münchenben lehet, mint gróf Thyssen-Bornemisza Margit (1911–1989) örököseinek tulajdona.

Ezeket a tárgyakat sejtésem szerint Apor Károly özvegye, Dobrai Katalin adhatta el.

Nem véletlenül választották Apor Károlyt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1875. augusztus 24-től szeptember 5-ig Előpatakon tartott XVIII. nagygyűlésén a régészeti szakosztály egyik társelnökévé. A Székelyföld számára talán a legjelentősebb ez az előpataki nagygyűlés, és éppen ezért idézünk annak jegyzőkönyvéből:

A XVIll. nagygyűlés tisztikarának és az állandó választmánynak 1875. évi aug. 30-án Előpatakon tartott értekezletéről szóló jegyzőkönyv.

Elnök: Knöpfler Vilmos. Jelen voltak: Jedlik Ányos, Hantken Miksa, Halász Géza, Arányi Lajos, Batizfalvy Samu, Nendtvich Károly, Poor Imre, Szabó Alajos, Bodog Albert, Berecz Antal és Orbán Balázs, nagygyűlési titkárok.

1-ső tárgy volt a „Napi Közlöny” ügye, melyre nézve az elnök előadta az első szám szerkesztése körül történt előleges intézkedéseket, mely szám Sepsi-Szent-Györgyön nyomatik, s a nagygyűléskor fognak a tagok közt szétosztatni.

Tudomásul vétetett.

2-szor. Elnök a szakosztályokra nézve előadta azon intézkedést, mely szerint az eddigi hét szakosztály számát ötre vonta össze, az elnökség a rokon tudomány-ágakat egybeadván, felkérte az állandó bizottságot a szakosztályok vezetőinek kijelölésére. Ezen intézkedés méltányoltatván, kijelöltettek:

Orvosi szakosztályhoz: Dr. Szabó Vazul.

Állat-, növény- és természettani szakosztályhoz: Jedlik Ányos.

Az ásvány-, föld- és vegytani szakosztályhoz: Nendtvich Károly.

Gazdasági állatgyógyászat és műipari szakosztályhoz: Szabó Alajos.

Régészeti és társadalmi szakosztályhoz Sepsi- Szt.-Györgyön: Dr.Arányi Lajos. Tusnádon és a további helyeken: br. Apor Károly.

Berecz Antal titkár megbízatott, hogy az egyes szakosztályok tagjait összeíratva, valamint a tartandó felolvasásokat is feljegyezve az egyes szakosztályok vezetőinek átszolgáltassa.”[9]

Annak a nagygyűlésnek a hangulatába igyekszik bepillantás nyújtani a következő idézet is:

12) Szakosztályok vezetőiül kineveztetnek:

I. az orvosihoz: dr. Szabó Vazul;

II. az állat-, növény- és természettanihoz: dr. Jedlik Ányos;

III. az ásvány-, föld- és vegytanihoz: dr. Nendtvich Károly;

IV. a gazdászat-, állatgyógyászat- s műiparihoz: dr. Szabó Alajos;

V. régészet s társadalmihoz: Sepsi- Szt.-Györgyig dr. Arányi Lajos, azontúl báró

Apor Károly.

13) Az elnök a napi teendőkre nézve tesz némi közléseket.

Tudomásul vétetnek.

14) Jancsó Ádám ajánlá e tagoknak Kászony gyógyhely megtekintését.

Tudomásul vétetik.

15) Fehér Ipoly kérdést intéz az elnökhöz, vajon a nagygyűlés jövő évi megtartása végett meghívások érkeztek-e be? Mire az elnök kijelenti, hogy hozzá ez ideig semmiféle meghívás nem érkezett be.

16) Elnök jelenti, hogy gr. Mikes Kelemenné a nagygyűlés tagjait Zabolára, ozsonnára meghívja. Örvendetes tudomásul vétetik.

17) Az elnök értesíti a közgyűlést, hogy idő rövidsége miatt nagygyűlési elnökség vezénylete alatt orvosok, vegyészek és geologokból álló bizottságot nevezett ki, kik az előpataki birtokosság óhajtása szerint Előpatak gyógyhelyi s természeti viszonyait átvizsgálják, s a tapasztaltakról a nevezett birtokosságnak véleményüket átnyújtsák. Helyeslőleg tudomásul vétetik.

18) A szakosztályok vezetői: figyelmeztetnek, hogy a nagy választmányba küldendő tagokat annak idejében megválasztassák. Egyúttal határoztatik, hogy egy szakosztályból legfeljebb 5 tag választandó.

19) Dr. Szabó Vazul értekezést tart „Az előpataki gyógyvizek és a torjai Büdösről.” Az érdekes értekezés éljennel fogadtatott. .

20) Az idő nagyon előre haladván, Dux Adolfnak bejelentett értekezése: »A világ mechanismusaról« a második közgyűlésre halasztatván, elnök a tagok éljenzése mellett az első közgyűlést berekesztette.

Kelt mint fent.

Dr. Knöpfler Vilmos,elnök, Dr. Nendtvich Károly, alelnök, Jegyzette: Berecz Antal.”[10]

 

Apor Károly és a Székely Mívelődési és Közgazdasági Egyesület

Apor Károly alapító tagja volt a Székely művelődési és közgazdasági egyesületnek, mely 1876-ben Budapesten alakult meg. Ennek az első Székelyfölddel foglalkozó egyesületnek a történetét megírta Egyed Ákos történész Jancsó Benedek a székelyekről és a székelyekért című dolgozatában.[11] Apor Károly nem vett rész sem 1875-ben a budapesti alakuló közgyűlésen, sem 1877-ben a Sepsiszentgyörgyön kidolgozott statútumát elfogadó közgyűlésen, de az 1878-ban Marosvásárhelyen tartott közgyűlésen, mint alapító tag már igen, és meg is választották marosszéki elnökségi tagnak. Íme, erre a bizonyíték:

Székely mívelődési és közgazdasági egyesület közgyűlésén 1878. szept. 8-án, Maros- Vásárhelyen tartott Hajós János, egyl. elnök.

Jelen voltak: Hajós János elnök, Buzogány Áron titkár, továbbá következő egyesületi tagok: Knöpfler Vilmos a marosvidéki választmányi elnök, Br. Apor Károly kir. táblai elnök.

A közgyűlés örvendetes tudomásul veszi e jelentékeny gyarapodást, s köszönetet szavaz a buzgó gyűjtőknek (u. m. Knöpfler Vilmos, Br. Apor Károly (…)

21. Bortermelés.

A szőlészet - bortermelés báró Apor Károly úr példaadó és szép sikerű fáradozásai után mind nagyobb és nagyobb lendületet nyer annyira, hogy e törekvést a közelebbi legsanyarúbb bortermő évek sem voltak képesek bénítani.

A kaszinó még az ötvenes évek elején, 1852 körül keletkezett.

Elnöke: br. Apor Károly. A tagok száma (a vidékiekkel együtt) 134, kik 10 frtot fizetnek évenként.

A Kemény Zsigmond társaságot Tolnai Lajos kezdeményezése, erélyes hatni, lelkesítni tudó akarata, kitartása hozta létre. Elnöke br. Apor Károly.

B) Marosvidéki választmány. Elnök: Dr. Z. Knöpfler Vilmos. Jegyző: Deák Lajos. Pénztárnok: Bernády Dániel. Választmányi tagok még: Br. Apor Károly, Szentiványi Kálmán, Ajtai Kovács Ferencz, Jeney József, Gyárfás József, Fekete Gábor stb. Van két szakosztálya: a) közgazdasági, ennek tagjai: br. Apor Károly, gróf Bethlen István, Szentiványi Kálmán stb.”.

Alapító tag: báró Apor Károly, királyi ítélőtáblai elnök, Maros- Vásárhely 100 forinttal. Csak Kálnoky Dénes gróf, tanácsos fizetett 1200 forintot, a többi alapító tag, mind 100 forintot fizetett!

Apor Károly aktív szereplő volt az 1879. szeptember 2-án Csíkszeredában tartott közgyűlésen is:

„Elnöki megnyitó beszéd, melyet a Székely mivelődési és közgazdasági egylet közgyűlésén 1879. szept. 2-án tartott Hajós János, egyl. elnök. Tisztelt székely-egyleti közgyűlés! »Ott a Hargita éggel ölelkező kék csúcsain túl, egy egészen új vidék terül el, a havasok keblében rejtőző Csík; egy alig ismert, egy kevesek által felkutatott és szigetként elkülönített kis világ van ott, hol a nép még ős eredetiségében él.« E szavakon kezdette a Székelyföldnek egy meleg érzésű és ékes tollú ismertetője Csíkszék leírását.”

A közgyűlésen felvetették, hogy a Székely Mívelődési- és Közgazdasági Egyesületben minél nagyobb szerepet kapjanak a vidéki választmányok, és ne Budapest diktálja a megoldandó feladatokat, mert azt a helyiek jobban tudják:

Báró Apor Károly: azt hiszi, hogy a fennebbi észrevételek majd a revisiónál lesznek tekintetbe veendők. Egyébaránt kifejezést ad maga részéről ama meggyőződésének, hogy egyesületünknek úgy lesz szebb s fontosabb jövője, ha a vidéki választmányoknak adatik a revideálandó alapszabályokban nagyobb működési kör, vagyis egyesületünk működési ereje a vidéki választmányokban fejlesztetik”.

Másnap szept. 2-án 10 órakor a közgyűlés kezdetét vette a városházának nagy termében, mint azt fennebb közöltük. Délben a megye közebédet adott, 2 órakor ültünk asztalhoz mintegy 200-an, a felső népiskola nagy termében. Az első poharat Hajós elnök emelte a király s királyné Ö Felségeire, a trónörökösre és királyi családra, mit az egész közönség felállva hallgatott, és viharos lelkesedés követett. Azután Hajós Jánosra, Pulszkyra, báró Apor Károlyra, Mikó Mihály főispánra, a »Történelmi Társulatra«, »Székely Egyesületre«, annak titkárára, Buzogányra, Lázár Dénes alispánra, Szabó Károly egyetemi tanár, s a székely nemzet történetének írójára, Csíkmegyére, Csík-Szereda város közönségére, sat. emeltettek kitűnő, szellemteljes pohárköszöntések, legnagyobb hatást gerjesztvén az alispán, Madár Imre főjegyző, s mindenek felett Mikó Mihály főispán, ki költőileg fejtette Csíkszék szépségeit és történeti s természeti nevezetességeit, s meleg vendégszeretettel hívta meg a megye vendégeit azok megszemlélésére. Még Ugron Gábor, Deák Lajos, Kerekes Samu és Imecs Jákó szóltak nagy hatással, s fűszerezék az ebéd szellemi részét, közben jeles zenekar működött.”

Sokat idéztünk a Székely Mívelődési- és Közgazdasági Egyesület jegyzőkönyveiből. Tettük ezt azért, mert az akkor felvetett székelyföldi problémák ma is igen aktuálisak. Másfelől egyedül ez az egyesület volt, amely az 1886. évi június hó 27-én, Marosvásárhelyen tartott nagygyűlésén hosszan és részletesen megemlékezett Apor Károlyról. Az ott elhangzott és nyomtatásban is megjelent Deák Farkas alelnöktől származó nekrológ[12] volt a mi Apor Károlyról írt tanulmányaink háttéranyaga is.

http://www.tusnadfurdo.info/kepek/image_b56cc3f2ab02.jpg

Az Apor Károly által építetett kilátó Tusnádfürdőn[13]

 

[1] Sepsiszentgyörgy Nemzeti Levéltár,  Nr fond. 36. Nr. 1765.

[2] Boronkai Szabolcs: Német-magyar kétnyelvűség: Ludwig Dux-Báró Dóczi Lajos – 1845–1919. In: Irodalomtudományi Közlemények 2001/ CV. Évf. 1–2. sz.

[3] Szilágyi Sándor: Erdélyország története Pest, I. Köt. 1866. 86.

[4] Illés Endre: Zsigó Báró, Kemény Zsigmond, Árnyékrajzok. Budapest, 1972, Magvető Kiadó, 66–75.

[5] Benkő Samu: Kemény Zsigmond naplója. Bukarest. 1966, Irodalmi Könyvkiadó, 208–209.

[6] Imperator Caesar Publius Septimius Geta Augustus, született Publius Septimius Geta, (189. március 27. – 211. december 26.) 209 és meggyilkolása között Caracalla társcsászára a Római Birodalomban. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Geta_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r (Letöltés ideje: 2015.12.27. 7:15)

[7] Sepsiszentgyörgy Nemzeti Levéltár, Nr fond. 36. Nr. 1492.

[8] Tofaeus Mihály (1679–1684), református püspök.

[9] A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1875. augusztus 24-től szeptember 5-ig Előpatakon tartott XVIII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Budapest, Nyomtatott a Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomdában. 1876. 11.

[10] A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1875. augusztus 24-től szeptember 5-ig Előpatakon tartott XVIII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Budapest, 1876. Nyomtatott a Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomdában, 14.

[11] Jancsó Benedek emlékezete. Budapest, 2011, Jancsó Alapítvány. 167–180.

[12] Az elnök felhívására Deák Farkas felolvassa emlékbeszédét báró Apor Károly felett. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet Marosvásárhelytt, 1886. évi június hó 27-én tartott nagygyűlésének Emlékkönyve. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet tulajdona. Budapest Franklin-Társulat könyvnyomdája, 1886. 22–44.

[13] Kép forrása: http://www.tusnadfurdo.ro/tusnadfurdo-tortenete/ (Letöltés ideje: 2015.12.27. 7:15)




.: tartalomjegyzék