Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - április
Msgr. Dr. Darvas-Kozma József

Apor Vilmos, az első székely boldog

A boldog szónak három jelentése ismert. A régi magyar nyelvben gazdagot jelentett, ahogy a közmondásban ránk maradt: Szegény ember szándékát, boldog Isten bírja.

Az újabb magyar nyelvben a latin beatus megfelelője, és tökéletes, beteljesedett a jelentése. 

Boldog az Egyházban az a szent, akinek tisztelete nem minden, hanem csak egy kisebb területre kapott hivatalos jóváhagyást. Ez utóbbi értelemben beszélünk Apor Vilmosról, mint első székely boldogról.

 

Boldoggá és szentté avatás

A boldoggá avatás, latinul beatificatio – a szentté avatási eljárás első része, melynek végén Isten tiszteletreméltó szolgáját fölveszik a szentek névjegyzékébe.

Tiszteletreméltó, latinul venerabilis – az Egyházban az életszentség elismerését jelentő jelző, melyet azok kapnak meg, akiknek ügye a boldoggá avatási eljárás első szakaszában pozitívan zárult. Ez a nyilvános tiszteletet még nem teszi lehetővé.

A szentté avatást 1170-ben III. Sándor vonta a pápa hatáskörébe. V. Sixtus pápa 1588. I. 22-én megalapította a Rítusok Kongregációját, s a liturgia mellett a szentté avatási ügyeket is hatáskörébe utalta. Ennek módozatát, a boldoggá avatást VIII. Orbán (1623–44) határozta meg. Eszerint – először a területileg illetékes püspök kivizsgálta, hogy a jelölt valóban szent életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák, illetve nem részesült-e meg nem engedett tiszteletben. E vizsgálat lezárása után, ha az illető szent híre tartotta magát, 10 év múlva indították a pápai felülvizsgálatot. Ha a jelölt halála után 50 évvel szentségének híre még eleven volt, s legalább 2 csoda történt általa, a pápa boldoggá avatta. A boldoggá avatottat egy meghatározott területen (országban vagy szerzetesrendben) nyilvánosan tisztelhették (zsolozsmában és szentmisében), de ereklyéit nyilvános tiszteletre nem tehették ki, s templomot nem szentelhettek tiszteletére.

VI. Pál 1969. V. 8-án önállósította a Szentté Avatási Ügyek Kongregációt, s 3 hivatalt állított föl benne. II. János Pál 1983. I. 25-én kelt Divinus perfectionis magister apostoli konstitúciójával a szentté/boldoggá avatás ügymenetének szabályozásakor a Kongregációt is átszervezte. 1984-ben tanintézetet állított föl mellette azok képzésére, akik részt vesznek a szentté avatási perekben. 1988. VI. 28-án a Szentek Ügyeinek Kongregációja (lat. Congregatio de Causis Sanctorum) nevet adta a kongregációnak.

A szentté/boldoggá avatás szertartása: liturgia, melyben a pápa vagy megbízottja ünnepélyesen kihirdeti egy vagy több személynek a boldogok, ill. szentek jegyzékébe való fölvételét, tiszteletének engedélyezését és ünnepének dátumát. XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint: A püspökök és az ügy felpereseinek kérésére, figyelembe véve az Államtitkárság véleményét is, a boldoggá avatás szertartása Rómában is történhet. A boldoggá avatás szentmisében történik.[1]

 

Az életút

Apor Vilmos püspök példája ékesen beszél minden magyar emberhez!” – mondotta a győri székesegyházban 1996. szeptember 7-én II. János Pál pápa a vértanú püspök sírja mellett. Kiemelte, hogy a Jó Pásztor nyomában mintegy félévszázaddal ezelőtt a rábízottak védelmében adta életét ugyanebben a városban. A híveiért, hazájáért életét felajánló püspökre – és számos hitvalló társára – mutatva a csaknem ugyanolyan merényletet szenvedett Szentatya bátorítólag mondta: Ragyogó példaképeitek vannak, rájuk tekintsetek, amikor felhők tornyosulnak”. [2]  Egy év múlva, 1997. november 9-én II. János Pál pápa a római Szent Péter téren tartott szentmisében boldoggá avatta.

Boldog Apor Vilmos édesapja, Apor Gábor Bécsben született. A jezsuitáknál tanult. A jogvégzett fiatal jegyző, szolgabíró, hat év múlva megyei főjegyző, mikor feleségül vette a nála tizenkét évvel fiatalabb gróf Pálffy Fidéliát. Egy évvel később alispán, majd Nagyküküllő vármegye főispánja. Szigorú, de igazságos ember. A házasságukból született kilenc gyermek közül egy halva született, három gyermekkorban halt meg. Vilmos a harmadik gyermekként látta meg a napvilágot 1892. február 29-én Segesváron, de a főispán Apor Gábor hamarosan Bécsbe került, a király személye körüli minisztériumba államtitkárnak. Hosszas cukorbetegségben elhunyt 1898-ban. Mint Erdély apostoli lelkű főrendű személyiségét temették, akinek ez volt a jelmondata: ,,Felejtsük el önmagunkat másokért.” Pálffy Fidélia gyermekeivel Bécsben maradt. Szigorú határozottsággal, de gyengéd szeretettel nevelte őket.[3]

Vilmos a gimnáziumot a jezsuitáknál Kalksburgban és Kalocsán végezte. A papi hivatás iránti vágyát 1909 karácsonyán közölte édesanyjával. Jeles érettségivel és kitűnő erkölcsi bizonyítvánnyal jelentkezett a győri egyházmegyébe, a rokon gróf Széchenyi Miklós püspöknél, aki az innsbrucki egyetemre küldte tanulni. Vilmos öt boldog esztendőt töltött a konviktus és az egyetem nemzetközi légkörében. Lelkigyakorlatán jegyezte le: ,,Valójában úgy érzem, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az utolsó boldogság: »boldogok, akiket üldöznek és akik szenvednek az igazságért«… Ez a pap boldogsága, az önfeláldozás, az életáldozat és vértanúság.

1915. augusztus 22-én a szubdiákonus szentelés előtt írta naplójába: ,,Életem legfontosabb elhatározása előtt állok és arra készülök. A három magasabb rend, amelyet most fölveszek, mintegy azok a szögek, amelyek Krisztus keresztjére erősítenek egész életemre. Szolgálat, amely által az ember igazzá, szabaddá és szentté lesz!” Augusztus 24-én szentelte pappá Sigmund Waitz brixeni segédpüspök, másnap 25-én szűk családi körben bemutatja első szentmiséjét.

1915 és 1917 között Gyulán káplán. Közben két hónapig táborilelkész egy kórházvonaton.

1917 őszétől a Nagyváradi Papnevelde prefektusa és dogmatikatanára.

1918 nyarán Gyula város plébánosa lett. A bajbajutottak, szegények segítője. A szegények plébánosának nevezik. A román megszállás alatt elhurcoltakért közben jár a román királynénál. Katolikus lapot indít, népmissziót szervez, az egyházi éneklést sürgeti. Mária Kongregációkat alakít, támogatja a KALOT és a KALÁSZ munkáját. Életét a hívei és a gyermekek érdekében végzett munka töltötte ki. A lelkierő kialakítására törekedett, fegyelmezettséget, igazságszeretetet igyekezett vezetettjeiben kialakítani.

A Szentszék 1941. január 21-én győri püspökké nevezte ki, felszentelése február 24-én Gyulán történt. Székét március 2-án foglalta el. Végiglátogatta az egyházmegye intézményeit, iskolákat, szerzetesrendeket, a város vezetőit, s ezek az alkalmak nemcsak hivatalos látogatások voltak. A püspök éles szeme észrevette a problémákat, meglátta a teendőket, följegyzett mindent és hamarosan intézkedett. Félelmet nem ismerve folytatja Gyulán megkezdett lelkipásztori és szociális programját. 1943 augusztusában a győri Püspökvárban a katolikus szociális mozgalmak vezetőit és a politikai élet képviselőit fogadta, és megalakították a Katolikus Szociális Népmozgalmat, melynek élére ő maga állt.

A harmadik zsidótörvény érvénybelépése után kezdte meg püspöki működését, a püspöki kar megbízása alapján a Magyar Szent Kereszt Egyesület egyházi elnöke, melynek célja a zsidótörvény által érintett katolikusok védelme. Az egyesület Szegeden, Győrött, Pécsett, Nagykanizsán, Nagyváradon, Kassán és Szombathelyen jött létre. Létszáma 1939-ben 114, 1944-ben 7301. A mentésben együtt működött Hamvas Endre csanádi, gr. Mikes János szombathelyi, Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári püspökökkel, Kálló Ferenc tábori főesperessel, Slachta Margit és Salkaházi Sára szociális testvérekkel, Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáttal és az erdélyi katolikusokkal. A mentés egyik formája a zsidók megkeresztelése volt. 50-100 személyenként adta a fölmentést és a keresztelési engedélyt a munkaszolgálatos zsidóknak. A deportáltakról tájékoztatta a Vatikánt. Pártfogolta, felkereste az üldözötteket és az internáltakat, ismételten tiltakozott a zsidóüldözés ellen, beadványokkal fordult a nyilas vezetőséghez. Győr megkímélése érdekében közbenjárt a német hadvezetőségnél. A hozzá fordulók egy részét bújtatta, illetve továbbküldte Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, Apor Gizellához, aki a Magyar Vöröskereszt Főnökasszonya volt. 1944-ben a nuncius ezrével írta alá az oltalomleveleket, melyek a Vatikán hivatalos, diplomáciai védettségét jelentették.[4]

 

 

Vértanúsága

1945. március 28-án, nagyszerdán Szálasi le akarta tartóztatni Apor püspököt, de ekkor már az oroszok elérték Győrt. Megkezdődtek a harcok. A Püspökvár pincéibe menekültek száma 300-400 körül volt. A püspök nagycsütörtökön a pincében mondta utolsó miséjét. Másnap csak Jézus szenvedéstörténetét olvasta fel a városban dúló harc miatt. Arra kérte az ott lévő férfiakat, hogy legyenek segítségére, ha erélyesen kell fellépnie, mert ,,egyszer úgyis meg kell halni, jobb tehát, ha az ember ilyenkor áldozza föl az életét”. Este részeg katonák akartak nőket elvinni, akkor őket erélyesen kitessékelte, a bejárattól visszafordult orosz katona sortűzzel halálosan megsebesítette. Húsvét ünnepének utolsó órái is leperegtek. 1945. április 2-án Győr püspöke hazaindult az örökkévalóságba. Utolsó mondatai, végrendelete: ,,Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!

Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!

Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!...”[5]  

A győri karmelita templomban temették. Újratemetésére 1988-ban került sor a székesegyházban. Boldoggá avatási eljárását 1946-ban a győri egyházmegye kezdeményezte.

Dr. Ternyák Csaba egri érsek, mint Apor Vilmos boldoggá avatási ügyének volt posztulátora buzdít minket: „Hívőemberként az ő példájából megtanulhatjuk, érdemes úgy élni, hogy nem riadunk vissza az áldozatoktól, érdemes kiállni az erényes élet védelmében, egyszerűen érdemes életünk középpontjába Istent és a felebarátot helyezni...” Tehát „nem Apor püspöknek, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy őt a magyar boldogok és szentek között tisztelhessük”.[6]

2012. április 29-én Pápai Lajos győri püspök mondta Csíksomlyón az Apor-ereklye átadáskor: „Csodálatos példaképet kaptunk Boldog Apor Vilmos püspök személyében,  és most itt van köztünk a rá bízottakért kiontott vérével átitatott ereklyéje, eljöhetünk ide imádkozni, közbenjárását kérni. Ma is szükség van olyan fiatalokra, akik meghallják Krisztus hívását, és vállalják az áldozatokkal járó papi hivatást”.[7]

Napjainkban nem lehet elég sokféle és elegendő példányszámú kiadványt megjelentetni, imalapot terjeszteni, megemlékezést, elmélkedést tartani, amennyi elegendő ahhoz, hogy – Apor szavaival – a „szegény magyarok” lassanként rádöbbenjenek nagyjaikra, szentjeikre, hogy merjék pártfogásukat kérni és a példájukat követni.

Íme, Apor Vilmos, az első székely boldog, a segítés, a szeretet vértanúja.

A legnagyobb erény a szeretet, s a szeretet nem szünik meg soha (1Kor 13,13. 8.).

Pártfogását kérjük, példáját kövessük.

 

[1] Vö. Diós István: Szentté avatás. In: Magyar Katolikus Lexikon (XIII), (Szent István Társulat, Budapest, 2008) 130–146.

[2] Hölvényi György: Az igaz tanú. Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia, 1997, 3.

[3] Hölvényi György: Az igaz tanú. Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia, 1997, 5.

[4] Vö. Diós István: A szentek élete. http://www.katolikus.hu/szentek/apor.html

[5] Balássy László: Apor Vilmos a vértanú püspök, Budapest, 1989, Ecclesia, 159–160.

[6] Hölvényi György: Az igaz tanú, Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia, 1997, 3–4.

[7] http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/boldog-apor-vilmos-ereklyeje-csiksomlyon-1/print




.: tartalomjegyzék