Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Augusztus
2018 - Július
2018 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - Október
Fekete Vince

Piros autó lábnyomai a hóban

ELEJE. BOLDOG VAGYOK

Látom magam előtt a várost, a tájat.
Látom anyukámat, apukámat,
kistesómat. Látom nagyanyáim
s a nagyapákat. Látom a szüleimet,
amikor még fiatalok, látom, amikor
még együtt jártak.
Látom a házat, ahol megszülettem.
Látom, amikor megszületek.
Ovis vagyok, iskolás, s talán
majd felnőtt leszek. Látom
a felhőt, ereszkedik le a völgybe,
látom a házakat, burkolóznak be
a mély sötétbe. Látom az éjt, az
éjszakát, amikor világra jövök.
Látom, ahogy besüt az ablakon
éjjel a Hold. Látom, amikor virrad,
amikor reggel felkel a Nap. Látom
a babáimat a sarokban – szomorúak.
Látom a naplóm, ebbe írok. Nézem,
ahogy gyűlnek körém a betűk,
ahogy sorakoznak tollam alatt
a szavak, a mondatok.

Sziasztok! Boldog vagyok.


AHOGY ELOSZTOTTAK

A búzavirágkék szem,
a kerek arc az apukámé,
a csípő, a derék, a természetem
az anyukámé.
Mamáim, tatáim is adtak hozzám,
gondolom, sokat.
Mindenkinek köszönhetek mindent.
Sok mindent.
Még azt is, ami nem jó.



A TESÓM HAJA

A tesóm haja búzaszőke,
szeme búzavirágkék.
Ő állandóan mozog, olyan,
mint egy örökmozgó.

Az én hajam gesztenyés,
bár búzaszőke volt. Anyukám
szeme barna, apukámé kékeszöld.
Az én szemem búzavirágkék még
mindig. És nagyon örülnék, ha
ez nem változna.


AUTÓNK LÁBNYOMAI

A múltkor a Katrosában voltunk
az autóval, és a testvérem
felfedezte autónk nyomait a hóban.
Ezek a mi piros autónk lábnyomai,
ezt mondta. Mind nevettünk
ezen akkor, de én később
elszomorodtam, mert anyukám
azt mondta akkor, hogy mi is ilyen
nyomok vagyunk csak, mint a mi piros
autónk lábnyomai a hóban.

Én nem akarok lábnyom lenni,
szepegte az öcsém még este is,
az ágyban.


UGYE HOGY MEG...

Ugye, hogy meg fogtok halni ti is?
De előbb tatáék halnak meg, tata és
mama, majd a másik tata és a másik
mama. Aztán ti következtek, de
akkorra ti is már nagyon öregek
lesztek, olyanok, mint most tata
és mama. Nagyon öregek.
És mi is meg fogunk halni.
Én is és a kisöcsém is. Amikor
lesznek már nekünk is gyermekeink
és nagyon öregek leszünk. És
a gyerekeinknek is lesznek
gyerekeik, akik nekünk az
unokáink lesznek.
De én még nem szeretném, hogy
meghaljunk, és azt se, hogy
ti meghaljatok. Sokáig
szeretném, hogy éljetek,
nagyon, nagyon sokáig.
És mi is.


VÉGE. SZIASZTOK

Sziasztok, pajtások,
Szia, te Nap. Sziasztok,
éjszakák és nappalok.
Szia, fény, szia, sötétség.
Szia, te átláthatatlan
óriás kékség.
Mert van eleje mindennek,
van közepe, és kell
legyen vége.
A pont azt jelenti,
hogy vége.

Szia, te napló,
becsuktalak.




.: tartalomjegyzék