Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - November
Ármos Lóránd

Versek

NYÁR LESZ

 

Hajlékony bánat, hajléktalan magány.

A régi házban nincs, mi visszatartson.                     

Nyár lesz. Egy nap felegyenesedsz,                                                                         

– a csomag kész – és kilépsz az ajtón.

Le a kerten, át a földeken.

Nem botlani, nem fordulni meg.

Arra gondolsz, hogyan mondod el.

Arra, mindegy, mert már nincs kinek.                     

 

Egy kiáltás hidakat emelne,

de utánad senki nem kiált.

Így tűnsz el. Az utolsó kép rólad:

az alkonyatban mész a réten át.

 

Nyomodat a lüktető mezőben

még nem volna késő megkeresni.

De csend van, felhők gyűlnek a csendben.              

Este van. Már nem indul el senki.                            

 

HAT HÚSZ

 

Hat húsz. Csattogva indul a nap.                                                     

Kipakolják a teraszokat.

A Liffey tétova, lassú tömeg.                       

A derengésben két sirály lebeg.                               

 

A Chez Max előtt tócsa fogad:                                

ma nem tükrözi a csillagokat.

„Nollaig Shona Duit”: csak egy fényüzenet

leng a dublini utcák felett.

 

Egy zöldre festett kövér postaláda

a főút nedves aszfaltját vigyázza.                                         

Hány helyen laktam itt szanaszét!

Még ma sem tudom az utcák nevét.

 

Caffé en Seine. Hordók döngenek:                                      

fütyörésznek a szorgos lengyelek.

Fölöttük táblát lenget a szél:

Early bird akció tizenhatért.

 

Csokoládébolt. Friss kávé illata.

Szedelőzködik már az éjszaka.

Esőkabátos üzletemberek.

Könnyű felhők a Grafton Street felett.

 

SEMMI AZ

 

Mint ki szégyenét viszi földbe ásni, hangtalan                                

lopódzik az esten át, semmi az, de lába van,

ruhájába rejti el, nincs nyoma, amerre jár,

semmi az, de súlya van, csapkod is, de nem madár,

karma van, a gyenge bőrt felsebzi a szív alatt,

térde gyenge, visszanéz, megbicsaklik, fennakad,              

vergődik az új úton, míg a régi parthoz ér,                          

semmi az, de még meleg, s úgy zihál, mint aki él,                          

valami így visz tovább, így viszek tovább előre      

valamit. A vére hull. Csatakos az este tőle.  

 

EZZEL VÁRNAK

 

Jobb oldalon a testesebb altok, a sérelmek, a friss félelem.

Balról a szopránok trilláznak: ki van velem, ki jön velem.

 

Hátul a brummogó basszusok: mi a terv, a járt utak,

előttük egy csikóbb tenor könnyebb szólam után kutat.

 

Má-me-mi-mo-mú, trilláznak, szívem zsivajjal teli,

középen egy bariton vár: kezdheti, vagy nem kezdheti?

 

Így vonulnak szerenádra, éjfélig fújják helyettem,

hányják-vetik, hogy mi hasznom, szétdobolják, amit tettem.

 

Így vonulnak. Lármájukat nem issza be az éjszaka.

Ezzel költögetnek reggel. Ezzel várnak este haza.




.: tartalomjegyzék