Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Január
2018 - December
2018 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2006 - Október
Oláh Sándor

Hétköznapi társadalmi viszonyok 1956-ban a Székelyföldön

1956-ban a székelyföldi – döntően falusi – társadalom már túl volt a kommunista hatalomátvétel utáni első megrázó tapasztalatokon. A pártállam a szóban forgó időszakra megkaparintotta az anyagi és szimbolikus erőforrások jelentős részét: a közbirtokossági földeket és erdőket kisajátította, a magánbirtok egy részén létrehozta az első közös gazdaságokat, az ipari, kisipari vállalatokat államosította, üldözte az egyházat és intenzíven terjesztette a kommunista ideológiát. Az új hatalommal szembeszegülőket osztályidegennek minősítették, bebörtönözték, vagy kényszermunkára internálták: egyes források szerint az ötvenes évek elején 80 000 paraszt ült börtönben és munkatáborokban.
Az új ideológia egyik alaptétele a társadalmi viszonyok – ismert osztályelmélet szempontjai szerinti – átrendezése volt. Az erőszakos külső – gazdasági és ideológiai behatásokra – társadalom állandó feszültségben, rettegésben élt. A hatalmi befolyásra a falvak, kisvárosok belső mikrotársadalmi viszonyaiban a szomszédi, rokoni, munkatársi – olykor még a családi kapcsolatokban is – megváltoztak a személyközi viszonyulás- és magatartásmódok. A legkisebb falvakban is akadtak az új hitnek követői: a hatalom mellé szegődő, lojális, olykor igen különböző társadalmi helyzetű, egyének, akik felsorakoztak az egyenlőséget ígérő, ezért folyamatos harcot hirdető párt mellett. A hinni és szolgálni akarók párt-kultuszában a párt „valami személytelen szentséggé válik, amit csak nagybetűvel szabad leírni”. A pártfegyelemmel, a pártszerűséggel érdemeket, előnyöket lehetett szerezni, de lojálisak cselekedeteinek legfőbb indítékaként a hatalom szédülete említhető: „nem csupán a vezetőknél, hanem a párthoz meggyőződéssel csatlakozó kisembereknél is igenis szerepet játszott a hatalom élvezete, pontosabban a hatalomban való részesedés mámora...”
A párt-fétis, pártfegyelem, a hatalomból való részesedés illúziója és más indítékok hatására az ötvenes évek székely társadalmában új magatartásmód terjedt el: a feljelentés.
Egyének, vagy néhány tagú csoportok a pártállam különböző hatalmi erőközpontjaihoz címezve írták feljelentéseiket, vagy jelentettek fel szóban más, a közvetlen környezetükben élő egyéneket, vagy csoportokat. A feljelentések tárgya általában a pártállami ideológiát támadó, vagy sértő magatartásmód, illetve ami még gyakoribb: központosított gazdaságirányítási szabályok ellen vétő egyének cselekedetei. A feljelentők azért fordultak a rajoni vagy tartományi néptanácsokhoz, mert bíztak a külső támogatásban – a szerintük – helytelen cselekedetek, megnyilvánulások, korrigálásában, a viszonyok, magatartások „rend”-jének helyreállításában, vagy kialakításában. De a feljelentések indítéka lehetett a személyes rivalizálás, vagy a presztízs- és előnyszerzési kísérlet is. Az alábbiakban néhány feljelentéstípust mutatunk be, majd amellett érvelünk, hogy a köznapi gondolkodásban elterjedt beállítódás, amely a feljelentők tetteit csak morális dimenzióban helyezi el, a jelenség értelmezésének felszínén marad. Példáinkat az 1956-os esztendő Udvarhely Rajon Néptanácsának irataiból válogattuk , szempontunk a hétköznapi társadalmi- és személyközi viszonyok állapotának jelzése, változatos színtereken. A feljelentések készítői és a feljelentettek – legalábbis a rögzített események időpontjában – a hatalomhoz való viszonyukban, lojalitásuk mértékében és a hatalmi hierarchiában elfoglalt pozícióik szerint is különböztek. Ezért úgy véljük hasznos típusalkotási szempontot követünk, ha a feljelentések tipizálásában e (valójában talán sokszor formális) viszonyt tekintjük differenciáló tényezőnek.
A feljelentések szövegét betűhíven közöljük, jelezve ezzel egyes társadalmi csoportok egyéni és intézményes írásbeliségének színvonalát. A személyi jogok védelme arra kötelezett, hogy a személy- és helységneveket részben megváltoztassuk.

1. Hatalomnélküliek az apparátus tagjai ellen
„…mert ha nem szétzülik a Párt”
Első példánk a pártállami intézményrendszer hierarchiájának legalsó szintjén, az ideológiai és gazdasági javak adminisztrálásával megbízott falusi szereplők ellen írt feljelentés a helyi, illetve a helyi és rajoni vezetők közötti érdek összefonódásokat, illetve az ideológiai alapú konfliktusokat villantja fel. A feljelentők „mint jo párttagok” az alapszervezeti titkár társadalmi kapcsolatait, gazdasági aktivitását a pártállami ideológia fényében értelmezik és úgy gondolják tűrhetetlenek e „reakcios dolgok”:
„A Tartományi Néptanács Végrehajtó Bizottságának
Marisvásárhely [sic!]
Alázattal jelentem hogy Farkas Mihály firtosváralyai lakos alapszervezeti titkár vett egy cserép gyárat ott helyben és tavaly nyáron vettette a cserepet egy Akácsos Sándor nevezetű emberrel és ö csak mind egy ur sétált, adót nem fizetett, mert fizetett Csiszer adó ellenörnek hogy csak 1956-ra kapja a müködési engedélyt.
Az erdőben vágatott hat öl fát cserép égetni, még ami fát a pártnak adtak azt is felvágta és nem mertünk szólni, mert akkor fenyegetett hogy bosszut áll. Jelentettük a rajoni párt titkárnak Mezeinek de az katona pajtása és meg mondta neki, hogy még ebben az évben vetheti mert ö nem bajol vele de ha öt leváltsák többet ne vettesse a cserepet mert kuláknak teszik.
Meg is érdemelné mert olyan keresztelöt tartott hogy 45-ön voltak de szegén ember egy sem csak nagy gazdák és kulákok. Most néptanács elnök akar lenni Pálfalván. Arra kérnök a tartományi Néptanács Végrehajtó Bizottságát hogy akadályozza meg mert ha nem szétzülik a Párt. Van egy komája Dávid Elek aki akkora házat épitet mint egy palota most szövetkezeti boltos. Az őszön ott volt a gabonaraktár és rendszeresen dézsmálta a gabonát jól tudták és még sem jelentették hanem a népen felhuzták még egyszer [a hiányt – O. S.]. A szeszt megvegyitik és cujkával összevegyitik s ugy árusitják és mindent drágábban árusitanak a hivatalos árnál és azt elnézi mert ö is kap belöle.
Még egyszer kérjük az intézkedést mert hanem kénytelenek vagyunk folyamodni a Minisztertanácshoz mert már nem tudjuk türni ezt a reakcios dolgokat.
Volna még sokminden de azt hisszük ennyi elég. Maradunk tisztelettel mint jo párttagok.
A firtosváraljai komunisták.
Éljen a béke. 1956 1-6-an.”


A feljelentést nagy valószínűséggel az alapszervezeti titkár rajoni kapcsolatainak ismeretében a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsához „A dolgozók panaszainak és észrevételeinek megoldásával foglalkozó irodá”-hoz küldték, ahonnan három nap múlva az alábbi átiratot küldték a Rajoni Néptanácshoz:

Sz: 2/1956. 1956 január 9.
Tárgy: Farkas Mihály elleni jelentés
Rajoni Néptanács Végrehajtó Bizottságának
Udvarhely

Mellékelten megküldjük másolatban egy névtelen feljelentést [sic!] és kérjük az abban foglaltakat kivizsgálni és az eredményről bennünket 10 napon belül értesiteni.-
Elnök Mittler Jakab
Irodafőnök”


Az iraton az alábbi tintával írt szöveg olvasható: „Kozseni elvt-nak 17 I 956.
Tov. Lázár I. Vizsgálja ki a jelentést és az eredményről tegyen jelentést. Hat-i-I. 20”

A jelentés csak a kitűzött határidő után tíz nappal készült el: Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa, Dolgozók panaszainak és észrevételeinek megoldásával foglalkozó irodához Udvarhely Rajon Személyzeti Osztálya 1956 január 30-án küldi a „panasz levélről szóló referátot a mellékelt nyilatkozatokkal. Melléklet 5 drb. [a nyilatkozatokat sajnos nem ismerjük – O. S.].

„REFERÁT
A 2/a/1956-os számu átiratukkal megküldött panasz levélre a alábbiakban referálunk:
A nevezett Farkas Mihály elvtárs valojában megvásárolta a levélbe feltüntetett tégla és cserép vetö telepet közösen Árpád nevű testvérével, mely telep nem nevezhetö semmilyen körülmények között gyárnak hanem egyszerü téglavetö telep ahol mindent kézzel kell elöállitani. A nevezett elvtárs a telepet abbol a célbol vásárolta meg, hogy annak anyagát felhasználya saját gazdasági épületének ujáépitéséhez.
A multév folyamán termeltek téglát és cserepet saját szükségletükre és a volt tulajdonosok részére a megvásárlási összeg bizonyos részének ellenértékébe. A levélben emlitett Akácsos Sándor is dolgozott mind szakértő a tégla és cserép előálittásában de nem pénzen fizetett alkalmazott volt, hanem közösen dolgoztak és ö is a kitermelt anyagból részesedett.
Farkas Mihály elvtárs a müködési engedély kiváltását meg sem kisérelte tekintettel, hogy nem azzal a céllal vásárolta meg, hogy ö ezen keresztül kereseti forráshoz jusson, hanem azért, hogy azt a gazdasági épülete ujáépittésére használya fel. A multév folyamán annyit termelt ami szükséges a gazdasági épületére és amivel tartozott a volt tulajdonos gazdáknak de pénzért nem értékesített belölle.
Ez év folyamán nem is fogja müködtetni tekintettel, hogy amenyiben az idö anyira enyhül, hogy épittési munkával lehet foglalkozni le fogja bontani és anyagát felhasználya a gazdasági épületének ujáépitéséhez.
A kivizsgálás során megálapitottuk, hogy a nevezett elvtárs rendes munkát végzett az az idő alatt is amig a Szövetkezet vonalán dolgozott ugy az elnöki, mint a boltkezelői beosztásába. A dolgozok szeretik és van tekintélye a dolgozok elött.
Megálapitást nyert, hogy a tartott keresztelön társadalmilag megfelelö személyek vettek részt.
Deák János nyilatkozata, mely azt álitja, hogy kulákok is voltak erre nem lehet alapozni tekintettel, hogy a nevezettel rosz viszonyba vannak személyes ellentét ál fent kettöjük között.
Székelyudvarhely 1956. jan. 30.”

A rajoni jelentésből kiolvasható „társadalmi beszéd”–ből egyértelmű az alapszervezeti titkárt védelmező diskurzus: a káderosztály „alfelügyelője” különös gonddal tagadja a jelentésben a titkár pénzalapú gazdasági ügyleteinek lehetőségét. Nyilván azért, mert a gazdasági autonómiára törekvés – ennek keretében a fizetett alkalmazott dolgoztatása –a pártideológia szerint az egyik legsúlyosabban szankcionálható cselekedet volt. Arról nem maradt fenn dokumentum, hogy a firtosváraljai kommunisták milyen tapasztalatokat szűrtek le a kivizsgálásból.

2. Az apparátus tagjai a hatalomnélküliek ellen
A következő feljelentést egy falusi néptanácselnök küldte a Rajoni Néptanácshoz. Az ötvenes évek székely falvaiban a néptanácselnök a hatalom helyi megbízottjaként – és a hatalom természetének megfelelően – agresszív, teljhatalmú (fegyverviselési joggal felruházott) társadalmi szereplő.
Aki nyilvánosan megkérdőjelezte ezt a szerepet – például mint az alábbi feljelentésben – verbális agresszióval, ritkán menekült meg a szankcióktól.

„Udvarhely Rajoni Néptanács Végrehajto Bizottsaganak
Székelyudvarhely
Jelentés
Bedő Lajos Oklánd Község Végrehajto Bizottságának elnöke az alábbiakat jelentem és kérem az ügyet kivizsgálni:
1956 julius 12 én Néptanácsunknal megjelent János Imre Rajoni szövetkezet unio elnöke, és arra kért, hogy a segitséget adjam meg és szályunk ki helyszinre özv. Márton Mózesné Oklándi lakos hoz, ahol a helyi szövetkezet a felvásárolt szénát el raktározta, helyszinen vizsgáljuk meg azt, milyen rongálodások történteka széna tárolása alkalmával. A helyszinre való kiszálásunk alkalmával a következőket állapitottuk meg: A helyszinre kiszálva a következő elvtársakkal: János Imre Rajoni unio elnöke, az unio könyvelöje, Kádár Márton Agevacop Igazgatoja, és Molnár Ferenc helyi szövetkezet könyvelője.
Az udvaron talatuk aszt a szénát amelyre a tárolt széna volt lerakva, sem az épületben sem a keritésben semmilyen rongálást nem talatunk az épület át vizsgálása a tulajdonos előtt történt.
A beszélgetések alkalmával megjelent Bodor Lászlóné, aki a tulajdonos leánya. És a férje névileg Dr.Bodor László aki a Székelykeresztúri Néptanácsnál teljesit szolgálatott.
A megjelenése alkalmával a következőket jelentette ki nagy felháborodva, hogy vegyük tudomásul, hogy többet oda szénát netegyünk be mert ha még elmerik foglalni az udvart szénával abban az esetben föl fogja gyújtani. Ere én mint Néptanács elnöke kérdesztem, hogy miért idegeskedik és miért kijabál, holott mindegyikünk igyekezünk megálapitani az esetleges rongálásokoat. Erre kijelentette, hogy ilyen hitvány gazemberekkel nemálok szóba, mire János Imre elvtárs kérdeszte, hogy önnek a Néptanács elnökei trógerek? Erre aszt felelte, hogy ide küldtek minden hitvány tekergő tróger gazembereket.
Kérem a Rajoni Néptanács végrehajtó bizottságát, arra hogy vizsgálya felül Dr. Bodor László tevékenységét a Néptanács vonalon, mivel felesége olyan értelemben nyilvánul meg a helyi szervek előtt vagyis szemben.
Szabó Ábel ez év június 19 én azért, hogy délelőtt 9 órakor nemvoltam hajlandó leülni a korcsmában vélle inni, csunya drasztikus szavakkal illetett engem személyemben. Ezen kijelentése alkalmával jelen volt Kelemen Mihály oklándi lakos, Sos Árpád Hom.Ujfalvi lakos és a bodega kezelő Csáka Jánosné.
Kérem a Rajoni Néptanács Végrehajtó Bizottságát, hogy ezen ügyet kivizsgálni sziveskedjenek, tekintettel arra, hogy igen kopromittálya a munkám további végzését és egyben a Néptanács tekintéjét is.
Oklánd 1956 julius 12 én.
Néptanács V.B. elnöke
Bedő Lajos”


Udvarhely Rajon Néptanácsa a 473/230/1956 sz. átiratában Keresztúr Rajon Káder Osztályát is tájékoztatta az esetről. A hatalom-ember viszony személytelenségéről jelzésértékű, hogy az átiratban a személynév pontos használata mellékes:

„Közölyük az elvtársakkal, hogy Dr. Bodor József Néptanács tisztviselő felesége 1956 július 12-én Oklánd községben volt a szüleinél akik kulákok. Tekintettel, hogy a községi Néptanácson keresztül a rajoni UNIO valamennyi szénát rakatott a nevezett szüleinek az udvarára János Imre elvtárs az Unio elnöke ki ment mert panasszal fordultak az Uniohoz és Bedő Lajos községi Néptanács elnök elvtársal elmentek, hogy hejszinen meggyözödjenek a panaszok valoságárol, ami természetesen alaptalan volt. Odaérkezésük alkalmával a nevezett Bodor Józsefné illetlen szavakkal ilette mind két elvtársat és a községi Néptanács elnökére mondta, hogy ilyen hitvány gazemberekkel nem álok szoba, le trogerezte és azt mondta, hogy ide küldtek minden hitvány tekergő gazembert. Javasoljuk, hogy a Káder osztály foglalkozzon Bodor elvtársal és nézze meg, hogy milyen szellembe neveli a kulák szülőktől származo feleségét, mert a véleményünk az, hogy az ilyen kijelentéseknek Bodor elvtárs is részesse.
Székelyudvarhely.1956 jul.25.
Keszeg András Lázár Imre
Oszt. Vezet. Alfelügyelő”


Ugyanezen a napon a Rajoni Káder Osztály az Oklándi Néptanács elnökének is küldött egy átiratot, amelyben tájékoztatják, hogy „kérését az illetékeseken keresztül megvizsgáltuk és meggyözödtünk annak valodiságáról. Irásban értesitettük a Keresztur rajoni Néptanács Káder osztályát, hogy intézkedjenek Dr. Bodor József felesége által elkövetett hibáért megfelelö eljárást indittani a nevezettel szemben. Mi minden esetre javasolyuk, hogy az elnök elvtárs adja át az egész ügyet a Néptörvényszéknek, hogy az illető ismerje meg a Román Népköztársaság törvényeit…”
A hatalom nem tűri a szimbolikus erőszakot: a verbális agresszió nem maradhat büntetlenül, de nem csak az elkövetőt, hanem a passzívan viselkedő, de magasabb presztízsű, fontosabb társadalmi szereplőt, az orvos férjet is szankciókkal fenyegeti.

Sok esetben a feljelentés nem írott formában, szóban történt, az eseményre csak az ezt követő kivizsgálásokból következtethetünk. Az alábbi történetben intézményi alkalmazottak beszélgetését hallgatja ki az apparátus hűséges tagja – sőt provokálja is a beszélgetőket – majd a hallottakról a rajoni káderosztályon tesz jelentést. A feljelentett egyént eltávolítják a munkahelyéről, szorult helyzetében a következőképp idézi fel a történteket:

„A Rajoni Néptanács Titkárságának,
Székelyudvarhely
Folyó évi február ho 11-én délelött folyamán Kis Endre, Gál László, Czikó József korházi alkalmazottak az élet nehézségeiről, drágaságról stb. folytattak beszélgetést.
Fontosnak tartom megemlíteni és hangsúlyozni, hogy politikáról, rendszer ellen semminemü beszélgetést nem folytattunk.
Annál is inkább, mert ha az ember akar ilyensmit beszélni nem nyilvános helyet, mint a korház is – választ ki. Az irodahelységben még jelen voltak Fülöp Andor, Kovács András, Birtalan Józsefné munkatársak.
Az alábbi beszélgetés közben a beteg várószobába érkezett Szabó Endre rajoni káderes, aki a beszélgetésnek csak egy részét hallotta. A beteg várószobát az irodahelyiségtől egy üvegablak választja el. Szabó Endre jelenlétében Kis Endre a következő kérdést intézte hozzánk „bizonyára ennél rosszabb helyzetben is voltatok”?
Erre én azt feleltem „soha, soha” mindenki maga tudja a maga baját”
Kis Endre ujabb kérdése az volt, Hát a fogságban?
Gál László erre azt felelte „Ott nem kellett gondoskodni semmiről, anyagi gondjaink ott nem voltak”.
Szabó Endre azt felelte „a jelen joban az emberek elfelejtik a régi rosszat”.
Kijelentésemet illetve kifakadásomat, hogy „soha soha” rosszabb helyzetben nem voltam, Szabó Endre az állam és a rendszere ellenes kifejezésnek minősítette, miért is feljelentést tett ellenem a rajoni káder osztálynak, amely elrendelte, hogy az állásomból a Korház Igazgatósága február 15-vel felmentsen.
Kérem a Titkárságot a vizsgálatot ellenem megindítani, illetve az ügyet kivizsgálni és elkeseredésemnek az okát és indokait figyelembevenni, és állásomba továbbra is meghagyni sziveskedjék.
Indokaim:
A múlt román világban állandóan nyelvvizsgáztattak s 1933 évben a nyelv nem tudása miatt nyugdijaztak. Mindkét világháboruban mint katona vettem részt. S az elsőben is s a másodikban is mindenemet a lakásban elvesztettem. Jelenleg 180 Lej nyugdijam van, amelyből megélni nem lehet. A feleségem évek óta beteg, most karácsonykor jött ki utoljára a korházból, ahol 2 hónapig volt. Most ujra beteg.
A nyelv nem bírása, valamint életkorom miatt nem tudok oly állást vállalni, amelyet képzettségem alapján vállalhatnék. Életkorom miatt állandóan ki vagyok téve annak, hogy nem alkalmaznak.
Kérdem nem jogos-e az elkeseredésem? De ezért nem az állam, vagy a rendszer a hibás, hanem a sors.
Székelyudvarhely, 1956 március ho 9.
Czikó József”

A gépiraton a következő tintával írt szöveg olvasható: „Keszeg elvtársnak kivizsgálás végett. Az eredeményről a V.B-t tájékoztassa.
Szabo elvtárs és Lázár elvtárs a referátot készítsék a V.B részére.”
A feljelentés következtében állás nélkül maradt Czikó József írásos konstrukcióját az eseményről nyilván saját mentségére igyekezett megalkotni. Az ügyet lezáró jelentésből úgy tűnik nem a rajoni vezetés, hanem túlbuzgó fölöttesei bocsátották el Czikót, de elképzelhető – és a hatalom álságos természetével összeegyeztethető – olyan forgatókönyv is, hogy kidobatták munkahelyéről, hogy később visszavehessék.

„Udvarhely Rajon Néptanács Káder Osztálya
Bizalmas
Rajoni Néptanács Végrehajto Bizottságának
Helyben
Kivizsgálva a Czikó József kórházi alkalmazott által beadott panaszt az alábbiakról értesítsük a Végrehajto Bizottságot.
A nevezett elvtárs február ho 11-én délelőtt folytatott beszélgetését Kis Endre, Gál László elvtársakkal hallgatta Szabó Endre a Néptanácsunk alkalmazottja, a ki közbe is szolt, hogy az embereknek minél jobban van dolguk annál jobbat akarnak. – Tekintettelarra, hogy drágaságokrol, nehézségekröl és ehhez hasonlo dolgokrol beszéltek Czikó elvtárs tört ki, hogy neki soha-soha ilyen rosszul nem volt dolga.-
Szabo Endre elvtárs ezeket a beszélgetéseket megfigyelve elsorolta a káder osztályon, amire mi Cziko elvtársat felhivtuk, hogy magyarázzuk meg, hogy az ilyen egyéni beszélgetéseket nefolytassa hivatalos helyiségben, mert az ilyen értelmü beszédnek semilyen helye nincsen hivatalban. Ugyan akkor figyelmeztettük Pito Jozsef elvtársat, hogy vegyen intézkedést, hogy ilyen dolgok neforduljanak elö, az iroda helyiségében.-
A figyelmeztetésünkre Pito elvtárs a dolgokat félremagyarázva értesitette az illetö elvtársat, hogy a Rajoni Káder osztály utasitása, hogy tegye ki az elvtársat a munkábol.
Mi pedig az elvtársnak megmagyarázva a helytelen kijelentését és hogy az ilyen beszédet nefolytassa hivatalos helyen vissza küldtük, hogy folytassa a munkát tovább.-
Tehát nem fedi a valosagot, hogy ellett rendelve, hogy febr 15-el legyen eltávolitva.-
Székelyudvarhely 1956 április 16
Keszeg Andras
Oszt vezetö

Tintával a gépiratra írt szöveg: „Luat act Káder ü ö. 24. 04.956. Tudomásul véve – Jelen referatot csatolni kell az illető feljelentő kéréséhez
Egyben közölni kell az illetővel írásban, hogy a rajoni V. Biz. annak idején ügyét kivizsgálta és annak alapján lett vissza helyezve jogaiba.” (olvashatatlan aláírás).

3. Hatalomnélküliek egymás ellen
Az alábbi történetben az intim szférához tartozó gesztus kerül a pártfegyelem következményeként az intézményi nyilvánosságba. Az eset világosan mutatja az egyéni gondolkodásban interiorizált pártállami ideológia működését a mindennapi kapcsolatokban:

Nyilatkozat
Alulírott Sándor Anna az alábbi dolgokról nyilatkozom:
1953 tavaszán egy reggel jöttem az iskolába a belső utcán. Előttem jött Kádár elvtársnő. Szembe jött a tisztelendő úr és ahogy Kádár elvtársnő és a pap közel értek egymáshoz az elvtársnő letérdelt és mindaddig térden állva maradt amig a pap elhaladt mellette.
Engemet az elvtársnő nem látott, mert ezek után nem akartam utolérni.
Zetelaka 1956.IX. 18. Sándor Anna
Tanitónő


Bő három évvel később azért volt szükség az eset írásbeli felidézésére, mert a plébános előtt letérdelő tanítónő – most már rajoni képviselőként – egyebek mellett azzal is támadta szóbeli feljelentés formájában az iskola igazgatóját, hogy „szoros kapcsolatot tart a plébános urral”. A feljelentést kivizsgálás követte:

„Udvarhely Rajoni Néptanács
Káder Osztálya
Referát
Alulirott Lázár Imre a rajoni Néptanács Káder osztály alfelügyelője az alábbiakban referálok Kádár Mária Zetelaka elemi iskola tanitónője által be adott panaszának kivizsgálásáról aki egyben rajoni képviselő is:
A nevezett elvtársnő és Kosza istván iskola igazgato elvtárs között a személyi ellentét még 1953 májusában megkezdődött, amikor a nevezett elvtársnőt Kosza elvtárs megbirálta az eggyik pedagogiai tanács ülés keretében, mivel tudomására jutott, hogy az elvtársnő reggel amikor jött be az iskolában a plébános úr előtt letérdelt az utcán és ugy köszönt és ezért figyelmeztette az igazgató elvtárs és ugyan akkor a többi tanito elvtárs is megsegitette a gyülés keretében, hogy az elvtársnö hogyan tanitt fizikát sab. Ha a miszticizmus szellemében szenved, ami azt jelenti, hogy nincsen meggyőződve arrol amit tanitt. Ezt a megsegitést igazolya azon a gyülésen felvett jegyzökönyv.
A fenti idötöl a nevezett elvtársnö mindig igyekszik piszkálni a hibákat és az igazgato ellen külömböző alaptalan dolgokat felhozni
1956 juniusában az iskolás gyermekekkel az igazgato elvtárs elültetett az erdészet részére 30.000 csemetét melybol 20.000-et díjmentesen és 10.000-et pénzért, mely pénzt a gyermekek részére szervezett kirándulásra használtak fel. Ezen alkalomkor az elvtársnö igyekezett a tantestület tagjainak és a szülőknek is bemagyarázni, hogy igen sok 3 nap egymásután csemetét ültetni és a szülők zugolódnak is ezért. Az igazgato elvtárs kérte, hogy az elvtársnö mondja meg kik azok a szülök, hogy beszélyen velük de az elvtársnö nem mondta meg. Erre fel az igazgato elvtárs pedagogiai tanács ülést hivott és ott kérte az elvtársnöt, hogy névszerint mondja meg azokat a szülőket akik sokalták a 3-napi csemete ültetést de az elvtársnö akkor sem tudott senkit mondani.
A mult ősz folyamán azzal rágalmazta az igazgato elvtársat az elvtársnő, hogy eltüzelte az iskola fáját...
Ez az év tavasz folyamán [sic!] valamilyen tartományi aktivista elvtársak voltak kint Zetelakán akiknek azt mondotta a nevezett elvtársnő, hogy az igazgato elvtárs szoros kapcsolatot tart a plébános urral, amiért az igazgato elvtársat az elvtársak felhivatták a Néptanács iroda helyiségébe és faggatták, hogy milyen kapcsolatokat tart a plébánossal …
Javaslatunk az, hogy az elvtársnő legyen áthelyezve a tofalvi iskolához és a tofalvi iskolátol egy tanitto helyében a községi iskolához igy az elvtársnő mind tanitto és mind képviselö is fogja tudni végezni a feladatát.
Székelyudvarhely, 1956 szept.19.
Lázár Imre alfelügyelő”

A konfliktusok megoldásának hasonló kompromisszumos formáira olyan esetekben került sor, amikor a szembenálló felek egyformán fontosak voltak a hatalomnak.

4. Az apparátus tagjai egymás ellen
Az államosított tulajdont adminisztrálók „hűtlen vagyonkezelésé”-ről a levéltári források bőségesen tartalmaznak adatokat. A szocialista tulajdon dézsmálóinak rajoni listáján hivatalnokok, boltkezelők, néptanácselnökök, titkárok, erdészek szerepeltek. Az ötvenes évek második felében kampány indult a „közvagyon elleni helytelen magatartás” a „spekulánsok és gazemberek ellen” (a járványszerűen terjedő jelenség megfékezésére 1958-ban a halálbüntetést is bevezetik).
Az alábbi feljelentésben egy falusi párt alapszervezeti titkár próbálja leleplezni a helyi vezetőket, forrásainkból nem derül ki, milyen sikerrel.
„Rajoni Néptanács Végrehajto Bizotságának.
Jelentés
Kedves elvtársak továb már nemlehet bírni mert már a 3-dik eset hogy a kövesi elnök és titkár miket müvelnek Bálint Istvántól megveték a szénáját 40 leivel azaz negyven leivel mázsánkint pedig kaptak volna olcsoban is mert a szövetkezetnek én is vásárolok 28 leivel és lehet eleget kapni de az még mind nemvolna baj de ök megvesznek 60 mázsát és kifizetnek 130 mázsát. És ezen három tolvaj osztozkodik, Kelemen Ferenc Mátyás György és Bálint István R.M.P. tag. Van neki 2,40 H. Földje abbol közel 2H. Szántó föld és mégis elad 130 mázsa szénát holot a 10 H. Gazdának is nincs anyi szénája. ...
A most megvásárolt szénát hajnalba szálitották hogy nelása senki 3 hajnalba az apaálat gondozo aszt mongya hogy a szekér fenekében 2 vastag cserefa deszkát tetek ami megnyomot 2. 100 kgr szénát csak keveset raktak csak a szekér odrába.
Van még egy más eset az 1955 évi önmegadoztatásból a néptanács udvarát bekeriteték az anyagot szintén Bálint Istvántol veték hogy abbol is tudjanak lopni, és az elszámoláskor beszámoltak hogy 6000 leibe került én ismerem a munka levezetését és az anyag árait a mi nem kerülhetet többe mint 4000 lei.
A munkások a kik ot dolgoztak én magam is dolgoztam 3 napot és 5 napot iratak alá és mindegyik munkásal kétszer anyi napot iratak alá amenyit dolgozot. Én kérdeztem miért irtok töbet alá a menyit dolgoztunk? És ök azt felelték hogy sok féle kiadásuk van és abbol fedezni kell de a néptanácsnak van bejövője....
Van egy másik 1953 évi önmegadoztatásbol az iskola udvarára épitettek egy fásszint és az akori igazgatoval Sipos Dezsővel is hamiskodtak elszámoltak hogy a fásszin bele került 7000 leibe semi esete sem kerülhetet többe mint 4000 lei aki felépitette Barta Dénes még ö töbet tudna beszélni rola vele is több napot iratak alá mind a menyit dolgozot.
Most jön egy másik Pál Elek asztalos a miota leálot a fürész gyár azota vágja a rönköket feketézöknek deszkát és lécet olyan gépje van 20 cm- 25 cm-ig deszkát tud vágni ezt Kelemen Ferenc rég hogy tudja és a Milicista is a haszonbol körül belül ök is részesülnek és azért nem jelentik el
Egy terü anyagot 300 leitöl 400 leig vágják ki Kelemen régota joba van ezel az asztalosal régeb butort is csináltatot vele lopot deszkábol vagyis a néptanács deszkájábol.
Mátyás Györgyöt is Kelemen Ferenc tanitotta meg tolvajkodni és igy mind a keten tolvajkodnak már rég Kelemen kihasznál molnárt boltost és kocsmárost
Mátyás György hamiskodik a regyiszter arikolalis a nagygazdákrol veszik le a birtok menyiséget és teszik rá a szegény emberekre ki emeltük Mátyást is a szegénységböl és már elhite magát.
Kérem a rajoni végrehajto bizotságát az ügy szigoru kivizsgálására segitséget adunk hogy tovább nemenyen a gazemberség mert az iletök nem olyanok ahogy a Rajoni Néptanács gondolya az apa álatok zabját is lopják álandoan tehát jol megy nekik a szekerük de feldül.
Köves 1956 Febr 28
Ferencz János alsz. Titkár”


Összefoglalás
Úgy gondoljuk, hogy a feljelentők cselekedetei valójában az állami ideológia által terjesztett mentális struktúrákra, észlelési és gondolkodási sémákra alapozódtak és ennélfogva a hatalom működésének, a társadalomban való szétterjedésének fontos dokumentumai. Ha erőfeszítéseket teszünk, hogy megértsük a feljelentők gondolkodásmódját, azt a világképet amelyet ők a maguknak felépítettek és ennek szabályai szerint cselekedtek, azokat az észlelési és osztályozási elveket kell a vizsgálatnak alávetni, amelyekről úgy véljük, hogy cselekedeteik mozgatórugói voltak. Ezekről nem nehéz felismerni, hogy a pártállami ideológiában létrehozott szemléleti, osztályozási struktúrák: ezeket visszhangozzák, ezekhez viszonyítanak a feljelentők, ezek alapján építik fel a társadalmi rendről szőtt képzeteiket. A pártállam gondoskodott ezeknek a struktúráknak az elsajátításáról: az iskolai oktatástól a filmvetítésig, a végeérhetetlen pártgyűlésektől a kötelező közös újságolvasásokig korlátlan eszközök álltak rendelkezésére. Pierre Bourdieu A gondolkodás állami konstrukciója c. esszéjében kifejti, hogy „az állam azáltal, hogy megszabja a gyakorlatok és eljárások kereteit, megteremti és bevési az észlelés és a gondolkodás közös formáit és kategóriáit, az érzékelés, a megértés és az emlékezés társadalmi kereteit, a mentális struktúrákat és az osztályozás állami formáit.”
A kommunista államnak azonban nem sikerült egységesen elfogadtatnia ezeket a struktúrákat nem sikerült egységes habitust kialakítania az általa épített társadalmi valósághoz való viszonyban: történetének minden korszakában voltak, akik megkérdőjelezték az állam parancsait, nem ismerték el legitimitását. Mindig voltak, akik felismerték, hogy a pártállam ideológiájában terjesztett kognitív struktúrák és a világ objektív struktúrái között nincs összhang. Azok hitték el a világértelmezés állami formáit, akiknek hasznos volt hinniük bennük. Ők voltak, akik részt vettek a pártállam uralmának kiterjesztésében, hatalmának működtetésében és ebből anyagi, vagy szimbolikus hasznot húztak, vagy reméltek. Voltak köztük megjutalmazottak, de bizonyára többen lehettek, akik reményeikben csalódtak, mert nem ismerték fel a valóságos társadalmi viszonyokat.



.: tartalomjegyzék