Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - December
2019 - November
2019 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Július
Sántha Attila

A csíki jósnál

Rákosijános nagyapám a bellérséget

Kovács Béla bától tanulta,

hogyan kell adni-venni,

egy kicsit engedni, egy kicsit átverni.

„Ő a gyermek, kinek lakat van a száján”,

dicsérte is nagyapámat a főbellér.

 

Egyszer aztán elmentek Csíkba,

egy jósnőnek adtak el valamit.

A végén Béla bá mondta,

„Jósoljon-sza egyet, nanyám,

hadd látom, a szava mennyit ér.”

 

Felkapta a fejét az asszony,

de nem szólt, Jánost magához vonta:

gyermek-nagyapám meg is ijedt,

a kályha előtt pirosság bugyogott

fel a földből, talán vér.

 

„Fiacskám, te nem ágyban fogsz meghalni”,

mondta nyersen, de aztán

szégyenében elhallgatott.

 

Negyven éven keresztül fúrta nagyapámat,

hogy a jós mit akart mondani,

így visszament hozzá.

 

Töpörödött volt az asszony,

nehezen lélegzett, de még élt.

„Már vártalak”, mondta,

„hogy nyugodtan haljak meg.

Meghalsz te is, felakasztanak – ez van.

De ne törődj, legalább nem éred meg

 a harmadik világháborút.”

„A harmadikat? – szólt közbe nagyapám. –

Eiszen most csak a második folyik”,

és kényszeredetten nevetett.

 

A jós viszont egyre gyorsabban,

kevésbé érthetően mondta:

„A harmadik világháborúban

vallás vallásnak lesz gyilkosa,

kő kövön nem marad,

s kilométereket kell menni,

hogy emberrel találkozz.”

 

„Na tudja mit, nanyám, ne ’jeszgessen,

milyen vallással háborúzzunk,

megtámadnak tán a nyenyecek?”

mondta mérgesen nagyapám,

s meg sem állt, míg haza nem ért.

 

Csernátonban már késő éj volt,

a gyermekek mind alusznak, gondolta,

s elmondta nagyanyámnak, amit hallott.

„Ugye nem hagysz itt, János?”,

kérdezte remegve Márta.

„Úgy”, János válaszolt,

és többet a csíki jósról sem ő,

sem nagyanyám nem beszélt.




.: tartalomjegyzék