Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Január
2018 - December
2018 - November
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - Augusztus
Benkő Levente

Balázs Béla feljegyzései az 1916. évi menekülésről és következményeiről

– Közreadja Benkő Levente –

 

Az első világháború, ezen belül Ó-Románia csapatainak az 1916 augusztusi erdélyi betörésének és következményeinek érdekes adalékát tartalmazza az alább olvasható emlékirat. Szerzője, Balázs Béla székely kisbirtokos gazdálkodó, baróti postatiszt, ezermester 1884 szeptember 15-én született Baróton. Édesapja Balázs Ferenc, édesanyja Eichel Léni Mária Magdolna volt. Anyai ágon a család Elzász-Lotaringiából származott, onnan száműzték a valamikori grófi családot Erdélybe, Köpecen telepedtek le. Ott ismerkedett meg Eichel Léni Mária Magdolna Balázs Ferenccel, házasságukból három gyermek született: Amália, Lujza és az emlékirat szerzője, Béla.[1]

Balázs Béla 1904-ben Kolozsváron szerezte meg a postatiszti szakképesítést. A március 10 és 12 között megtartott vizsgákon „a távírda és távbeszélő szolgálat ismereteiből” jeles, majd ugyanabban az esztendőben, október 20-án „a postakezelési szolgálat ismereteiből” jó minősítést ért el, így „a posta, távírda és távbeszélő szolgálatra képesítettnek” nyilvánították.[2] Eleinte szakmájában dolgozott, majd fényképészként munkálkodott tovább, hatalmas üveglap-negatív gyűjteményének-hagyatékának – sajnos – nyoma veszett.

Balázs Béla roppant fogékony volt és nagy érdeklődést tanúsított a műszaki dolgok iránt, ezt a tehetségét anyai nagyanyjától örökölte.[3] A székely ezermester rakta össze az 1920-as években (?) Barót első rádiókészülékét, korabeli megfogalmazás szerint a hétlámpás „mindenvevőt”, később pedig leányának egy ötlámpást is készített, amelyet egy székelykapus szekrénybe illesztett be. Lakóházát maga építette, bútorait maga készítette, színes fafaragásokkal díszítve azokat. Szintén lakóházában rendezett be magának barkácsoló, fúró-faragó műhelyt és fényképészeti sötétkamrát. Virágmintákkal és emberfigurákkal díszített sok-sok ötletes használati tárgyat is barkácsolt, a szegényeket ingyen fényképezte, a szegény sorsú gyermekeknek pedig lábbelit készített. 1940 őszén ő alkotta meg a magyar csapatok és elöljárók fogadására állított baróti díszkaput, amelynek láttán Kállay Miklós miniszterelnök magához kérette, és lehetővé tette, hogy az ezermester részt vehessen a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Balázs Béla hat nap alatt motorkerékpározott fel a fővárosba. A gazdálkodó ezermester az 1940-es évek elejéig összesen 500 rádiókészüléket szerkesztett, emellett gépkocsikat, motorkerékpárokat, kerékpárokat, hangszereket javított, Erdővidék templomi orgonáit is ő tatarozta-hangolta, s mert a zene világa sem állt messze tőle, maga is gyakran játszott tárogatón és cimbalmon.[4]

A keményfedeles noteszbe ceruzával feljegyzett eseményeket megörökítő emlékirat eredetije magángyűjtemény része, egy digitális (szkennelt) másolata a birtokomban található. Naplószerű feljegyzéseiben Balázs Béla rögzíti a román csapatok erdélyi hadjáratának egyes eseményeit 1916 augusztus 28 és október 26 között Erdővidéken, Homoród mentén és Székelyudvarhelyen. De kitér a székelyudvarhelyi katonai kiképzés, a seregbe való bevonulás, valamint a Mezőtúrra való megérkezés és letáborozás számára fontos részleteire is. Tehát előbb civil menekültként, majd katonaként is láttatja az eseményeket. Így tudhatunk meg részleteket arról, hogy mi történt az erdővidéki és Homoród menti meneküléskor Baróton, Vargyason, Olaszteleken, Oklándon, Homoródszentpálon, Székelydályán, Jásfalván, Bögözön. Továbbá arról, hogy milyen viszontagságokon ment keresztül társaival együtt a katonai gyorskiképzésen, valamint az azt követő hosszú vonatút alkalmával Segesváron, Dánoson, Erzsébetvároson, Tövisen, Apahidán, a kolozsvári és a nagyváradi honvédlaktanyákban, végül Mezőtúron, ahol több honvédalakulat a harctérre indulásra várakozott.

Az 1916-os román betöréskor Balázs Béla már nős volt, felesége, az olaszteleki Gál Rozália és 1915-ben született első, akkor mindössze egyéves gyermeke, Rozália is a menekülők közé tartozott (1920-ban született második gyermekük, ifj. Balázs Béla).[5] Így részletesen ecseteli szűkebb családja, azaz felesége és gyermeke, valamint a tágabb értelemben vett család – saját és a felesége szülei, a rokonság – menekülésének kálváriáját. Feljegyzéseinek vezérfonala mindvégig – érthető módon – az övéiért való aggódás.

Mivel a fényképezőgépét a menekülés, a kiképzés, valamint a mezőtúri állomásozás során nem vihette magával, emlékezete és szavai segítségével próbál képet nyújtani a történtekről („Sajnálom a fényképezőgépem, nem örökíthetek meg máskép[p] semmit, mint jegyzetekkel meg emlékezetemmel”). Leírásából – kicsiben, sűrítve – így is kirajzolódik a nem várt – bár más korabeli források szerint Románia semlegességi nyilatkozata dacára sejthető – román támadás okozta helyzet majdnem minden velejárója. Láthatók a családjukkal, jószáguk egy részével, a túléléshez elengedhetetlenül szükséges legelemibb holmijukkal majdhogynem pánikszerűen menekülő civilek ezrei. Látható mindaz a közigazgatási, közlekedési, sőt, katonai téren is tapasztalható (pillanatnyi) felfordulás és bizonytalanság, ami ezt az időszakot jellemezte. Balázs Béla nem rejti véka alá, hogy a katonai gyorskiképzés során bizony bőven akadtak „üzemzavarok”, így például Székelyudvarhelyen. De más laktanyákban sem volt megfelelő sem a szállás, sem az élelmezés. Leírásából kiderül, hogy Mezőtúron már egyenesen bravúrnak számított az élelemszerzés („Útközben láttam, hogy a katonák házról házra járnak kenyérért meg kenyérjegyért. Üzletekbe meg dohányért. Csak úgy könyörögnek mindenfelé, hogy kapjanak. […] Így okoskodik a honvéd. Megtámad urat, szegényt az úton, adjon jegyet, mert nagyon éhes.”) S mint írja, maga a kiképzés is sokszor parancsszavak felesleges ismételgetésére és tanulására szorítkozott. Hozzá kell tennem: a leírásból megállapítható, hogy Balázs Béla egyáltalán nem volt katonatípus, s ezt meg is fogalmazza: „Jóistenem szabadítana meg ettől a katonaságtól. Őrizzen meg, ne kelljen részt vegyek a gyilkosságban.” Ugyanakkor szűkszavúan, de igen találóan fogalmazza meg a háború lényegét: „Néhány piszok ember feldúlja milliók boldogságát […] Nyereségképp csak a temetők keresztfái maradnak nap nap után és a mankók […]. Add [a] végét, Nagy Isten, tovább ne gyilkolják egymást a népek!”

Bár a róla írt kisriportjában Ádám Éva arról tesz említést, hogy Balázs Béla „az első világháborúban rokkant lett, könyöke, csuklója és két ujja hibás”[6], ez az állítás alighanem félreértésen alapul, hiszen az ezermester feljegyzéseiben találni olyan utalást, miszerint keze már a menekülés s az ezt követő katonai kiképzés előtt sérült volt. Mint írja, „...elküldtek krumplihántani. Egy óra hosszat hántogattam, míg a két rossz ujjam felmondta a szolgálatot.”[7] Mindenesetre, Balázs Béla fohásza meghallgatásra talált, hiszen nem jutott ki a harctérre.[8] Naplószerű feljegyzéseiből nem derül ki ennek oka, legfeljebb sejthető, hogy egészsége – a feljegyzéseiben is emlegetett sérve, legyengült állapota, egyik kezén sérült ujjai –, nem kevésbé 34 éves kora miatt felmentették, és hazaengedték.

Balázs Béla leírása könnyed, lényegre törő, helyenként ízesen archaikus. Szövegén a mai helyesírási szabályokat alkalmaztam. A hiányzó – a szerző által be vagy le nem írt – betűket és szavakat [ ]-ben illesztettem a helyükre.

Benkő Levente

 

Édes Rózsikám és Rózsika kislányom!

Ezt a könyvecskét küldöm nektek emlékül, lássátok legalább, milyen volt a sorsotok 1916. augusztus 28-tól kezdve, és milyen volt az enyém október 27-ig. Az ember feledékeny, de [a] betűk megmaradnak. Legyetek jók, Istenfélők, s ha az ég megsegít, hogy újra rendbe[n] lesz a világ, lebegjen szemetek előtt, hogy az Isten, ha ver is, de vigasztal is, és [a] hálával sohasem szabad elmaradni.

Ölellek és csókollak,

szerető Bélád

atyád.

 

Előszó

Sok viszontagság, baj éri az embert élete folyamán. Isten rendelése ez, hogy szabad akaratával folyásolhassa be dolgait. Hanem nem mindenkinek jut ki az a sorstól, hogy szabad akarata szerint intézze sorsát.

Sok baj, keserűség jut az emberiség nyakába egy-egy önző, kegyetlen, lelkiismeretlen ember miatt. Ebbe a füzetbe is arról van pár sor megírva, hogy mily sok baj zúdult az emberiségre néhány kegyetlen, véresszájú ember miatt pár nap alatt.

Balázs Béla

 

Menekülés

1916. augusztus 28-án reggel rendes napi munkához fogtam, és elkezdtem a cséplést. Javában folyt [a munka] Incze Mózesnél Baróton. Délelőtt 11 óráig javában folyt a cséplésünk, mikor a munkáshiány miatt a szalma meggyűlt, és az eltakarítása végett a gépet megállítottam. ½12 óra felé szalad egy gyerek, hogy menekülni, mert jön az oláh. [A] szalmahordás azonnal megszűnt, és megkezdődött a fejveszett menekülés hazafelé. Gyermek- és asszonysírás töltötte be az utcát, udvarokat, házakat. Nagy része azonnal hozzákezdett az elpakoláshoz meg öltözködéshez. 1–2 óra múlva ünneplőbe[n] szaladgáltak az utcán, szekerek meg társak után a meneküléshez. A község jegyzője kapta a menekülésre való utasítást, ki mint egy őrült szaladt a családjához, és fellármázta a községet az azonnali meneküléshez.

A lakosság teljesen ki volt zavarva az eszéből, mert senki menekülő a megye keleti részéből át nem vonult a községen, nem tudta mitévő legyen.

Délután 3 óra körül Sándorral[9] lekarikáztam Ágostonfalvára megnézni, mi megy ott végbe. [A vasúti] állomáson biztosan inkább meg lehet tudni, mi van az ország határa felé. Ott tudtuk meg, hogy tényleg baj van, mert a vonatok egymást érték a menekülők szállításával. Ezek Brassóból és a körülötte levő helységekből menekültek. Katonák, kik szabadságon voltak, gyermekek, asszonyok, férfiak egyaránt sírtak, jajgattak. A megállott vonatokról vízér[t], élelemért rimánkodtak és szaladgáltak az utasok.

Egy óra hosszat néztem ezt a rémes menekülést, s elgondoltam, hogy tán mi is erre a sorsra jutunk. Hazamentem Barótra, 4 óra lehetett, s már szekerek megrakodva az utcán álltak indulásra készen.

Anyósomnál teljes volt a fejetlenség, csirkék ölés[év]e[l], gabonakenyér fölpakolásával voltak elfoglalva. Lebeszélésre fogtam őket, hogy várjanak, mert még kétségesnek nem mondható a helyzetünk, és ha tényleg mégis menekülni kell, akkor még mindég ráérnek. Nem értem el vele semmit, olaj volt a tűzre.

A piactéren álldogált az úri nép, meg Dánér előtt fejetlenkedtek. 5 óra körül láttam legelőbb [a] Debitzky[10] családot fölpakolva elindulni. Debitzky sírással üldögélt a feleségével a saroglyában, elébb a fiatalasszony gyerekek[k]el ágynemű közé süllyedve. Tovább Takó kereskedő búcsúzott sírva szüleitől. Lőrincz, meg a többi kereskedők. Én még elmentem tökér[t] a mezőre, hol útközben a szegényebb osztály, [a] cigányok gyalog, batyuval a hátukon, kezükbe[n] gyerekekkel és gyerekhadkísérettel meneteltek Olasztelek, Vargyas felé. Csak Vargyas volt a célpontjuk, mert úgy lett kiadva, hogy ki odáig elér, ott megvárhassa a háború végét. Sőt, az úri osztály is csak oda sietett, és szállásolta el magát. Oda menekült Dánér, Incze Gyula, Zathureczky és egyáltalán az iparosság, [a] gazdák egy része. Míg [a] többi része teljesen céltalanul jött-ment az esti órákban, hova és merre számít [menni] ez is, az is.

Néhányan még az esti órákban utána indultak a többinek, míg más egész éjjelét sétálva, egyik ablaktól, kaputól a másikhoz jött-ment, ágyúdörgést, fegyverropogást figyeltek, halluciánoskodtak [!], hogy erről-arról hallja. 9 óráig voltam én fenn, akkor lefeküdtem. 2 óra körül Rózsika szólít, hogy figyeljek, mert sok szekér jön felülről, mondom, aludjál, ne hallgasd azt. 3 óra felé jön Lajos sógor, hogy csomagoljunk, menjünk mi is.

Rózsikának kedve volt, és azért is, hogy most szekér állott rendelkezésre, én se[m] bántam, menjenek. Nagyjában összekapkodtunk holmit, és 4 órakor elindultak. Átmentek 29-én Olasztelekre Rózsika nénihez.

Én otthon maradtam, lesve a fejleményeket, hogy mit tegyek. Barót nagy része átment Vargyasra, Oklándra. Rengeteg szekér érkezett megrakva, ami csak ráfért, síró, jajveszékelő asszonyok, gyerekek, szekerek után szarvas[marhák], meg más barmok kötve. Fejős marhák, aminek tán legtöbb hasznát veszik a gyerekes menekülők. [A] Hajnali órákban kezdődött meg a szekerek végtelen sora. És ez mind csak szívszorongató látvány volt, egyesek [hírül] hozva a helységek, városok mikénti elfoglalását.

Hanem többnyire túlozva az oláhok előrehaladását. Pedig csak az előőrsök tapogatódzásai voltak.

[A] Reggeli órákban összeszedték az orosz fogolymunkásokat a csendőrségre, majd [a többi is] megérkezett a közeli községekből is, és egy csapatba állítva vitték tovább. 10 óra felé hirdették, hogy 17–55 [éves]-ig minden férfi köteles Udvarhelyen jelentkezni, és délután 4 órakor indulni kell. Dél felé hazamentem, s édes mamának megmondtam, [hogy] mennem kell, és készítsen nyulat az útra, s kezdtem csomagolni. Délután még nézegettem a menekülők kálváriáját, sőt, néhányon még segítettünk vízzel s [a]mivel lehetett.

3 órakor Sándorral, Lacival, Dénes[sel], Károl[l]yal összepakoltunk, és elbúcsúztam szüleimtől, oh, mily keserves volt, soha nem találkozunk.

Elmentünk Olasztelekre, hol Rózsikától búcsúztam el, ez is egy fájdalom, gyermekem s feleségem, szüleim egyszerre földönfutó lenni. Mikor Olasztelekből ki akarunk menni, akkor kapjuk azt a hírt, [hogy] nem kell jelentkezni. Nem hittük el, tovább meneteltünk Vargyasra. Vargyasról akkor már kezdtek visszamenni a Barótról menekültek. Zathureczky, Dánér, Incze Gyula s iparosok, gazdák. Már megunták a hajlékuk elhagyását, és azt, hogy vagyonuktól távol legyenek.

Egyszerre úrrá lett e nép között a szülőföldjükhöz való ragaszkodás, és azt kezdték maguk közt beszélni, hogy inkább pusztuljon saját élete is, de amit egy emberöltőn keresztül összekuporgatott, nem hagyja el. Ki tudja, mily sorsa lehet, nélkülözés, szenvedés lehet csak, tehát inkább szenved otthonában.

Vargyas végében megnyugodtunk, vacsoráztunk, és úgy folytattuk az utat. Nem találkoztunk majdnem senkivel. [A] Gazdasági tanár tért volt hazafelé, de őt is megfordítottuk, és szekerével együtt Udvarhely felé indult ő is.

[Augusztus] 30-án hajnali 2 óra körül érkeztünk Oklánd végére, ott volt sok menekülő szekerekkel, pihenőben. Mi is lefeküdtünk oda, aludtunk, és megfagyva ébredtünk fel. Tűz volt a menekülőknek, odamentünk felmelegedni. Reggelig dideregtünk, és akkor beindultunk Oklándba. Laci előreszaladt. Találkoztunk Incze Bélával, ki lebeszélt a további útról és megálltunk. Lacit eleget kerestük, de már elvesztettük, néhány csizmadia pajtással elment.

Incze Lajosné, Cseh Ignácné volt ott szálláson, s még kaptunk egy-egy bögre kávét tőle. Összejártam Sándorral a községet, akartam beszélni Baróttal [telefonon], de nem lehetett. 7 óra felé hirdették ki Udvarhely megye kiürítését.

Ez általános fejetlenséget idézett elő a menekülők között. Most már én is hazafelé gondolkoztam. Vártam a családot, de nem jött. Véletlen[ül] egy szekeret kaptunk, Sándorral, Károllyal felültünk, és mentünk Olasztelek felé. Nagyon lassan haladtunk, a menekülők végtelen sora között több helyen álldogáltunk, folyton lesve családunk érkezését, de nem láttuk sehol.

Nagy nehezen értünk be Vargyasra, hol voltak baróti menekülők, kiknek egy része még hazafelé, más meg Udvarhely felé menegetett. Ez egészen megzavarta a menekülteket, nem tudva, mit tegyenek. Előre, vagy visszamenjenek? Szekeresünk [székely]száldobosi volt, így csak az útig mentünk, honnan gyalog mentünk Olasztelekre. Rózsika teljesen összetörve [az] ijedtségtől szaladgált, hogy mitévő legyen, s mikor meglátott, megnyugodva készült a menekülésre.

Sándorral bementünk Barótra, hogy a családját [meg]nézze, merre van. Gondolta, hogy valahol már elkerültük. De bizony, nem mentek el, sőt, a legnagyobb nyugalommal rendezgettek otthon. S bizony, igazuk is volt, szegény öreg szüleinket legalább nem hagyták magukra. Hanem aztán megérkezésünk felbontotta a rendet.

Hazaérkezésünkkor vittek vagy 200 muszka meg oláh hadifoglyot, kik a harctérről kerültek be. Sándor nagy nehezen bírta csak rávenni a családját a menekülésre, míg Amáli nem volt hajlandó, s hála Isten[nek], szüleink gyámolítására otthon maradt. Sándorék kis szek[er]ére fölpakolva délben elindultunk Olasztelek felé. Istenem, ez is volt egy szívfacsaró búcsúzkodás, vajon lesz-e még idő, hogy viszontláthatjuk egymást?

2 óra felé átjut[ot]tunk Olasztelekre, fölpakoltunk a szekérre, és Amálitól elbúcsúztunk, s ő visszatért Barótra.

Eddig már annyi keserűséget láttam, hogy nehéz [az] elviselése. Sokszor könnybe lábadt a szemem, s alig bírtam menni, lábamon állani.

4 órakor elindultunk Oklánd felé. Lajos sógornak nem szólt egy sem, s Vargyason kívül[11] utolért lószekéren, hozva Annát meg Margitot. Haragud[ot]t a sógor, hogy menekülünk, és senki sem törődik velük. Nagy nehezen kibékítettem, aztán visszatért a lóval [Erdő]Fülébe, mi meg előre. Most már 15-en voltunk a szekérrel, s ez [ki-ki] csomagjával elég jó terű volt két tehénke után.

8 órára este kiértünk a Hagymástetőre, hol etettünk és reggel 4 óráig pihentünk. Ekkor elindultunk Oklánd felé. Oklándon kívül[12] újra megszállta a menekülőket a visszatérés [gondolata]. Ez elragadt a családomra, és tényleg nehezen lehetett rávenni [őket] a továbbmenésre.

Az olaszteleki rokonság volt nagy befolyással a menekülésre. Hanem aztán mégis megindult a menet. Én igen beteg voltam, nehezen tudtam menni, szerencsém a kerékpár volt, rátámaszkodva haladtam a szekér után.

9 óra lehetett, mikor a más oldalán[13], [Homoród]Sz[en]tpál felől az aljban megálltunk pihenni, és falatoztunk is. Innen az olasztelekiekkel [Homoród]Sz[en]tpálra és innen Székelydályára mentünk át, hova 11–12 órakor érkeztünk meg, és beálltunk egy udvarba, hol a fehérnépek ebédet főztek, és ebédeltünk. 3 órakor befogtunk, továbbmentünk, folytonos hágó–lejtő megmászásával érkeztünk el Jásfalvára, hol 9 óra felé megálltunk az út egyik oldalán. Kifogtunk, falatoztunk és lefeküdtem. Az asszonyok szállást kerestek, s oda mentek hálni.

Én a szekér mellé voltam lefeküdve, 12 óra felé elkezdett esni, jól megázott a marhánk, mi behúzódtunk a szekérbe, hol a vízmentes ernyő alatt elég jó biztonságban voltunk. Így telt el ez a nap, s milyen lehet a többi.

Szept.[ember] 1-jén hajnalban folyton esett. 4 óra felé elmentem helyet keresni a marháknak. Kaptam is egy jó meleg istállót, hova elvezettem a teheneket, Károllyal jól megcsutakoltuk, és enni adtunk. Károllyal a csűrben lefeküdtem és aludtam. Jólesett a pihenés. Majd kávét készítettek, megreggeliztünk. Az olaszteleki rokonság[nak] ismerőse lévén Kányádban, oda szállásolták be magukat.

Egész nap tudakozás volt egyik-másik érkező menekülőtől. Semmi jó hír nem volt. Egy Zsigmond nevű emberhez szál[t] be[14] Takó József Albertné, hova mi is behúzattuk dél felé a szekeret. Aztán ebédet főztek, itt ebédeltünk. Az egész napot pihenésre szántuk. Délután Sándorral elmentünk Bögözbe, megtudni valamit a vonatközlekedésről. Gyalog voltunk át, de vonatközlekedésről szó sem lehetett 5-6 napig. Elég rossz hatással volt ránk azért is, hogy a menekülő szekerek visszafelé kezdtek özönleni. Azt a hírt terjesztve el, hogy sem marha, sem ember élete biztosítva nincs élelem felől. És még hozzá azt is, hogy a marhák döglenek és az emberek is halnak.

A kenyérínség beállt, egymást rabolják a menekültek. Az állatokat az állam nem veszi át, a vonat nem közlekedik, s így Békés megyébe kell gyalog és marhával eljutni.

Ez teljesen összetörte a menekülés minden lehetőségét, és csak azt hajtották[15], vissza, vissza, hisz mindegy a pusztulás, de inkább otthon, mint idegenben.

[Szeptember] 2-án még egyre visszafelé haladt a menekülők oszlopa. Középajta, Köpec, Bölön, [Mikó]Újfalu, Oklánd stb. községek menekültjei haladtak végtelen sorba[n] visszafelé. Most újra kitört köztünk is a visszavágyás. Állandóan haj[toga]tva, hogy indulnak haza és haza. Kedvem nem volt, ha már eddig eljöttem, [hogy] visszamenjek. Sándor még egyszer biciklin megjárta Bögözt azért, hogy talán mégis el lehet menni. Engem is aggasztott marhánk gyengesége, s majd ráálltam a visszatérésre. S hozzá anyósom kétségbeesése, apósom sorsa, meg az állatok elvesztése miatt. Juliska a szekeret búsulta. Tehát egyik sem féltette az életét, mindenik a vagyonát búsulta. Sándor is visszaérkezett, semmi jó hírt nem hozott, [így] ráálltam én is, hogy menjünk vissza. Este még elhatároztam, hogy reggel még megnézem a fővonalat, és azután megtérek.

[Szeptember] 3-án reggel Károllyal elindultam Bene vasútállomásra tudakozódni. Délelőtt 9 órakor 3 órai gyaloglás után értem oda, hiába, vonat nem közlekedett. 11 órakor értem vissza. Ekkor már mind visszatértek, csak mi voltunk ittmaradva, az olasztelekiekkel. Takóné elment. Mi is összeszedtük magunkat, és elindultunk hazafelé. Dályán megálltunk, mert lóval előreküldtek egypár embert tudakozódni, hogy haza lehet-e menni. Azért volt ez, mert hallottuk, [hogy] nem lehet már visszamenni. Tényleg jött is a küldönc, hogy nem lehet keresztülmenni az oklándi tetőn, mert a katonaságunk elállta az utat. Újra vissza Dályába, hol szállást kerestünk az éjjelre, mivel estefelé volt az idő.

Az olasztelekiek raboltak, törtek-zúztak, és bizony sok kellemetlenségünk lett volna, ha nem kerül ember, ki elintézze. Szénát loptak, ajtót feltörtek, én más szállásra mentem, kerültem, nehogy benne legyek a bélyegezett bandába[n]. Innen még Sándorral keréken[16] megpróbáltam, hogy hazajussak, de nem lehetett semmi szín alatt. Visszatértünk Dályára, és megháltunk. Keserves éjjel volt, Rózsikánk fázott a szekéren és folyton sírt, 12 óra felé bement aztán a házba, hol jól nyugodt szegény gyerek.

[Szeptember] 4-én. Reggel kávéztunk, újra csomagoltunk. Takóné hazajutott, ez bosszantotta az egész társaságot, s újra megszállta, hogy haza, haza. Jött éppen az olaszteleki megyebíró gyalog, és újságolta, hogy át lehet jutni az oklándi tetőn. Na, erre újra rohant az egész társaság visszafelé. Én Sándorral jelentkezni indultam Udvarhelyre, mert a csendőrség hajtotta a férfilakosságot a jelentkezésre. Elbúcsúztunk ismét, keserves volt a napom. Az vigasztalt csupán, hogy hazaérnek, az Isten megőrizi, mégsem hányódnak.

Keréken Bögöz felé menve 12 órakorra beértünk Udvarhelyre, a csendőrségre, de 2 óráig szünet volt. Mi is ebédeltünk a sánc martján. Közben hallottuk, hogy 6-ig nem késő a jelentkezés. Aztán meg, aki nincs besorozva, annak csak menekülni kell.

Sándort küldtem bejelentkezni, én meg kint vártam, és aztán, hogy megtudta a valót, azonnal útnak indultunk mi is Oklánd felé. Udvarhelyen találkoztunk Károllyal, és azt mondtam neki, ha mehet, menjen Pestre, s ha nem, jelentkez[z]ék önként katonának. Veszett vágtatással hajtottunk Oklánd felé, 5 óra körül érkeztünk meg [Homoród]Sz[en]tpálra. Itt találkoztam az olaszteleki pénztárnokkal, tőle megtudtam, hogy nem eresztették haza a menekülőket, hanem visszatértek Dályára. Sándorral én is megtértem, hol nagy örömet okoztam érkeztemmel. Sok kérdés[sel] és válasszal telt el az est. Megbeszéltük a további menekülést. Elhatároztuk, hogy Rózsika, Anna [a] Sándorék lószekerén bemennek Udvarhelyre és elutaznak. Azért határoztuk így el, mert megtudtam, hogy [a] menekülteket rendesen fogják ezután minden nap szállítani. Jó szállást kerestek, s én a szekéren megháltam, Rózsika Sándorékkal egy más háznál vettek szállást.

[Szeptember] 5-én. Egész nap unalmas szórakozással telt el. Vásároltunk holmi apróságot azért, mert üzlet[helyiség] nemigen volt sehol nyitva, és ott volt csak. Vettem pénztárcát, szappant és 1 pár biztos[ító]tűt, és 6 korona körül kellett fizetni. A kereskedő egypár óra alatt sok pénzt összeszedett. Biciklivel elmentünk még [Homoród]Sz[en]tpál felé, hogy holmi hírt halljak. Mást nem hallottam, csak azt, hogy jelentkezni kell menni. Sütkölőzni kezdett a fehérnépség holmi tésztát, hogy a menekülés keserűségeit némiképp felejtsük. Délután a teheneket kihajtottuk legelni, hogy maradjon a szénánk. Szép csendesen beesteledett, és elszállásoltuk magunkat. Elhatároztuk a holnapi kenyérsütést, lisztet vettek elé, kovászt kerestek, s elkészítették.

[Szeptember] 6-án. Reggel ki lett hirdetve, hogy minden menekülő hagyja el a községet, és menjen, amerre tetszik. Tehát újra egy határozott parancs. Én meghagytam családomnak, hogy feltétlen előre, és meneküljön. Fogadjanak lószekerest, és menjenek Rózsika, Anna, Sándorék Udvarhelyre, és az állomáson várják az induló vonatot, és menjenek vele. Anyósom, Juliska és testvére pedig, mivel nem akarnak előremenekülni, maradjanak a szekérrel, és a hadviselés [állása][17] szerint előre vagy hátra húzódjanak. Bár jobb volna, ha eladnák a marhát és [a] szekeret, s ők is életük megmentésére törekednének. 8 óra felé már csendőrök jártak a menekülők továbbhajtására, és [hogy] a községben levő marhák elhajtatását előkészítsék.

Ekkor már biztos volt nemcsak Háromszék, de Udvarhely[szék] elestének előre látott eleste [!]. Családomnak meghagytam volt, hogy és mit tegyen ezután, én elbúcsúztam a testvérektől, családomtól, és a Dályából átvezető gyalogösvényen Udvarhely felé indultam 9 óra felé. Elég keserves volt a búcsúzásom Rózsikáimtól, s vajon lesz-e még örömünk, találkozunk-e. Elég búval haladtam Udvarhely felé, zsákkal a hátamon, szüleim sorsa aggasztott [a] legjobban. Ő[18] már ért egy gaz oláh háborús gyilkosságot[19], s most, öreg létére, 77 éves korában újra meg kellett érje. Istenem, lesz-e még élet nyújtva nekik, hogy ezt is túléljék, s gyerekeivel újra találkozzék? Lesz-e, adsz-e jó Istenem nekik életet, hogy meséljenek nekünk a megtörténő és már tán megtörtént dolgokról? Mit és hogyan élték át az oláh inváziót. Mint amikor gyerekek voltunk, s köréjük gyűltünk, s elmesélték, mi történt ’48-ban és azután.

Oh, Istenem, add meg még ezt is nekik, [hadd] legyen örömük. Így elgondolkozva, búsulva haladtam előre. Családom sorsa már nem aggasztott úgy, mert ha szót fogadnak, ők biztonságba fognak kerülni. Lassan és fáradtan haladtam előre, és értem 12 órakor be Udvarhelyre. Jelentkeztem a csendőrségen, [a]honnan a honvédség körletébe küldtek jelentkezni.  

Dél már elmúlt, mire elértem az agyagipar[i] iskolába, hol el volt helyezve a honvédség. Nem jelentkezhettem 2 óráig, s leültem egy márványra, s ott néztem végig az emberek nyüzsgését. Készült az ebéd is. 3 órakor kezdték osztani, és olyan tülekedés volt, hogy ezt katonai rendnek nem lehetett volna a legjobb akarattal sem nevezni, hanem úgy nézett ki, mint az állatok vályúhoz való rohanása. Itt rendet nem teremtett semmi és senki, erély, kardlap, bot dolgozott, pedig mégsem ért semmit.

1 órai tülekedés után ért véget az ebédkiosztás. Én nem álltam közéjük, bár kijárt volna már nekem is.

4 óra felé lettem felvéve és elszállásolva mész- és homokporral, szeméttel telt szobába[n]. Undok egy hely ez. Leülni v.[agy] lefeküdni csak a piszokba lehetett. Elgondolkoztam szüleim[ről], családomról, s előre örültem, hogy fel fog keresni Rózsikám itt, a laktanyában, s még egyszer találkozhatom velük. Hoztak a szakácsok 100 kiló szemes kávét, s hozzafogtak a pörköléséhez. Kászlot üstöt készítettek a tűzhöz, hosszú rudat, és elkezdték kevergetni. [A] Pörköléshez nemigen értettek, mert hol tarka [lett], hol megégetve került az asztalra. Most aztán kávéőrlőket mentek rekvirálni, meg embert azok hajtására. Hozzákezdtek az őrléshez, és egymás után romlottak össze a malmok a rosszul pörkölt kávétól. Így az emberek öröme azért, hogy kávé lesz vacsorára, eloszlott, mert a tarisznyánk állta a vacsorát. 9 óra felé le kezdtek feküdni, de nem szalmára vagy pokrócra, hanem a kopasz földre, a piszok és szemét közé. Én is kénytelen voltam lefeküdni, úgy össze lett zúzva minden csontom, hogy alig bírtam mozogni, v.[agy] egyik oldalamról a másikra fordulni. Így én már megkezdtem a katonaság gyöngyéletét.

[Szeptember] 7-én reggel már úgy álltam lábra, mint ki a harctéren megsebesült, de még élet van benne. Reggelire kávét kaptunk, mert valahol meg lett őrölve. Hanem furcsa kávé volt, inkább olyan szürkés-fekete víz volt az, alig lehetett meginni, én száraz kenyeret aprítottam be, s úgy kanalaztam fel. 9 órakor sorakoztattak és kimentünk a baromkertbe, az volt a gyakorlótér. Itt néhány jobbra, balra átból, meg korholásból állott [a kiképzés]. Volt egy csendőrőrmester, kiről nem hiszem, hogy valamit tudna tán a műveltségből, mert csak úgy rí le a parasztság róla, úgy viselkedik. A piszkos szónál egyéb nem jön ki a szájából, ép[p] úgy, mintha a legaljasabb söpredék között volna. Egymás után korholja le az ember[eke]t, nem számítva semmivel, pedig ruhánk, megjelenésünk azt mutatja, nem a havason, de egyesek a szalonokban és magasabb iskolákban nőtt[ek] fel.

Mindez előtte nem számít, ő őrmester és mi újoncok vagyunk. 11 órakor hazamentünk, én elmentem borotválkozni és most megyek ebédelni. Gul[y]áslevest készítenek. ½4 óráig vártuk az ebédet, ½ komisszal kaptuk meg. 4 órakor újra sorakoztunk, és elmentünk a gyakorlótérre, itt lefeküdtünk, este haza, és kiadták, hogy reggel 6 órakor megyünk tovább, senki ne hiányozzék. Lefeküdtem s reggelig háromszor cseréltem ágyat.

[Szeptember] 8-án. Reggel ½4-kor felkeltem, megmosakodtam. Ezután megmozdult az egész telep. A szakácsok hozzákezdtek a feketekávé készítéséhez. Az emberek pedig jártak a klozetra, hogy nem juthatott egykönnyen. Az ajtók előtt összefogott kézzel álldogáltak az emberek, s 5-6 fogta meg az ajtót, hogy előbb juthasson be. Leginkább az erősebb[ek] és a csillagok ju[to]ttak be csak. Ez[t] elég nevetséges volt nézni. ½6-kor kikaptuk a kávét, és a kemény kenyeret tettem bele, s úgy ettem meg.

Majd az oláhokat tárgyaltuk, hozták a híreket a bevonulók, hogy hova és meddig haladtak már a gazok. ½7-kor sorakoztunk, és mentünk gyakorolni a rétre. Itt leültünk és 10 órakorig hevertünk, akkor egy keveset gyakorlatoztunk, 11 órakor bevonultunk. Úgy vettem észre, hogy mi, 24-esek csak úgy megyünk el [a harctérre], ha felférünk a vonatra. ½1-kor kiálltunk az ebéd átvételére, és 2 órakor jutottam csak hozza a fagyos faggyas ebédhez  ⅓ komisszal. Míg mi ebédeltünk, addig a 24-esek és 22-esk kivételével mindenféle katona elutazott.

Délután elmentem a városba szétnézni. Rózsikám vártam, nem jött egy se ismerős. Üzlet[helyiség] itt egy sincs nyitva. Estére kaptam kávét és egy köpenyt, ennek már örültem, legalább nem fogok fagyoskodni, meg a földön hálni. Padok is kerültek, és én a padra feküdtem fel, mégsem a föld[ön kellett aludnom].

[Szeptember] 9-én. Reggel ½6-kor sorakoztunk számbavétel végett, sokan hiányoznak. Azt mondják, minden percben várják az indulást jelentő táviratot. Reggelire kávét nem kaptunk, s így reggeli nélkül mentünk a gyakorlótérre. Itt lefeküdtünk újra. 11 órakor hazamegyünk, és kapott minden ember 1 komiszt. Most már gondolom, hogy elmegyünk. 12 órakor kaptam jó ebédet sok hússal. ½2-kor újra csomagoltunk. Sorakozót rendeltek el csomagok nélkül, s mentünk a gyakorlótérre, hol az eső jó megáztatott, közben gyakorlatoztunk. 5 óra, megyünk haza. ½7-kor kapjuk a kávét. Beszélgetnek, én hallgatom. 9 felé lefekszem ismét egy padra.

[Szeptember] 10-én. Az éjjel majd’ megfagytam, oly hideg volt. 6 órakor kávét kaptunk. Mára várnak bosnyák katonaságot. Mondják, a tegnap érkezett a tisztikar és a kerékpáros katonák. A lakosság virágokkal szórta tele a kocsijukat, és az utat, [a]merre mentek. 8 órakor kivonultunk a gyakorlótérre. Névsorolvasást tartottak, és kiadták a parancsot, hogy csomagoljunk, és ½1-kor indulunk. 10 órakor hazamentünk, s ekkor már őrségek járkáltak [az] utca szegletén, [a] kapuk alatt, hogy ne szökjenek meg a továbbítás előtt. Ebédeltünk és ½2-kor sorakoztunk, és útnak indultunk az állomáshoz. Amerre elmentünk az utcán, minden lélek sírt, könny volt [a] férfiak szemében is. Sok katona felesége jelen volt, és kikísérte az állomásra a férjét. Oh, Istenem, most már nem bántam, hogy nincs Rózsikám itt, nem éltem végig azt a keserűséget, mint a többi. Igaz, a más keserűsége, búcsúja engem is megkönnyeztetett. [A]Mikor kiértünk az állomásra, ott leültünk, és vártuk a vonatot. Egy olyan vonat állt, [a]melyben lovakat szállítottak, és éppen takarították ki a trágyát. Biztosan az lesz a mi szalonkocsink.

Amíg így üldögéltünk, a férj, feleség, testvér, gyermek egymást biztatták könnyeiken keresztül, hogy ne búsuljanak, ne búsulj, mert így lesz, úgy lesz, hazajövök, csak eddig meg addig lesz ez. Hanem a lelkünk, a szívünk, tudja Isten, milyen sötét keserűséggel lehetett tele. Mégis így volt jó. Az Isten tudja, mit kell és hogyan elrendezni. Nem kellett hazudoznom, megnéznem a keserűségét Rózsikámnak, bár így is fájt a lelkem, s magam elé képzelve, könnybe lábadt [a] szemem érte. Hanem vigasztal az a tudat, hogy biztos révbe fog [a] családom jutni. [A] Magam sorsa nem búsít, hisz idáig még megsegített az Isten, ezután sem hagy el. ½5-kor álltunk fel a kocsikba beszállni. Ekkor érte el a tetőfokát a keserűség, a sírás, mert a csendőrség elválasztott mindenkit, az állomásra nem engedték be őket. Minden kocsiba 40–45 embert beolvasnak, és annak azonnal be kell vonulni a kocsikba. És mindjár[t] be is zárnak. Olyan fülledt meleg van, alig bírom kivárni, hogy már elinduljunk, mert akkor mégsem lesz olyan meleg. 6 órakor elindultunk, és amíg az állomás elmaradt, állandó búcsúzás, kendőlobogtatás volt, és Isten áldjon, és [legyen] veletek. Majd be kezdett setétedni. Lehúzódtam volt a sarokba aludni, egy keveset szunnyadtam. ½10 óráig haladtunk, szunnyadozva, keseregve mindenki az övéiért. Segesvárra értünk be ekkor. Segesvárról elindultunk, alig mentünk ¼ órát, hátulról a 4-dik kocsin szesz volt, és kigyulladt, megvilágítva az egész helyet. Megállott rögtön a vonat, és kikapcsolták azt az egy kocsit a nyílt pályán. Akartak az emberek hordókat megmenteni, de egymás után robbantak fel. S minden robbanást óriási láng kísért, amint a szesz meggyulladt. Életveszélyes volt a közelébe[n] való tartózkodás. Ott hagyták a kocsikat a nyílt pályán, és bementünk Dánosra. Innen aztán ment ki mentőmozdony.

[Szeptember] 11-én. Hétfő. Hajnalban, 5 órai Dánoson való tartózkodás után indultunk meg, és 4 órakor érkeztünk meg Erzsébetvárosba. Rettenetes volt az éjjelünk, 43-an voltunk egy kocsiban, és egymásra feküdve meg kuporogva aludtak az emberek. Én 11 órakor fölálltam, és reggelig lábon álltam. Délutáni ½1-ig álltunk [az] erzsébetvárosi állomásba[n]. ¾1-kor már álltunk az eceli állomás védjelzőjénél, és 5 órakor ju[to]ttunk be csak az állomásra. Itt láttam Korojánt a menekülők vonatán, de más ismerőst egyet sem láttam. Majd Kiskapus előtt álltunk 1 óra hosszat. 6 órakor ju[to]ttunk be az állomásba. Itt már német katonaságot találtunk, kiket szállítottak a frontra. A mi 7-es huszáraink is mentek. Megvacsoráltam az utolsó darabka szalonnám, ettem hozzá cukrot. Majd aludni készültem, de csak romlásra lehetett kilátás. Tehát egy alvónak én is feltettem a lábam a hasára, s nekidűltem egy másnak, s elaludtam.

[Szeptember] 12-én. Kedd. Reggel felé 3-kor arra ébredtem fel, hogy nyomnak agyon. Rám feküdtek és nyomtak, alig voltam képes kibújni alóluk. ¾4-kor érkeztünk meg Tövisre. Itt kaptunk 1[-1] konzervet, paszuly volt benne hússal. Harmadnapra jól fogott, bekaptam száraz kenyérrel. Tövisről este 6 óráig csak Apahidáig ju[to]ttunk el. Vonat vonatot ért, német katonaságot, muníciót szállítva. Reményünk állandóan nőtt minden új vonat érkeztére. Itt az állomásban voltak 28-as ágyúk is. Német munkások meg vasúti vágányok építésével foglalkoztak orosz foglyok segítségével. Elaludtam és 12 órakor ébredtem fel, s akkor [a] kolozsvári állomás előtt állottunk. 2 órakor szálltunk ki a kocsikból, és mentünk a konyhára.

[Szeptember] 13. Szerda. Itt kaptunk paszulylevest és egy alma nagyságú kenyeret és egy d[a]r[a]bka kolbászt. Mikor ezt megettük, sorakoztunk, s lementünk a városba 3 óra körül a Rudolf utcai állami elemi óvoda udvarába. Itt az udvaron lefeküdtünk, 6 óráig hevertünk jól megfagyva a kopasz földön. 8 órakor kaptunk jó híg kávét, egyebet semmit. Majd 9 órakor elszedték a szemlelapokat. 11 órakor átmentünk [a] Rudolf utca 33. számú[20] udvarba. Itt álldogáltunk 2 órakorig. Majd szólítgattak, csoportosítottak, kiálltunk az utcára. Egy cseh tizedes magyarul alig makog, egyenként leszidja az elmaradókat mindennek. Itt tudnak komiszkodni, a harctéren meg megszaladni. ¼3-kor kivonultunk az állomásra. N[agy]váradra voltunk irányítva. ½4-kor kaptunk ebédet, víztiszta köménymaglevest. 12 d[k]g kenyeret, 1 d[a]r[a]bka kolbászt. Lefeküdtünk az útra, és hevertünk ½7-ig, akkor beszálltunk a vonatba, és lefeküdtem. Jó tágas helyre kerültem, szalmám volt, meg lótrágya bőven.

14-én. Csütörtök. Elég jól utaz[tunk] és jól is aludtam, csak fáztam. 7 órakor megérkeztünk N[agy]váradra és csoportosultunk, s elmentünk a honvédlaktanyába. Közben rengeteg német katonai automobillal találkoztunk. A laktanyában, illetve az udvaron megpihentünk. Majd újra sorakozunk, visszatérünk a városba a honvéd hadkiegészítőhöz, [a] Rákóczy út 10. szám alá. Itt álldogáltunk 12 órakorig, míg összeírtak. Innen ismét a tüzér laktanyába [mentünk], hogy átvegyenek. Épp úgy megy az egész dolog, mint a baromvásár: ide is, meg oda is terelik az embert. Egy kölyök megszökött közülünk, és az átvétel nem lehet meg, most itt állunk bizonytalanságban, étlen. Estefelé van, elkezd esni, szaladunk fedél alá, egész sötétig ess[21], jó sár leve[22], se fedelünk, se szállásunk nincs. Alig találok egy kis szalmát, [a]hova megbújjak. Elég jól vagyok mégis.

[Szeptember] 15-én. Péntek. Már jókor felzavarnak. Egész éjjel folyton köhögtek az öregek. Kimegy[ek] a szállásról, egy színfélébe[n] meghúzódok, és tisztát veszek magamra, és megborotválkozom. 7 óra, újra gyülekezünk az iroda előtt. Nagyon piszkos az egész telep. Bűz terjeng mindenhol a sok pöcegőz miatt. Meg az emberek rossz volta miatt is, kik nem törődve a tisztasággal, egészséggel, hanem épületek, kerítés [mentén], meg szabad tereken, mint az állat, ahol rájön, ott végzi el a baját. Ez elég szennyes dolog, vigyáznak is eleget, de ennyi embert nem bírnak a fülénél fogva vezetni. Van minden nyelvű ember. Az oláhokat kivéve tán lehet hasznát venni mindenféle embernek. Hanem az oláh inkább tetű- meg piszoktenyésztésre való.

12 óra felé megkerült az elveszett ember, és megtörténik a felvételünk. Beosztottak a III. pótszázadba. Elmegyünk és kapunk ½ komiszt, meg paszulyt hússal. Délután 4 óráig lézengtünk, és most kapunk ruhát. Elmegyünk a raktár elé. Én olyan ruhát kapék, meg bakancsot, hogy nevetséges vagyok mindenki előtt. Most meg szállást kaptunk, lerendeztük magunkat, megyünk kávéra. Most lefekszem, mert eleget hányódtunk.

[Szeptember] 16. Szombat. Felkeltem, megmosakodtam. Éjjel majd’ megfagytam, olyan hideg volt. A laktanyánkon ablak nincs, sem ajtó, nagy a légvonat[23]. Azt mondják, megyünk doktori vizsgára. 7 órakor sorakozunk is, de nem vizsgára, hanem kimegyünk a gyakorlótérre. Nagyon sok ember van kint. Megy a gyakorlatozás, rajvonalak, támadások, fegyverropogás, meg káromkodás tölti be a helyet mindenfelé, amerre a szem ellát.

Mi, újoncok 6-osával, egy-egy ember tanítgat a katona legelemibb tudományára. Egész idő alatt majd’ megfagyunk, olyan hideg szellő fújdogál. 10 órakor pihentünk ½11-kor meg hazaindultunk. 11-kor értünk haza, hol laktanyánk előtt Lajos sógorral találkozám. Kérdezi, mi van családunkkal, de semmi újat és egyáltalán hírt sem hallott róla. Írattam vele Pestre meg Kevevárra, hogy nem értek[-e] valahova révbe. 12 órakor ½ komiszt kaptam meg levest. Rosszul kezdem magam érezni, a gyomrom fáj. Egész 5 óráig hevertem. Ekkor sorakoztunk és elmegyünk a fegyverraktár elé, kapunk ily hamar fegyvert. Meg is kaptam ½6-kor. 6-kor kaptam köménylevest, 1 drb-ka sajtot, és most ezzel lefekszem.

[Szeptember] 17-én. Vasárnap. Éjjel jól aludtam, nem fáztam, nem volt oly hideg. Megmosakodtam és megborotválkoztam. 7 órakor elkezd esni. Kaptunk derékszíjat, tölténytáskát. Vettem vikszet meg kefét. 8 órakor kivonultunk az udvarba fegyveresen, szemlére. Hideg szél fúj, fagyunk meg, és meg is fagytam, alig vagyok képes mozogni. 10 órakor elkezdtünk gyakorlatozni. Alig voltam képes a lábam előbbre rakni, nagy megerőltetéssel tudtam menni meg mozogni. 11 órakor bevonultunk. 12 órakor kaptunk káposztalevest meg 1 drb sajtot. Majd elküldtek bakancsőrizni 2 órakorig. Innen új szállásra mentem, s egész délután varrogattam. 1 [korona] 20 fillért megvacsoráltam. 7 óra, készülök lefeküdni. 8 órakor le is fekszem.

[Szeptember] 18. Hétfő. Egész éjjel jól aludtam, hideg nem volt, mert a laktanyánkon ajtó, ablak van, mi berakva igen jó meleget csinál a sok emberrel. Valami 50 ember van egy helyen. 6 órakor sorakoztunk, névsorírást rendeztek. ½8-kor meg kivonultunk a gyakorlótérre, mely félórányira egy nagy kiterjedésű dombon van. Fölosztottak egy-egy katonaviselt emberre 4-4 embert, és úgy tanulgattunk minden felszerelés nélkül. 10 órakor pihenőt tartottunk. ½11-kor szakaszt alakítottunk, és kettős rendekbe[n] hazamentünk. 12 órakor menázsi[24], elég jó.

Ma jött híre, hogy Barót már román kézen van. Igen rossz benyomással van rám, nézve öreg szüleim[25], [hogy] vajon mi van velük és mi lesz. Családomról sem hallok semmi hírt, [hogy] hol vannak. 2 órakor sorakoztunk, néhány csuklógyakorlatot végzünk, megpihenünk. ½5 órakor beoltottak jobb mellünkön mind. Bevonultunk a laktanyánkba pihenni. Estére kaptam feketekávét, keserűt. Lefekszem, a legénység egy része kimegy a városba. [A] menekülés érdekli mind, mert mind menekültek vagyunk. Vettem egy nyakszegőt[26], 60 fillér, rém drága minden. 1 tyúktojás nagyságú körte 14–20 fillér, 1 drbka kenyér 16–20–30 fillér, 1 zsemlye 24–30 fillér. Nagy mindennek az ára, alig képes kifizetni. Jelentkeztem 6-án, s ma 18, és még zsoldot nem kaptam, a hazulról hozott pénzt költöm. Egy része Kolozsvárt kapta a zsoldot.

7 órakor lefeküdtem, és később hozták azt a hírt, hogy a románok minden ellenállás nélkül bevonultak Kőhalomba. Szüleimért tehát aggódhatok.

[Szeptember] 19. Kedd. Egész éjjel jól aludtam, nem fáztam. 6 órakor kávét kaptunk. A tegnapi oltásért mind panaszkodnak, hogy fáj. Én részemről nem panaszkodom azért, hanem a lábam meg [a] sérvem nem jól viseli magát. A karom is fájdogál. 8 órakor kivonultunk a laktanya elé névsorolvasásra. ½9-kor bevonultunk, és megtanultuk a fegyver fő részeit. Érdekes egy őrvezető Giligor, feleletem kijavítása. Azt mondtam, ez a fegyver 88 mintájú ismétlőfegyver. Kérdi, miért ismétlő, felelem: azért, mert egyszer töltök, és ötször lövök. Nem úgy, mondja rá, azért, mert egyszer töltünk, s ezerszer is lőhetünk. Ez elég jó felelet.

10 órakorig így telt, míg egyszer belép az alezredes, és szétrebben a társaság, s kizavar az udvarra gyakorlatozni. 12 órakor káposztalevest kapunk ½ komisszal. 2 órakor sorakoztunk, egy keveset gyakorlatoztunk.

[Szeptember] 20-án. Szerda. 8 órakor elmentünk fürdeni. Visszatértünk gyakorlatozni 11 óráig. 2 órakor [minket,] újoncokat különválasztottak, s lett újoncszakasz.

[Szeptember] 21-én. Csütörtök. Ma hallottam Petrozsény visszafoglalását.

[Szeptember] 22-én. Péntek. Reggelre jó eső lett. Azért kivonultunk a gyakorlótérre, hol majd’ megfagytunk. 2 órakor újra esni kezdett s velőkig ható hideg szél fúj. ½ 5-ig fagyoskodtunk a szabadban. Ruhavizsga volt.

[Szeptember] 23. Szombat. Reggelre tiszta időt kaptunk, jó hideg széllel. 7 órakor fegyverrel vonultunk ki, jól megfagyva és elfáradva értem haza. Ebéd hústalan volt ⅓ komisszal. 2 órakor elmegyünk a gyakorlótérre. Estére kávé. Lefekvés után elkezdtek komiszabbnál komiszabb viccekkel tartani a társaságot. Nem lehetett aludni. 11 órakor Mihályi hadapród úr a nagy lármára belépett, és ő csendesítette le a bandát.

[Szeptember] 24. Vasárnap. Reggel megborotválkoztam. Azt beszélik, hogy Kecskemétre viszik a honvédeket. Itt nagy drágaság van, a zsoldot mind elrabolják az embertől. Nem fillérrel, hanem 10–20–30 fillér az áremelkedés. Egy rendes kenyér 5–7 korona. ½8-kor kaptam zsoldot, 7 kor. 58 fillért. Estig nem volt semmi, este kaptunk csípős túrót. Készítettem egy lábszártekerőt.

[Szeptember] 25-én. Hétfő. Reggel nem kávéztam. Kaptam egy tár fadugaszos töltényt gyakorlatozás végett. Jó egészségem van, csak a sérvem fáj egy-egy nehezebb fogásnál.

[Szeptember] 26-án Kedd. Ma végignéztünk egy támadást, magyarázattal együtt.

[Szeptember] 27-án[27]. Szerda. Délbe[n] találkoztam Lajossal, megtudtam, hogy hol van [a] családom. Nagyon örültem, megvigasztalódtam egészen. Este Lajossal, Balog F. Megyesivel, Hermán Lajossal kimentem a városba. Találkoztam Keserűvel, Ilyéssel, Ráduly Mihállyal, Csorbáékkal.

28-án. Csütörtök. Írtam Rózsikámnak Kevevárra.

[Szeptember] 29-én. Péntek. Reggel gyengélkedőt akarok kérni [a] sérvem miatt. Nem tudom rávenni magam. Kivonulok mégis addig, amíg bírom. Kaptam pucoló szerszámot akkor, mikor már pár koronám elkelt érte. Délbe[n] találkoztam Lajossal. 2 órakor kivonultam újra, alig bírom. Gyakorlatozás közben elszakadt a sérvkötőm, kénytelen vagyok kiállni a sorból, most már nem bírom. Alig voltam képes hazavánszorogni. Este kaptam 2 pokrócot.

[Szeptember] 30-án. Szombat. Reggel gyengélkedőt jelentettem, és felülvizsgálatra tettek. Nem tudom azt a folytonos ülj le, állj föl és feküdj, s [még]hozzá gyorsan, képtelen vagyok. Délután mosást rendeltek el, de én nem bírtam, és kiadtam egy asszonynak. Este a városból hozták a hírt, hogy [Nagy]Szeben és Vöröstorony a miénk, nagy győzelem a románokon. Nagy volt az örömünk, nekem is, remélem, [hogy] nemsokára felszabadul Barót is.

Október 1-én. Vasárnap. Reggelire nem mentem el. Zsoldfizetést beszélnek mára. Hazahozták a fehérneműt. Elég drága az ára, párja 50 fillér, zsebkendőnek 8 fillér. Délután esegetett, hideg szél van, fagyoskodunk. Varrogatnak, újságot olvasnak, kártyáznak. 6 órakor megkaptuk a zsoldot, 4. [korona] 32 fillér 10 napra. ½7-kor sorakoztak a menetszázadok. A 4-es honvéd zenekar játszott. Nagy Pál alezredes úr meg szép szavakkal ecsetelte a mai állapotot. Jelentette azt, hogy Brassó ma már a miénk újra. Óriási éljen rivalgás követte szavait. Én ugyan nem hittem el, Lajossal voltam, s mondtam is, kétséges a[z alezredes] jelentése. Majd imához vezényeltek, a zene játszta el [!][28]. Én is elmentem Lajos hívására a városba, bár nem akartam. Lampionos menet volt, sok ember, gyerek, szóval a lakosság kíséretével az állomás felé. Lassan haladtam, mert rosszul tudok menni. Lajosnak mondtam, hogy megyek vissza. Még elmentem a táviratok elolvasására. [A] Táviratban volt 30 000 fogoly, 80 ágyút, sok repülőgépet s más, meg nem számlált hadi felszerelésről volt jelentés.

Ez elég jó hangulatot keltett a lakosság körében. Innen visszatértem, mert nagyon el vagyok fáradva. ½9-re értem haza, s le is feküdtem.

[Október] 2-án. Hétfő. Reggelig aludtam [a] fárad[t]ság miatt. Hűvös, esős idő van. Köpenyben vagyok, és mégis fagyok meg. Olyan hitvány[29] köpenyeink vannak, hogy az nemigen véd meg a hideg ellen. Az eső meg éppen ragaszkodik hozzá, ami ráesik, az le nem foly[ik] róla másképp, ha keresztülmehet rajta. Ez csak biztos betegséget ad az embernek, nem is kell harctér. Délután orvosi vizsga címen elvittek krumplihántani. Egy óra hosszat hántogattam, míg a két rossz ujjam felmondta a szolgálatot. Aztán az elhullott papírdarabkákat kezdték felszedetni, de hajladozni nem tudok, s így megszöktem. Estére paprikás lesz és kolbász, vettem hozzá 4 zsemlét, ez lesz a vacsora. Este kaptam 4 pakli 3-as dohányt, 2 kötés papírt 40 fillérért. Lajosnak adtam, hogy pipáljon. Ingyen kapunk mi, katonák mindent.

[Október] 3-án. Kedd. Reggelre újra nagy hideg lett, velőkig ható hideg szél fúj, majd’ megfagytak a kivonulók is. Ebédkor 1 honvédnek a köpenye megtetszett egy más[ik]nak. Ez jól volt a szakaszvezetővel, kérte, hogy adassa neki. Rá is támadt a sz[a]k[asz]vezető az emberre, hogy vesse le a köpenyét. Nem volt hajlandó, [a]miért összevissza taszigálta. Nagyon összehordta, aztán az őrmesternek is megmondták, az aztán letépte róla, s úgy lett elintézve. Ezért aztán délután köpenyvizsga lett. [A]Kinek jó köpenye volt, annak mind rossz jutott, meg tetves, lett újra, mit javítgatni. S így jár mindenik, kinek jó van, kap rosszat és javítsa meg. Majd hadipótlékról emlegettek, sorakoztunk is, de nem lett semmi.

Hazamentünk a laktanyába, hova 2 asszony itallal jött be meg cukorral. Az altisztek meg a legénység addig iszogattak, míg nem volt sok a különbség az ember meg [az] ál[l]at között.

Ez többször előfordul, és az ilyennek[30] rendesen a legénység szokta megkeserülni, sokat szekírozzák őket minden ok nélkül, s a többi megbotránkozva nézzük végig az ilyeneket.

Estére kása volt, s mikor elmentünk oda, arra már Giligor őrvezető úgy meg volt részegedve, hogy alig állt a lábán. Összekapott mindenkivel. Visszatértünk a laktanyába, ott már dühöngött, bajnétot[31] fogott, aztán a sz[a]k[asz]v[eze]tők bezárták a szamáristállóba, hol sokat dörömbölt, aztán lassan lecsendesedett s lefeküdt. 10 óra lehetett már, mikor sok káromkodását elhagyta, s mi is elaludhattunk. Ily szép dolog egy altiszttől.

[Október] 4-én. Szerda. Reggel 3 órakor már megszólalt, de lassan lecsendesítették. [A] Koszt megjárna, csak káposzta ne volna. Ma 3 órakor kaptam 1 korona hadipótlékot, szép segítség. Ma ismét azt hallom, [hogy] innen Mezőtúrra megyünk. Tehát újra más rablóbandába kerülünk. Itt gyerekhad árulja a cukrot, tej meg kávékrém 6 drb 20 fillér. Beszélget 2 gyerek, s kérdi egyik, mennyit kaptál? Mondja, 6 koronát kapott, míg a más 5 [korona] 50 fillér hasznot kapott, így mily összeg gyűl be haszonképp, mikor 100 körül lehet a cukorkaárulók száma. Kenyér drága, és ⅓ komisz nem sok egy embernek, 26 fillérből nehezen lehet pótolni a kenyér hiányát. Lajos kapott Rózsikától egy lapot. Én idáig semmi hírt nem kaptam családomtól, hogy hogy és miképp menekült meg az inváziótól.

[Október] 5. Csütörtök. Semmi különös, ma újra krumplit hántok, meg lapot olvastam.

[Október] 6. Péntek. Éjjel el kezdett esni, reggelig. Az egészségesek kivonultak, mi meg elmentünk ismét konyhamunkára. Vettem ½ komiszt, 60 fillér, van 1 [korona] 80 fillér is 1 egész [kenyér]. Annak is kezdik az árát emelni. Rablás és rablás mindenfelől. Ha behoznak valami élelmicikket, azt úgy megrohanják, mintha össze akarnák roppantani. Úgy tépik szét az árut, hogy bolond volna, ha nem emelné az árát az árujának.

Ma megy az I. [és a] II. század új szállásra. Mi is megyünk akkor, hogy hova, azt még nem tudjuk. Este a kenyér kevés volta miatt volt panasz, mi nem sokat segít a bajon.

[Október] 7. Szombat. Ma semmi különös nem történt.

[Október] 8. Vasárnap. 7 órakor elmentem pityóka hántani. Reggelire vettem zsemlét. [Az] Ebéd kitűnő volt, vettem tésztát utána. 2 órakor sorakoztunk parancskiadásra. Itt a felülvizsgálatosok közé kerültem. 2 katona szőlőlopni járt, s ezért 20–20 botot kaptak utána. Kolbászt kaptunk vacsorára.

[Október] 9. Hétfő. Reggelre kása volt, mert úgylehet, cukorhiány van. Este hallottam, hogy Brassó elesett, s így mi bevonultunk. Ez a gesztus jó bizalommal tölt el, hogy végre felszabadul Háromszék is. Délben már Sepsiszentgyörgy visszafoglalása [híre] is megérkezett. Ebédre ¼ komiszt kapunk ezért és borsólevest, lassan leszokunk az evésről.

[Október] 10. Kedd. A huszonnégyes honvédek elmentek, s helyébe[32] jöttek a 23-as, oláhokból álló honvédség. Sokan vannak, de nem használható[k] semmire, hanem tetűnevelni kitűnőek. Ma kaptam Rózsikámtól levelet először. Örültem neki, s aztán meg keseregtem. [A] Pénzem elfogyott, mert vettem élelmet, egyes étel nem ízlett, [a] gyomorom fájt tőle, és nem ettem meg. Most teljesen pénztelen ember vagyok.

[Október] 11. Szerda. Reggel hallottam Barót összerombolásáról, ez pedig egészen rossz hatással volt rám. Szegény szüleim, testvérem, vajon mi lett velük? Látom-e őket meg valamikor? Brassóból is csak [a] rombolás híre érkezik. Mennyi aggodalom jutott már nekem, mióta hazulról eljöttem, s még mi lehet ezután? Bár megjönne már a béke, hogy térhetnénk hasznosabb munkára. Délre penészes tarhonya, ½ komisz. 4 nap kapunk ½ komiszt, 6 nap ⅓ komiszt. Délután zsoldfizetés volt, kaptam 3 [korona] 32 fillér[t]. Tehát ez is kevesebb. Szombatra tűzték ki az elmenésünk határidejét.

[Október] 12. Csütörtök. Ma hallottam, hogy Predeálba bevonultak csapataink. Ma küldtem el a levelet Rózsámnak. [A] Tegnap kapott zsold elköltéséhez hozzákezdtek a betegek, s javában kártyáznak. Ha pedig elfogy, akkor rendre koldul mindegyiknél kölcsönért. Ha nem adnak, akkor folyton csúfolkodik az emberrel. Este volt a táviratban Cs[ík]szereda, [Sepsi]Sz[en]tgyörgy, K[ézdi]vásárhely visszafoglalása.

[Október] 13. Péntek. Reggelim egy zsemle volt. Ebédre káposzta, nem vettem ki csak a húst. Estére borsó. Délután kivittek a gyakorlótérre sétálni, nagyon elfáradtam, alig vártam, hogy lefekhessem.

[Október] 14. Szombat. Reggelre kolbászt kaptunk feketekávéval. Rossz híreket hallunk az oláhok kegyetlenkedéseiről. Gyilkoltak, gyújtogattak. Estére tűzték ki az elmenetelt, van takarítás, mosás, borotválkozás. Ma mégsem megyünk, itt hálunk, holnapra halasztották.

[Október] 15-én. Vasárnap. Reggel újra hozzáfogtunk a csomagoláshoz, mert ½9-re biztatnak az indulással. Ebédkor aztán kiadták a parancsot, hogy este megyünk, kap mindenki 2⅓ kenyeret 5 napra. Délbe[n] megkaptuk az ⅓ kenyeret, 2 óra felé a 2 kenyeret, összecsomagoltunk, és utána kész, várjuk a parancsot. 5 órakor kaptunk káposztalevest. Nem ettem meg. Ekkor sorakoztunk teljes felszereléssel a konyha elé. Ott üldögéltünk meg álltunk 8 órakorig, és ekkor elindultunk. Váradvelence volt az útirány. Oly nehéz volt a menetelés, hogy alig voltam képes odáig vánszorogni. Majd’ összerogytam, minden erőm összeszedve voltam csak képes arra, hogy fölmásszak a a [!] kocsiba. Ott azonnal egy padra ültem, hol nagy nehezen helyrejöttem kábultságomból. ½10-kor értünk ki, és ülhettünk be. Elég hosszú és fáradságos volt az út a nehéz fölszereléssel. Elindultunk, és egy része lefeküdt a földre. Én is a fél padon hanyat[t] dűltem, és úgy kínlódtam szunnyadva.

[Október] 16. Hétfő. ½5-kor felültem, és ekkor megérkeztünk Békéscsabára, innen Mezőberényre, hol reggelire 1 drb sajtot kaptam. 9 órakor voltunk Köröstarcsa tanyákon, 10 órakor Gyomán[33]. Minden állomáson rengeteg német katona érkezett[34], és a vonatokat vártuk, azért nagyon lassan haladtunk. Ne félj, oláh, lesz, mit dolgozz. Meg is érdemlik a gaz árulók. Esti 10 óra óta ma 10-ig Gyomára jutottunk el. Minden állomáson 2–4 vonatot kellett megvárni, és ez[ek] mind német katonát szállított[ak]. 11 órakor értünk Nagyláposra, 12-kor Mezőtúrra. Itt kiszálltunk és ½2-ig álltunk, várva a bevonulást. Sehogy sem akart már megérkezni a küldönc, hogy bevonulhatunk-e. Ekkor aztán mégis bementünk. Egy sáncba leültünk, nem volt szállásunk. Itt egy asszonynál vizet kaptunk, de oly rossz, földgázszaga érzik, és hozzá meleg. Adott egynéhánynak kenyeret is, s ezért úgy megrohanták szegény asszonyt, hogy kardlappal kellett az embereket a háztól kiverni. Aztán elvezettek egy kopasz terepre, hogy ne legyünk házak meg emberek közelébe[n]. 4 óra felé sorakoztunk, hogy szállásra jutunk. De nem lett szállás, újra vissza s leülni. Egész setét estig hevertünk, akkor újra lábra, és elmentünk pár utca hosszat, míg a konyhához jutottunk. Itt nagy nehezen kaptunk ⅓ komiszt, 1 drb kolbászt és feketekávét. Azután 9 óra felé megkaptuk a szállást is, villanyvilágítású lakásunk van. Derekaljnak[35] a pad[o]lás deszkája beterítve egy pokróccal, takarónak a köpeny. Így lefeküdtünk.

[Október] 17. Kedd. Reggel úgy összetörve álltam lábra, hogy soha így összeromolva nem voltam egy éjszaka sem. Reggelre kávét kaptunk, sokat és édeset. Majd megnézték a szállásunkat, s hogy megtudták, 7-en vagyunk, csak kiegészítettek 19-re. Most már rosszabb lesz. Már megkezdték a kártyázást, a zavarcsinálást. Délután kaptunk 3 [ember] részére 2 szalmazsákot és két párnát, csak meg kell tölteni. Most már nagyban megy a kártya 4 óra óta, 8 óra már, és még nem akarnak lefeküdni. Én lefeküdtem, s a lábam nyomkodják. S pedig mind összesároznak, mert nagy eső volt ma, s ez a város sáros.

[Október] 18. Szerda. Jókor felkeltem, és megtakarítottam magam. Hideg, tiszta időnk lett, ma is kávé van. Délelőtt válogattak konyhaépítő legényeket. Ebéd paszuly meg hal, sós. Kenyerem nem volt, s úgy rossz ebédem van. Ebéd után elmentünk fürdeni. Igen jó fürdés esett. Kitűnően berendezett fürdő ez. Ez a város egy kissé falusias, de azért szép egyenes utcái vannak. Kétoldalt akácfákkal beültetve. Járdái cementlapokkal kirakva. Az úttest közepén kockakövekkel. A vízvezeték[36] kétoldalt gyepes, mint akármely faluban. A házak vályogból vannak verve 80 c[enti]m[é]teres falakkal, kicsiny ablakokkal. Fedelük nagy részben nád meg szalma és zsendely[37]. Szép kőházak, valamint téglából rakottak is vannak, melyek szintén zsendellyel vannak fedve. Nagy villanyvilágítású hálózata, azonkívül telefon is bőven van. Elég szép kereskedelmi városka. Lakossága azonban nem nagyon örül minekünk, mert néha megmondják, [hogy] minek jöttek ezek a mi nyakunkra éppen. Bár szép jövedelmet hoz nekik a katonaság, mégis idegenkednek, mert a menekülők már részben kiélték a várost. A tegnap néhány ember kapott szabadságot Háromszék megyébe. Örültek is, meg nem is neki. Azért, mert nem voltak biztosak abban, hogy tényleg lehet-e haza utazni. Többen állítják, hogy csak Kolozsvárig lehet utazni, és ott kell bevárni az engedélyt a tovább mehetésre. Ma már visszavonták az engedélyt, és felszerelték újra őket, és ma gyakorlatozni is kellett hogy menjenek. Én is szeretnék szabadságot kapni, de nem hiszem, hogy hozzajussak. Este parancsra mentünk, hol egy kissé megpirongatták az egész legénységet. Vacsorára kolbászt kaptunk. Kenyerem nincs, csak úgy, magára falatoztam meg. Este újra összeült a kártyatársaság, és lármázott meg dörömbölt ½1-ig. Akkor hallgatott el, mikor a mi jámbor szakaszvezetőnk megsokallta és beszüntette a kártyázást. Olyan is van, ki 26–30 koronát vesztett el kártyán.

[Október] 19. Csütörtök. Reggel 5 órakor keltem fel. Rendbe szedtem magam. 6 órakor jött a napos, és többen szabadságolásra iratkoztak. Én is feliratkoztam. Megpróbálom, hátha én is kapnék néhány napi szabadságot. A méhészetem rendbe szedésére szeretném[38] hazajutni, hogy bár a roncsát tudnám még megmenteni. [A] Szüleim sorsa is aggaszt, róluk is intézkedhetném[39] legalább. Reggeli kávé, s csak kenyér nélkül kelle[tt] újra meginnom. ½8-kor szalasztottak kihallgatásra, alig voltunk képesek odaérni. Dél körül számítottuk volt. Odaértem, nagy sár van, az eső is esik. Szabadságot mind csak ide, az Alföldre kérték, és úgy írták fel. Háromszék felé senki sem kérezett. Én először megkérdeztem, vajon lehet-e a méhészetre kérni. Az őrmester úr biztatott, hogy az is gazdaság, és megpróbálhatom. Így legutolsónak én is fel vagyok iratkozva. 11 órakor lesz zászlóalj kihallgatás, ott kell megjelenni. Délben elmentem kihallgatásra, de szabadságot nem kaptam. Azt mondta az alezredes úr, hogy Háromszéken még a románok mászkálnak. Máshova 4 napi szabadságot kapott mindenik, én is megkaptam volna Pestre vagy Kevevárra, de minek törném magam, s lehet, a felülvizsgálat késleltetődnék vele. Így meg maradok. Ebédem ismét kenyér nélkül kelle megennem, s ki tudja, meddig kell még kenyér nélkül enni meg a menázsit. Kenyeret itt kapni nem lehet semmi pénzen katonának, még a lakosság kap jegy ellenében[40]. Azt mondják, 22-én fogunk csak kenyeret kapni. Délután kivonultunk a raktár elé, és ott fagyoskodtunk estig. Este lett menetszázad alakítás és parancs. Vacsorám köményleves kenyér nélkül. 8 órakor elmentem szalmazsák tölteni oly messze, hogy alig értem odáig és onnan vissza vele.

[Október] 20. Péntek. Reggel úgy összetörve keltem fel, hogy soha ily rosszul nem volt éjszakám. Megvolt a két szalmazsák, de három [embernek] kellett rajta aludni. Keresztbe tettük, hogy jobban férjünk, s az alsó elcsúszott, s a derekam majd’ eltört reggelig. Ma írtam Rózsikámnak, szüleimnek, ha adná Isten, kézhez kapnák, és hírt adnának szüleim sorsukról. Istenem, mily megnyugvás jutna nekem sorsuk jó volta [hallatán]. Ha pedig még életükben sem tettek kárt az oláhok, oh, mily megnyugvás, öröm lesz nekem. Már egy örök, egy vég nélküli időnek tűnik fel, hogy hírt nem tudok jó szüleimről.

9 órakor sorakoztattak gyakorlatozás végett. Tisztelgési gyakorlat, menetelés rendeltetett el. Mikor az iroda elé értem, fogták magukat és a villanyszerelőket válogatták ki. Rám fogták, hogy én is az vagyok, és elvittek, bizony, szerelni. Míg oda voltam, fölolvasták felülvizsgálatom elrendelését. Így most én is felülvizsgálatra jutok. Jóistenem szabadítana meg ettől a katonaságtól. Őrizzen meg, ne kelljen részt vegyek a gyilkosságban. Ebédre paszuly van hússal, és kenyér nélkül kell, hogy megebédeljek. Pedig mily rossz anélkül. Istenem, nem gondoltam, hogy én is rájutok arra, hogy nem lesz kenyerem. S látnom kell azt, hogy más jóízűen eszi a szép és puha kenyeret, és én nem foghatom még a kezemben sem. Mily rosszul jön ez, Istenem, s milyen lehet azoknak a sorsuk, akiknek nem csak kenyerük, [de] egyebük sincs egy falat se. Azoknak lehet rossz a sorsuk, látni az[oka]t a jól táplált embereket jönni-menni, s ők az éhségtől alig tudnak menni. Sok helyen a konyhákból oly jó illat jön ki, hogy az embernek cseppen a nyála érte, szinte rosszul lesz. Elgondolja, otthon, Istenem, ha otthon volnék. Bizony, otthon az otthon. Itt a katonának 3 féle az étele: paszuly, káposzta, tarhonya, ez az ebéd, felváltva. A reggeli meg vacsora köményes meg kávé, sós hal. Annyit ett[41] már mind, hogy ha már hal[l]ja, az is undorral tölti el, nem is kell megegye. Igazán nem is tudna eleget panaszkodni az ember. Bár pityóka volna, hisz az az erdélyi ember eledele. Erre pedig nincs, nem termelik. Itt egy mázsa 60 korona [a] jelenlegi legmagasabb és 40 korona [a] legalacsonyabb ára. A kenyér kilója 64 fillér, míg Nagyváradon 50 fillér volt. Tehát nagyobb a rablás itt. Délután megyek villanyszerelni. Olyan szerelőket szedtek össze, hogy nem hiszem, valaha egyebet láttak volna, mint világítást vele, de annak szereléséhez nem ért egyik se. Most ilyen társaságban kell szerelni. Szerelek én szívesen, csak az Isten megszabadítson innen. Azon helyekre, [a]hol legénység van elhelyezve, oda be lesz mindenfelé vezetve, és az állam fogja fizetni a világítást. Petróleum itt nem kapható, és így rá van szorulva a honvédség ennek a megtételére is. [A] Villamos telep igen szép berendezésű nyersolaj motorokkal, 2–4 hengeressel van a gépház [ellátva], 3 sorba[n] fölállítva. Hanem a város világítása, bizony elég szegényes, sötét. Még a Barót villanyvilágítása is jóval fényesebb ennél. Oly messze vannak a lámpák egymástól, hogy nem látszik a másik lámpa. Így egyiktől a másikig teljes sötétben kell az utat megtenni. Máshol meg egyáltalán eltört lámpák vannak, [a]mi este amúgy sem látszik, s így nem akadály az ember szemében.

½2 órakor elmentem a kijelölt helyre, majd a villanytelepre, itt ellógtam az időt, és 4 órakor megszöktem a szerelési helytől.

Hazajöttem, itthon senki sincs, valami munkára elvitték az egész beteg társaságot. Mennyit is kell szegény embernek a más hibája miatt szenvedni, pedig elmaradhatna sokszor, de rosszak az emberek, irigyek egymásra. Néhány piszok ember feldúlja milliók boldogságát, tönkreteszi véres verejtékkel szerzett vagyonát, csupán azért, hogy [a] száján kieresztett hitvány szavainak embere lehessen. Nem néznek azok semmire, embertársuk javaira, életükre, boldogságukra. Istenem, tán azért vannak ezek az emberek, hogy ostorozzák az emberiséget, vagy miért volna ez a sok önző ember, ki[k] egy ideig a hatalomdicsőség magaslatán állnak, és egy nap ők is porba hullnak, megsemmisülnek. Így van ez tán [a] világ kezdete óta, úgy tülekedik a hatalomért minden ember, törtetve az embertársai testén keresztül a kitűzött célja felé. Hűvös, borult idő jár, ez is gyászol, búsan néz az emberiség hatalmi vágyának romboló munkájára. Kik nem nézve a[z] Isten szép teremtéseit, egymás után zúzzák össze, ahelyett, hogy saját boldogulásukra, megélhetésükre használnák fel.

De Istenem, te tudod, miért van ez, és te tudod azt is, meddig kell ez tartson, tedd belátásod szerint.

Estefelé beszolgáltattuk a fegyvereket, derékszíjat, most nincs az a nyomorúság is a nyakamon. Vacsorára köményleves volt, üresen, kenyér nélkül megvacsoráltam. Oh, Istenem, mikor jutok ismét saját konyhámra. Este újra kártyázás folyt, egyszerre belép a hadapród úr, és elveszi a kártyát, és a pénzt eltéteti azonnal, mert ha nem, azt is elveszi. Megszeppent a kártyázó társaság. Kérték a kártyát eleget, de vissza nem kapták.

[Október] 21. Szombat. Rosszul feküdtem az éjjel, a derekam, [a] hátam összetört, alig bírtam lábra állni. [A] Reggeli kávé volt, csak magára ittam meg. Eső esik, nagy sár van. Megázik mindenki, a köpeny nem véd meg senkit. Délelőtt itthon voltam, a háziasszonyunk villanyát reperáltam, de nem volt szerszám, s nem tudtam rendesen elkészíteni. Olvasgattam a lapot. Ebéd paszuly volt meg sós hal ⅓ kenyérrel. [Október] 15-ike óta ma kaptunk kenyeret. A halból ettem egy keveset, de roppant rossz dolog, [hogy] utána az ⅓ kenyeret meg kellett egyem, hogy a hal szagát elverjem. A megmaradt halat meg eldobtam. Így tesz mindenki többnyire, eldobja, meg el sem veszi. Én se[m] fogom többet elvenni.

Ma ½2-kor sorakozó orvosi vizsgára, nem tudom, nem-e lesz megint valami munka a nyakunkba sózva. Még mindig esik, egészen ősz[i]re fordult az idő, ez pedig nekem való. ½ 2-kor elmentünk a gyengélkedők lakására. Ott olvasgatták fel a betegek neveit. Az enyém is sorra került, és elküldtek a szobától, úgyhogy reggel 7-kor el kell szállásolnom a törzsalosztályhoz. Este pedig a tetűvizsgát rendeztem, ma kaptam először az ingemben.

[Október] 22. Vasárnap. Reggel 5-kor felkeltem, összeszedtem magam, elég jól aludtam. Kávéért nem mentem, kenyerem nincs. 7 órakor elmentem az irodához, hogy menjünk a törzsalosztályhoz. El is mentünk 14-en. Oly messze gyalogoltunk, [hogy] alig értem odáig. Beálltunk az iroda elé, megkérdezték, van-e egy rend fehérneműnk, tiszta. Rámondták, [hogy] van, pedig egynek sincs. Majd elküldtek vissza, mert ott nem kapunk enni. Zsoldfizetés is ma van, és vegyük fel előbb, meg kapjunk ebédet, vacsorát, és úgy menjünk újra vissza az irodához. Itt Dr. Debitzky főhadnagy úr a törzsalosztálynál igen erélyes ember, nincs semmi reményem a megszabadulásra. Sokan is vagyunk felülvizsgálatra vetve. Sokan pedig orvosi vizsgára, Nagyszalontára küldve. Van olyan, ki operálásra megy Szegedre. 10 óra felé elmentem zsoldfizetésre, ott voltam ½12-ig. Állandóan esett az eső. Nem kaptam meg, mert a tizedes felvette, aki elvezetett volt. Délre káposztaleves volt, és kikaptuk a vacsorát is, egy drb kolbászt. 1 órakor újra elmentem az irodához, hogy onnan megyünk a törzsalosztályhoz. Átnéztem a leveleket, s egy lapot kaptam Sándortól. Azt írja, hogy még írt levelet is, de nem kaptam meg. Így a lapról tudtam meg, hogy ők Kispesten vannak. 2 órakor elindultunk, hanem Buksa őrmester visszahívott, és a pokrócokat elszedték, majd pedig a köpenyeket tépték le rólunk, mert nem másnak nevezhető. 4 óra felé nagy nehezen kijuttam a törzshöz, hol elszállásoltak. 5-kor kaptam teát, kolbászt. Lefeküdtem a szalmára, fáztam, mert csak a köpeny van takarónak. 12 óráig hánykolódtam, aludni nem tudtam, úgy fájt minden csontom, meg fáztam is. Szűk helyünk van.

[Október] 23. Hétfő. Reggel felé aludtam el csak. Kávé volt a reggeli. Majd elmentünk jelentkezni. 8–9 óráig fagyoskodtunk, utána elvittek szekérhúzni. Nagyon sáros az utca, alig bírtuk 6-on. Elvittük a malomhoz, s ott megraktuk salak- és hamu keverékkel, hogy a konyhaudvart kijavítsák. 11 óráig raktuk a szekeret, s akkor hazajöttem. Sorakoztunk a konyha elé, s kaptam ⅓ kenyeret, húst és tarhonyalevest. 2 órakorig var[r]tam a kapott rossz köpenyt, most meg megyünk sorakozni. El is jártunk, de visszaszalasztottak, hogy szobavizsga lesz, s mindenki legyen otthon. Itt bizony nem jobb, mint a századnál, ép[p]úgy sakkba[n] van az ember mindég. Ma és tegnap láttam a külvárosát Mezőtúrnak. Nem sok a különbség a főterénél. Valamivel csak sárosabb. Épületei szintén, mint bent, nád, zsendely [fedelűek]. Újabbak vannak cserép[pel] meg eternittel fedve. Hanem aztán még egy malomnál láttam, hogy az oldalfal van eternittel borítva. Ez szép és jól is néz ki. Ennek nem kell mész, s nem árt az idő viszontagsága. Más az építkezések közül, hogy célszerűségre jobb volna, mint [a] háromszéki építkezések, nincs. Bár minden különösebb dolgot megfigyelek. Sajnálom a fényképezőgépem, nem örökíthetek meg máskép[p] semmit, mint jegyzetekkel meg emlékezetemmel. Van itt egy szép templom, teljesen tégla, vakolatlan, természetesen színben nagyon szép. Ilyen már Baróton is szépen emelne. De vajon minek, hisz az ember úgysem jár oda igaz szívvel. Sár akkora van, hogy míg a szekeret toltuk meg húztuk, a bakancsunk nem volt egyéb, mint egy sártömb. Alig képes az ember arra, hogy megtakarítsa[42] tőle, oly barátságos. Az az egy szerencséje a mezőtúriaknak, hogy az utcák két oldalon 50–70 c[enti]méteres cementlapokkal ki van[nak] rakva, s így elkerülhetik a feneketlen sárt. Itt olyan az utca, mint egy kaszálón végigvezető szekérút, s tán kaszálják is. Most, hogy itt van a katonaság, a felesleges embereket arra kezdték felhasználni, hogy az utak két oldalán sáncokat ásatnak, [az] utakon a sárt meg csomókba gyűjtetik. Ahol meg ki van kövezve az úttest közepe, ott takaríttasák[43]. Mindez igen szép, csak az eső újat teremt, és a katonák minden igyekezete ellen[ére] újabb sártengerrel felel. Hanem [a] száraz idő meghozza majd a munka gyümölcsét.

Egyéb foglalkozás nem lett, délután hevertek az emberek. Estére paszulyleves volt.

[Október] 24. Kedd. Reggel 6 órakor sorakozó volt a felülvizsgálatosoknak, azt hittem most elmegy egy része. De 100-nál többen vagyunk, és 7-et küldtek Szarvasra. A többiek gyakorlatozni kezdtek egész 11 óráig, akkor sorakozó ebédre, 12 lett, mire ebédeltem. A gyakorlatozás alatt majd’ megfagytam. Sokat szenvedek a hideg miatt, alig vagyok képes lépni, mozogni. Délután újra szobavizsga van elrendelve. Bizony elég bajt ad [az] emberek elrendezése, hogy könnyebb legyen az ők rendben tartásuk[44]. Elég bajt ad mind, csak mégis kár ennyi ember hiábavaló itt tartása, kik az állam vagyonát nem szaporítsuk[45], hanem fogyasztjuk. Délután újra volt sorakozás 5-ig, majd zupa és alvás.

[Október] 25. Szerda. Reggel 7 órakor sorakozó, az eső eseget, hideg van, fagyunk meg. 11 órakorig fagyoskodunk, teljesen hiábavaló dologért. Ebéd paszuly és sajt. 2 óra után szólítják a felülvizsgálatosokat. Zene szól mögöttünk. Vacsora sajt meg zupa.

[Október] 26. Csütörtök. Reggel mondják, hogy 30-án meglesz a felülvizsgálat. Istenem szabadíts meg innen, ne szenvedjek tovább. 7 órakor sorakozó lett újra, kivonultunk az akácosba. Felosztottak szakaszokra. 9 óra felé haton elmentünk fehérneműért a raktárba. 10 óra felé értünk vissza. Én is kaptam egy rendet nagy nehezen. A pótszázadnál hiába kértem, nem adtak. Ebéd káposztaleves lett, kaptam vele húst is egy drbot, de olyat, hogy nem tudtam megenni, odaadtam a disznónak. A káposztalevest meg egy más katonának adtam, azok szeretik. Vettem egy liter almát 70 fillérrel, a[z] volt az ebédem, meg sós kenyér.

Ma írtam egy lapot Rózsámnak, még tőle csak egyet kaptam, mióta katona vagyok.

Itt van Balog Ferenc is. Lajosról még idáig semmi hír, nem tudom, hol van. Úgy mondják, tán le vannak zárva, betegség van köztük, pedig szeretném[46] vele találkozni, nem tud-e valamit hazulról. Sokan jöttek bevonulók Erdélyből, és hoznak híreket, jót és rosszat is. Délután tisztelgési gyakorlatot tartottak. Így megy minden nap, valamivel agyon kell ütni az időt, csak ne kellene annyit állani, meg néha fázni is. Vacsora 1 drbka kolbász lett. Sokan csak úgy, kenyér nélkül ették meg, mivel az ebédnél már elfogyott. Vacsora után ma először mentem ki a városba szétnézni. Nagyon messze nem bátorkodtam, hogy aztán nem fogok visszatalálni.

Útközben láttam, hogy a katonák házról házra járnak kenyérért meg kenyérjegyért. Üzletekbe meg dohányért. Csak úgy könyörögnek mindenfelé, hogy kapjanak. Ha aztán sikertelen minden igyekezetük, akkor meg a szidalom jut [a] szegény lakosság részére. Bemennek kenyérüzletekbe, és egy drbka papírral kéri a katona a kenyeret, markában tartva a pénzt, s mikor a kenyér a kezében, rohan az ajtón ki. Nem törődik [a] kiabálással, csak [azzal, hogy] megvan a kenyér. Így okoskodik a honvéd. Megtámad urat, szegényt az úton, adjon jegyet, mert nagyon éhes. Bizony, elég szemtelenség. Mit gondol így a nép a katonák sorsáról, ellátásáról. Nem hisz akkor abban, hogy olyan jó dolga van a legénységnek. Ez elég bizonyíték, hogy férj, szerető, gyer[m]ek a katonaságnál nem valami fényesen él. Kerestem cukrot, gyertyát, petróleumot, de ezek itt nem kaphatók. Alig jutunk egy kis világítóhoz, mert ezen a szálláson nincs villanyvilágítás. 7 órakorig jártam az üzleteket, utcát, esni kezdett, s hazaindultam, hogy meg ne ázzak. Lefeküdtem egy kis petróleumlámpa mellett a szalmára. Mondtam egypár mesét, aztán elhallgattam. Gondolkozva szüleim és családom hogylétéről, vajon látom-e őket valaha viszont. Mennyire óhajtom őket, s azt hiszem elváltam tőlük örökre. Mi lesz szegényekkel nálam nélkül? Oh, Istenem, segíts nekük, hogy bírják elviselni ezt a csapást, ne essenek el a szenvedések súlya alatt. Hányszor kérem a mindenható Istent, hogy segítse meg s tartsa meg őket. Oh, Istenem, ne is hagyd el őket, s ne hagyj el engem se, segíts ki ebből a szenvedésből, hogy legyek segítségeddel újra gyámolítójuk[47] szüleimnek és családomnak. Egész éjjel folyton esik az eső, elázott[ak] már teljesen Mezőtúr utcái, most már a szekerek egészen el fognak süllyedni.

További dolgokról nem írok. Minek, hisz már úgyis egyformán telnek a napok, folytonos gyakorlatozásból és a harctérre menésből fog állni minden nap. Nyereségképp csak a temetők keresztfái maradnak nap nap után és a mankók, gép testrészek rengeteg sora, a küzdők reménysége. Add [a] végét, Nagy Isten, tovább ne gyilkolják egymást a népek!

Jó éjszakát!

 

[1] Balázs Béla unokája, özv. Érsek Ferencné Fazakas Magdolna közlése.

[2] A Balázs Béla kiadójelölt részére a M. Kir. Posta és Távírda Igazgatóság Bizonyítványa, Kolozsvár, 1904. október 27. Özv. Érsek Ferencné Fazakas Magdolna tulajdona. Egy másolat a szerző biztokában.

[3] Balázs Béla unokája, özv. Érsek Ferencné Fazakas Magdolna közlése.

[4] Ádám Éva (Kameniczky Etelka): Balázs Béla székely ezermester = Hargitaváralja, Szeged, 1942. december 15., VII. évfolyam, 24. szám. 380–382. o. A továbbiakban: Ádám 1942.)

[5] Balázs Béla unokája, özv. Érsek Ferencné Fazakas Magdolna közlése.

[6] Ádám 1942. 380.

[7] Ádám 1942. 380.

[8] Ezt unokája, özv. Érsek Ferencné Fazakas Magdolna is megerősítette.

[9] Ismeretlen személy, valószínűleg Balázs Béla sógora.

[10] Debitzky Mihály gyógyszerész Baróton.

[11] Még Vargyas előtt.

[12] Oklánd előtt.

[13] Oklánd Székelyudvarhely felőli kijáratánál.

[14] Értelemszerűen: embernél szállt meg.

[15] Hajtogatták.

[16] Kerékpáron.

[17] Értelemszerűen: az arcvonal mozgása.

[18] Balázs Béla itt valószínűleg az édesapjára utal.

[19] Utalás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeire, ezen belül Erdővidék, főleg Köpec 52 székely-magyar halálát követelő 1848. december 9-i megtámadására és feldúlására. A faluban a császári csapatok gyilkoltak, gyújtogattak és fosztogattak, de arról is van adat, hogy Heydte báró katonáit ágostonfalvi (románul: Augustin, ma Brassó m.) román civilek is segítették a dúlásban.

[20] Szám alatti.

[21] Esik.

[22] Lett.

[23] Huzat.

[24] Étel.

[25] Tulajdonképpen: tekintettel öreg szüleimre.

[26] Szegélyt.

[27] Helyesen: -én. Balázs Béla eredetileg 28-at írt.

[28] Valószínűleg: az énekeket (zsoltárokat) a zenekar játszotta el.

[29] Kihúzva: minden.

[30] Ilyent.

[31] Szuronyt.

[32] Helyükbe.

[33] Falu Békés megyében (Magyarország). 1981-ben egyesült Endrőddel, azóta Gyomaendrőd, az azonos nevű járás székhelye.

[34] Értelemszerűen: utazott át.

[35] Derékalj.

[36] Értelemszerűen: vizesárok.

[37] Zsindely.

[38] Szeretnék.

[39] Intézkedhetnék.

[40] Értelemszerűen: még a lakosság is csak jegy ellenében kap.

[41] Evett.

[42] Értelemszerűen: megszabaduljon.

[43] Takaríttatják.

[44] Tartása.

[45] Szaporítjuk.

[46] Szeretnék.

[47] Gyámolítója.




.: tartalomjegyzék