2017 - Március
Papp Attila Zsolt

Arany János hangja a rádióban

A Független Nyugalomról elnevezett

villa udvarán, leghátul van egy tó

és egy pad annak a partján, ahol

megpihenek néha, mikor megérkezem

egy másik villából, amelyet Diodatiról

neveztek el, és amely távol, nagyon

távol innen, nem csoda, hogy megfárad

az utazó. A Villa Diodati is egy tó

partján fekszik, és ott született

a romantika, majd megölték, aztán

feltámadt újra győzedelmesen.

A Független Nyugalomba mindig

egyedül érkezem, ide nem követnek

vámpírok és egyéb emberszabású

kreatúrák, azok inkább egy tenger

felé menetelnek, hogy kollektív, rituális

öngyilkosságot kövessenek el

benne, amíg én ezen a padon nézem

a rezzenéstelen fűszálakat, nem

kérdezve, miért nő, hogyha leszárad,

mert nem nő, tehát le sem szárad,

csak egyszerűen létezik, felesleges tehát

minden esti, reggeli és délutáni kérdés.

És nem tudhatom, csak sejtem, hogy eközben

valahol kitör egy vulkán, és emberek

tömegei menekülnek a forró láva

elől, míg Pompejig el nem érnek,

vagy egy pilóta több ezer méter

magasan hátradől a székben, szemére

húzza a sapkáját, és jóízűen

álmodik halott szerelméről,

akivel tengerpart bús fövenyén,

és egy titkos atomkísérlet majdnem

balul sül el, de végül senki

nem tudja meg, hogy mégis van Isten,

arról nem beszélve, hogy egy szonda

a Holdon, miután átvergődött

a Nyugalom Tengerén, megpillantja

Armstrongék tépett zászlórongyait.

Mindez itt a felismerhetetlenségig

lehalkított moraj csupán, még

az sem hallatszana, ahogyan

a fű nő, hogyha nőne egyáltalán.

Itt, ebben a világvégi csendben

egyetlen hang hallatszik, egy régi,

recsegő rádióadó, valami

valószínűtlenül öreg felvételről

Arany János hangja, éppen

az Epilogust mondja, egymás után

többször, mintha beakadt volna

a lemez a stúdióban, majd

ugyancsak ő, unt mesterünk, azon

a fáradt és bölcs hangján egy másik,

ismeretlen költeményt, amelyet

alig hallani a recsegéstől, csak

annyi szűrődik ide belőle, hogy

Villa Diodati, Villa Diodati.

.: tartalomjegyzék