Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Május
2019 - április
2019 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - November
Cseke Péter

Fodor Sándor Válogatott novellák című kötetéről

Hajdani nemzedék- és pályatársa, Szász János jellemezte ekképpen a Xantus Gábor kamerája által 1982-ben megörökített Fodor Sándor-portréfilmet: „benső tájak, lélekmélyi derű és felhővonulások tükreként tárta elénk Fodor tiszta emberségének hol mosollyá rebbenő, hol ráncokba türemlő fény- és árnyvillanásait.”

Ilyen „fényérzékenységű plaszticitás”-ban megörökített Fodor Sándor-képpel ajándékozott meg 2016 nyarán a Székely Könyvtár – Molnár Vilmos gondozásában. Olvassuk a Válogatott novellákat, halljuk az író még bennünk élő hangját – és nemcsak vele beszélgetünk, önmagunkat is faggatjuk. Hogy miről is? „Csak” arról, hogy honnan jöttünk, merre tartunk, mit hoztunk magunkkal útjainkra, mihez kezdtünk örökségünkkel és útközben szerzett javainkkal. És hogy utunk végén miként adunk számot a ránk bízott talentumokról.

Fodor Sándor is olyan „kétlaki” író, aki „benső tájait” szülőföldjéről hozta. Kilenc-tízéves korában egyedül gombászott a Nagy- és a Kissomlyó közötti nyeregben – ahol manapság többszázezernyi búcsújáró hallgatja a szentmisét –, amikor találkozott egy őzsutával, amelyik csaknem karnyújtásnyira megközelítette őt. Idős korában is sokáig visszatért álmaiban a „hatalmas tisztás”, amelyik „varázslatos” valóságával, tudat alatt parázsló jelzéseivel olyannyira elbűvölve őt.

Az én olvasatomban a valóságos és az álombeli tisztás Fodor Sándor „tiszta emberségének” a kivetülése „hol mosollyá rebbenő, hol ráncokba türemlő” fény- és árnyvillanásokkal (Fehérfenyő, Útra készen, A medve, Mit gondol az öreg pisztráng?). Nemcsak a Hargita alján tekinthettem szét Fodor Sándor novellisztikájának tisztásain; a „fel nem adható város” (Kántor Lajos) irodalmi fórumain is nemegyszer „karnyújtásnyi közelségbe” kerültem emberségének az idők mélyéből előhívott üzeneteivel (A feltámadás elmarad, Az emléktábla, Szovátafürdő).

Fanyar humora, esendő sorstársainkkal szemben megértést vagy rosszallást tanúsító novellisztikája a két világháború közötti magyar próza legjobb hagyományaival tartja a rokonságot. A gátlástalanul mindent kimondó korunkban is ez szavatolja prózaköltészeti értékeit.




.: tartalomjegyzék