Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - December
Franz Hodjak

Jönnek a miniszterek

1.

Kis településen születtem, a Kárpát-medence kanyarulatában, egy városkában, ahol nem volt olyan kisebb-nagyobb ünnepség, melyen két-három, sőt akár négy minisztert ne láttak volna vendégül.

 

2.

A város avagy település szegénységének híre az egész világot bejárta, legvégül a minisztériumot is, mely a város tudomására hozta, hogy a minisztérium még náluk is szegényebb.

 

3.

A helyzetre vonatkozó folyamatos kérdezősködésre a minisztérium egy ellenkérdéssel válaszolt: és mégis kinek kellene törődnie ezzel a településsel vagy várossal, vagy bármi is, ahol nem létezik olyan kisebb-nagyobb ünnepség, melyen két-három, sőt négy minisztert ne látnának vendégül.

 

4.

Jönnek a miniszterek, terjedt futótűzként a hír a településen, mint amikor gyerek születik vagy valaki meghal. A hír, miszerint jönnek a miniszterek, senkit nem hagyott aludni a településen, a miniszterek fogadása körüli előkészületek jelentették az összes lakos egyedüli elfoglaltságát. A férfiak drága frakkokat kölcsönöztek, a vénasszonyok felöltötték menyasszonyi ruhájukat. Még a haldoklók is kivettek három-négy szabadnapot haláluk előtt, csak hogy ők is jelen lehessenek. A meg nem születettek a hatodik hónaptól tiltakozni kezdtek az anyaméhben: most és csakis azért akartak világra jönni, hogy megélhessék ezt az eseményt. Ezeken a napokon mindenki házasodott mindenkivel, és fordítva. Mindenki kereste az alkalmat, hogy a minisztereket vendégül láthassa.

 

5.

És amikor a miniszterek megérkeztek, olyan ünnepség volt, hogy párját ritkította. Minden miniszter egy-egy kocsisor élén vonult be, a kocsikban a hivatalnokokkal. Szétszórták őket a településen, hogy agyonverődjenek.

 

6.

A település összehívott elöljárósága átnyújtott egy listát a minisztereknek az összes ünnepséggel, melyre hivatalosak voltak. Az ünnepségsorozat mindig egy ünnepi vaddisznóvadászattal vette kezdetét, melyen az elöljáróság néhány tagját is lelőtték. Az életben maradt elöljáróság végül szívélyes köszönetet mondott azért a tiszteletért, hogy a minisztereket köszönthették.

 

7.

A településnek szép lányai is voltak, akikre a település elöljáróságának életben maradt tagjai és az életben maradt szülők különösen büszkék voltak. És ha az a szerencse érte őket, hogy egy miniszter kiszemelt egy lányt, valamelyik olajsejknek ajándékozandó, akkor mindannyian ujjongva éljenezték a minisztert. Azok a szülők pedig, akiknek a lányát valamelyik miniszter kiszemelte, hogy aztán egy olajsejknek ajándék gyanánt átnyújtsa, régi ikonokat, ékszereket, egy egész birkanyájat vagy egy telket, nem ritkán házat, autót vagy egy kövér csekket ajándékoztak a miniszternek.

 

8.

És ha olykor a miniszterek arcukon gond szántotta redőkkel és hivatalnokok nélkül érkeztek, a település lakosai már tudták, hogy földrengés vagy árvíz, vagy egyéb szerencsétlenség várható, és olyankor a miniszter gondjaival való együttérzés különösen nagy volt a településen. A lakosok túllicitálták egymást a miniszterrel szemben tanúsított kedvességben, és vigasztalásképpen nagyvonalúságban is túllicitálták egymást: az összes fiukat odaajándékozták a minisztereknek.

 

9.

Rendszerint szerencsétlenség nélkül megúszták, eltekintve néhány árvíztől és földrengéstől. Mindez különösen büszkévé tette a település lakosait a miniszterekre, akik a településbeli ünnepségekre újra kocsisorok élén érkeztek, a kocsikban a hivatalnokokkal. Ezek nagyrészt a település minisztereknek ajándékozott fiai voltak. A minisztereknek a szemük sem rebbent. A település elöljáróságának, mivel az ünnepi vaddisznóvadászat előtt voltak, a szemük sem rebbent. A település lakosainak a szemük sem rebbent, megbíztak a miniszterekben, és azt tették, amit ők maguk nem engedtek megtenni.

 

10.

Egyes hangok, nem erről a településről, hanem többé-kevésbé távoli településekről, melyek azt állították, hogy irigylik ettől a településtől a miniszteri látogatásokat, azt is állították, hogy ezen a településen nem rendjén folynak a dolgok. A település elöljárósága levelet írt a minisztériumnak, melyben azt erősítgette és bizonygatta, hogy továbbra is teljes mellszélességgel kitart a miniszterek mellett, még az újak mellett is. A levelet a település összes lakosa aláírta.

 

11.

Az új miniszterek érkezését hatalmas öröm övezte. A születésekért felelős egykori miniszterből immár az esküvőkért felelős miniszter lett. A temetésekért felelős új miniszterré a viccekért felelős egykori miniszter lett. A viccekért felelős egykori miniszterből a kiegyezésért felelős új miniszter lett. Az esküvőkért felelős egykori miniszter egyből két minisztériumot vett át, a régi pletykák ellen folytatott küzdelem, illetve az új pletykák terjesztése minisztériumát. A temetésekért felelős egykori miniszterből a zöldségeknek a lakosság körében való szétosztásáért felelős miniszter lett. A zöldségeknek a lakosság körében való szétosztásáért felelős miniszterből pedig a születésekért felelős új miniszter lett.

 

12.

A minisztériumok újraosztását a helyi ünnepség keretében hozták a miniszterek tudomására. A település elöljárósága és összes lakója megerősítette, hogy az új minisztériumok sokkalta rokonszenvesebbek a régebbieknél. A szimpátiatüntetéseknek se vége, se hossza nem volt.

 

13.

Az új miniszterek köszönetet mondtak és ígéretet tettek, hogy a település összes ünnepének ősi hagyományát teljes mértékben tiszteletben fogják tartani. Elsöprő sikert arattak.

 

14.

Az új miniszterek hivatalba lépésére szervezett ünnepség örömmámorában a régi miniszterek lelőtték az új minisztereket.

 

15.

Mivel ez nem illett bele az ünnepi rituálék sorába, a település elöljárói táviratot küldtek a minisztériumba, az összes lakos aláírásával. Bátortalanul tették fel a kérdést: Vajon ezentúl az összes ünnepséget megvonják tőlünk?

 

16.

A minisztérium sürgönyében ez állt: Nem. Van épp elég miniszterünk.

 

17.

Hétéves forma lehettem, amikor életemben először minisztert láttam. A klotyón ültem. Az ajtó kivágódott. Meg kell jegyeznem, nálunk senkinek sem kell azt bezárnia: aki ül, azt tiszteletben tartják. A miniszter közölte, hogy ő miniszter. És azzal egyetlen választékba nyalta a hajam. Majd a mellemre élvezett. Végezetül meg kellett mosnom a lábát. Egy tarkón ütéssel térdre nyomott, és hirtelen valami furcsát éreztem a hátsómban.

 

18.

Öt év körüli voltam, amikor észrevettem, hogy anyám egyetlen választékba nyalta a hajam.

 

19.

Tizenhárom lehettem, amikor nővérem bizalmába fogadott és bevallotta, hogy gyereket vár. Voltaképpen, mondta, nincs is olyan gyermek ezen a településen, aki ne valamelyik miniszter gyereke lenne. Elhatározta, hogy titokban elhagyja a települést. Rá akart beszélni, hogy vele tartsak. Én viszont nemet intettem, s azt mondtam, nem, én meg szeretném azt a napot érni, amikor a miniszterek már nem jönnek. És ha meghalsz ez előtt a nap előtt? – hangzott a válasz, mielőtt lelépett volna.

 

20.

Azóta félelemben élek, hogy nem fogom ezt a napot megérni.

 

21.

Nővérem azt írta nekem, hogy jól van. Öcsém, írta, anyánkat kiszemelték, hogy ajándék gyanánt egy olajsejknek adják. Amikor a miniszter megbaszta őt, akkor a miniszter azt mondta, hogy anyám jobban baszik, mint én. Anyád bevallotta nekem, hogy jobban basztad őt az összes miniszternél. Engem is megbaszott az összes miniszter, de igazat kell adnom anyának. A legjobban te basztál engem.

 

22.

Amikor a miniszterek újra eljöttek a településünkbeli ünnepségekre, felkeresett a levelezésért felelős miniszter, és közölte velem, hogy feltételes szabadlábra helyezéssel öt év börtönre ítéltek. A nővéredet pedig, mondta, mielőtt távozott és egy Hans Staudacher-grafikát magával vitt volna, távolléte miatt halálra ítélték.

 

23.

Ezt követően a házasságokért felelős miniszter lépett oda hozzám és ünnepélyesen bejelentette, hogy beválasztottak a település elöljáróságába és kitüntettek. Kitüntetés gyanánt egy útlevelet meg egy fegyvert nyomott a kezembe.

 

24.

Az ünnepi vaddisznóvadászaton, melyen immár részt kellett vennem, éppen hogy megmenekültem egy halálos sérüléstől. A kórházban felébredve megpillantottam az éjjeliszekrénykén a fegyvert, mellyel öngyilkosságot kellett volna megkísérelnem, s az útlevelet, amivel aztán el akartam volna onnan tűzni.

 

25.

A zöldségeknek a lakosság körében való szétosztásáért felelős minisztert, engem elbocsátottak a kórházból, úgyhogy összepakoltam a kofferemet, majd meglátogattam magam a lakásomban. Rengeteget vedelt. Miután hajamat egyetlen választékba nyalta, azt mondta, írj egy könyvet ezzel a címmel: Megcsókoltam a minisztereket.

 

26.

A repülőtéren odalépett hozzám az egyesülésért felelős miniszter és azt mondta, írjak egy könyvet ezzel a címmel: A miniszterek megcsókoltak engem.

 

27.

Frankfurtba érkezve nem írtam semmiféle könyvet, csak egy szöveget, ezzel a címmel: Jönnek a miniszterek.

 

28.

Mannheimban alig hajtottam álomra a fejem, máris csörgött a telefon. A régi pletykák ellen folytatott küzdelemért, illetve az új pletykák terjesztéséért felelős miniszter azt kérdezte, ki tudok-e eszközölni egy beszélgetést a kancellárral. Letettem. Néhány perc múlva a régi pletykák ellen folytatott küzdelemért, illetve az új pletykák terjesztéséért felelős miniszter lépett a cellámba.

 

29.

Három nap múlva, amikor végre távozott, megállapítottam, hogy az összes kéziratom hiányzik.

 

30.

A kancellár, akihez folyamodtam, hozzám eljuttatott válaszában ez állt: a véksőkig kitart a miniszterei mellett.

 

Szenkovics Enikő fordítása

 

Franz Hodjak 1944-ben született Nagyszebenben. Költő, író, műfordító. Kolozsváron folytatott egyetemi tanulmányait követően, 1970–1992 között a kolozsvári Dacia kiadó szerkesztője, a német könyvkiadásért felelős koordinátora. A forradalom előtt húsz saját kötete jelent meg (versek, próza, gyermekkönyvek), és az Echinox című háromnyelvű lap életében is fontos szerepet töltött be. 1992-ben települt át Németországba, s bár könyveit már ezt megelőzően sorra adta ki a neves Suhrkamp kiadó, csak kiköltözése után vált ismertté a németországi olvasóközönség számára. Munkásságáért számos alkotói ösztöndíjat nyert el és nyolc rangos díjjal tüntették ki. A Frankfurt melletti Usingenben él szabadúszó íróként. Jelen elbeszélése a németországi Suhrkamp kiadónál 1992-ben megjelent Zahltag című kötetéből való.




.: tartalomjegyzék