Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - December
Nagy Lajos

Eklézsiakövetés Kőrösön

Az 1764. évben kőrösi [a háromszéki Csomakőrösről van szó – a szerk. megj.] Nagy József által „tsináltatott” keresztelőkönyvben (lásd a végén: Irodalom, 1.) a 61. oldalon van egy 1832-ben megnyitott fejezet: „Eklézsiát követők nevei” címmel, mely 1876-ban megszakad. Több mint biztos, hogy ez egy előző – azóta elveszett − anyakönyvbe írott nyilvántartás folytatása.

A legtöbb erdélyi protestáns gyülekezetben erre az időszakra már elhalt az eklézsiakövetés szokása, de érdekes módon itt fennmaradt. Na nem azért, mintha a kőrösiek feslettebb erkölcsűek lettek volna más falvakban élőknél. Több egyház anyakönyveit áttanulmányozva, ha eklézsiakövetést nem is, de a keresztelésnél számtalan esetben találtam „törvénytelen ágyból származott” bejegyzést. Tehát Kőrös is besimul a nagy egészbe, sőt, ha úgy vesszük, kiválik, hiszen ilyen egyházi büntetésekkel próbál küzdeni az általános erkölcsi normák betartásáért.

Mi az eklézsiakövetés? A protestáns, s azon belül is a kálvinista egyházban alkalmazott büntetés, amelyet 1563 óta az egész magyar nyelvterületen alkalmaztak, és amellyel a lelkipásztor − a közösség elvárásának megfelelően − igyekezett erkölcsös, becsületes, józan, tisztességtudó magatartást tanúsító emberekké nevelni a gyülekezet tagjait. Talán erre a korra illett igazán a lelkipásztor szó, amikor a pap nemcsak az igehirdetéssel, hanem − miként a nyájat terelgető pásztor olykor-olykor ráüt az eltévelygő bárányra − szigorúbb eszközökkel is fellépett az egyenes útról letértekkel szemben.

Kiknek kellett eklézsiát követniük? A csúnya beszédűek, káromkodók, tolvajok, részegesek, szitkozódók, a templomban rendetlenül viselkedők, a sokat civódó házasfelek, a házasságon kívüli szerelmeskedők, a házasságtörők (akiket nemes egyszerűséggel paráználkodóknak neveznek), a szülőkkel tiszteletlenül viselkedők és még néhány ehhez hasonló életvitelt tanúsító, legtöbbször fiatal lányok és legények, néha házasfelek.

Hogyan történt az eklézsiakövetés? Ennek módozata sokat változott a századok során. A XVI.− XVII. században egészen szigorú és sokkal kiterjedtebb volt, akár kisebb lopások miatt is ítélkezett a presbitérium és a pap. A presbiterek jelentették a „bűnözés” tényét, a személyek kilétét. Ezután a lelkipásztor maga elé kérette a bűnöst, s intette, kérlelte a jóra. Ha nem használt, a presbitérium eltiltotta az úrvacsora vételétől, ami egyféle kiközösítést jelentett. Csak akkor nyerte vissza ezt a jogát, ha eklézsiát követett.

 Az eklézsiakövetés az említett századokban mindig a templomban történt, a vasárnapi istentisztelet után. A „bűnöst” vagy egy fekete székre ültették, vagy egy kőre állították a szószék előtt, majd egy fekete kendőt terítettek rá, és akkor a pap a fejére olvasta bűneit. Ezt ő megbánta, „megkövetve érte Istenét és a gyülekezetet”. Az ünnepélyes visszavétel néhány héttel, vagy hónappal később történt.

Az eklézsiát követőkről a pap nyilvántartást vezetett, amelyikben feltüntette a bűnös nevét, nemét, azok szüleit és a bűnbeesés tényét (sokszor annak helyét is), az eklézsia követéshelyét, azt hogy az illető reconciliált, azaz megbánta tettét, s megkövette Istenét és a gyülekezetet, továbbá a jelenlévő gondnok és presbiterek nevét.

 A „kalapos király”, II. József (1741−1790) betiltotta az eklézsiakövetést, mégis a Pest melletti Bugyi nevű településen éppen a rendelet kihirdetésének idején 1783-ban találkozunk az első beírással, amelyik azt mondja „találkoztatnak két paráznaságba esett asszonyi állatok”

(értsd: lények), akik aztán „penitenciát” kellett tartsanak. Az utolsót 1828. dec. 24-én datálták, amely szerint egy lány „bizonyos személlyel paráznaságban találtatott, amelyért a presbytérium előtt penitenciát tartott. Összesen 18 eklézsiakövetésnek van nyoma a közel félévszázad alatt, ebből 15 paráznaság. (Irodalom, 2.)

Erdélyben tovább megmaradt, de a XVIII. században már sokat veszített erőségéből, a XIX. században pedig fokozatosan elhalt. Egyes gyülekezetekben a lelkész és a gyülekezet akarata szerint tovább megmaradt. Mint látjuk, Kőrösön is egészen 1876-ig. De a Maros-Torda megyei Siklódon még az első világháború idején is szokásban volt. (Irodalom, 3.) Igaz, a bűnök most már szinte csak a szerelmi, családi, házastársi élet „bűnei”-re redukálódtak, és ahogy a kérdés egyik tanulmányozója, dr. Illyés Endre írja: „Az eljárás leegyszerűsödött − és a bűnbeesett parázna személy négy- vagy hatszemközti ügye lett”. (Irodalom, 4.) Azaz  a közvélemény kizárásával zajlott le, a bűnbeesett és a lelkész, esetleg a gondnok jelenlétében.

 

*

 

Kőrösön azonban ebben a keresztelőkönyvben fennmaradt időbeli metszetben (1832−1876) azt látjuk, hogy még nem gyengült meg teljesen az egyház fegyelmi ereje, és az eklézsiakövetés időszaka  majdnem a XIX. század végéig fennmaradt. Az eklézsiakövetés, a lelkész vagy a tanító lakásán történt, de sokszor a templomban is. A lelkészen és a megyebírón kívül egy-két presbiter is jelen volt, sőt olykor az egész „consistorium”, vagy ritkán az egész gyülekezet.

A vizsgált időszakban 107 eklézsiakövetés történt. Az évenkénti előfordulás száma változó volt. Évi nyolc eset volt a legtöbb, de ez csak egyszer fordult elő. Hat eset négyszer, öt eset háromszor, négy eset négyszer, három hétszer, kettő ugyancsak hétszer és egy hatszor fordult elő. Lehet, hogy ez a szokás a körösi születésű és hosszú ideig (1836−1871) itt szolgáló Nagy Pál lelkésznek köszönhetően maradt fenn ilyen sokáig, aki azt írja a  jegyzőkönyvek fejlécére: „K. Nagy Pál, Körösi Papságomban, az 1836 ik esztendő május 4 kétől kezdve eklézsiát követ(t)ettem a következendőkkel”.

Kiérződik ebből a pap parancsolni akarása, még akkor is, amikor 1861-ben ezt kell bejegyeztetnie az „egyház követtető” Görög György lelkésztársával. „Már ezen, 12-kén 1861. Egyházat követett Nagy Ráchel, Tiszt. Nagy Pál leánya előttünk, aláírtak előtt saját vallomása szerint körösi ifjú legény Bernád Jánossal elkövetett botrányos életfolytatása, sőt nevezett ifjútól történt megterhesedése okán a ... papi háznál a fenti időben. Görög György sk. Egyház követtető, Nagy Tamás, Kelemen György.”   

Összesen 127 személy követett eklézsiát. Azért többen, mint az eklézsia követések száma, mert olykor többet is összegyűjtöttek, a legtöbben egyszerre öten voltak. Az eklézsiát követettek közül 79 volt nő és 48 férfi. A siklódi tanulmánnyal összehasonlítva: ott 75% volt a nők aránya, míg itt 66%, a férfiaké pedig 34%. Tehát Kőrösön nem olyan nő centrikus, mint Siklódon (A siklódiak „a hol tó nincs, béka sincs” elv alapján, 3:1 arányban inkább a nőket tették felelőssé a szerelmi félrelépésekért.)

Az eklézsiakövettetők igyekeztek rávenni a fiatalokat és a vadházasságban élőket, hogy házasodjanak össze. Ez, még ha a szokás maradivá is vált, nagyon hasznos törekvés volt, mert a családnak, mint intézménynek a megerősítésével, a közösség megmaradását szolgálta. Legyen szabad a körösi témától távolálló példát mondanom: Ma állítólag a nyugati fiataloknak csak 50%-a él törvényesített családi kötelékben, aminek rengeteg negatív következménye van, többek között a késői és kevés gyermekvállalás, vagy annak teljes elvetése.)

Nézzük a bűnök leírását a nőknél: Mint a fenti példából már láttuk: „botrányos életfolytatás miatti megterhesedése”, megnevezett tettessel, „paráználkodás megterhesedéssel”, tettes megnevezése nélkül, „teherbe esvén” tettes megnevezéssel, „megterhesedés”, „ki is teherbe eset” tettes megnevezéssel. És így tovább, ami az alábbi példákból még kiderül: Férjhez menés előtti terhesség letagadása. 1837-ben eklézsiát követtettem Dants Lászlónéval, Dants Zsuzsanna asszonnyal, ki is házasságra lépésekor kikérdeztetvén, tagadta hogy senkivel egybeköttetése nem lenne, s az tisztán adván oda. Lelkiismerete megtámadván, megvallá, hogy várhegyi tiszttartó nemes Vajna Lászlótól megterhesedvén ment Férjhez, melyet reconciliált a consistorium gyűlése előtt”.

Más kifejezés a „bűnbe esésre” a „szeplősítetett meg”. Itt legtöbbször a tettes is szerepel. Több ilyen bejegyzés van. Példa egy ilyenre: „Gy. K. Dants Béniámnak néhai Csórja Máriával való lányával Annával, ki is tulajdon szája vallomása szerint szeplősített meg ifjú legén és gy. Káplár Dants Sámueltől, követte pedig meg Istenét, s a Sz. gyülekezetet. Bizony.[ságtevők] Mb. [ megyebíró] Dants József, Ördög József sen. Nagy Tamás és… Ördög Sámuel előtt.”

Lejegyeznek olyan esetet is, hogy mindkét fél a tiszteletes úr és a konzisztórium elé kerül, amint az 1839.  augusztus 3-án történt: „Eklézsiát követtettem néhai Providus [jobbágy – N.L.] Sinka László József nevű fiával és Providus Nyikuláj Rebekával, kik is egymással törvénytelen életet élve, fejérnép megterhesedett. Önkéntesen tehát megkövetvén Istenét és az egész nemes gyülekezetet Megyebíró Dants József, Ördög János, Csorja Sigmond és senior Dants József előtt”.

Aztán voltak olyanok, akik a székely szolgáló lányok egy részének sorsára jutottak, akik közül egyeseket a gazda, másokat a nagyvárosban kalandot kereső ember „szeplősített meg”. Példa az előbbire eklézsiakövetés 1839. szeptember 17-én „Debretzi Andrásnak Mária nevű lányával, kiis Pákéban T. Bedőházi Sándor Úrnál szolgálván szája vallomása szerint szeplősített meg az idős Gazda Úrtól, reconciliált Csorja Sigmond, Debretzi Mihály és Dants Jósef megyebíró, consistorok előtt.”

„Gy.k Molnár Józsefnek Rosália nevű lányával, ki is Brassóban szolgálván ottan megszeplősített, gyermek született. S haza jővén szüleihez, itten Istenét, s felekezetét megkövette. Mb. Dants Jósef, Dants Jósef öreg és Csorja Sigmond előtt”, jegyzik be 1841-ben. Még egy Brassóban és két Bukarestben szolgáló lánnyal is megesett ugyanez. A „bűnös férfiak” magyarok, valószínűleg ugyancsak ott szolgáló emberek.

Aztán olyan is volt, amikor az egy helyen szolgáló „szolga és szolgálólány folytatott erkölcstelen életet, és a szolgáló megterhesedett”, mint ahogy a Nagy Mózesnél szolgáló Gecse Ráchellel és  Üveges Mózessel történt 1840-ben. Más esetben az özvegy Szabó Józsefné Nagy Anna „gyakorolván erkölcstelen életet [a nála szolgáló] ifjú legény Guruzda Ferenccel, tőle meg is terhesedet”.  Egy egészen sajátos típust képvisel az a rész, ahol egyszerre három asszonyról írja Nagy Pál tiszteletes, hogy „egyházi fenyítést állottak gy. K. Pallotska Jánosné, Dants Mária, gy.k. Getse Mózesné, Péter Sára és gy. k. Gál Ádámné, Farkas Borbála, kik is férjeik mellett alt[?] Káplár Ördög Mózessel erkölcstelen életet gyakorolván eközben mindhárman meg is francosodtak, s ezért megkövették Teremtő Istenüket és a nemes eklésiát a telt év Domesticum Consitorium elött jobbulásukat megígérve”.

 A káplár valamelyik katonai útjáról sajnos behurcolta a szifiliszt − amit annak idején francia katonák terjesztettek, ezért nevezték francnak vagy francia betegségnek is −, és 1842-ben egyszerre három asszonyt fertőzött meg, sőt ez után még egyet, hiszen 1843. február 21-én azt írja a pap: „A teljes consistorium előtt a B. oskolamesteri háznál eklézsiai fenyítéket állott ki másodszor is Dants Anna, a Béniám leánya megterhesedvén és elfrancosodván V. Káplár Ördög Mózestől, kivel sokáig bűnhődött”.

Bár a férfiakat külön tárgyalom, az Ördög Mózes kedvéért mégis eltérek ettől, és most írom le, hogy 1843. augusztus 30-án „Eklézsiai fenyítéket állott ki gy. k. káplár Ördög Mózes, minek utána huzamos időket buja feslett élet gyakorlásban töltött el, az elöljáró V(itéz) tiszt uraktól is keményen megintettetett, béhozván megyénkbe feslett életformájával az ugynevezett Frantzot. Megtámadván önkés bírója, vagy lelkiismerete megkövette istenét és a nemes eklésiát, bíró Dants Jósef, Nagy Móses  providus, Debretzi Ferencz és Dants B. Jósef consistorok előtt”.

Ez nagyon jó volt, mert valamennyire tudatosult a körösi fiatalkorúak között, hogy kitől is tartózkodjanak. De úgy látszik, nem volt elég, mert négy év múlva, vagyis 1847. június 15-én „Eklézsiai fenyítéket állott ki a templomban gy. k. Gotz Sándornő  Csorja Anna ki is erkölcstelen életet folytatván megterhesedett gyalog katona v(itéz) káplár Ördög Mózestől megkövetvén Teremtő Istenét és a gyülekezetet Gy.k Dants József, Ördög Tamás. k(o)l(onus) Kelemen György és Bíró Ördög Sámuel előtt”.

Egyházi fenyítéket állott ki „gy. Katona Debreczi Istvánnő Ördög Mária, Ki is férjétől távozván, noha attol tiszti erővel hivatott vissza, Kálnoki vagy alias Téglás Józeffel bujálkodván tőle meg is terhesedett, melynek következéséül megkövette teremtő Istenét és az Isteni tiszteletes házában  jelen volt Hallgatók előtt megvallván, hogy Kálnoki Jóseftől terhesedett meg”.

1846-tól aztán több esetben a templomban kellett eklézsiát kövessenek, nemcsak a fenti Debretzi Istvánné Ördög Mária, ki „másodszor is megterhesedvén […] jobbulást ígérve” követte meg Istenét és az egész eklézsiát, hanem más egyszeri szerelmi ügyek is. Így „1851-ik évben, januárius hó 29. Napján Eklézsiai fenyítéket állott ki a templomban Nagy Zsusánna a Dienes lánya. Kiis erkölcstelen életet folytatván Csoma Sándorral a néhai Gabriel [a Kőrösi Csoma Sándor  testvére – N.L.] fiával, tőle meg is terhesítetett, Megkövetvén teremtő Istenét és az egész megyét Dants József, Nagy Mihály, Nagy Mozes és S(egéd) t(anító) Getse Béniám előtt”.

Itt Getse Béniám oskolatanító a vádlók között van, de három évvel ezelőtt 1848 október 10-én ő is a vádlottak padjára került, amikor „Eklézsiai fenyítéket állott ki gy. katona rendű Gotz Borbára özvegy, gyalog katona Szőts András nő, kiis önterhére megvallá hogy: nem mástól, mint segédoskola mester Getse Béniámtól terhesedett meg az általa kibérelt Kotsis Susana malmában megkövetvén Istenét és az egész megyét. Jelen lévén az Ekla követésén megyei tanácsosok: Dants István, Ördög Tamás, Guruzda Ferenc, Ördög Dávid, Sinka Ferencz  megyebíró, Ördög Sámuel és egyházfi Ördög Péter.”

1857.  júniusában 23-án „Eklézsiát állottak ki Getse Sándor (32) és Papp Mihálynő Molnár Rosalia (36) a Josef leánya, kik is együtt törvénytelenül élvén a Pap Mihályól valo elválás előtt két gyermeke is születék az elvállott nőnek Getse Sándortól − megkövetvén teremtő Istenét a nemes megyét Dants Jósef idősb, Kelemen György és megyebíró Debretzi József előtt”.

A nők „paráználkodásának” bemutatását a már ismerős Csoma Sándor esetével zárom, aki nem vette el Nagy Susannát, de elérte a végzete, amint az kiderül az 1861 július 19-én felvett jegyzőkönyvből „egyházat követett Ördög Mária Gecse Sándornő, kinek férje mint bésorozott katona Oláh honban lévén − ugyan bésorozott katona ideiglenesen haza bocsájtva −, Bernád Jánostól, ugyanazon János Fiátol saját szája vallomása szerint megterhesedvén, született egy kis Zuzsanna nevű leányka. Bíró Ifj Dants Béniám, Kelemen György, ifjú Ördög Mózes és Jantsó Ábel előtt”.  Vagyis e kissé zavaros megfogalmazás alatt az értendő, hogy amikor a férjet ideiglenesen hazaengedték a katonaságtól, már várta a kis Zsuzsanna, akinek a nemzője a jómódú Bernád családból származó János volt.

 

*      *      *

 

 A „parázna férfiakat” tanulmányozva azt találjuk, sokan elismerik, hogy „törvénytelenül éltek”, vállalták az apaságot és össze is házasodtak, de találunk olyant is, aki előbb „vakmerően tagadott csak azután rekonciliált. A vadházasságban élők is önként jelentkeztek egyházkövetésre. Van ilyen bejegyzés is: „ifjú legény Dants Dániel a Sámuel fiával, ki is eklézsiai terítékre szorítatván előállott és megkövette teremtő Istenét és a Nemes Eklézsiát, erkölcstelen élete gyakorlásáért, s főképp azért, hogy Benkő Annával erkölcstelen életet folytatott, melynek következtében egy fiúgyermek született, kinek származását részint elismeri, részint nem, mennyiben úgy hallotta, hogy a fejérnépnek több szeretője is lett volna azon időben, noha kérdeztetvén, hogy kik lettenek volna, azt mondta, hogy annak idején megmondja, ha most bizonyost nem tud mondani. Jelen lévén Mb. Dants Jósef, öregb. Dants József és Ördög József öregb.”

Aztán olyant is találunk, aki „elismeri ugyan,  hogy testi közösülése volt ugyan… de a törványtelen ágyból származó gyermeket magáénak lenni nem vallja”. Vagy ugyanez egy másik esetben kicsit más szavakkal leírva („születendő gyermeket magáénak el nem ismeri") Dants Sigmondot és Guruzda Jósefet egyszerre kényszerítik eklézsia követésre, mert külön-külön egy-egy lányt „megszeplősítettek”. 1851-ben az eklézsia követők között találjuk Nagy Tamást a solferinói csatában elesett katonát is.

Szabó András gyalog katona  „az Antal fia Eklézsiai fenyítést állt ki, ki is huzamos időn keresztül, Tamás Ágnessel, Debreczi Ferencz hütös társával paráználkodván, eközben egy törvénytelen gyermek születvén Tamás Ágnesnek. Megbánta, megtagadta botrányos élete folytatását Szabó András és megkövette a templomban Teremtő Istenét és a kőrösi nemes egyházmegyét Dants Mózes idős, Getse Moses és ifjú Nagy Mózes consistorok előtt.”

1863-ban Bernád János is elismeri, hogy a tiszteletes Nagy Pál „Ráchel nevű lányával való botrányos életet folytatja, sőt nevezett nőtől született Gergely nevű kisded fia iránt − kit tulajdon elismerésénél fogva ágyékából foganatosítottnak ezennel elismeri.” Kíváncsiságból követtem a lány sorsát, és a házasultak anyakönyvében azt találtam, hogy a következő évben a 24 éves Ráchel mégis a 23 éves Dants Mihályhoz ment férjhez.

A „parázna férfiak” bemutatásának sorát azzal zárom, hogy 1863-ban egyszerre öt legény: Nagy József, Ördög János, Dants Mihály, Tamás Károly és Bán András, „kik is megösmervén, hogy a nevezett nőszemélyek általok megszeplősítettek és terhesítettek, megkövették teremtő istenüket és a megyét.”

 

*

 

Nagy Pál tiszteletes, aki ezt a szolgáltatást is olyan szorgalmasan végezte az egyéb lelkészi teendői között, 1871-ben-ben nyugdíjba vonult. Igaz, hogy pályája végén már ő is csak két évenként végzett egy-egy beírást: 1867-ben és 1869-ben. Utóda, Benedek Ignácz − aki csak két évet volt Kőrösön lelkész − még kétszer követtetett eklézsiát. Az 1875-ben körösi lelkésznek megválasztott Havadtői Gerő – valószínű a régi szokásnak és a presbitérium akaratának megfelelően − még 1876-ban beír egyet, de azután megszünteti ezt az úgyis hiábavaló tevékenységet, mert erre az időre az egyház már tovább veszített az erejéből. Hogy nyilvántartás nélkül valószínűleg ment még némi-nemű elbeszélgetés, tanácsadás, esetleg megdorgálás, az több mint bizonyos, erről azonban már nem maradtak írásos adatok.

Hogy miért volt ennyi „paráználkodás”? Erre talán a házassági anyakönyv ad feleletet. A már biológiailag is és szociálisan is érett ifjak meglehetősen későn kötöttek házasságot! Számba véve a tanulmányozott időszakban házasságot kötöttek adatait, a következőket találjuk: 1832–1876 között 210 házasság köttetett. Ebből szinte kivételnek számít két 16 éves, és öt 17 éves lány férjhezmenetele, valamint  két 20 év alatti fiú nősülése. Százalékot számítva azt találtam, hogy a lányoknak csak 15% ment 15-19 év között férjhez, 47%-a 20−24 év között, 19% 25−29 –év között, 5% 30−34 év között, végül 5% 35−39 év között történt.

A legényeknél a következő arányt találtam: 15−19 év között 0,9 %, 20−24 év között 25%, 25–29 év között 30%, 30−34 év között 15%, 35−39 között 4%, 35−39 év között 5%. Az ennél idősebbek közötti házasságok már az özvegyeké. Nyilván innen kimaradtak a házasságot nem kötött vénlegények és vénleányok, akik csak rontanák a statisztikát. Határőri tilalom miatt vagy gazdasági okokból, de valamiért nem alakult ki Kőrösön a fiatalkori házasodás szokása, valamiért nem fogadtak szót Pál apostol tanácsának hogy: „Jobb házasságban élni, mint házasságon kívül égni”.

 Hiába való volt minden fogadkozás bölcs öregemberek vagy a templomi gyülekezet előtt, hiszen a „virágnak megtiltani nem lehet / hogy ne nyíljon ha jön a szép kikelet.”

Érdemes volna utánanézni, hogy milyen eredményt hozott az „isten és egyház” megkövetése, a paráznaságot beismerő legények milyen százalékban vették el a megejtett leányokat, továbbá annak, hogy mi lett a sorsuk ezeknek a nem kívánatos szerelemgyermekeknek? Talán egyszer erre is sor kerül.

 

IRODALOM:

 

1.KERESZTELŐKÖNYV. Mellyet a Kőrösi Reformata Ekklesia számára ISTEN Ditsőségére tzélzó kegyes indulattal és az ő feleihez való szeretetből tsináltatott Körösi NAGY JÓSEF uram önként való búzgóságából, a’ memoriának is kedvezni kivánván  1764 dik Eszt. P.61−88

Tiszteletes Dants Ferentz  Uram Papságában.

2. Czagányi László: Bugyi község történte I-II k. Bugyi, 2000, I. kötet 340−342 p.

3. Barabás László: Eklézsiakövetés a „protestáns Szentföldön”. In: Vallási néprajz 7. Szerk.: Küllős Imola, Budapest, 1995, 142−143.

4. Illyés Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban, XVI−XIX sz. Debrecen, 1941.




.: tartalomjegyzék