Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Július
2019 - Június
2019 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - December
***

Székelyföld-díjak, 2016

MOLNÁR VILMOS: DR. GARDA DEZSŐ LAUDÁCIÓJA

 

Dr. Garda Dezsőt nem szükséges bemutatni a Székelyföld folyóirat olvasói számára,

történelmi tárgyú dolgozataival évek óta rendszeresen jelen van folyóiratunk oldalain.

Kolozsváron született, ott is végezte tanulmányait, de az 1970-es évek elejétől választott

szűkebb pátriájának, a Gyergyói-medence történetének lett szakavatott, elkötelezett

kutatója és közreadója. Hogy csak a Székelyföldben a legutóbbi időkben megjelent néhány

tanulmányát említsem: Az örmények gyergyószentmiklósi letelepedése és az örmény-székely

ellentétek a 18. századi Gyergyóban (2013. májusi szám); Bethlen Gábor ifjúsága (különös

tekintettel a nagy erdélyi fejedelem anyai ági felmenőire, a gyergyószárhegyi Lázár családra,

valamint a fejedelemnek a gyergyószárhegyi kastályban eltöltött ifjúkori éveire, 2013.

októberi szám); A határőrség szervezése Gyergyószéken (a Madéfalvi veszedelemként is

számon tartott genocídiumba torkolló XVIII. századi székely határőrség megszervezésének

gyergyói előzményei-körülményei, 2014. januári szám); Csukulyok halma vagy a gyergyói

nők hősies harca szülőföldjük védelmében (az 1658-as moldvai oláh hadak prédáló

betörése Gyergyóba, a gyergyói nők hősies ellenállása, és az e körül létrejött legenda

tisztázása, 2015. szeptemberi szám). Nem utolsósorban pedig az idei 2016. augusztusi, első

világháborús tematikájú centenáriumi lapszámunkban megjelent, Az 1916. augusztus 27-i

román katonai támadás és Gyergyó című dolgozat, amelyik a száz évvel ezelőtt, az egész

Székelyföld mellett Gyergyót is erősen sújtó történelmi kataklizmát dolgozza fel. A

Gyergyói-medence története mellett dr. Garda Dezső az egész magyar történelemnek is

kiváló ismerője, a székelység története nem választható el a magyarság egészének

történelmétől, annak mindig is szerves részét képezte.

Egy nép identitásának fontos eleme a történelmi tudat, ismerni azt, hogy mit, miért és hogyan

tettek őseink a távoli és a közelmúltban. Ez különösen fontos egy kisebbségben élő néprész,

a székelység esetében, nem utolsósorban a megmaradás szempontjából. Az objektív,

elfogulatlan szembenézés saját történelmünkkel sokat segíthet annak megtervezésében is,

hogy mit és hogyan kell tenni a jelenben és a jövőben, milyen történelmi csapdákat,

kényszerhelyzeteket ajánlatos elkerülni. Politikusainknak talán több történelmi tárgyú írást

kellene olvasniuk.

Amit még ki szeretnék emelni dr. Garda Dezső munkásságában, az a precizitásra,

pontosságra való törekvés. A székelység története nem szorul kozmetikázásra. Ha néha

előfordulnak is benne előzetesen kevésbé átgondolt döntések, nem mindig pozitív

eredménnyel járó történelmi tettek – de tanulni is leginkább a hibákból lehet –, a helytállás,

kitartás, és nem ritkán a hősiesség momentumai, tanúságtételei sokszorosan felülmúlják

ezeket.

Gratulálok dr. Garda Dezsőnek a Székelyföld-díjhoz és továbbra is számítunk az írásaira

folyóiratunkban.

 

GYÖRGY ATTILA: ÉLJEN A KIRÁLY!

(Király Zoltán laudációja)

 

Évszázadokon át ez volt a mondat, amitől mindenki jobbat remélt. De akkor még Európa az volt, ami, a mienk, és hittek az emberek az értékben és a lovagiasságban.

Mi ma is azt tesszük.

Nem tudom, mióta ismerem Király Zoltánt. Az biztos, akkor húsz évvel fiatalabb volt és legalább negyven kilóval könnyebb. Nehéz névvel indult: apja, bátyja költő, s nem is akármilyen költő; de ő vállalta.

Szóval ismertük egymást, jó arc volt, pestiesen szólva. Elég sokat ittunk együtt.

Egyszer nagyon összevesztünk. Már nem tudom, miért, valószínűleg azon, hogy mennyi paprika kell (ha egyáltalán kell) a fokhagymalevesbe. Tény, egy évig nem beszéltünk.

Aztán a Magyar Írószövetségnél egy este találkoztunk. Merkeltünk, hurrogtunk és morogtunk egymásra, végül előkerült egy bicska, és vérszerződést kötöttünk. Felvágtuk egymás alkarját, és ittunk egymás véréből. Az asztal végén elájult egy párizsi magyar költő.

Aztán együtt mentünk Ausztráliába. Két bolond székely, három kitűnő író-költő mellett. Indulás előtt a reptéren megegyeztük: mind meghalunk, nincs ahogyan ezt túlélni. De túléltük, mint a mellékelt ábra mutatja, és nem öltük meg egymást. Néha azért majdnem.

És közben (nem tudom, hogy csinálta, de) Király Zoltán ontani kezdte a jobbnál jobb verseket. Néha, amikor elolvastam, volt, hogy elhajítottam a kötetét, merthogy az Isten bocsássa meg, de ez nem lehet az az ember, akivel együtt ittam Tarquttában az ausztrál sivatag mellett, akinek a vérét ittam. Pedig az.

Ilyeneket ír:

 

ma este, látványos kivonulás nélkül, elhagyott I.
fölállt és távozott.
megjelenése pillanatának pontosan ellenkezőjét tette.
hát nincsen I? – gondoltam –, vagy ha van is, ily prózai módon hagy el?
és bosszulni kezdtem I-t.
gondolataimban hirtelen 100x100 főbűnt követtem el,
aljasan, hamisul, galád módon és irigy számítással.
több nő testében, porokban és folyadékokban kerestem Őt.
I-nek minden parancsát, tanítását és játékszabályát igyekeztem megszegni.
kutattam utána okos könyvtárakban,
bőrkötésben, templomokban, a vasárnapi harangszóban,
a vízben, a borban, a kenyérben és a kőben.

(szünet)

I vagyok, rendezetlen viszonyunk van. írhatnál róla egy verset.
egyébként itt lakom a fejedben és maradni készülök.

 

Meg mást is. Urbánus létére nem restellt visszatérni gyökereihez, Sóváradhoz, a szókincshez, és a hajdani rebellis lázadóból, láss csudát: székely költő lett. A szó jó értelmében. Mívesen, szépen, úriemberként. Ebből is példát mutat, bármennyire is kínos ez nekünk.

Zoltán, nehéz ezt nekem kimondani: de nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Te kaphatod az idén a Székelyföld-díjak egyikét. Tényleg az. Isten éltessen, írjál sokat, olyanokat, amilyeneket a Székelyföldben közöltél.

Gratulálok. És előbb-utóbb még inni fogok a véredből.

 

FEKETE VINCE: A FENTI SZFÉRA

(Laudáció helyett, Weöres Sándorra is gondolva: Oravecz Imrének)

 

1.

 

Chilében, az Andok második legmagasabb pontján,

az Atacama-fennsíkon levő Ojos del Salado talán

a világ egyik legkietlenebb, legsivárabb területe.

A mindössze 2% alatti páratartalom szárazra sikálja

a légjáratokat, kapkodóvá teszi  a tüdőt; gyorsan

kialakulhat az úgynevezett Khumbu-köhögés.

Itt mérték a Föld legerősebb UV-sugárzását; a

leégett bőrfelület már egy nap alatt hólyagossá,

majd fekélyessé válhat. A hőmérséklet éjszaka a

mínusz 15-20 fokot is eléri, nappal viszont 40-45

fokos a hőség. Elbújni nincs hová; nincs se fa, se

bokor, így árnyék sincs sehol. 80-100 kilométeres

a szélmozgás, nem ritkán a 200-300 km/óra erősséget

is elérheti. A fennsík argentin oldalán, egy bányanyitás

előtt állítólag rekordsebességű, 443,2 km/órát is mértek.

Ilyen magasságban már nincs semmilyen regeneráció,

nincs pihentető alvás, nincs kipihentség. Az étvágy 

lecsökken, a testsúly pár hét alatt akár negyedével

is visszaesik.

 

2.

 

A magashegyi tó általában nem mély, inkább sekély;

mélysége mindig más a környéken lehulló hómennyiség

és az olvadás intenzitásának változása miatt; mindössze

4-5 méter, de mindez: hatezer méteren. Ilyen magasságban

lemerülni, az extrém körülmények miatt is, rendkívül

veszélyes. A  búvároknak, akiknek hegymászóknak is

kell lenniük, körülbelül 100 kg. felszerelést kell felcipelni,

amiből csak a búvárfelszerelés, az ólomsúly, a két palack,

a fémházas műszerek, a fém háttámla, a búvárruha, az

uszony 40-50 kilogrammot nyom. Az alacsony oxigénszint 

itt a tengerszinti oxigéntartalom 46-48%-a; az állandó 

csökkenő légnyomás miatt pedig hamar felléphet az

akklimatizációs kényszer, ami minden súlyt, minden

terhet szinte duplájára növel, minden egyes lépést

kétszeres nehézségűvé tesz, mint amilyen az a lenti

szférában.

 

3.

 

A hatezer méteren felüli merülésnél, az alacsonyabb

légnyomás miatt, a magashegyi búvárok emelkedési

sebessége is harmadára csökken; a környezeti nyomás

hatására a vérben elnyelődő nitrogén szintje pedig

megváltozik, ami nitrogénnarkózishoz vezethet. Ezért

minden merülésnél nem árt pontosan kiszámítani,

milyen mélyen és meddig tartózkodhatunk a mélyben,

és mennyi az a legrövidebb  idő, ami alatt a felszínre

emelkedhetünk. Hatezer méter felett ez 10 méter/percről

3-4 méter/percre csökken. Ilyen lassú emelkedésnél

nehéz szabályozottan közeledni a felszín felé. És azt

sem tudni biztosan – nincsenek megbízható orvosi

vizsgálati eredmények –, hogy hogyan viselkedik a

vérben levő nitrogén

 

4.

 

A hivatalos magashegyi merülési világrekordot nagyon

kevesen érik el, megdönteni még annál kevesebbeknek

sikerül. Igazi magashegyi búvár (rekorder) nincs is több

eddig egy-kettőnél. De azt is mondhatjuk, hogy

„századonként” csak egy-kettő van. 

 

5.

 

Amit eddig biztosan tudunk, az idő közelsége miatt is,

hogy a múlt században mindössze ketten voltak.

 

FEKETE VINCE: SZÉKELY JÁNOS HAMMERWURTHI TEMPLOMA

(Laudáció helyett, az irodalom természetéről: Vajda Anna Noéminek)

 

Ki itt most belépsz, ne hagyj fel minden reménnyel. Nem

sötétlő erdő, nem sűrű rengeteg, sem süvölvény ifjú fák,

nem kies tisztás helye ez. Valahol északon van, de lehetne

valahol délen is. Sőt, akár keleten, nyugaton, egyaránt, bárhol.

De most mondjuk csak északnak, egészen közel a valamelyik

öbölhöz, valamelyik nagy- vagy kisvároshoz,valamelyik híresség

szülőhelyéhez, vagy akár többéhez is, pontosan azon a tájon,

ahol Storm viharlovasa kísérthetett valamikor. A vidék eredetileg

tengerfenék volt, és két gigászi gáttal szorították vissza a tengert,

hogy földet hódítsanak tőle. Tengernyi lapály, zöld szigetek

rajta a tanyák; tehenek legelnek; szilvások, hársak, a katonás

parcellákon hullámzó rozs, búzavirág; érintetlenül, szabadon

tenyésző fű, fölöttük navigáló sirálycsapatok. Terem, tenyészik,

hullámzik, illatozik és egy-egy széllökésre készségesen tárja fel

virágzásának sok-sok színes pompáját itt minden.

 

Maga a templom alacsony halomra, talán egy szigetre épült, s

minden irányban messze ellátszik a tengerfenéken. Mohos kőfal

veszi körül; a várszerű falon belül, a ponkon álló templomocska

körül faragott sírkövek, rajtuk felfutó, pirosan, fehéren virágzó

rózsazuhatagok, rózsaözönök. Szépen faragott terméskövekből

készült, öreg, mohos, kis falusi kegyhely. Óromán stílusból való

az alja, de az ablakai már gótikus csúcsívek.  Odabent szintén

magasba törő csúcsívek bordázzák mennyezetét, de a szószék már

hamisíthatatlan reneszánsz. Óriási, színes, barokk feszület lóg a

mennyezet közepéről, de a karzat, a padsorok polgári ízlésre vallók.

 

Kicsi, vidékies, szedett-vedett, de sohasem látott a szem még – Székely

szerint – ennél szebbet. Külön-külön minden zuga makulátlanul tiszta

ízlésű, de alig akadt ott két zug, ami összeillik. Szűk, vidékies, mégis

ott van, együtt van benne mindaz, ami ezer év óta, vagy ki tudja, mióta,

szép és nemes Európában. Jöttek az új nemzedékek, egymás után tízszer

is, hússzor is, ki tudja, hányszor is, s a lassacskán épülő templomot

mindegyik a maga ízlése szerint építette tovább. Mindegyik hozzáadott

valamit, mindegyik  betoldotta a maga életérzését, szemléletét (a maga

világát), úgyhogy mire (ennyire) elkészült (mert végképp, tudjuk, soha

nem készülhet el) már együtt is volt benne az egész nagy stílustörténet.

Maga a nép, az idő, maga az organikus lét van jelen benne. Aki oda

belép, nem annyira szentélybe lép, mint inkább magába a történelembe.

 

Ne félj hát belépni, nem sűrű erdő, nem kies tisztás helye ez. Ez egy,

vagy Ez maga A Templom, még ha vidékies, még ha szedett-vedett is,

mégse lát majd a szemed ennél soha gyönyörűbbet. Megrendítő

élményben lesz részed, meglátod. Előtted a stílustörténet, s maga

a nagybetűs Történelem. Ne félj, készítsd elő, rakd rá a falakra, a falak

mellé  saját tégláidat. És hallgasd csak, hallgasd a remegést halkan,

valaki játszik, saját örömére, spontánul, felszabadultan, hallgasd csak!,

kottája sincs, kitervelt műsora sincs, hallgasd csak – elringat, megrendít,

lenyűgöz; hatására a barokk feszület meglódul, könnyedén szálldos

föl-alá a mennyezet hosszán; a reneszánsz oltár megnyílik, kivirágzik;

a gótikus folyondárok felkúsznak a bordázaton – hallgasd csak ezt a…,

ezt a…, ezt a… csodálatos orgonaszót.




.: tartalomjegyzék