Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2016 - December
Bakó Botond

Örökség és korszerűség a nagyenyedi kollégiumban

Több mint huszonöt év elteltével a béklyóitól fokozatosan szabaduló nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium közössége felszabadultabban gondolkodik és cselekszik. Falai között együtt szerveződnek éltető hagyományai és korszerű törekvései. Megindult egyféle szellemi frissülés, amely helyet kínál a gazdag örökségnek, de a modern irányzatoknak is. Tíz év alatt felújították az elhanyagolt ősi épületegyüttest, ami strukturális változásokkal is járt. Ez serkentőleg hat a közösség életére. Megszületőben tehát a XXI. századi kollégium, amelynek története tragédiák és békés építő időszakok, túlélések és feltámadások hosszú láncolata. Alapítása körül máig akadnak tisztuló kérdések. Az idők folyamán az oktatási-nevelési igények és kínálatok változtak.  A hajdani „cipós diákoktól” a mai „digitális nemzedékig” hosszú az út.

                  

Kezdetek és alapítás

 

      Hagyományosan az alapítás évét 1622-re teszik, és Bethlen Gábor fejedelem nevéhez kötik. „Az 1622 májusában tartott erdélyi országgyűlés kimondta, a fejedelem előterjesztésére, hogy az akadémia felállítása »perpetuum statutum«, azaz örök időkre szóló határozat.” Jelen írásban szeretnénk rávilágítani azokra a körülményekre, amelyek ennek az iskolának a kezdeteit időben sokkal mélyebbre helyezik. A fejedelmi alapítás (1622) a XVII. században egy új korszakot nyitott a Kollégium életében. Ennek a ténynek századokra kiható iskolapolitikai jelentősége ma is érvényes. Ezért ünnepelték meg vészterhes időkben a 300 éves évfordulót (1922), a kommunista hatalom idején, kényszer-szülte megoldásokkal, de sok örömteli pillanattal a 350 évest (1972), majd a friss szabadság lendületében a 375 évest (1997). A 390 éves évforduló (2013) egybeesett Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulójával (1613), és a nemzet központjában, Budapesten, az Országház felsőházi termében tartották.

      Viszont 1564-ben és 1569 előtt Gyulafehérvárott már létezett a református iskola, amelynek rektora és „alapokmánya” volt, tehát voltak már úgynevezett régi törvényei. Bethlen Gábor fejedelem „Utasítása” új iskolai törvények elkészítését rendeli el, amelyek csak 1630-ban készülnek el, és a fejedelem halála után kerülnek bevezetésre. Addig a „régi törvények”, amelyek az elemi és középfokú iskolára voltak szabva, érvényben maradnak, miközben már működik az „akadémiai tagozat” J. H. Alstedius, J. H. Bisterfeld és L. Ph. Piscator a „tudomány hajlékává” fejlesztették az akadémiát, és tervezetet készítettek, amelyben leírták a főiskola és az azt előkészítő ötosztályos középfokú iskola tervét. Együtt fejlesztették tehát a régi középiskolát az új, fejedelem által alapított „akadémiával”.

Ezeknek a tényeknek az ismeretében nem kerülhetjük meg a ma 89 éves Mészáros Istvánnak, a Kárpát-medence legnagyobb magyar iskolatörténet-kutatójának, -írójának véleményét, amely szerint „Joggal állapíthatjuk meg, hogy a XVI. sz.-tól 1777-ig (majd 1777-től 1849-ig) az önálló akadémiák, illetőleg a kollégiumi szervezetben működő akadémiai tagozatok bölcseletfakultásai a középszintű oktatás szerves részét alkották. Ezért e századok középszintű oktatásáról csakis a gimnáziumi tagozat, valamint az akadémiai tagozat bölcseletfakultásán folyó oktatás együttes vizsgálata nyomán kaphatunk teljes – és egyben hiteles – képet.” Ez a megvilágítás helytálló a Bethlen kollégium történetére is.

      Sajnos a gyulafehérvári iskola irattára, könyvtára az 1658–59-es török-tatás dúlás következtében elpusztult. Tudjuk azonban, hogy az alapító fejedelem a heidelbergi mintát használja fel az akadémia felépítésében, új törvényei kidolgozásában. Így, egyféle „átfejlődéssel” alakult meg Bethlen Gábor kollégiuma, amelynek újabb, ún. akadémiai tagozata és a benne oktató külföldi, vagy hazatérő nagy tudású professzorok (pl. Apáczai Csere János) együttműködtek a meglévő középfokú osztályokkal, ahonnan diákjaik egy részét is kaphatták. Tehát egy intézményt alkottak. Szerte Európában az egyetemek tekintélyes része a káptalani iskolákból jött létre, amelyek csak káptalani székhelyeken működtek. A kollégium típusú iskola – akárcsak a humanista városi káptalani iskola – három tagozat szerves együttese volt: elemi, gimnáziumi és akadémiai tagozat (bölcseleti és teológiai képzés). Ami a megszakításos, de töretlen fejlődést illeti, Mészáros István a következőket írja: „(…) ami az iskolai élet történeti folytonosságát illeti, egy iskolának egyik épületből a másikba való költözése (költöztetése), sőt egyik városból a másikba való települése (telepítése) nem okozta az iskola történeti folytonosságának megszakadását”. A tárgyilagos történelmi mérlegelés mindig meg tudja állapítani, hogy valami új kezdődik, vagy valami éppen folytatódik.

      A gyulafehérvári káptalani iskola rangos intézmény volt, keletkezését 1111-től kell számítanunk. Később, a reformáció után a debreceni és sárospataki iskolákkal együtt, a gyulafehérvári értékes „örökség” is a kitűnő középszintű iskolák közé tartozott. Története folyamán volt egy unitárius szakasza is, és így János Zsigmond fejedelemnek (1540–1571) is szerepe lehetett az iskola fejlődésében, sőt az iskola-építkezésekben is. Ezt bizonyítja az 1564. évi országgyűlési határozat, amely a felnövekvő fejedelemre utalva megállapítja: „A fehérvári  schola megépítésére és tudós személyek tartására, akik görögöt, deákot, tanítsanak, ő felsége eddig is gondoskodott.”

      A Bethlen Gábor nevéhez fűződő „akadémiai alapítás” és az iskola kezdetei nem esnek egybe, de szorosan összefüggenek. A káptalani iskola régen beindult (több mint 900 éve), és később is jó ideig szolgálta a fejedelmi központ tanulási igényeit. „Történelmietlen volna a Szent Istvánig visszavezető múltat nem tudomásul venni”. A legkiemelkedőbb utód a református fejedelem alapította, később Nagyenyedre költöztetett Bethlen kollégium. A másik a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum, amelyik ma is Gyulafehérváron működik, csaknem kétszázas tanulói létszámmal, és általános iskolai részlegén vallástól függetlenül fogadja a diákokat. A történelmi folytonosság jegyében azt mondhatjuk, „hogy közös tőről fakadt a ma is működő két oktatási intézmény: a gyulafehérvári katolikus és a nagyenyedi (…) református Bethlen Gábor Kollégium.”

      A református fejedelmi „akadémiának” a megalapításával a cél az volt, hogy csökkentsék a XVII. században felgyorsuló külföldi egyetemjárás (peregrináció) folyamatát, és hogy az erdélyi fiatalok minden tudást (az írástanulástól a bölcseleti vagy teológia tanulmányokig) itthon és lehetőleg egy helyen kapjanak meg. 

      1999-ben egy évtizednyi időre a Kollégiumban helyreáll az alapításkor is meglevő „hármas egység” (elemi, gimnáziumi, valamint középfokú és felsőfokú tagozatok). Megszületik a főiskola jellegű tanítóképző a nagyenyedi kollégiumban a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tagozataként, ami tízéves működés után, Kolozsvár árnyékában megszűnik. 2016-ban egy érdekes munka jelent meg a nagyenyedi véndiákok, valamint aktív tanárok tollából, segítségével, amelynek címe is igen találó: A nagyenyedi főnixmadár. Hosszú hallgatás után egy „ifjú véndiák”, Kapitány Horváth Zsuzsa „A víz szalad, a kő marad” címen a Kollégium építéstörténetéről is ír. A 34. oldalon egy kis iskolatörténeti kitérővel leírja véleményét Bakó Béla Korunk-beli tanulmányáról. Önmagában is értékelendő, hogy Király László ny. magyar tanár után akadt valaki, aki észrevette a más jellegű szempontot a Kollégium iskolatörtánetében. Erre nem azért kell odafigyelni, hogy megkérdőjelezzük az 1622-es nagyvonalú fejedelmi alapítás jelentőségét, hanem sokkal inkább a kezdetek, a gyökerek valódi feltárásáért. 

 

      Hagyományteremtés régen és ma

                  

      Sokan úgy tartják, hogy a nagyenyedi kollégium a „hagyományok iskolája”. Ezt érzik és hangoztatják az időnként visszatérő véndiákok is. A hagyományokhoz történő ragaszkodásban bizonyára nem egyedüli iskola Erdélyben, de talán a legeredetibb a sokszor „bennlakó” együttlétből származó szokások őrzésében. „A hagyomány »közösségben tovább élő (tudatosan ápolt) szokás, ízlés, felfogás, ill. szellemi örökség«.” Természetesen nagyon fontos, hogy mely közösségekben alakul ki, és hogyan él tovább. Változó, ugyanakkor véges életű, valamikor elkezdődött és egy idő után el is halhat.

      Dr. Weszely Ödön egyetemi tanár már 1909-ben felhívja a figyelmet arra, hogy gyermeknevelést igazán internátusi élet nélkül alig lehet elképzelni, a tanulóknak pedig régen, de ma is legfeljebb csak az egyhatoda internátusi növendék. A Bethlen Kollégium elsősorban a bennlakó diákokkal tudott hagyományokat teremteni.  A kezdetektől sokféle diák élt itt. Főleg a Székelyföldről jöttek, és hosszú éveket töltöttek el a Kollégiumban, eléggé szigorú és szerény körülmények között. Kertész József hűséges enyedi író-véndiák könyvében olvasható: „A székely vármegyék tanulni vágyó fiainak volt igazi Alma Materje. Ha a szegény fiút hetekig tartó utazás után Enyedre vitte az atyja, ott azt mondta: – Látod, fiam, ez a te házad, ez a te csűröd, ez a te kerted! – és az a százados áldott ház, a kollégium, annak csűre, kertje táplálgatták, felnevelgették, emberré tették.” Akkoriban Enyed volt a legközelebbi ún. „tudományos város”. Ma ez a helyzet gyökeresen megváltozott, de a Kollégium törekszik megőrizni „erdélyi” jellegét.

       Az összetartozás, a szabályok, szokások kialakulása a bennlakó iskolákban hagyományokat szül. Ennek az eredménye a kölcsönös tisztelet és a tradíciók, amelyek kapaszkodóként szolgáltak a mindennapi életben. Közösen és rendszeresen kirándultak pl. a marosújvári sóbányához, vagy a „Bethlen fához”. A „szolgadiákoknak” napi teendőkben kiszabott sokrétű feladatai voltak (pl. a vízhordás, szobaseprés, fahordás, őrségállás, az általános „purgálás”, a csengetés, a csendre és rendre történő felügyelés. Nem fizettek neveltetési költséget, de mindennap két cipót és félkosztot (minden második napon ebédet) kaptak.

      Dr. Ikafalvi Diénes Jenő ügyvédet édesapja 1886 szeptemberében vitte az iskolába, amikor a keleti főépület megépült. Nagyapjáit, édesapját és testvéröccsét is a kollégium nevelte. Emlékezése tehát gazdag forrásból táplálkozik. Könyvében visszaadja azt a diákszellemet, ami iskoláját megkülönböztette minden más akkori hasonló középiskolától. Nem feledkezik meg a nevezetes „csengettyűről”, amelyek szeptembertől tavaszig reggel hatkor, húsvét után ötkor szólaltak meg az udvaron. Falusi templomokban legtöbb helyre harangnak is beillettek volna. Miután véget értek az előadások, a folyosón hemzsegtek a diákok, „s amint kifogták a napi cipót, már kiabálták is: – Ki veszen cipót? – Ki ad el cipót? – Sajátságos keserves éneklő kínálás volt ez, megválni a mindennapi kenyértől, hogy az érte kapott 2-4 krajcárral pennát, irkát, plajbászt”, vagy esetleg éppen „dögöt” (kis darab piaci sültet) vehessen, amellyel ízesítheti a cipót. A tanulásban a nagyobb tanítóképzősök segítettek a kisebbeknek, és évente néhány forintot fizettek a „priváttanítónak”. Este „lustrázás” volt, vagyis számbavétel. Az együttélés ezeket a szokásokat évről évre átörökítette a belépő diákoknak, és ez előbb-utóbb „enyedi diákokat” formált a legkülönbözőbb egyénekből is.  Ők szerepeltek a híres kollégiumi rezesbanda (Reczi-banda) fellépéseiben, és a közeli falvakba is kirándultak, sőt táncmulatságokban is részt vettek. Szemrehányást csak akkor kaptak, ha valamilyen kihágás történt.

      Dr. Ikafalvi 26 év múltán látogat el újra a kollégiumba, és azt tapasztalja, hogy sok minden megváltozott. Nincsenek már szolgadiákok, megszűnt a patriárkális szellem, ami az életnek sok szegény sorsú, szorgalmas, jófejű diákot nevelt. „De hát haladni kell a korral.” 

      Új időkben új hagyományok is születtek, a régiek pedig tovább éltek. 2000 körül, szép őszi időben, minden iskolakezdetkor tanárok, diákok együtt elzarándokoltak a már említett Szabaderdő egy kiemelkedő pontján álló Bethlen fához. Az 1990-es években száradt ki az óriás tölgy, de így is uralja közvetlen környezetét, olyan, mint egy tekintélyes korhadó, „fehéredő faóriás”. A fa törzsében kialakult odúba sok diák neve van bevésve. A szájhagyomány szerint az iskolaalapító fejedelem vadászatai alkalmával gyakran megpihent alatta. A kirándulás alkalmával a mai új diákok, a „pompás erdei környezetben” lefolytatott beszélgetések folyamán, sok mindent megtudhattak a kollégiumi életről. Jó indító, összetartó erő volt ez a sétatúra.

      Régi hagyomány folytatódott a mai napig az ún. diáktudományos önképzőkörökben is. Első csírájuk 1791-ben egy nyelvművelő társaság formájában jelent meg. Később a diákok rendszeresen foglalkoztak önképzéssel, amit az évenként megjelenő ún. „értesítők” is jeleztek. 2000-ben alakul meg a Fenichel Sámuel nevét viselő diáktudományos kör, amely szervezett formát adott a tevékenységnek és sok szép sikert aratott.

      1973–77 között működött a képzős diákok vitaklubja, amely a jövő iskolájának egy lehetséges módját jelenítette meg. Az Áprily Lajos Irodalmi Kör (1976–1990) sok szép percet teremtett tanárnak, diáknak egyaránt. Új hagyomány a húsz éve, 1995-ben elindított Bethlen-bál, amely városi eseménnyé nőtt ki magát. Az iskolai folyóiratok megjelentetése, felelevenítése, a Haladjunk, később a Lárma és a Firkász is ide kívánkozik, hiszen bizonyítják a sajtó-hagyományok méltó folytatását.

      Ma is élő tradíció az iskolai színjátszás, amelynek gyökerei 1676-ra nyúlnak vissza, amikor Apafi fejedelem korában már színielőadást tartottak a kollégiumban. Ez a szokás később is megmaradt, sőt 2000-től diákszínjátszó fesztiválok születtek dr. Demény Piroska vezetésével, sok közelebbi és távolabbi iskola lelkes csoportjainak közreműködésével.  

      Az iskolai év két hagyományos rendezvénnyel zárul. Az egyik a ballagás, ami a nagy csengők messze hangzó hívó szavára, idén 2016-ban először a megújított, lekövezett, zöld pázsittal színesített belső udvarról indult. A virágszőnyegen haladó menet a kispályán levő Bethlen-szobornál (1962) állapodik meg, amit körbefon a szülők, rokonok, érdeklődők nagyszámú serege. A felemelő ünnepség, a díjak kiosztása után a nagy „sereg” zsibongása, ünneplő hangulata még sokáig hallatszik. A tornavizsga szinte városi ünnepséggé vált. Eredetét onnan származtatják, hogy a 300. évfordulókor (1922 októbere) megszervezték az erdélyi testvérkollégiumok tornaversenyét, ahol 400 tanuló közös szabadgyakorlatot mutatott be. 

                  

      Az építkező Kollégium

                  

      A kollégium szükségből, vagy a békés gyarapodás szándékával, sokszor és sokáig építkezett. Kezdetben Gyulafehérváron (1622) régi tanépületeket használt, a volt jezsuita vagy ún. „kiskollégium” épületét, de a fejedelem nem volt megelégedve a méreteivel, és olyan építkezést kezdeményezett, amely felülmúlt minden korabeli protestáns iskolát. Fejedelmi adakozásból épült az „akadémiával” kibővült új iskola, amire Bethlen Gábor 6000 forintot hagyott egy négyszögű és kétudvarú emeletes épület megalkotására. Lukinich Imre képei alapján egy reneszánsz stílusú, egyemeletes nyeregtetős épületet látunk, armírozással díszített sarkokkal. 1702-ben a gyulafehérvári reformátusok elvesztették az „ókollégium” (valószínűleg János Zsigmond idejében épült) épületét, mert az visszakerült a Várba, az újra berendezkedő római katolikusok birtokába. 1714-ben a nagykollégiumot, Bethlen első, épített iskoláját is átadták, amit ma katonai központként használnak.

A tatár-török pusztítások után az Enyedre történő áttelepülésnél (1662), I. Apafi Mihály (régiesen Appafy) idejében kezdetben házakat vettek meg és tettek lakhatóvá a Kollégium számára. A fejedelemi birtokon aztán épületeket létesítettek az iskola céljaira. A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc nyomán 1704-ben, majd 1707-ben feldúlták a várost és kollégiumát. Pápai Páriz Ferenc rektorprofesszor ekkor az angol protestánsoktól kap segítséget az iskola megsegítésére. Az eredményes gyűjtést és kamatait többször felhasználják az újjáépítéseknél. Az ún. „ókollégium” az első igazi saját építésű objektum, amit az iskola céljaira használtak (1723–1743), Kertész József szerint az „Appafy-féle négyszögben” épült egyemeletes zsindelyfedelű építmény volt. 1775–77-ben elkészült az újabb „kiskollégium”, amelynek építését Teleky Sámuel, az iskola főkurátora (1739–1822) támogatott. „Bagolyvárnak” nevezik a manzárd tetejű, barokk stílusú épületet, később beüvegezett kosáríves ablakaival. A homloksíkból kiemelkedő részen helyezkednek el a kollégium nevezetes csengői. Az épületet sokféle célra használták, voltak lakószobák, internátusi hálótermek, utóbb iskolamúzeum, bentlakás és cserkészközpont. 1826–1836 között felépül az újkollégium déli szárnya Winkler György pallér irányításával, ami akkor az iskola legnagyobb épülete volt. 1863-ban felépül a mai elemi épülete, amit a tanítóképzés céljaira készítettek.

      Az 1848–49-es pusztítás és vérengzés a Kollégium épületeit is tönkretette. A zsindelyfedelű építmények leégtek, megmaradt viszont a Bagolyvár, amelyik már téglából és cserepekkel födve épült. Az újjáépítéshez újra az ún. „angol pénz” kamatait használták fel, amit az angol protestánsok gyűjtöttek. A már létező déli szárnyat felújítják és összekapcsolják a neoreneszánsz keleti főszárnnyal, amelynek alapkőletételét 1884-ben végzik el. 1886-ban már részben birtokukba veszik, de az építkezések 1889-ig tartanak A villanyvilágítást 1912–13-ban vezetik be az épületegyüttesbe. 1896-ban megépítik a műemléknek számító Tornacsarnokot, majd 1906-ban az ún. „kiskórházat”, végül 1920-ban az étkezdét (vityit). A legújabb, ún. Kós-épületet 1938-ban emelik fel Kós Károly tervei szerint. Evvel alakul ki lényegében a ma is álló épületegyüttes.

      A kommunizmus csaknem félévszázados időszakában az államosított, vagyonát, birtokait vesztett (1922, 1948) Kollégiumban alapvető javítások nem voltak. 1993-ban a II. emeleten, éjszaka, váratlanul beomlott díszterem plafonját felújítják, kijavítják. A főépület homlokzatán és más épületeken is kisebb javító munkákat végeznek, ami már nem bizonyul elégségesnek. Egyre inkább felvetődik a teljes felújítás lehetősége. 2007–2010 között különböző pályázatokkal felújítják az óvoda épületét, az étkezdét, valamint a Tornacsarnokot. Szőcs Ildikó, kémia-fizika szakos tanárnak, akit 2005-ben neveznek ki igazgatóvá, sikerült a tantestülettel, a Református Egyházkerülettel, valamint a helyi tanáccsal szót értenie. A „kor embere” jókor és jó időben, mondhatni végszóra érkezett a Kollégiumba. Pályázni az önkormányzathoz vagy az Oktatásügyi Minisztériumhoz nem lehetett, mert közben beindult a visszaszolgáltatás. Ennek következtében a minisztérium felszólította az önkormányzatot, hogy költöztetesse ki a Kollégiumot, amit nem hajtottak végre. Végül megszületett az ún. „haszonkölcsön szerződés”, amely biztosította a négy műemléképület teljes felújítását (2012–2016) az ún. „Regionális Operatív Program” keretében (az elemi, a Bagolyvár és az összekapcsolt déli és keleti szárnyak). A szerződés 25 évre szól, amely időszakban az önkormányzat állja a fenntartási költségeket, de nem fizet bért a tulajdonosnak. A terveket a Református Egyházkerület csapata dolgozta ki. A Newamport cég 6,4 millió euró értékű felújítást hajtott végre, 2%-os önkormányzati önrésszel és hárommillió lejes kormányzati hozzájárulással. Az iskolának sikerült modern taneszközöket is vásárolni, pl. interaktív táblákat, számítógépeket, új bútorzatot. Átköltöztették a tanári szobát, a régiből Apafi nevét viselő funkcionális előadótermet alakítottak ki. A bennlakó diákok számára 6-8 férőhelyes, mosdóval ellátott lakószobák készültek. A Dokumentációs könyvtárat és a Természetrajzi Múzeumot maga az Egyházkerület mint tulajdonos saját forrásaiból újította fel. Az egyedüli épület, amit lebontottak, a „kiskórház” volt, mert már nem lehetett rajta segíteni.

      A 2016-os év ballagásán (június 4.) az iskola három osztályának 63 végzősét búcsúztatták. Éppen azután, hogy befejeződött a felújított épületegyüttes műszaki átadása (május 30–június 3.)! A diákok kérésére rendhagyóan a lekövezett, zöld övezetekkel ellátott belső udvaron, a „Bagolyvár” előtt volt az ünnepség. A Kollégium felújított iskolaépület-együttesének megáldását-átadását szeptember 17–18-án tartották. A mintaszerűen megszervezett ünnepség méltó volt bármelyik évfordulós ünnepséghez. Joggal állíthatom ezt, hiszen apám enyedi véndiák volt, és néha mesélt a Kollégiumról. Sokat olvastam kollégiumi tanárságom indulásakor, még a „szabott időkben” a népes, háromszáz éves alapító ünnepről (1922), amely egy új erdélyi világ kezdetén erőket újjászervező, összetartó jellegű volt. Tanárként részvevője voltam a 350 éves ünnepnek (1972), amikor Sütő András író, politikusokat helyettesítő bátorsággal mondta ki a kollégium történelmi igazságait. Rajta kívül csak Nemes János aligazgató szólt magyarul a nagyszámú ünneplőhöz. A 375 éves évfordulót (1997) már Szőcs Ildikó jelenlegi igazgató új szellemben szervezte. Ennek is aktív részvevője voltam az Áprily-emléktúra megszervezésével.

      A 2016. szeptemberi ünnepség a BethlenGábor Kollégium épületei megújításának nagyszerű ünnepe volt, amit reményeink szerint szellemi megújulás is követ. Az ünnepség tiszteletére megjelent kis kötetet találóan címezték Megvalósult álomnak. A felújítás valóban sokak álma volt. Diákok, véndiákok, tanárok, igazgatók, ny. tanerők, szimpatizánsok, pártolók óhajtották, akarták a nélkülözhetetlen munkálatot. A sok vágy valahol összeadódott és megmozdultak a tenni akaró segítőkezek. Az új „vezető” a Kollégium első nőigazgatója, aki református papleányként azt bizonyította be tetteivel, hogy lehet és kell is élni a lehetőségekkel. Ehhez partnereket is cselekvésre tudott mozgósítani.

      Szeptember 12-én az iskola udvarán a déli szárny előtti téren a fejedelmi szobrok ma is „figyelő tekintetei” előtt, a jeles vendégek: Kató Béla református püspök, Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztere, Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi és Dietmar Arends németországi evangélikus püspökök, Szabó Dénes katolikus főesperes, Király András, a Tanügyminisztérium államtitkára, Mihai Horaţiu Josan leköszönt enyedi polgármester, Iuliana Oana Badea jelenlegi polgármester, a helyi román nyelvű iskolák igazgatói és véndiákok százainak jelenlétében zajlott le a felemelő avatási ünnepség. Jelen volt az iskola teljes tanulóifjúsága és tantestülete. A meghívott vendégek bevonulását, a cserkészek sorfala között, Kató Béla református püspök és Szőcs Ildikó igazgató, a felújítás két főszereplője vezette. A nagyszerű történelemi hátterű beszédek után a püspökök szentelési áldást mondtak. Avató szalagot vágott a belső bejáraton: Szőcs Ildikó, Mihai H. Josan, Oana Iuliana Badea és Balog Zoltán miniszter, aki arról az összefogásról szólt, amely jó volna, ha elterjedne, mert nemcsak Enyednek, de egész Európának szüksége lehet a szomszédos egyetértésekre. Az avató kezek összefonódtak. Új emléktáblákat is avattak Gr. Mikó Imre és Dr. Vásárhelyi Boldizsár emlékére a déli szárny új tanárija felé eső folyosóján.

      Délután változatos kultúrműsor szórakoztatta a közönséget (a Collegium Gabrielense régi zeneegyüttes műsora, a Fügevirág néptánccsoport, Antal Tibor enyedi volt diák és csapata katonadalai, valamint gyimesi népdalok, a gyomaendrődi mazsorettek, este a Bagossy Brothers Company tartott a fiatalok számára koncertet). Közben alternatív programként látogatható volt a kollégium szinte minden terme, múzeuma és könyvtárai, pl. kézműves foglalkozások az elemi iskolában, sportfotó kiállítás a Bakó Árpád teremben, Barcsay fotókiállítás a Barcsay Jenő teremben, a Kollégium felújítása képekben a Dr. Maurer Gyula teremben, kísérletek az Elekes Károly nevét viselő biológiai teremben, interaktív tábla működése a Martin Opitz teremben stb.

      Sergiu Nistor elnöki tanácsos ugyancsak ezen a szombati napon látogatta meg a Kollégiumot, beszélgetett a vezetőkkel, a kollegákkal és építészként nagyra értékelte a látottakat. Az udvari ünnepségen nem vett részt.

      Másnap, szeptember 18-án Kárpát-medencei református iskolanyitó volt a Vártemplomban, ahol igét hirdetett Szegedi László generális direktor. Beszédet mondtak Brendus Réka, a kollégium volt diákja, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezető-helyettese. Mondanivalóját egy igen találó megfogalmazás körül összegezte: „Közös ügyekben keressük és megtaláljuk egymást”. Nagy Éva, a román oktatásügyi államtitkárság kabinetigazgatója Áprily Lajos verssoraiból ihletődve üdvözölte a gyülekezetet és a vendégeket. Összesen harminchat református iskolai küldöttség volt jelen Magyarországról, Erdélyből, a Partiumból, valamint Felvidékről és Kárpátaljáról.

      A Bethlen Kollégium, csaknem hétszáz diákjával egy ritka gazdag és lekötelező örökség alapján állva ünnep- és hétköznapokon egyaránt egy korszerű, XXI. századi iskola megteremtésén szorgoskodik. Miközben jövőt épít, újkori missziót is teljesít, amikor egy „erős kollégiummal” nemzetiségmentő tevékenységet végez. „Szigetet a dél-erdélyi szórványban.”

 

      2016. szeptember

Juhász István: Diákélet a Bethlen Kollégiumban. In:.Jakó Zsigmond: Juhász István. Nagyenyedi diákok 1662–1848. Bukarest, 1979, Kriterion Könyvkiadó, p. 5.

Bakó Béla. Élő történelem. Az erdélyi academicum collegium keletkezése körüli ellentmondások. In Korunk, XXXVI. Évfolyam, 5. szám. 1977. május, p. 408.

  IDEM Bakó Béla 1977. p. 404.

Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948. (Általánosan képző középiskolák.) Budapest, 1988, Akadémiai Kiadó, p. 35.

IDEM Bakó Béla 1977. p. 405.

IDEM Mészáros István 1988. p.30

IDEM Mészáros István 1988. p. 43.

IDEM Mészáros István 1988. p. 44.

IDEM Mészáros István 1988. p.49.

IDEM Bakó Béla 1977. p. 407

Király László: Gondolatok a gyökerekről. In: Kőrösi Csoma Sándor és tudományos műhelyeink. Kőrösi Sepsiszentgyörgy, 1999, Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, p. 14.

IDEM Király László 1999. p.14

Kapitány Horváth Zsuzsa: „A víz szalad, a kő marad”. A Bethlen Kollégium építéstörténete. In: A nagyenyedi főnixmadár. Adalékok a Bethlen Gábor Kollégium történetéhez. Nagyenyed–Kolozsvár, 2016, Bethlen Gábor Alapítvány–Stúdium Kft., p. 34.

Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest, 1975, Akadémiai Kiadó, .p. 497.

Halász Péter: Szükségünk van-e a hagyományra a harmadik évezredben? In Honismeret. A Honismereti Szövetség folyóirata, XXVIII. évfolyam, p. 54

Kertész József: Hazajáró lelkek – Nagyenyedi képek. P. Szathmáry Károly, Váró Ferenc művei s hivatalos iratok és kútforrások nyomán írta Kertész József. Szerző kiadása. Budapest, 1929, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, p. 239.

Dr. I. Diénes Jenő: Nagyenyedi diákélet a XIX század végén. Minerva, 1924, p. 9. 

IDEM Dr. I. Diénes Jenő 1924. p. 15.

IDEM Dr. I. Diénes Jenő 1924. p. 17.

IDEM Dr. I. Diénes Jenő 1924. p. 29.

IDEM Dr. I. Diénes Jenő 1924. p. 31, 32.

IDEM Dr. I. Diénes Jenő 1924. p. 152.

Bakó Botond: A fejedelem fája. In Nyugati Jelen, 2002. június 4.

Részletesen lásd: Bakó Botond: Önképzési hagyományok újjászületése a Bethlen kollégiumban. In Természet Világa. Természettudományi Közlöny, 147.évfolyam, 1 szám, 2016. január, p. XII–XVI. 

Bakó Botond: Érdekes klubdélután vagy a jövő módszere. Vitaiskola. In A Hét, 1975. január 31. II. évfolyam, 5. szám.

Részletesen lásd: Bakó Botond: Diákszínjátszás a Bethlen Kollégiumban. In Magiszter. Pedagógusok szakmai-módszertani folyóirata. XIV. évfolyam, 1. szám. 2016, TAVASZ.

Bakó Botond: Élő hagyományok a büszke Őrhegy ős tövében. In Szabadság, 2000. június 21.

IDEM Király László 1999. p. 15.

IDEM Kapitány H. Zs. 2016. p. 35.

Dr. Lukinich Imre (szerk.): Nagyenyedi Album. Budapest 1926, p. 229.

IDEM Kapitány H. Zs. 2016. p. 37.

IDEM Kertész József 1929. p. 239.

IDEM Kapitány H . Zs. p. 39.

A Bethlen Kollégium legújabb története. Nagyenyed, 1896, Kiadta a Főiskolai Elöljáróság, p. 33.

Szőcs Ildikó: A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium – sziget a szórványban. In: A nagyenyedi főnixmadár Adalékok a Bethlen Gábor Kollégium Történetéhez. Nagyenyed, 2016, Bethlen Gábor Alapítvány, p. 110–111.

Megvalósult álom A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújításának krónikája. Kiadja a Bethlen Gábor Alapítvány Nagyenyed, 2016 szerkesztette. Turzai Melánia

Bakó Botond: Megvalósult álom: új köntösben az erdélyi magyarság Oxfordja. Felavatták a nagyenyedi kollégium felújított épületegyüttesét. Szabadság 2016. szept.19 

Bakó Botond: „Közös ügyekben keressük és megtaláljuk egymást” Kárpát-medencei református iskolaévnyitó Nagyenyeden. Szabadság 2016. szeptember 20. kedd.

 

IDEM Szőcs Ildikó 2016. p. 110–111.




.: tartalomjegyzék