Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Augusztus
2019 - Július
2019 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - November
Kiss Benedek

Versek

KÖSZÖNET LEFEKVÉS ELŐTT

Most éppen a vetett ágyat
köszönöm meg, Uram.
De sok minden kell nekem,
S tisztességgel mindenért
köszönet illet Téged.

Szükségem van például levegőre,
egészséges hangszálakra, idegpályára,
vérre és verőerekre.
(A verőlegényeket nélkülözni tudnám.)
Szükségem van kenyérkére,
néha valami gyümölcsre,
és szabadságra
– a szabadságra legkivált.

Így lehetek leghívebb szolgád.

Kell nekem a pacsirtaének,
bármilyen triviálisnak tetszik,
kell nekem szoba, konyha
és a végtelen mezők,
a fák zöldjéért se kelljen
az Amazonasig futnom,
kezeimbe okos munka szükséges,
s a pacsirta éneke mellé
torkomnak is add meg a dalt –
kell szerető kedves, hogy el ne
vaduljak,
éjszakáimba szelíd álom –
vagyis mindaz,
ami a Te kegyelmed.

S nagyon kellesz
Te magad nekem,
sugárkoszorú helyett fejeden
töviskoszorúval,
hogy méltán köszönhessem meg majd
a legvégső ágyat is,
fölötte fűkoszorúval.



SZÁLLJATOK, ÉVEK!

Az ember megszárad, elöregszik,
elnéptelenedik, mint egy magyar falu a
20. század második felében.
Az ember, ha maga él, belébetegszik,
fő feje, mert fő saját levében.

Az ember mogorvul, haja hull egyre,
akárha vedlene, jöttén új tavaszoknak,
gondolni sem mer bár régi
féktelen tavasz-tüzekre,
neki már szeptember szelíd pásztortüzei – azok lobognak.

Szálljatok, évek!, hullj haj!, csak te ne hagyj,
érlelő melegség, barátság nemes aszúja!
Csordultig tölts – vagyunk ürülő poharad,
cseréppé ne hulljunk –
tölts föl mindújra!


MINTHA SZÁZADOK ÓTA

Szeretem hajnali tántorgásom
a konyhában,
mikor a város alszik
kába homályban.

Én ilyenkor látok
világosan,
tántorog a világ szintén,
s mint én,
olyan.

Nappal nagyképű, konok,
futós és élemedett,
ilyenkor a mindenség
játszó gyerek.

Ingerkedem vele, késeit kezében
fel sem veszem,
becézem,
vadítom,
bár vasától
nem egyszer elvérezem.

Ilyenkor a világ
én vagyok, köröttem
rég elhagyott barátok,
valpurgis-éj van, minden sötét,
de én
élesebben látok.

Ilyenkor megkísértenek manók,
tündérek,
s vallom, hogy ők is valók,
csurran pár pohár bor,
és ilyenkor
vagyunk mi mindenhatók.

Hajnali seregem,
mulassunk hát,
életem már e savas tivornya –
ki mondja,
hogy nem robotolok?
És mintha századok óta
így
dolgoztam volna –

s boldog vagyok és fáradt vagyok.


.: tartalomjegyzék