Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Június
2017 - Május
2017 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - április
Áfra János

Versek

A NYAVALYÁHOZ

 

Beetted magad a testbe,

megszorongattad zsigereit

e méhbe zuhant indulatnak,

megzavartad, pedig nőttön-nőtt,

megerősödött és dolgozott,

csakis miattad kezdett összeesni,

megindult a feketeföld felé,

hogy a feloldódást beteljesítse,

pedig még sok dolga van itt.

Lélegzetében nincs helyed,

tüdeje nem lehet otthonod,

távozz hát azonnal a szájon át,

vesd ki magad az ablakon

egy utolsó haragos köhögéssel,

denevérrajként ússz el az égen,

és meg se állj a faluvégen,

hol már kakasok nem szólnak,

macskák sem nyávognak,

s kutyák hangját se hallani.

Ott süllyedj a föld mélyére,

a tüzes bugyrok közepébe.

Csakis akkor jöhetsz megint,

ha már visszafelé törnek ki rajta

a hangok. Akkor gyere el újra

hozzá, ha befelé nyílnak nála

az ablakok. Csak akkor közelíts

megint fejéhez, ha a kakasok

este kukorékolnak hajnalt.

Ha bőrét már átlyuggatta

a bogarak hada. Akkor.

Belé többé már nem olthatod

ezt a krákogó bánatot.

 

ÉBREDÉS IDEJÉN

 

Mikor közel érzed a napot,

és a szédülés körei

gyengeségedhez lassulnak,

mormold el imád

a feledékenységnek.

A szürkület gyermekeit

te magad idézd meg,

hogy sejtelemként

fennakadhassanak

friss özvegyed torkán,

aki rögtön eszmél,

aggódva öltözik,

remegve indul, érkezik.

És mint súlyos, téli

veszekedések idején,

árkokká mélyülnek

a sötét karikák vörös,

kifakadt szemei

és orrnyerge között,

mert többé nem válaszolsz.

Figyelmed ekkorra

elengedi a szerveket,

ám az ő vonásait még

pontosan ismered.

Fejét elhasznált

maradékaidhoz hajtja,

s keresztülszuszog

halványuló éneden.

A nyitott szájhoz ér,

amit csónakként használt

életéhez, hisz szavaid

és ajkaid közt érezte

magát biztonságban.

Nem csoda hát,

hogy gyászba borul

arca újfent kapott

szabadságod miatt.

Ám akárhogy igyekszik,

nem tarthatja össze

sokáig ezt a fájdalmat,

nem mentheti át

közös emlékeiteket,

nem hordhatja tovább,

amit eddig belőled

magáénak érzett,

és nem ránthat vissza

téged a zajos ég alá,

mert éberséged

egy világló tenyészet,

amely lecsillapítja

a sirámok hullámait.




.: tartalomjegyzék