Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Október
2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Augusztus
Mihai Măniuțiu

Szent Jeromos oroszlánja

LEUL SFÂNTULUI IERONIM

 

Fiatal korában Szent Jeromos, pontosabban az, aki nem sokkal később a nagy Szent Jeromossá lett, szeretett sétálgatni a tengerparton a napfelkelte fénylő sugarai alatt.

Egy szép napon a távolban tutajt vett észre a háborgó habokon és a tutajon egy félelmetesen szép oroszlánt.

Valami visszatarthatatlan lendület parancsára halászbárkába ugrott, és nagy erőfeszítések árán, estig sikerült partra vontatni a tutajt.

Az oroszlán kiugrott a fövenyre. A békés biztatásra megnyalta a szent kezét, hagyva, hogy amaz hosszasan simogassa. Aztán követte szerzetesi fülkéjébe és ott lakozott hosszú éveken át.

Az idő az állaton nem hagyott semmi nyomot. A szent eközben szorgalmasan és ihletetten dolgozott. Olykor, ha lelke mélyén mégiscsak megmoccant a kétségbeesés, elég volt egy pillantást vetni a szelíd állatra – és megnyugodott. Gyermekien, ekként elmélkedett magában: „...ha ő is – és ezt az őt áhítattal formálta meg, felidézve, miként is talált rá hajdanán, ifjúkorában, azelőtt, hogy elismert szentté lett – ha még ő is, aki ennyire fiatal, erős, megtermett és szép, itt ül békémre ügyelve, miközben nem is érdekli saját élete, vajon miként is bátorkodnék panaszkodni én, a méltatlan?”

Isteni művei sokasodtak, híre egyre csak gyarapodott a világban és ihletettsége, munkabírása titkát nem ismerte senki.

Leginkább átszellemült munkái a néma vadállat álmatag és letargikus kisugárzásának hatása alatt születtek, fejét sörényére hajtva pihent néhány órát éjszakánként.

A szent továbbra is sétálgatott a tengerparton, de mert az oroszlán is vele tartott, inkább hajnaltájt, amikor a föveny puszta volt és egy árva lélek sem tűnt fel a közelben.

Egyszer, csak egyetlen egyszer, a kései években, amikor haja és szakálla is fehérlett, mégis arra vágyott, hogy napfelkeltekor sétáljon, boldogan emlékezve a kezdetekre. Egyszer, csak egyetlen egyszer sétált a vaddal a kelő nap fényében és bánta aztán számtalan napon és éjszakán.

Az oroszlánon a nyugtalanság jelei mutatkoztak, felébredt benne az életkedv, a szerzetesi cella, ahol évtizedeket töltött, túl szűk lett neki és nem állt meg vergődésében egyetlen pillanatra sem.

A szent éjszakánként már egy órácskára sem tudta lehajtani fejét. Az isteni sugallat magára hagyta. Egyre homályosabbá váltak gondolatai. Ha újralapozta őket, már saját írásait sem tudta megérteni.

Végül megértette, befejeződött a nagy küldöttel való együttléte.

Nekilátott, hogy tutajt építsen egyedül, mert azt látta helyesnek, hogy az oroszlánt ugyanúgy bocsássa el, mint ahogy rátalált, szelíd és csodálatos fogolyként.

Amint felfigyelt e készületekre, az oroszlán megnyugodott, és a szent békében fejezhette be utolsó műveit. A megvilágosodás magával ragadta ismét.

Az kijelölt időben az oroszlánt tutajra helyezte és tengerre bocsátotta.

A szent könnyektől ködös tekintettel figyelte egészen napszálltáig a fénylő és sikamlós tutajon a tajtékzó habok közt vergődő oroszlán ingerült, vad játékait.

Azon az éjszakán hunyt el és már nem tudhatta meg, hogy az oroszlán partot ért egy távoli szigeten, ahol az emberek elszörnyedtek olthatatlan és elképesztő kegyetlensége láttán.

 

Karácsonyi Zsolt fordítása




.: tartalomjegyzék