Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - Október
2017 - Szeptember
2017 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - Augusztus
Robert G. Elekes

Kiskorom óta ismerem magam

ȘTIUDE CÂND ERAM MIC

 

egy éjszaka megismertem magam

míg a paplan alatt jéghideg lábaim

az enyéimhez dörzsölődtek.

lúdbőrözni kezdtem

megemeltem a paplant

és észrevettem magam amint

szöszt falok a köldökömből

közben arcomon kellemes

légmozgást éreztem

és megláttam a fényben

ahogy magamra bámulok

megtöröltem

a számat

a markomba köptem

és barátként paroláztam magammal

ez volt az első éjszaka

amikor együtt aludtunk.

izzadtan ébredtem

és énszagom volt.

amikor anyu meglátott reggeliben

az asztalnál magam mellett ülve

nem igazán tudta hová tegyen

de arra gondolt

valójában úgysincs barátom

tehát jó hogy magamra találtam

kvázi egyik napról a másikra

nagymama örült hogy magyar vagyok akárcsak én

nagyapa azt mondta hogy mint az enyém

apáméhoz hasonló a hajam és bement

a fürdőbe sírni egy kicsit.

mindenki hamar megszokta hogy vagyok

csak apámnak nem volt ideje megismerni engem

akkor már kolozsváron a kórházban feküdt

s mint a bádogember az Ózból

valódi szívre várt.

anyu azt mondta mesélt rólam apunak

hogy jól kijövök magammal

s a jelenlétem segít hogy túllépjek ezen az egész szarságon

apu már kómában volt de anyu azt mondta ez nem érdekelte

mosolygott szája szélén nyálcsík csillogott az aszeptikus fényben

a temetésen magam kértem arra

hogy dobjon rögöt a koporsóra

mert én moccanni se bírtam

de hogy a rokonok lássák nem vagyok közömbös

– anyu mondta így tegyek –

a temetésen magam kértem arra is hogy sírjon

mert bennem már cseppnyi víz sem maradt

a világ legapróbb sivataga lettem és csak én

értettem hogy ez lett

hazaérve behúzódtam magammal az asztal alá

lábak alkonyába

gyászoló zokniktól szaglottak

míg a felszínen mindenki evett és azon volt

hogy saját halottai is szóba

kerüljenek.

azon az éjszakán reggelig esett szobámban

de szerencsére magammal voltam

elhelyezkedtem magam fölé

és hagytam magam helyett verjen az eső.

a családom hamar rádöbbent hogy többé már

nem élhetek magam nélkül

befogadtak mintha közülük való lennék

ennem adtak mintha közülük való lennék

megmosdattak mintha közülük való lennék

felpofoztak káromkodtak rám mintha közülük való lennék

megöleltek mintha közülük való lennék

sőt egy napon otthon hagytak magammal egyedül

és én borzasztóan örültem ennek

mert végre családosdit játszhattam magammal

ahogy azt kell

ennivalót készítettem magamnak vajas-ketchupos szendvicset

szépen asztalhoz ültem magammal és elmeséltem nekem

milyen volt a suliban aznap

aztán megcsináltam a matek házit helyettem mert én

nem voltam képes rá

leültem a tévé elé és megsimogattam a fejem miközben

megnéztem egy részt a sailor moon-ból.

akkoriban még szerettem gombfocizni

úgyhogy elküldtem magam jó gombokat

keresni a játékhoz a nappaliban lévő

szekrényben ahol az enyéim a súlyos ruhákat tartották

kabátokat bundákat temetési öltözeteket.

amikor kinyitottam a szekrényt láttam még ott lógnak apu ruhái

csak a teste hiányzik belőlük

ránéztem magamra

és láttam szememben hogy ugyanaz foglalkoztat bennünket.

elkezdtem felöltözni a ruháiba

és apásdit játszani magammal

vagány dolog mert így végre ő is magával volt

arra gondoltam talán ő is egy éjszakán talált rá magára

a paplan alatt és most elvan magával rendesen

a legjobb öltönyében

ha nem számítom azt amelyikben a földbe költözött

elvan magával egy-egy pohár tej mellett

fociról munkáról anyuról rólam beszélgetnek

levetettem az öltönyét magamról

meztelen voltam és gondoltam felpróbálom fürdőköpenyét

amelyik vele volt a kórházban kolozsváron

ekkor nem tudom mi jött rám

belöktem magam viccből a szekrénybe

és behúztam az ajtót

éreztem mindjárt becsinálok a sötétben úgy félek

elkezdtem ordítani magamra

hogy engedjem ki magam

ne hülyéskedjek tovább

hogy soha nem bocsátom meg magamnak ezt

de aztán megéreztem apám illatát

és megnyugodtam

keresni kezdtem őt

a szekrény összes zugában

minden zsebben

minden csuklyában

és ennyi mozgolódástól

ennyi érintéstől

életemben először

elélveztem a sötétben

kinyitottam a szekrényajtót

amikor már hallottam

hogy egy hang annyi sem jön ki belőlem

röhögtem mint a fakutya

azt hittem jó tréfa volt ott

látni magam eltemetve

súlyos ruháik halma alatt.

apám fürdőköpenyén

áttetsző folyadék

amin át még láthatóbb

a kosz.

 

Szonda Szabolcs fordítása

 

ROBERT G. ELEKES (Brassó, 1985) – költő. Debütkötete 2015-ben jelent meg a Tracus Arte Kiadónál, Aici îmi iau dinţii-n spinare şi adio címmel, Nora Iuga és Caius Dobrescu ajánlásával. A könyv elnyerte a Iustin Panţa-díjat és az Országos Mihai Eminescu Díjat.




.: tartalomjegyzék