Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2017 - December
2017 - November
2017 - Október
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - December
***

Székelyföld-díjak, 2017

Mirk Szidónia-Kata: Péntek János laudációja

 

Nyelvész, etnográfus, egyetemi tanár, tanszékvezető, intézményalapító, tankönyvszerkesztő. Dialektológia, etnobotanika, szociolingvisztika. E lexikonba illő címszavak mögött egy kivételes embert tisztelhetünk. Kivételes, mert az elődeitől kapott gazdag örökség továbbvitelében nemcsak terhet, hanem kihívást és szakmai megújulást is látott. Kivételes, mert intézményt alapított, kutatói nemzedékeket nevelt ki és indított el a pályán. Kivételes, mert nemcsak ismereteket adott át, hanem eszmecserét folytatott tanítványaival, nemcsak tanított, hanem beavatott. Olyan nyelvész, aki nem választja el a nyelvet a nyelvet használó embertől, hanem együtt láttatja őket.

Anyanyelvünk őre és szolgálója, aki a kisebbségi magyar nyelvhasználattal nemcsak a tudományos kutatásai keretén belül foglalkozik, hanem számtalan közhasznú tevékenységet is folytat ennek érdekében: alapítója az anyanyelvápolók szövetségének, megszervezője a Szabó T Attila Intézetnek, szintén alapítója a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületnek, melynek célja, hogy minél több, többszörösen hátrányos helyzetű, magyarul tanuló tehetséges tanulónak esélyt adjon arra, hogy legalább az érettségiig folytathassa tanulmányait.

Nehéz lenne hiánytalanul felsorolni Péntek János szerteágazó munkásságának eredményeit és érdemeit. Mi örülünk és megtiszteltetés számunkra, hogy ennyi elfoglaltsága ellenére szinte minden évben kapunk tőle kéziratot.

Van diagnózis, de hol a terápia című dolgozatában látleletet nyújtva oktatásunk helyzetéről, olyan kérdésekre keresi a választ, hogy végzetünk-e a demográfia, tényleg nem lehet hatékonyabban, jobban, eredményesebben? Magyarul vagy románul? Otthon vagy elszakadva az otthontól? Pluszban, teherként éppen a magyar?

Azt a következtetést vonja le, hogy habár pontosan tudjuk, mi van, mi történik, negyedszázada nincs terápia, nincsenek igazodási pontok, elvek, amelyek segítenék saját döntéseikben a tanulókat, a szülőket, a helyi közösség vezetőit. Nem történik meg tehát az, ami a legfontosabb volna: hogy kellő szakértelem, közérdek, közértelem és közakarat érvényesüljön a cselekvésben, a mindennapi munkában. Véleménye szerint fontos lenne megtalálni, felismerni ebben mindannyiunk közös érdekét és külön felelősségét. S hogy mi háríthatja el oktatásunk mostani kiszolgáltatottságát? Talán egy olyan digitális oktatási rendszerbe való bekapcsolódás, amelyben semmilyen egyirányú, egy centrumra tervezett hatalom nem tudja befolyásolni az információáramlást.

Legutóbb márciusi lapszámunkban közöltük A valakihez szólás, a szó ajándékcseréje című tanulmányát, amely A moldvai magyar tájnyelv szótár anyagához kapcsolódik, hiszen a moldvai magyarban használt kapcsolatteremtő, kapcsolaterősítő beszédmódokkal foglalkozik.

Az úgynevezett „csángó szótár” elkészítése több mint 100 éve szerepel megvalósítandó célként a magyar dialektológiában, a munkát ugyanis nyelvjáráskutatásunk néhány kiváló alakjának sajnálatos halála időről időre megszakította. A nagy elődök (Yrjö Wichmann, Csűry Bálint, Szabó T. Attila és Márton Gyula) szándékának megfelelően, munkatársai közreműködésével Péntek Jánosnak sikerült szótárrá szerkesztenie ezt a nyelvi kincset. A háromkötetesre tervezett szótár első kötetének első része 2016 őszén jelent meg Kolozsváron, a Moldvai magyar – közmagyar részt tartalmazza A-tól K-ig. A második kötet ennek folytatása lesz, harmadik pedig egy illusztrációkkal ellátott Közmagyar – moldvai magyar résszel egészíti ki az anyagot, melyben az egyes, magyar köznyelven leírt fogalmakhoz rendel moldvai magyar megfelelőket.

S mit kívánhatnánk most, mikor átnyújtjuk Önnek e díjat? Hogy páratlan tudását, tapasztalatait még hosszú évekig kamatoztathassa akár a Székelyföld hasábjain is!

 

Molnár Vilmos: Mihály János laudációja

 

A Székelyföld folyóirat megjelenésének húsz éve alatt sok érdemes szerzőjét díjazta – határon innen és határon túl. Akik ismerik folyóiratunkat, tudják: a Székelyföld több mint egy régiólap, mind szerzőit, mind előfizetőit tekintve. A folyóiratba írók és a folyóiratot olvasók már kezdettől nemcsak a három székely megyében éltek és élnek, hanem nagy számban Magyarországon, és elszórva a világ több más táján, néha más világrészeken is. Úgy néz ki, a Székelyföld régió szellemi határai sokkal messzebbre nyúlnak ki, mint a földrajzi határai.

Az utóbbi években gyakran olyan nem székely származású, külföldön élő történészek és irattárosok is Székelyföld-díjat vehettek át, akiknek a folyóiratunkban megjelent írásai arról tanúskodnak, hogy nemcsak a székelyföldi kutatók érdeklődnek behatóan a székelység múltja iránt. Ám ha ez örömet jelent, még inkább öröm számunkra, ha olyan történészt díjazhatunk, aki amellett, hogy már komoly szaktekintélynek számít a szakmában, a székelység közel- és régmúltjának kutatásában (és erről számtalan szakdolgozata és könyve tanúskodik, nem utolsósorban díjak, kitüntetések, emléklapok is) – ráadásul nem is hagyta el a szülőföldjét, még a szülőfaluját sem, ott lakik most is, ahol született: Lövétén.

Mihály Jánosról van szó, folyóiratunk régi szerzőjéről, akinek első írása még 2004-ben jelent meg a Székelyföld egymást követő három számában, Fejezetek a lövétei római katolikus egyháztörténetből címmel. Kicsit beszélnék Mihály Jánosról, munkásságáról. Igaz, hogy itt él közöttünk, de sokszor épp a közöttünk élőkről tudunk keveset. Vagy nem eleget.

Kezdetnek felsorolnám eddigi foglalkozásait, szép ívű lista áll össze: 1990 és ’95 között könyvtáros és művelődésház igazgató Lövétén. Majd a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakának elvégzése után (1995−2000) történelem szakos tanár lesz szintén Lövétén, a Székely Mózes Általános Iskolában. (Lehet valami Lövéte légkörében, ami nem engedi el Mihály Jánost. De lehet, hogy benne van ez a valami, például kötelességérzet és feladatvállalás.) 2005−2007 között művelődésszervezőként, tanácsadóként tevékenykedik a Hargita Megyei Kulturális Központban. Aztán következik a szakfelügyelőség a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpontban (2007−2013), végül 2014-től mostanig kutatási referens a Nemzeti Integrációs és Kárpát-medencei Hálózatfejlesztési Igazgatóságon (a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet alintézménye). De mint említettem, lakhelye továbbra is Lövéte. Mihály Jánosnak több kulturális intézményből, vertikálisan több szintről is alkalma nyílt rálátni a székely múltra és jelenre.

És akkor még nem is szóltam a horizontális látószögekről. A teljesség igénye nélkül felsorolok párat, díjazott szerzőnk érdeklődési köréhez, szűkebben vett szakterületéhez tartozókat. Ilyen a székelyföldi egyháztörténet, művelődéstörténet, társadalomtörténet, gazdaságtörténet, hadtörténet, helytörténet (különös tekintettel az Erdélyi Fejedelemség korára), továbbá a címertan, a genealógia, a vexillológia (ez utóbbi kicsit talán ijesztően hangzik, pedig csak azt jelenti, hogy zászlótan, a zászlók történetét és szimbolikáját tanulmányozó történeti segédtudomány), de behatóan foglalkozott első világháborús katonafüzetekkel, levelekkel, visszaemlékezésekkel, naplókkal, fotókkal is, és írt tanulmányt az ideológiák harcáról 1945 és 1952 között egy székely nagyközségben. Mit lehet erre mondani? Lehetnek történészek, akik mélyebben beleásták magukat a székelység történetének egy-egy korszakába, de aki az egészet olyan átfogóan ismeri, mint Mihály János, úgy gondolom, kevés akad.

Becsülni való a széles látókörűség, ugyanakkor alaposság és pontosság, a hamis mítoszok kerülése, a történelmi tévhitek cáfolata, ami Mihály János dolgozatainak, tanulmányainak, szakkönyveinek fő jellemzője. A hamis mítosz rövid távon tetszetősnek tűnhet, de hosszú távon mindig mocsárba vezető lidércfénynek bizonyul. Eredményesen jövőt építeni csak úgy lehet, ha előbb szigorú, a valóságnak megfelelő leltárt készítenek az építkezni akarók. Leltárt a múltról.

Az utóbbi években örömünkre és az olvasók örömére megszaporodtak Mihály János írásai a Székelyföldben. 2014 óta több írását is közölhettük, tavaly kettőt is, és idén is kettőt. Ezek közül több az első világháború témájával foglalkozik, naplók, emlékiratok vagy historia domusok alapján, de akad a régi székely jelképekről szóló tanulmány, a székelyek három nemét tisztázó dolgozat, vagy a tizennyolcadik századi Udvarhelyen egymással pereskedő székely atyafiak perirataiból mutatóban egy csokornyi. Hadd lássák a jelenkor székelyei, mit cselekedtek az őseik. Jó tudni, hogy a székely múlt eseményei nem felejtődnek el, vannak, akik kutatják és pontosan számon tartják a lényeges, elgondolkodtató vagy egyszerűen csak jellemző jó és rossz pillanatokat, néha még az egyes emberekét is. Csak remélni lehet, hogy ez átgondoltabb, felelősségteljesebb cselekvésre ösztönzi a jelenkor székelyeit.

Azzal szoktam befejezni a díjazott laudálását, hogy gratulálok a díjhoz, és megkérem, küldjön újabb írásokat. János kivétel, még a nyáron megígérte, hogy rövidesen újabb két írásával tiszteli meg lapunkat. Így tényleg csak az marad, hogy őszintén gratuláljak neki a díjhoz!

 

György Attila: Temesi Ferenc laudációja

 

Ez most egy kicsit szokatlan lesz. Az igazság az, hogy én sokáig úgy utáltam Temesi Ferencet, mint Petőfi a kukorica-gölődint.

Valamikor a nyolcanas évek végén került kezembe egy kötet, elolvastam, széttéptem, elégettem, kidobtam az ablakon. Ez nem normális. Ez egy író. Ez szeretnék lenni, de ellopta előlem.

És mivel mazochista vagyok, tovább olvastam. Olvasom. Jelen pillanatban a fürdőszobában, a legintimebbebb pillanatokban két könyvet olvasok. Krúdy Álmoskönyvét, és Temesi Ferenc Apám című könyvét.

Jól indul a nap.

Nagy író, na. Fizikailag is. Nézzetek rá, két méter. És verekedni is tud, ezt onnan tudom, hogy sok évvel ezelőtt a Vörösmarty utcában egy könyvbemutató után mindenképp meg akart verni. Aztán két hónap után küldött nekem egy ólomkatonát, mert tudta, szeretem és gyűjtöm.

Sokszor és sokat voltunk együtt, és igazán sosem. Nem lépte át házam küszöbét, és én sem az Övét. Jó, voltunk regyütt Csíksomlyón, a Kegytemplomban, Gyimesen a Csángó Panzióban... és Budapesten a Beugróban ettünk velős csontot. Életemben ennyire megtisztelve nem voltam.

Kollégák is voltunk, a hajdani, jobb időket megért Magyar Nemzetnél.

És tovább faltam a könyveit. És kurva irigy voltam. Nem normális, hogy valaki így ír.

De. Az.

A Magyar Írószövetségnél, ahogyan elővetted a zakó zsebéből a pálinkás palackot: na ez volt a megtiszteltetés!

És azóta is szeretem ezt a szögedi embört, sosemvolt bátyámat, a Mestört. Temesi Ferencet.

Nagyobb rang nincs. Ő Temesi, és kész.

Köszönöm Neked, Bátyám.

Még tanulok egy kicsi alázatot. És újraolvasom, sokadjára, a Port.

És szentségelek közben, mert túl nagy vagy. Fogadd szívünkből a Székelyföld-díjat.

Majd kimegyünk, verekedünk vagy ölelkezünk.

Bátyám, üdv Neked.

 

Fekete Vince: Konraszt

(Laudáció helyett, Gothár Tamásnak)

 

Bontom a polcokat a pincében Viszem anyámat

Kivizsgálásra Bontom a polcokat szedem szét

Őket elputrikásodtak mondja Öcsém az évek alatt

A boroskorsók alatt a sok Kiloccsanó kifutó

Bor víz a párás pince a könnyező Fagomba satöbbi

Következtében Viszem anyámat kivizsgálásra Van

Valami a veséjében ami Féléve mintha növekedésnek

Indult volna egyedül él a szülői Házban az utóbbi

Negyedszázad alatt Apját anyját férjét három

Sógorát anyósát és két öccsét eltemette Anyósát

Anyját hónapokon át ápolta forgatta Mosdatta

Pelenkázta bontom A polcokat szedem szét Megette

A gomba a pára a pince Rossz levegője roppannak

Recsegnek a deszkák a lábak A tartólécek száll a

Gombaspóra mindenre korsókra kőre Téglára fára

Omlanak esnek szét a deszkák Mindenre el

Van készülve azt mondja A legrosszabbra is

Testvérei még ennyi időt sem kaptak az élettől Mint

Amennyit ő Élt jöjjön aminek jönnie kell Vallásos

Ember templomba Járó Ha eljött az idő hát

Eljött az idő bontom a polcokat pereg A

Könnyem hull A deszkákra hull a földre a pince

Földjére Bontom törik Minden Szakad porrá Lesz

Viszem Anyámat ott megyünk el az Autóval ahol

Gyerekkoromban Annyiszor velük A központi

Park előtt majd a Viccesek épülete mellett

Ahogy apám nevezte az Ideggyógyászatot az ő

Egykori elvonókúrás menedékhelyét Majd a szemészet

Egykori épülete aztán a valamikori Gyermekkórház

Következik fent majdnem a domb Tetején a Kolcza-

Kert Ahová a felülvizsgálatok Után be-betértünk

Apámmal Flekken sör üdítő ahány sört ivott Annyi

Hűsítőt kérhettem én is Bontom a Polcokat hull a

Könnyem a földre a Deszkákra Harmincvalahány

Éve ők hoztak-vittek Most én Hozom anyámat

Hoznám apámat Is de ő húsz évvel ezelőtt úgy

Döntött Hogy ne Kelljen hordoznia többet őt senkinek

Sem nagy Műanyag edényt hoznak benne Egy

Liternyi Folyadékkal hogy azt lassan Ötven perc

Alatt Be kell kortyolgatnia Ismerősök harmincas-

Negyvenes-ötvenes „gyermekek” A hatvanas-

Hetvenes apukákkal  anyukákkal Apósokkal

Anyósokkal semmi önsajnálat Semmi parázás

Kínosan igyekszünk is elkerülni Az olyan

Témákat Behívják tudom hogy mit csinálnak

Vele felfektetik  intravénásan Benyomnak

Még négy deci kontrasztanyagot Majd betaszítják

Egy kemencébe vagy kétszer-háromszor Láttam már

Akkor az arcát azt a kétségbeesett Riadalmat rajta

Olvasni szeretnék de a Betűk járkálni Kezdenek

A szemem előtt mint a hangyák Bontom a

Polcokat de a deszkák elkezdenek Ugrálni

Mozogni előttem hull a könnyem Nem látok

Másfél óra múlva lesz meg az Eredmény

Addig elmegyünk járkálunk Azokon a

Helyeken ahol harmincvalahány évvel Ezelőtt

A szépséges fiatalasszonnyal Akinek csak

Néhány cisztája van most és azért Imádkozik

Hogy tisztítsa meg a veséjét a Fennvaló és

Adjon újabb haladékot még neki – ha tud

Bontom szedem szét verem Szét

Töröm apró darabokra a Polcokat

Bontom verem szét Hull a könnyem alá…




.: tartalomjegyzék