Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Október
2019 - Szeptember
2019 - Augusztus
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - November
B. Nagy Anikó

Bodor Anikó kiállítása elé

A festészettől, színpadiasságtól, grafikai ambícióktól már vagy száz éve megszabadult fényképezés és a piktoralizmus mostanában megint összesodródott.
A digitális technika révén — mely önmagában persze nem sokkal ér többet, mint egy csorba kézimunka olló —a nyers fotografikus látvány segédlet csupán, melyet az alkotó megkopaszt, kifoszt és átszceníroz. Ekkor már nem a fotográfia viselkedik úgy, mint szegény rokon a festmény és a grafika oldalán, hanem ez utóbbiak hivatkoznak a fotóra, mint a valóság meggyötört szegmensére. Pedig az alkotói folyamat végén a fotó már rég nincs is ott.
Bodor Anikó újabb képeinek alapját Csikszeredán, egy rosszemlékű korszak végén félbemaradt építkezés rom tárnáiban exponálta. Az égre meredő beton pillérekre már korábban kopjafákat festett egy kreatív csapat, így akár műcsarnokot is tisztelhetünk a térben, ahol a művek jól eldiskurálnak egymással.
A fénypászmáktól derengő labirintusokat, a semmibe vivő lépcsőket, a betonvas rengeteget Bodor Anikó művein ismert, ám mégsem evilágian sugárzó lények lakják. Van köztük emberféle, meg nyúlféle. Egy-egy árva fenyő a Hargitáról.
A négy vérmérséklet közül a szangvinikus alkatot jelképező, Aphrodité és Erósz oldalán gyakran mutatkozó nyúl feminin, lunáris állat, a hold által szabályozott periodicitás kifejezője, akár a kolerikus macska.
Dürer híres, a bibliai emberpárt ábrázoló rézmetszetén is a nyúl és a macska jelöli e két temperamentumot. Semmi szín alatt nem citálom elő sem a nyúl, sem a macska ikonográfiáját, de kedvtelve említem Jeff Koons 1986-os, polírozott acélból, gigászi méretre öntött tükörnyulát a MOMA-ban, amely az idiotizmusig feszíti az ezredvégre nyomorultul infantilizálódott tapsifüles imázsát. Koonsnak persze macskaszobra is volt, ez azonban, trópusi virágokból készülvén, megsemmisült.
Másfelől, mindkét bundás az útvesztők, hármasutak, kereszteződések istennőjének, a hármas identitású, hármas testű Hekaténak az alvilág környékén kószáló kísérője.
Hekaté lénye magába foglalja a Nagy Istenanyáknak a matriarchátusig visszanyúló mindenhatóságát: térbeli kiterjedése mindent – eget, földet, tengert – átfogó. A térbeli hármasság mellett uralja az idő hármasságát is: más típusú ábrázolásain hármas alakját a világ állatai helyett a múlt, a jelen és a jövő attribútumai határozzák meg. A tér teljességének birtoklása mindenhatóvá, az idő teljességét átfogó képessége bölccsé teszi. A tudás negatív végletén viszont a sötét titkok ismerete áll, a fekete mágiáé, a méregkeverésé. A hármas Hekaté a legfőbb maga (mágusnő), és ebben a minőségében tartozik az alvilághoz.
Bodor Anikó képein a tudás nem mérgekkel teli baljóslat, hanem okos passzió, ha tetszik, mulatság. Infernóját derűs pogány kedély jellemzi: az alvilági utak mentén strázsáló vérbő nyulak és céda macskák nyájasak, az emberfélék hetykék, a fenyőfás szegletek lakályosak.
Ez a teleszart, tereptárgyakkal, téglakupacokkal, pocsolyákkal, kábelkötegekkel szabdalt, több nézőpontból kiterített és összeforgatott, monitoron átvakolt redves tér, a jelentések újfajta összeépítése és a művészi tradíciók bonyolult manipulációja által szuterén-monstrumból a titánnői kíséret szálláshelye lett, páratlan kilátással a Hargitára.


.: tartalomjegyzék