Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
2018 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Február
Király László

Versek

HÖLGYEK! URAK!

 

Legelső traktátusom lényege/magva:

az idegbeteg diktátorok és a

szifiliszes pártvezérek kora/százada.

 

Melyben azt daloltuk térdig-sárban,

hogy Mint a mókus fenn a fán,

meg: Hős tűz a szemekben, vesszen az ellen!

és Megelőzzük a percet, az órát

 

Addig kezdtük-végeztük lángvörösen, míg

Incze Pista bá is megtanulta Csíkfalván;

de legrosszabb esetben is:

tette magát, részegen.

Szóval amíg ki nem szállt taknyos fejünkből

a Mennydörög az ágyú, csattog a kard.

 

Felejtettünk sokat és lelkesen, e földön.

Csak a szénapadláson, odafönn

bújt egy-egy lobogó, rongyzsákba burkolózva,

évekig hallgatva a dühbe recsegő

diófa bíztatását: – Kitartás!

 

Hű szelek őrzik a szablyasuhogást, míg

a kard maga szundít félálomban. Vár.

Századokig tudnak várakozni ezek.

És nem térdelnek enyészet elé. – –

 

Noshát, e kettő:

a dal meg a kard

első találkozásunk lényege/magva.

 

Hozzászólás?

 

Ha nincs – köszönöm.

 

OTTHONI. IDILL

 

Végső soron,

és teljes mélységében,

felfoghatatlan,

hogy azok után

és ezek után

még mindig fölkél a Nap.

 

Gerléink hajnali hangversenye

igyekszik feledtetni

az örök, állandó hangzavart.

 

Halottaim – egyre messzebb.

De Király Zoltán kardvirágot ültet,

s a tűzliliom hűsége is

tanítható lenne.

 

Mályva, orgona, aranyeső.

Marci, bölcs mókusunk, félelem nélkül

diót lakomáz. Cókmók, a házi sün, kivel

naponta tanuljuk egymást,

mint elszánt könyvbolond,

böngészi udvar és kiskert

szárazlevél lapjait.

 

Időnként ül az ember hallgatagon

egy történelmi lépcső izzó kőlapjain,

saját háza előtt, és

megsimogatna valakit.

 

Agyonlőtt Tigris-kutyánk emléke-lelke

úgysem hagyja enyészni a múlt időt,

ötven év után is visszajár,

míg az ősök haragos szelleme

mind mélyebbre rejtezik a házfalakba…

 

O tempora!... – Csupa idill.

Lehetséges, Uram,

hogy még mindig van otthonunk? !

És valaki még mindig közeleg az úton…?

 

ELLENŐRZŐ DOLGOZAT

 

Váradi B. László írónak – a „Piros”-nak odaátra

 

Grüβeaus Frankfurt/Main

1980. október 10.

 

Kedves Mester!

Mindig is gondolkoztam rajta, hogy én miért nem lettem forradalmár; de hátha csak kocaforradalmár lett volna belőlem. És mire a nehezen agyonverhetők szomorúsága végleg megüli majd szívemet, és már csak rángó nyelvvel integetek a libegő bugyik után…

…Ó, mester, a mazuri darvak szállodám felett húznak délre; hát ember az olyan, aki felteszi a kérdést és van pofája meg is válaszolni? Bizony az…

 

Az Ön frankfurti könyvvásáron ólálkodó híve

A Piros

 

  1.  

A legnagyobb, leghíresebb,

legvérfagyasztóbb forradalmárok a

Jézus Krisztus születése utáni 20-ik

évszázadban éltek, mert a rendezők

akkor kezdtek mindenfélét

forradalomnak nevezni.

 

  1.  

Forradalmak azelőtt is előfordultak,

de akkor még a nép egyszerű fiai,

elnyomott munkások és kizsákmányolt

dolgozó parasztok,

nem tudhatták, hogy mi az.

 

  1.  

A legbátrabb forradalmárok elszántak és

szegények voltak, általában, majdnem

mind – és ennél fogva becsületesek.

Ebből lett elegük hirtelen.

Okosak is voltak, egytől-egyig!

 

  1.  

Vezéreik szikrázó szava

csóvát vetett a nyomorba száradt világra.

Ők maguk kidobálták a gazdagok

jogtalanul szerzett cifra bútorait

az utcára, barikádnak.

És a villamosokat.

Szerették a népet.

 

  1.  

Lerombolták az egészségtelen, dohos

börtönöket, hogy soha többé ne lehessen

bezárni minket igazságtalanul!

Legeslegvégül elhatározták, hogy

lerombolnak mindent, s építenek újat.

Levágatták a hajukat.

Vagy megnövesztették.

Levágatták egymás fejét.

Sokat énekeltek.

 

  1.  

Minden, amit építettek a népnek –

mostanában kezd leomlani, mert mi már

a 21-ik században élünk,

Krisztus után.

 

A HACSEK ADOLF FEDŐNEVŰ EMBER

 

Üldöző álmoktól ronggyá gyötört,

idők rézmozsarában apróra tört,

porrá zúzott szívvel tudatom:

 

Soha nem lazuló szorongással és

türelem nélkül viselt tevékenység után,

minden folyó év, hó minden napján, percén

távozom az élő élők sorából.

 

Emlékem poharas asztaloknál,

gyanútlan beszélgetésekben,

szép, jó, naiv s hű férfiak között –

örökké élni fog.

 

Feledhetetlen és vissza-visszajáró

szavaimat ezrek idézik majd.

Vagy csak egynéhányan, de azok ezerszer.

 

Fejfámon ez lesz/van:

Beteljesül minden rémálom és

mindenkor s – hol készületlen talál

 

Temetésemről később intézkedem.

 

Nemsokára verset írnak rólam.

 

 

 

AZ „ARANYKOR” RAGÁLYAI

 

Elkapott bennünket

a fertőző egészség!

(Elkaptuk, végső védekezésül,

a fertőző egészséget.)

 

Rohantunk, bukdácsoltunk megszállottként.

Szeretőink semmit sem értettek.

Vagy nagyonis jól értettek mindent.

És halálra váltak:

– Nem erről volt szó! Soha erről…!

Nyakunkra hág a végzet.

 

Mért nem lehet úgy, hogy odakint is

legyetek – de idebenn is? !

Halálra mar bennünket a rémület.

Mért kell éjt nappá téve féltenünk

  1.  

hazudtátok, hogy csak a mienk.

Uram, ha a mienk – legyen úgy!

 

Vágjátok egymást téren-mezőn, míg

meg nem vesz egy szálig az isten szele!

De azt tessék épen itthon hagyni – Nekünk!

 

A múlt csak múlt.

De a jövő – jövő.

 

Táncoltassátok vérpadra

konok fejetek – dicsőség-füstért!

Illesszétek bitóhurokba nyakatok –

megköszöni majd egy tűnő haza.

Ám amit nekünk ígértetek –

ne merjétek magatokkal vinni!

Megfullasztjuk minden álmotok!

 

  •  



.: tartalomjegyzék