TENGERSZÉP

Te vagy a tenger,

a tenger, én mondom.

Hullám vagy,

fehéren sodrott

levegőt nyal

fodró nyelved.

Kopasz vízszínen

bukkansz ki,

fejben tartod

a jó és a rossz időt.

Lelked legmélyén

Te tenger vagy:

végighullámzó,

mérhetetlen,

elragadó, tétlen,

merész és öntelt,

vergődő

és tükörszép.

Amilyen

az ember.

ÉVSZAKOS

Öltözetem téliesítve,

de szemednek tavaszi a fénye.

Ha átölelsz, mire levetkőzöm végre,

mert ruhára olyankor nincs szükség,

a szobába köszönt

a kezedből áradó nyári meleg.

Csókunkból még az ősz is kiújulhat,

és elhiszem, hogy a pillanat időgép:

minden évszak jön, megy teveled,

s a szemed mindig áfonyakék.