Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
2018 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Február
Főcze Kornélia

Versek

EGY GÖRÖG RÓZSÁRÓL

 

a rózsa piros

a rózsa nem kék nem bronz

 

honnan ismerem a különbséget

ami a mindennel megoszt?

 

a rózsa növény

nem ez a séta az alkonyi kertben

hol lépteim-ágyazta helyre

hullnak az árnyak

amíg a nap zuhan

 

csönddé sem változik

a rózsa

nem piroslik rózsává

örömöm

szirommá nem szépül

arcom

s arctalan elmém

míg beleszédül

 

a rózsa piros

nem kék nem bronz

 

„amikor még senki se voltam”

minden voltam rózsa voltam

és nem-rózsa

 

„HA MEGHAL A NAP”

 

csak meg ne fázz! a Nap kihűl

mint hó alatt a tűzhely

befagy az óceán jéghegyeivel

a Föld olyan lesz mint hűtött dinnye

belsejében még pislákoló lángokkal

hozzád menekülnek majd a napállatkák

cipelik az édesvizek kékaromás kortyait

összerezzensz

arcod súrolják a hópihe denevérek

mik sötétben is láthatnak téged

 

lecsukódik a Nap

hegesztőpajzs mögött a vörös

óriás szemhéj s te félni fogsz

mert Nap helyett fekete

madárijesztő kalapot látsz

és egy fehér törpét amint

kibúvik a lyukas kalapból

és feléd nyújtja madár- azaz

kvazár-kezét fölemel

és bebújtok a fekete kalapba

 

odabenn a mágneses mezőn

madártalppal sétálsz

napfoltmargaréták között

mint elvarázsolt cérnavégek

tekergőznek a héliumfüvek

 

engem is látni fogsz

szilvaízfőző üstök-űrhajomban

sietek feléd

de te rám kiáltasz:

rég beesteledett már

hát nem érted?

zuhanunk 

 

PARÚZIA

 

Valaki vár ránk magára mutat

Koccanó üveg az ujja alleluja

Gyertek haza

 

A fehér úton sorra indulunk

A hátsó udvaron megállunk rendre

Fénylik bennünk a béke

 

Minden cserép barnán meghasad

Holdfényes fűrészpor hull le ránk

Ragyog a ruhánk

 

UTAZÁS

 

meghalsz egy állomáson

újsággal letakarva

átnéz rajtad a főcím

akarva nem akarva

távolodik minden

mit elenged a lelked

indul a vonat is

fel kellene kelned

haladni kellene

kék tengerek felé

napszentület előtt

ne állj az Úr elé

fejed alá teszem

párnának a partot

kihűlt két karodban

csak a halált tartod

 




.: tartalomjegyzék