Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - április
2018 - Március
2018 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - December
Borsodi L. László

Tenyérnyi por

ÜKAPÁM, EGY NÉV

 

Ükapám félig magyar, félig német, és egészen katolikus, egészen magyarországi és örökre erdélyi, aki nem szívleli a románokat se, a szászokat se, de elviseli, hiszen velük, belőlük is él. Ükapám kisiparos, ükapám egy borbélydinasztia kezdete. Ő az alfa: frizurák és szakállak, szőrök és hajszálak ősatyja, akinek fia és fiának fiai is szépülni vágyó kuncsaftok kitartottjai lesznek, egy lyukban, üzlethelyiségben majd körömszakadtig rájuk várnak, kedvüket, kegyüket keresik, visszatérésükért esedeznek. És ükapám az ómega, akinek a fia a családnevet ledobja, mint borbélymester a nap végén hajszálas-szőrös köntösét, kései utódja pedig tanár lesz, aki pénzt fizet másnak, hogy tisztes külsővel léphessen tanítványai elé.

Ükapám asszonyával áll az időben, egymás kezét fogják. Sértődött és csalódott, önérzetes és büszke. Ükapám a semmi, s hogy meddig tartok én. Név egy anyakönyvben. Szám egy képleten.

 

Biricz Flórián

1839 (?), Csesznek – ?, Brassó (?)

 

ÜKANYÁM, A BORBÉLY FELESÉGE

 

Ükanyám szelíd asszony, ükanyám a borbély felesége. Nemcsak a házban, a műhelyben is ő takarít, férje munkaköpenyét mindig szépen a székre teríti, kezével egyet simít rajta, s ha itt-ott kósza szőrt, szálat lát, körmével egyenként leszedi. Megnézi, minden szerszám a helyén van-e, s szól emberének, ha az első kuncsaft megérkezett.

Ükanyám, a borbély felesége gyereket nevel, varr, fon, mos, ebédet főz, s ha a műhelyből hangos beszédet hall, azonnal ott terem. A békétlenkedő vendéget lecsillapítja, aki nem fizet, arra rápirít, megígéri neki, hogy többé nem fogadják, és káromkodó férjéért imádkozik. A visszatérő kliensekkel elcseverészik, együtt siratják a világ sorsát, együtt kacagnak a kövér ispánon.

Ükanyám, ha a nap végén bezár a műhely, megsimogatja férje arcát, s megszámolja, aznap mennyit keresett. Közben összebékül egymással nyírógép és olló, grinciki és borotvafenő szíj, fésű, lámpa és mindenféle szesz.

Évszázadok óta némán várják, hogy nőjön a város népén a szőr.

 

Biricz Anna

szül. Dávid

1835. június 24., Csíkszereda – ?, Brassó (?)

 

ÜKAPÁM, AZ ÖREGBOJTÁR

 

Odahagyta a völgyet, özvegy anyját, asszonyát, gyermekeit, s neki a hegynek. Szent György napján ki az esztenára, hogy Szent Mihályig embert se lásson a mogorva számadó juhászon és a szemtelen bojtárokon kívül.

Mert hiába a korai kelés, a nyáj hajtása tűző napon, hideg esőben, az itatás, a delelés, az esti fejés, a sajtcsinálás s a karámmal mindig tovább: itt a néma hegy az úr. Hallgat az erdő: pacsirta ébred, rigó rebben, csivitel távoli patak. A földből fű, gomba nő észrevétlen, és elsurran róka, őz, zümmen egy bogár. Pihennek a komondorok az árnyékban, nehéz éjszaka után.

Szél fúj át a bükkös fái között. Most simítják a földet a bojtárok. És alszik a föld alatt, farkasokkal álmodik ükapám.

 

Szabó István

? – ?

 

ÜKANYÁM: POR ÉS LÉLEK

 

Ükanyám a vakvágányra futott reformkor (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám a forradalmi remények (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám a bukott forradalom (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám az abszolutizmus kora (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám a kiegyezés (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám ükapám s a pásztorélet kezdete (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám tavasztól őszig egyedül (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám két gyermekkel (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám Gavrilo Princip és Ferenc Ferdinánd (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám fegyverek, vér (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám: ükapám nem jön haza többé (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám a lányát temeti (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám: készülődik Mussolini és Hitler (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.), ükanyám csont, ükanyám torz ránc (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el, mindent így higgy el, ne hagyj itt, vigyél el), ükanyám lélek, lélek, tenyérnyi por.

 

Szabó Mária

szül. A(l)gya

1844 (?), ? – 1930. július 15., ?

 

ÜKAPÁM FESTMÉNYE

 

Nemrégiben a feledésbe merült osztrák festő, Hans Canon eddig ismeretlen alkotására bukkantak, amely kísértetiesen hasonlít Benjamin Franklin Reinhartéra. A szakértők szerint külföldi tanulmányútjuk során, Párizsban találkozhatott a két művész, akik hasonló élményből meríthettek.

A család életei egy délutáni udvarban évtizedeket jelenít meg: forradalom, kései nősülés, álmaival viaskodó és szerszámaival bíbelődő családfő, megroggyant ház, bedőlt kerítés, vajúdó asszony, négy fiú, hat lány, csecsemőhalál, valaki szekérrel vízért indul, valaki nem jön vissza. Mint ükapám hatvanhat évesen. Mintha ő, ki ugyanabban az évben született és halt meg, mint Canon és Reinhart, mintha ő festette volna egyetlen életét egyetlen festménybe, amely talán most ott függ valamelyik ajnádi ház falán.

 

Gergely József

1829, Ajnád – 1885. március 31., Ajnád

 

ÜKANYÁM: LOMB ÉS GYÖKÉR

 

A levert forradalom reménytelen évtizedeiben, távol kiegyezéstől, az iparosodás és a polgárosodás embertelen boldogságától, ükapám és ükanyám gyermeknemzéssel vigasztalódtak-keseregtek, szolgálva Istent, ki egyetlen néma támaszuk volt, és hazát, mely velük nem sokat törődött.

Ükanyám szótlanul tűrt, jajongva szült, de teste-lelke uráé volt, és mindene a gyermekei: ringatta őket, dajkálta, nekik főzött, mosott rájuk, értük font-szőtt, értük takart, vágta a fát, ha jött a tél, miattuk sírt, s velük örült.

Szült, temetett, szült temetett: életre, ki élni akart, mennybe-földbe halottjait. És aztán ő következett: gyökerei a földet, lombja átszövi az eget.

 

Gergely Anna

szül. Bartis

1837, ? – ?

 

ÜKAPÁM, A NAPSZÁMOS

 

Ükapám nem lehetett se kubikos, se summás. Hiába járt ki az embervásárra, a piaci legyek közül csak napszámosnak kelt el, három napra, talán egy hétre.

Kapált, permetezett, kaszált, szénarendet forgatott-szárított, fát vágott-hasogatott, szekeret rakott, szekeret ürített, ültetett és betakarított, mikor minek volt az ideje. A munkaadó mindig a körme alá nézett, mindent szóvá tett, minden hibáért büntette – béréből levont. Ükapám, a napszámos munka közben saját kosztján élt, és hiába dolgozott tavasztól őszig, reggeltől estig, mindig ugyanazt a kevés fizetséget kapta, vagy azt se. Illendően megköszönte, hogy máskor is hívják, de bánatos volt, dühös, és magában a szenteket hívogatta.

Ami keveset kapott, hazavitte, gyermekeit csókolgatta, asszonya őt vigasztalta. Állataihoz is bement, megsimogatta őket, egyenként nevükön szólította. Majd megfente a kaszát, a szekerce mellé tette, megmosdott, és aludni ment.

Nem mocorgott, álmatlanság nem gyötörte. Végre tudta, mi lesz holnap.

 

Fénya Péter

1848 (?), Ajnád – ?

 

ÜKANYÁM, A NAPSZÁMOS FELESÉGE

 

A napszámos felesége is napszámos, napszámos volt az apja is. Kezdetben családja cselédje: otthon végzi a munkát, a házban, a ház körül, hiszen férje naphosszat odavan. Gyereket szül, gyereket etet, az istállóban állatokat. Takarít, ablakot pucol, házfalat tapaszt, mos a patakban. S amikor már kicsit nagyobbak a gyerekek, nagyanyjukra hagyja őket vagy az őrzőangyalokra, s maga is napszámba megy.

Ükanyám uraság napszámosa, ükanyám uraság cselédje, rabszolgája, kinek a munkája fele annyit sem ér, mint uráé, pedig ő is megy, tavasztól télig a föld fölé hajol, hajladoz, fukar urasággal perel, s mintha a sajátja volna az egész gazdaság, tolvaj napszámost fenyeget. Keze a földtől kérges, víztől sovány és eres, térde évektől roskadoz. Napra napok, évre évek, ükanyámnak fáj mindene. Tudja, elfogy, mit ma szerez, s a holnapi holnapután. És ez így megy, vajon meddig? Mi jön még ezután?

Ükanyámnak ura sincs már, gyermekei szanaszét. Könnyeit a föld felissza, s eldől egyszer, mint a kéve, mikor Isten félrenéz.

 

Fénya Juliánna

szül. Antal

1856 (?), Ajnád – ?




.: tartalomjegyzék