Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Július
2018 - Június
2018 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2017 - December
Bálint Tamás

Szennyes

I. fejezet

 

Álmok, hozzatok enyhet, megtisztítva a gyolcsát

néhány szárnyaszegett, vergődő, kurta reménynek.

 

 

Integetés - a kéz vágyott vagy önkéntelenül vad

megremegése -, örömbe vegyűlő könnyek a ráncon.

 

Ágnes az újdonsült jegyesét - közben pedig első

kisgyerkőcük is - várva, a vézna kezével erősen

rámarkolt a fehérre kent, virító fakerítés

felső deszkájára. Az enyhe, de folytonos, élő

fájdalom átjáróháznak használta a szívét,

jóllehet, ez lett volna amúgy a valóra vált álma,

főleg az életük eddigi részéhez viszonyítva.

 

Vagy még nem érezte övének egészen az otthont,

míg tudatát a saját testében is csak idegennek,

elmélázván babrált lábujjával a fűben

fekvő fűzfakosár maradék teregetnivalói

közt. A mosásra kikészített darabok még a konyha

földjén, míg a fakó lepedők száradtak a szélben:

stácíók - a nap hátralevő részére halasztva.

 

Egyre gyakortább hagyja magát, kimerítik a minden-

órás gondolatok, hogy „beteljesülőben a sorsa”

- mindhármuknak. Bár most, miként ránéz Misikére,

újra lenyugszik. A svájci alap bő támogatása

által a kisded idilli családba születhet és élhet,

várja is biztosan Ágnes, foggal és persze körömmel

küzdött mind a huszonkettő évében evégett.

 

Mégis a mély, zsigerekbe iramló félelem adta

szürke alapját hétköznapjai színe-javának.

 

Hosszu a megtett út  pillantástól ölelésig:

lanka az utcasaroktól, pár hajtás a biciklin

választotta el őket, amint sietős Misi konkrét

látótávolságba került - épp a munkahelyéről

érkezik, uszkve segédként dolgozik egyné-

hány kilométer messzire egy kertészeti cégnél,

hol eleinte csak szánakozásból, ha tolerálták,

míg aztán alapemberré küzdötte magát fel -

egyre erősebben szaporázza, menyasszonya - máskor

többnyire sziklaszilárd Ágnes - neki integet újra.

 

Háttérben lobogás: szárítókötelek terhe, mögötte

- szinte a nép- és névtelen apró zsákfalu szélén -

egy szobakonyhás hóka parasztház, jókora tornác,

zöld zsalugáterek, ajtó, ablakok annyi növénnyel

-  tán muskátli lehet -, hogy a párkány kifelé áll

tőle, folyondár indul fel zsindelyre, tetőre.

 

A veteményes előkert szorgos munka gyümölcse:

hagymapalánta, uborka, saláta a paprika mellett,

híznak a szemtől. Meg friss fűszerek - egynegyed ágyás -,

elfér minden a zsebkendőnyi helyen, mogyorófa,

szilva, cseresznye, barack, paradicsomi látvány,

színekkel teli dunyha alatt pompázik a birtok.

 

A kapu boltívén kövirózsa virága, fölötte

lesve egyetlen pontból már töviről hegyig át is

fogható ez a szerény, de ápolt porta, egészen

hátra a tyúkokig, a kutya- és nyúlketrecig, ott a

mezsgye. Hiába közelben a város, egy udvaron őrző-

ebnek és jószágnak feltétlen lennie illik.

 

Félfának támasztva a rozsdás-foltos igásló,

és közelít a családfő, már a kilincsre szorítja

ujjait, a kapunyelv csikorogva ereszt a nyomásnak:

metsző emlék, sziklaszilárd. Ágnesben azonnal

mintha el is tört volna valami, ahogyan a hangból

visszaidézi a tízév-kéthónappal előtti

fájó pillanatot, mikor anyja beadta s az árva-

házi kovácsoltvas rácsok záródtak utána.

 

Alkohol és udvarlóproblémákkal is küzdő,

norma szerint sehogyan, csak névlegesen nevezendő

édesanyának, amely cseber aztán már a papírfor-

mát szállítja: az eddig is megtűrt és sokat eltűrt

lányka megint lefogyott és vészesen, újra magába

zárkózott, és beilleszkednie sem sikerült így.

Pár nap után - sírása mint légvédelmi sziréna -

felfedezett egy picit hiperaktív kisgyereket, ki

mindenben sietős: Misikét. Ő lett az egyetlen

lelki barátja a vén, intézeti korcs kutya mellett,

de próbálta folyamatosan a tanulnivalóit

elvégezni, a vasszigorú nevelők utasítá-

sának elébe sietve, a rárótt rendnyi teendők

közt helyt állni úgy, hogy árnyékaitól szabaduljon,

messzire hagyja a múltja, a rémálmok s az üvöltés.

 

Egy letagadni se kellő haszna ezeknek az évek-

nek feltétlen akadt: egymásra találtak eközben,

s bár egyebük nem volt, nem egyedül lépdeltek az úton,

mely köveit koptatva megannyi kanyar s domb dacára

épp Misi készül elérni a  tornácos, kicsi házhoz,

ott hol sóvárogva reméli az isteni végzet.

 

Mindenük az alapítvány adta, hitelbe sokévi

használatra, és mostanság kezdték el belakni.

Nyomban a rendszerváltás csúcspontját követően

váltak nagykoruvá, nevelőintézeti létük

vége helyett munkára és elfogadásra epedtek.

Ez mellett befogadták, otthont adtak az otthont

pótlandó számukra a svájciak, azzal a kérés-

sel, hogy felújítják, használják s lakva megóvják.

 

Az elmúlt hetek a takarítás-rendbeszedésről

szóltak, igyekszik a legjobbik formára pofozni

környezetét, ugyanis sietős Misinek - jön a gyermek,

és nem akarhatták a bizonytalan éltbe fogadni,

melyben ők is felnőttek. Alig néhány naposan hagy-

ták el őt, egy küszöbön, szennyes rongyokba csavarva

várta a reggelt s egy lélek sem beszélt a szülőkről,

rendőrségünk fontosb dolgok után nyomozott, hogy

messzemenő érdeklődést tanusítsanak erre,

semmi erőforrás nem mozdult meg az ügyében,

nem számítva a tényt, hogy elnevezik Kis Mihálynak.

Másfél évnyi különbség - és még tucatnyi, míg Ágnes

érkezik -, ízig-vérig a rendszerben,  csodaszámba

ment, de belőle is csendes, szófogadó, kezes ifjonc

lett, mire összekerültek végül az állami gondo-

zásban. Azért túl csendes is sokszor s a tanulással

is támadtak gondjai, nem próbálta a balhét

sem szükségtelenül jó messze kerülni - fiúként

egy fokkal mégis könnyebbnek tűnt az az élet.

 

Gondolatából felriad és az udvaron egymást

tartja erős öleléssel a pár - a szikár, huszonéve

s boldogsága dacára is ráncosodó, alacsonyka,

napszárított arcú, tisztaszemű, üde férfi,

és a pocak mellett is törékeny, a néha kiálló

állkapocs által acélos és kellemesebb vonalakkal

bíró, a fenekére leomló hajkoronáját

büszkén tartó, egzotikus, jellegzetesen szép

lány -, hogy később kézenfogva belépjenek apró

lakhelyük ajtóján. Koraesti, finom melegétel

asztalukon, csak saját kertjük zöldségeiből -

mert Misi konstans, megtartó hite sziklaszilárd: Ág-

neske lecsójánál nincs ízletesebb a világon.

 

Végül a fáradtságtól végkimerülten - eléggé

érződik, hogy túl sok frontot tartani kéne -,

persze a létfontosságú háztáji tevékeny-

ségeket abszolválva, a hűs hálószoba békés

oltalmát célozzák meg a további terítés-

és tisztításparti helyett - Mindenre van holnap.

 

Ezt a hajnalt nem számítva, mikor taxihívás

informálja a szomszédságot az épp folyamatban

lévő programról, a szülészeti látogatásról.

És betetőzendő a helyzetet, egymaga Ágnes

sincs, mellette az égbolt is megnyílni akarna,

jókora mennydörgés, vészjósló fellegek, őrült,

évszázadnyi szupervihar indul elönteni mindent,

mit alkotni tudott ezidáig az ember és Isten.

 




.: tartalomjegyzék