Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2019 - Február
2019 - Január
2018 - December
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2007 - December
Papp Kincses Emese

A nagyember

'A nagyember minden szempontból nagy volt, reggelente elégedetten nézegette magát meztelenül a fürdőszobai tükörben, nála nem csempék voltak a falon, hanem körben fényes tükrök, így egyszerre láthatta magát szemből, hátulról és oldalról, nem húzta be hatalmas pocakját, szerinte a domborulat a férfiasság büszke jele, impozáns és ellenállhatalan jelenség, egy méter nyolcvannyolc centi és száztíz kiló, ezért irigyelik őt a nyámnyila alakok, és imádják a nők, még soha egyetlen nő sem mondott neki nemet, és utána mind olyan hálásak, elsőtitkár elvtárs, mondta neki a titkárnője, és a szőrös mellkasára hajtotta a szöszi fejecskéjét, ilyen jó nekem még senkivel sem volt, köszönöm szépen
hát köszönjék is meg ezek a kis libák, hogy az ágyába viszi őket, a szőlőjében, a présházban, amit ő magában huncut szerelmi fészeknek nevezett, sok nőcskét tett boldoggá, aztán amikor rájuk unt, egyik-napról a másikra kidobta őket, hess, madárka, jöhet a következő, és ők csak pislogtak, nem értették, mi történt
bajusza is volt, meg körszakálla, egyszer, amikor könnyű puszit nyomott a felesége arcára, majdnem lebukott, milyen szaga van a bajuszodnak, János, hüledezett az asszony, és akkor jutott eszébe, hogy elfelejtette megmosni szeretkezés után a bajuszát, a libafarmon voltam ellenőrzésben, vágta ki magát, ott olyan büdösség van
szerette, ha gyöngéden simogatták a szakállát, ezért nem vágatta le, pedig a múltkor szóvá tette a miniszter elvtárs négyszemközt, a pártgyűlés után, Nagy elvtárs, nem gondolja, hogy ideje lenne megborotválkozni, de ő okosan megvédte magát vele szemben is, Fidel Castronak is pont ilyen szakálla van, és aztán róla nem mondhatja senki, hogy nem forradalmár és nem igazi kommunista, még a neve is azt jelenti, hogy hű
őt sem véletlenül hívják Nagynak, Nagy Ioan, ez áll az ajtaján egy fényes fémtáblán, aranyozott betűkkel, Nagy Ioan, a Román Kommunista Párt megyei első titkára, románul van írva, és ez így helyes, a dupla ajtót barna bőrrel bevonatta, ez is fényes volt, a bőr valódi és puha, így aztán hiába kopogtak, hozzá nem lehet csak úgy egyszerűen bekopogtatni, hogy is képzelték
nemrégiben látott egy amerikai filmet, ahol a bankigazgató hirtelen vágytól feltüzelve az íróasztalán tette magáévá a jogásznőjét, még az ajtót sem zárták be, és rájuk nyitott valaki, nagy botrány lett belőle, ilyen vele nem fordulhat elő, és az íróasztal egyáltalán nem kényelmes, Ibolykával kétszer is kipróbálta
Jancsikám, kész a reggeli, hallotta a felesége idegesítő hangját, húsz éve nősült, de nem válhatott el, a kommunista vezetőknek példát kell mutatni erkölcsösségből, a család a társadalom alapja, ezt már Marx is leírta, de lehet, hogy Engels volt, már nem emlékezett pontosan, de a szemináriumon tanították, és a miniszter elvtárs is megmondta, hogy aki ott hagyja a családját, azt kirúgják az állásából és a pártból
neki szerencséje volt, mert a felesége leszokott a szexről, egy évben kétszer azért őt is megajándékozta, behunyta a szemét és a szeretőjére gondolt közben, az asszony meg sem mozdult alatta, és egyszer, amikor mégis ránézett, látta, hogy közömbös arccal a bal kezével egy köröző legyet próbált elhessegetni az ő feje fölül
trichomonasom van, panaszkodott az asszony, gyógyszereket kell szednem, és neked is, hogy elmúljon a viszketés, a trichomonast a férfiak terjesztik, megmondta a nőgyógyász, csak tőled kaphattam el, én nem viszketek, nincsen semmi bajom, és a trichomonas nem nemi betegség, milyen tudatlan vagy, a baktériumok ráragadnak a papírpénzre, biztosan így fertőződtem meg, vagy valahol egy vécén, tudod mennyit kell utaznom a megye érdekében, magyarázta, máskor pisilés előtt is moss kezet, ne csak utána, mondta a nő
könnyű volt meggyőznie, mindent elhisz neki, és sohasem kérdez semmit, csak néz, egyetlen egyszer látott csak a szemében valami furcsát, amikor ő egy hétig a tengeren nyaralt a gazdasági osztály fiatal igazgatónőjével, Margitkával a pompás pártvillában, és gyönyörűen lebarnulva jött haza, azt merészelte mondani, amikor hazaérkezett, hogy Jancsikám, milyen szép a színed, a pártkogresszuson forrón sütött a nap, ugye, mindjárt úgy szájon váglak, hogy kiköpöd minden fogad, ordította
Regina szűzlány volt, és semmiképpen nem állt kötélnek, azért vette el feleségül, meg a pártnál is azt mondták, Nagy elvtárs, maga a jövő embere, de családot kell alapítania, ha KISZ titkár akar lenni, nagy titokban a lányos háznál egy pap is összeadta őket, másként nem egyeztek bele a szülők a házasságba, ő megesküdött a papnak, hogy holtomiglan-holtodiglan, az asszony meg neki, hogy senkinek sem árulja el az egyházi esküvőt, szép is volt az első gyerekig, de buta falusi asszony maradt, nem tudott hozzá felnőni, autóval és sofőrrel járhatna a piacra, mint a többi elsőtitkár feleség, ő meg gyalog cipekedik a kosarával
azt a kicsi kurva pincérnőt meg kidobatja a szállodai vendéglőből, még jó, hogy nem lapostetűvel töltötte meg, azt már nehezebb lett volna kimagyarázni, de hogy mert feljönni az ő szobájába, ha tudta, mi baja, biztosan tőle kapta el a betegséget, dühöngött a nagyember, a másik két nője megesküdött, hogy csak őt szeretik és sosem fogják megcsalni
a nagyembernek az étvágya is nagy volt, mindig jól bereggelizett, paprikás szalonnát és hat tojásból rántottát, három szelet kenyérrel, a felesége csak nézte, mit guvasztod rám a szemed, mint egy levelibéka, nem koroghat hangosan a gyomrom az éhségtől a fontos gyűléseken, jól tudod, mennyit dolgozom, nincs időm délben enni, hazudta, otthon sosem ebédelt, a pártaktivistáknak külön étkezdéje volt, spanyolfallal leválasztatott magának egy kis termet, hogy ne zavarják evés közben, az asztalára, középre egy üvegvázába szép művirág csokrot tetetett, amit a főnök naponta befújt virágillatosítóval, neki külön főztek, csorbát, meg nagy darab, finom, zsíros húsokat
a külföldi útjairól senkinek sem hozott ajándékot, saját magának vásárolt drága, márkás öltönyöket, mohair pulóvert és selyemingeket, mit hoztál nekem Londonból, kérdezte kíváncsian a felesége, saját magamat, épen és egészségesen, nem elég, mordult rá a megszeppent asszonyra, de az isztambuli forgatagban hirtelen elfogta egy nagylelkűségi roham, harminc színes selyemkendőt vásárolt egy bazárban, mindenik más színű volt, villámgyors fejszámolással ennyi nő jutott eszébe az utolsó évekből, Reginának szövetkendőt vett, benne vastag aranycsíkokkal, elvégre mégiscsak a felesége
március nyolcadikán fogja átadni a selyemkendőket, a dolgozó nők nemzetközi napján, ez nagyon jó ötlet, behívatja a nőket tágas és elegáns szobájába, megdicséri mindegyiket kiváló munkájáért, egy pohár pezsgőt is kapnak még jutalmul, az ágyára terítette a kendőket és gyönyörödött bennük, Regina, kiáltotta, melyik kendő illik Ibolykához és melyik Margitkához, egyik kék, a másik zöld, nem tudom eldönteni, teljesen mindegy, mondta az asszony, ezek a nők mind egyformák, a szövetkendő szúr, és én utálom az aranyat
eggyel több kendőt kellett volna vennie, megtetszett neki az új könyvelőnő, aki megnyerte a versenyvizsgát, most az egyszer kivételt is tehetett volna a forró éjszakák ígéretével kecsegtető magas, tökéletes alakú lánnyal, Magdika, Magdikám ízlelgette a nevét, érezze jól magát nálunk, kicsi elvtársnő, mondta, és a bevált hódító pillantásával végigmérte tetőtől talpig
ilyenkor szoktak elpirulni, és zavart boldogsággal lesütik a szemüket, ebből tudta, hogy megint győzött, nem szokott ő udvarolni, felesleges időpocsékolás az ilyesmi, utána már csak a sofőrjét küldte utánuk, a fekete Lada ablaka be volt függönyözve, így senki sem láthatta, ki ül benne, másfél órát szánt egy nőre, ebbe belefért két numera, meg egy kis etyepetye előtte és utána
Fehér Magdolnának hívnak, mondta a lány és pirulás nélkül egyenesen a szemébe nézett, nicsak, nicsak, mulatott, egy kis lázadó madárka, röpködj csak, úgyis megfogom a nyakadat, és még egyebet is, sok munkája lesz, Fehér elvtársnő, változtatta szándékosan szigorúra a hangját, túlóráznia is kell majd, én elvégzem a feladataimat munkaidőben, elsőtitkár elvtárs, felelt a lány nyugodtan, nos, majd meglátjuk, elvtársnő, mi rejtőzik magában, huncutkodott a nagy ember
reggelente végigjárta az összes irodát, hét óra egy perckor kezdte és negyven percig tartott az ellenőrzés, mint egy nagyvizit a kórházban, szélesre tárta az ajtót, jó reggelt, elvtársak, építsük a szocializmust együtt ma is, kiáltotta harsányan, mindenki felállt és úgy köszöntek vissza kórusban, vidáman és lelkesen üdvözölték, jó reggelt, elsőtitkár elvtárs, ilyenkor nagyon büszke volt, lám, mennyire tiszteli és szereti őt mindenki, csak a hülye felesége mondta, azért nem ártana, ha egyszer visszafordulnál az ajtóból
bă, Ioanye, kacarászott a tulceai elsőtitkár a fogadáson, most voltam Stuttgartban, vásároltam egy nagyszerű pornófilmet, kölcsön adom neked egy hétre, nézd meg videón, tanulj te is valami új figurát, a misszionárius pozíció már nem divat, rendes ember volt ez a Puiu, amikor ő elbóbiskolt a Nagy Nemzetgyűlésen, oldalba bökte, vigyázat, most kell tapsolni, elvtárs, rémülten felugrott és öblös hangján üvöltötte, másodpercekkel megelőzve a többieket, hogy hurrááááá, hurráááá, és nem sokkal ezután kinevezték megyei elsőtitkárnak
Reginát sosem vitte el a fogadásokra magával, először azt mondta, hogy a felesége nem szereti az ilyesmit, de ez nem volt jó válasz, a Párt Központi Bizottságának a küldötte rosszallólag nézett rá, akkor kitalálta, hogy beteges az asszony, pihennie kell, éjfél után a vendégek a szállodába mentek, ő meg a présházba indult, hogy hancúrozzon egy kicsit valamelyik madárkával, a küldöttek jobbulást kívántak a kedves Nagy elvtársnőnek, és együttérzőleg kezet ráztak vele
kitüntetést kap, Vörös Csillag érdemrendet, egy hét múlva, augusztus huszonharmadikán, a felszabadulás napján fogják átadni, forgatta boldogan a a kezében papírt, a Román Komunista Párt főtitkára saját kezűleg írta alá, ami nagyon nagy megtiszteltetés, méltóképpen meg is fogja ünnepelni
Ibolyka, értesítse kérem Fehér Magdolna elvtársnőt a könyvelőségről, hogy ma este pontban tizenkilenc órakor jelenjen meg az irodámban, estélyi öltözékben, és maga foglalja le a szeparét a Hóvirág vendéglőben, utasította a titkárnőjét, és közben rá sem nézett
délután jót aludt az irodájában a széles bőrkanapén, frissnek kell lennie, a halványlila selyemingét veszi fel, amiről a felesége azt mondta, hogy ilyen színű inget csak a buzik viselnek, pedig ő nem az, hehe, nem bizony, és ma éjjel be is fogja bizonyítani ennek a fiatal nőnek, milyen egy igazi férfi, addig öleli majd, amíg nyöszörögni vagy sikoltozni fog a gyönyörűségtől
enyhe izgalmat érzett, ami új volt neki, eddig még egyik madárkáját sem vitte el vacsorázni, vigyázott a jó hírnevére, hét előtt öt perccel már nézegette az aranykarórája másodpercmutatóját, lassan mozgott, túl lassan, aztán, amikor végre a tizenkettőhöz ért, kinyílt az ajtó, hat lépést kellett tennie a nőnek az ő faragott íróasztaláig, a nagyember csak ekkor nézett fel, indulhatunk, Jancsikám, nagyon vártál már, ugye, mondta a felesége
a nagyember tátogott, arca eltorzult a dühtől, felemelte a kezét, hogy pofon üsse az asszonyt, de előrebukott az íróasztalára, és többé nem mozdult
szép halál, mondták a temetésen, jobb, mint a rák, csak egy pillanat volt az egész, a koporsót piros selyemmel borították be, aranyszínű sarlót és kalapácsot festettek rá, majdnem mindenki piros koszorút rendelt, mert az a kommunisták kedvenc színe, Regina jobb oldalt állt, sorban, egymásután kondoleáltak neki szomorkás képpel a pártvezetők, részvétem, micsoda veszteség, elvtársnő, fogadja őszinte részvétünket, Nagy elvtárs a Párt hősi halottja, sohasem feledjük el őt, gratulálok, súgta Ibolyka a gyászfátylas özvegynek, és mindketten percekig hangosan vihogtak
'


.: tartalomjegyzék