Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Június
2018 - Május
2018 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - április
J. Szondy György

Versek

JOBBRÓL IS, BALRÓL IS

 

Holnap átvágunk egy osztatlan úton,

közeledünk távolságunkkal együtt,

mert azt megtartjuk, hát közeledünk

a széléhez annak, amit remélhet

az érkező, kiben bízik a rá

várakozó, és tudjuk jól, a szélen

a legnehezebb, ha lenne rá mód,

bepottyannánk apró madárpiszok

képében, egyenest a közepébe

annak, minek a széle elriaszt,

de mi két lábon járunk, néha fekszünk.

Néha fekszünk osztatlan utakon,

és jobbról is, balról is távolodni

látjuk azt, ami hozzád közelít.

 

ZÁPOR

 

Nyáron több az igazság. Télen több

a kétely. Nyáron velem vagy, és télen

mellettem. Majd a tavasz, meg az ősz

dönti el, hogy csak ketten maradunk,

vagy együtt lehetünk végre. És akkor

kezd el majd esni az eső. A víz

legkedvesebb értelmében. Elég

rég őrzöm emlékezetemben ezt

a jövőt, ne érjen meglepetés.

Mit keres az az esernyő kezedben?

Mondtam: tavasz, nyár, ősz, még sokat alszunk,

legyél hát türelmes szép türelemmel,

s tedd azt az ernyőt oda, ahol tartjuk.

 

VIGASZ

 

Nélküled érkeztünk. Már nem tudom én sem, a kezdet

kezdete óta velünk vagy, mégis, most hova tűntél?

Annyira fontos volt, amit adtál, észre se vettük

már, ki is adta, ki hozta nekünk azt. Semmi lehetne

mind, ha sokat vagy távol tőlünk. Most ideírnám

azt az igét is, mely maradásra, akármire bírna.

És kinek írjam hát, ha te nem jársz már a porunkban?

Jól tudom: itt ige, főnév, bármi ezekre hasonló

csak föltépni segít száraz hegeket. Mire jó az…

És mire jó a tudatlan alázat. Menti sajátját,

és amit annak vél, mindent, és semmit, ahogy jön,

egykutya, úgyis. Részed egésze vagyok, felemás társ

néhány vágy erejéig, görcsbe feszült csakazértis.

 

Mit hozzak le az égről, mit vigyek innen el érte,

azt, ami tőlünk indul, vagy pusztán idetévedt,

azt, amit észrevehetnél, és átöltözik érted,

méltóságát már megrágva ajánlja, ha kéred,

hol csizmád feslik, majd elvesz az űr, odaugrik –

csak vér értheti, és ez az ész aztán belenyugszik.

 

A MONDAT

 

Végre kicsikartunk belőle egy mondatot.

Napos délelőtt volt, a nyitott ablakon át bekanyarodott a szél,

hogy meglengessen néhány hajszálat a fején, majd elment

füvet fésülni. Láttuk, amint emberek, gépek, emberek, gépek,

tették a dolguk, tették a dolguk, és ahogy szólásra nyílt a szája,

éreztük, most megtudjuk.

Most megtudjuk, milyen irányba kell, melyik úton, milyen

szívvel, lélekkel. Íme:

„ Amit… az az, hogy… és itt is, ott is… nélkül való…

hogy tisztán… állandó jelenléte… összetartozik… az egész

látható… embernek és istennek is tessék…” Milyen kár, hogy

épülő társadalmunk zaján át senki nem kérdezte: tessék?

 

MÁSNAP

 

Ez egy indokolatlan részegség volt.

Megérdemeltem a pajtát a fejem alá

éjszakára. De most már engedj be drága,

a Langerhans-szigetek felől néhány

mámoros hős kirohanna –

de benn az a hely, s a kanna víz, a manna.

 

A TÖBBI NAP

 

Emlékezetemben pontosan számon tartom,

milyen színe volt a gyümölcsnek, amit adtál.

Alma volt, körte, cseresznye, nem tudom.

Valamely baráti gyümölcs lehetett, hogy kedves

legyek a lényegtelenhez. Tudom, fáról szakítottad,

és a szemedben egy pillanatra megcsillant a párja,

amíg a ház bútorain ültünk. A dombokon

tanultam meg házakban, és bútorok mellett

viselkedni, hogy ne botoljak meg a küszöbben,

és ne húzzam össze a szőnyegeket.

 

Szép év volt, szép nap. Hiába szádra

ne vedd annak a napnak a pillangóit.




.: tartalomjegyzék