Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Május
2018 - április
2018 - Március
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Május
Nádasdy Ádám

Versek

ÖNKÉNT ÉS DALOLVA

 

A félelemig nem merészkedett soha,

bár álmodott olyat, hogy nincs rajta ruha,

ez félelmetes volt, de szerencsére álom.

Kinézett messzire, túl az egész családon,

homályosan akarta, hogy érte jöjjenek,

hogy felnőtt legyen úgy, hogy maradjon gyerek,

jöjjön valaki kintről, föntről, messziről,

akinek ő majd önként és dalolva bedől,

és mindenből kilép. De közben ezer szállal

kötözte magát egybe a renddel, a családdal,

övvel jó szűkre húzta a mozgásterét,

a súlyos tartalmaknak csak a külsejét

akarta nézegetni, dörzsölni, rágni, fogni.

Rájött, hogy félni fél. És sírt. Meg tudta szokni.

 

VEGYEN FRISS FÖLDET

 

Voltak virágok, föld, és hangyák,

a mindennapos locsolási felelősség.

Voltak évszakok, mind kecsegtető,

hogy el kell majd végezni szép rendben

az évszaknak megfelelő munkálatokat.

Ültetni, locsolni, a hangyákat valahogy

kitessékelni abból a kicsi kertből.

De mindig visszajöttek. Nem voltam erős,

nem álltam soha a sarkamra, ahhoz

valami rendes sarkak kellenének. Úgyhogy

otthagytam az egészet: locsolja Isten, vegyen

friss földet, huzakodjon a hangyákkal ő,

ha már egyszer megteremtette őket.

 

CSODÁLKOZVA, TISZTELETTEL

 

Még most is én vagyok a legfiatalabb,

fölnézek csodálkozva, tisztelettel

az idősebbekre, akik talán nem is

idősebbek nálam, úgy hallgatom

a véleményüket, durcás elismeréssel,

hogy francba, megint igazuk lehet,

de én akkor se bölcsen haladok,

én akkor is az árokba megyek,

én túlhúzom a bankhitelemet,

én reklámújságot is olvasok,

de minden, minden cafat az enyém

a világból, amit kiharaptam, letéptem,

vagy amit fölszedtem a kövezetről.

Akit az arcomba sodort a szél.




.: tartalomjegyzék