Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Szeptember
2018 - Augusztus
2018 - Július
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Május
Markó Béla

Versek

EPIPHANIA DOMINI

 

Nem az vetkőztet le,

aki annak idején felöltöztetett,

és rád aggatta az egész világot,

holdat, napot, csillagokat, angyalhajat,

beszédet, hallgatást, ide-oda lengést,

a színes gömbök koccanását,

szűnni nem akaró áhítatot körös-körül,

mert a kezdet kezdetétől tőled függött minden,

nélküled nem tudtunk volna Pilátusról,

a lázadó Barabbást is te adtad nekünk,

Kajafást is tőled kaptuk,

és fogalmunk sem lenne a keresztről,

ha nem ajándékoztál volna meg vele,

neked köszönhetjük Júdást,

hiszen már rég elfelejtettük volna,

de te naponta eszünkbe juttatod

a nyomorultat, aki csak úgy lehetett áruló,

hogy te makacsul ragaszkodtál az elveidhez,

vagyis inkább a rögeszméidhez,

szikráztál odafent, mint egy csillagszóró,

öklömnyi piros vércseppek gördültek le rólad,

mint a megbillenő karácsonyfáról a díszek,

ha elveszti az egyensúlyát a szoba,

a ház, a város, a Koponyák Hegye,

jajgatva hirdetted jöveteledet,

ezt a végéhez közeledő kezdetet,

olyan volt a lecsorgó vizelet szaga,

mint a fenyőillat, vagy talán mégsem,

csakhogy amit úgy mondunk, az úgy lesz,

és ha később másképpen mondjuk,

már nem tudjuk megváltoztatni,

mert nem lehet felgyorsítani a Megváltó

harminchárom éven át tartó születését,

amíg hozzá nem szokunk, hogy köztünk van,

és akkor már le lehet vetkőztetni,

dobozokba gyűjteni a csillogó

díszgömböket, Isten habkönnyű,

belül teljesen üres sejtjeit,

be lehet csomagolni a gyertyalángot,

igen, minden ellenkező híresztelés dacára,

nem azok vetkőztetnek, akik öltöztettek,

pedig ők tudhatnák, mivégre,

honnan, hová, mikor és meddig,

vittem a pamacsot és a borotvát,

nem kellett volna hagynom, hogy

apámat is idegen borotválja,

idegenek vetkőztették,

idegenek mosdatták,

nem az övék volt a teste,

nem volt az enyém sem persze,

a halál csupán annyi, hogy egyszerre csak

hozzád nyúlhatnak, és te nem veszed észre,

azután is bármikor szólhatnak hozzád,

csak éppen nem fogsz válaszolni,

később is tudhatnak rólad,

de te nem fogsz tudni róluk,

mit számít egyetlenegy ember tudása

szemben sok-sok millió ember hitével,

micsoda felemelő szertartás az öltöztetés,

ahogy feldíszítenek, mint a fenyőfát,

aztán amikor le kell vetkőztetni téged,

valószínűleg rábíznak a bejárónőre,

aki a tűleveleket is felporszívózza utánad,

te csak sírj, Mária, mondják az idegen asszonyok

annak, aki réges-rég felöltöztetett téged,

majd a szűk ajtónyíláson át szemérmetlenül

kicibálják az ernyedt karácsonyfát,

mint egy magatehetetlen testet,

és kidobják a szemeteskuka mellé.

 

ELSŐ SZEMÉLY

 

Először az igék jövő idejét felejted el

ágyban, párnák közt, egy korty tea után,

de a jelen idő még itt van veled,

ha egy hideg tükör által is,

akár a lecsapódó pára,

és közben kitüremkedik

a múlt idő mindenhonnan,

a lassú haldoklás grammatikája,

vagy mégsem, csak egy újabb életé,

amelyben nem kell többféle idő,

fagyos vízcseppek az ágakon,

nincsen már szélfújás, se széthullás

vagy alig hallható lecsordulás,

hiszen megváltozik a nyelvtan,

majd eltűnik a második személy,

míg vergődik még az első,

éppen fordítva, mint a csecsemőnél,

aki csak elbeszéli önmagát,

vagyis kívülről mutogatja egy-egy szóval,

nem tudja, hogy akkor kezdődik pusztulása,

amikor magára teríti az egyes szám első személyt,

a színes, puha, fullasztó takarót,

amely úgyis elrongyolódik egyszer,

és ismét felbukkan a harmadik személy

nyálban, könnyben, húgyban, vérben,

ahogy valamikor kikerekedtek a szavak,

megteltek jelentéssel, sőt, jelentőséggel,

most viszont újra elválik a tested

az egykor rád erőltetett grammatikától,

mert a halál után is van nyelv,

akkor is tudsz majd beszélni,

de nem lesz benne más,

csak egyetlen érvényes igeidő

és egyetlenegy személy,

egészen másképpen persze,

mint a diktátorok nyelve,

akiket felvillanyoz a jövő,

az egyes szám első személy,

és nem veszik észre,

hogy már réges-rég meghaltak,

hiszen olyan a beszédük, mint a késél,

amelynek soha többé nem lesz kiterjedése.




.: tartalomjegyzék