Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Július
2018 - Június
2018 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Május
Tatár Sándor

Versek

„PÁR”BESZÉD-RÉSZLET

 

[Hang belülről] Nem ölhetsz meg, én vagyok a jövőd!

w Ígérni mit tudsz?

[Hb] Minden nap feljön a Nap (rangrejtve még a borúsakon is), és minden este lenyugszik. Mindig lesznek vizek és utak. Felhők és ilyen-olyan csapadék. S alighanem még nagyon sokáig (amíg te húzod, addig minden bizonnyal) pázsitfüvek, lósóska, ecetfák, hangyák, termeszek, piócák, békák és sok más hasonló.

w ??

[Hb] Látom, kevesled.

w Csodálod?

[Hb] Egyfelől nem, másfelől nemcsak csodálom, de (és főként) helytelenítem is.

w Magadról beszélj, vaze. Azt mondtad, te vagy a jövőm, és erre hivatkozva mintegy védett állattá (mért nem mindjárt világörökséggé?...) nyilvánítottad magad. Szerinted nem járna méz a madzagra?

[Hb] Mézem nincs, bocs. Viszont tudom, hogy attól, amit mondani tudnék, berágsz.

w Ogottogott. Csak nem azt mondanád, ha mernéd, hogy „Olyan vagyok/leszek, amilyenné alakítasz”?

[Hb] Mondtam, hogy vagy dühös leszel vagy szarkasztikus, netán mindkettő.

w Nyertél. Menj te a büdös múltamba!

[Hb] Nana! Összetennéd te mind a négy végtagodat, ha abba a múltba visszaköltözhetnél.

w Hát; ha nem torkollt volna megint ide… De ne tégy úgy, mintha nem tudnád, melyik múltról beszélek.

[Hb] Arról, amely egyenesen következett abból, drága struccom, amit a „másikban”, a nem-büdösben, elmulasztottál. Illetve (helyette) tettél.

w Szeretem, hogy ilyen okos vagy…

 

…………………………….

 

Furtonfurt ilyesféleképp csevegünk. Ő fogy (nemigen látszik törődni vele; engem a tehetetlenség még az alapjáratos légszomjnál is jobban fojtogat), én most megálltam a fogyásban (nem tudom, ettől talán most meg kéne nyugodnom vagy netán még örülnöm is neki; telhetetlen, hálátlan dög lehetek, amiért bosszankodom inkább. Elfogyni – csalafinta menekülési projekt lehetett volna…).

 

MEGVÁSÁROLT VÁTESZ ELSZÓLJA MAGÁT

 

Ma még a sötét bársony-ég,

de létünk rebben – buborék;

mindabból, mink van, mi marad?

Közönyös, szótlan sivatag-

ként nyel el majd, lásd, az idő

(pogány légy bár avagy hivő)

az idő árján elmerít,

kozmikus porral elvegyít

a vak, de örök Rendelés;

ne hidd, hogy azon lenne rés!

S ha hinnéd, folytat majd fiad,

lásd be, hogy éppen annyi vagy,

mit betöltél saját jogon,

kiskapu-leső vándorom!

 

Én láttam már az Alpokat

(a sorsom még mit tartogat?)

– de népet itten, boldogat

látnom a Végzet mikor ad?!

Csak botorkálunk fénytelen,

mint az elárult értelem,

mint kiket láp vár vagy gödör,

s bűn (vagy bűntelenség!) gyötör.

Látom, mily csüggedt vagy, Jövő!

Nem ám, mint lelkes úttörő –

hisz már régi tapasztalat,

hogy egyre csak halasztanak,

mert sürgősebb hol ez, hol az:

kis érdek, nem nagy gondolat.

Ideál?! Bah! Csak torz vigyor,

amely elömlik bármikor

eszes, felnőtt ábrázaton

– belőlük’ Hazám(?), államom(?).

Ha nincs jövő, hát van faszesz;

plakáton arc – Ki a fasz ez?!

Csak tartsa meg igéretét

magának; itt csak tévedés

s lépremenés volt bármi hit

(örül, ki falhat párizsit)!

 

De lenne még a szerelem

(Gúnyolni azt nem engedem!) –

önként és egyenlő felek

egymás karjába dőljenek;

izzadjon kéz, vibrálj, gyomor;

ilyet – bár kín – ki káromol?!

Harcnak bár harc, de győzelem,

ha több lettem, mint ő nekem?!

Hogyha szolgál csak, eszközül,

úgy egyikünk sem üdvözül.

Mily rút az, durván dobni szét

combokat, tépni kombinét,

bűzlőn böfögni, részegen

– Nem az a cél, hogy szép legyen!?

(Bár nincs köztünk hamvas, naív,

s tán hűbb nálunk a macskaszív,

míg élünk, kell romantika;

el nem lehet olvadnia!)

 

Arany örökség, drága lant!

édesíti, mi hátravan??

Mit dallhatok, balek-rokon,

ha züllik-ropog otthonom,

s fojtva zárul határa rám;

mórest tanít hazám, hazám(?!) –

De álmaim én nem hagyom

füstként kiszállni ablakon,

és szűmben célom lánggal ég

(az osztalék! az osztalék!)




.: tartalomjegyzék