Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - április
2018 - Március
2018 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Március
Bihari Csilla Rozália

Versek

AMBIVALENCIA

 

valami titkos indulatba fojtom magam

azt akarom hogy ne lásd azt akarom vedd észre

azt akarom hogy ne mondd ki

azt akarom hogy nyaggass vele

azt akarom hogy ne létezz

minden porcikád izzik belül

túl hangos minden levegővételed

azt akarom hogy örök legyél

és könnyű elmúlás mint a

csendben hamvadó cigarettacsikk

légy egy be nem teljesíthető jövő

egy elfogadható elképzelés

egy pofátlan szaggató hátatfordítás

azt akarom hogy sós ízű

megkönnyebbülésként gördülj le arcomon

legyél csak az én mosolyom az édesen meleg

egy kerek zárójel amiben elbújhatok

azt akarom hogy csak velem kapcsolódj ki és be

légy az első dal amit énekelni tanultam

az első horzsolások a térdeimen

te légy a férficipő a polcomon és

a bizsergő parfümfolt a párnahuzatban

amit vonakodva mosok ki

légy a legönzőbb valóm és alvó arcom

a legbizalmasabb barátom ha kell

szabadság légy és a nélküled soha

légy egy ismétlődő meglepetés

egy hétköznapi jelentő csoda

 

ANYAI ÖRÖKSÉG

 

a fürdőkádban feloldódik az est

piros fali csempére csapódik le a gőz

összegyűl és lefolyik ez a meztelen

nyárvégi körforgás ez az augusztus

nő vagyok nézem magam

tökéletlen bőröm alámerítem

megszépülök a homályos víztörésben

és mindig új hibát találok nő vagyok

a büszke mosoly gyerekkori térdhorzsolás

hegek és bőrhibák emlékkacajok

egyszerre szépülök és csúnyulok a gőzben

mert test vagyok csupán fiatal múlandóság

sosem festettem magam talán mert

anyám sem festette magát és szép maradt

egyre szebbé ért benne az idő

hamar rájöttem hogy csak a szemem

örököltem tőle hiába néztem magunkat

nem lett kicsi pimasz orrom falatnyi

homlokom és vékony arcom mint neki

végignézek magamon kívülről minden

az apámé a hajtövektől a lábujjakig

ezredszerre játszom ezt a leltárt hiába

talpak a párás csempén lábszárak nyújtva

nő vagyok nézem magam ahogyan

apró gyöngyök sokasodnak a bőrömön

aztán rájövök visszafele kezdem olvasni

a lábszáraktól indulok és számolom

három nyíló ipszilon a test a nő az én

ez az örökség ami anyámtól enyém

 

ANYÁM SZEMÉBEN

 

Én láttam anyám szemében a hegyeket,

S hogy végtelenek és magtalanok.

A tengerek tükrében valami önző,

Meddő állapot ringott, s benne

a csillagok is egyre kisebbre nőttek.

Az ég már csak helyenként takarta a földet,

de pupillája egyre hízott, a világot nyelte lassan.

Körülötte kezek ágaztak a zöld íriszfalban,

És nőtt a tó fekete tükrén három hús-vér ember,

Akik miatt égbe zuhant a hegylánc, s a tenger.

 

DATIVUS

 

valami történik az állomástól a főtérig

valami amit olyan intenzitással élsz meg

hogy az agyad legszívesebben az elfojtás

legmélyebb fészkeibe tuszkolná

de a hirtelen bevágott fékvinnyogás

visszaránt a borús áprilisi gyalogátjáróra

zöld most is zöld neked zöldrevanazöldrevana

az átjáró közepén állsz és kényszeríted magad

hogy a lélekjelenléted anélkül szerezd vissza

hogy rátennéd a motorháztetőre a két tenyered

mert könnyen lehet hogy a benned túlpörgött

motor az indulat felrobbantaná az autót

inkább nem nézel szembe a sofőrrel

neme ennek is barom mint a másiknak

inkább elbagatellizálod és zöldrevanazöldrevana

átmész és közben hangosan rappeled rá

nemtaposom nemtaposom le a kapotáját

megszabadulhatnál tőle itt és most

mondjuk ha a gondolatot behullajtanád

valamelyik frissen bontott sírba s

mint éhes tátott száj úgy nyelné el a

föld valamelyik alsóbb rétege leöblítve

az áprilisi esővel aztán újra befödnék mert

zöld és ha te nem is de ez a zöld fájdalom

már biztosan üdvözül lélegzik valami

földöntúli megvalósulásban angyalsikoly

te pedig légszomjasan visszanéznéd a toronyból

ahogy tizenöt perccel ezelőtt még időben

megragadtad a rózsaszín barbis hátizsákot

és a biciklisáv biztonságos szigetére mentetted

a két gesztenyebarna hajfonat sűrű szempillák

gyűszű-száj ahogy nagymama mondaná

a túlsó parton zöldrevana jelzőlámpa festve

az embernek néha magától mozdul a teste

egy angyal kapaszkodott görcsösen a derekadba

szorított remegett Isten bárányai élve is szépek

túlpörgetett motorok és túlfűtött zöldek

 

MERT TE NEM NÉZEL HARRY POTTERT

 

tudod néha nem találnak a szavak

nem direkt nem keresem őket ilyenkor

legszívesebben csak hallgatnám

a háttérzajba olvadó lélegzetvételeid

a vonal másik végéről mint egy idegen

galaxis lebegtető berezgő zenéjét

ilyenkor mindig arra várok hogy a telefon

mint valami zsupszkulcs idevarázsoljon

de ezt soha nem említettem neked

mert te nem nézel Harry Pottert

ez a csend sosem tart soká mégis

úgy feszít mint az üres örökkévalóság

mert engem nem találnak a szavak

és te nem nézel Harry Pottert

 

TUDÁSHASADÁS

 

Mert nem a híd, és nem a folyó, hanem

a kettő közötti léleküres tér az, ami húz.

Ez egy féreglyuk a Szamos fölött, hiába tagadod.

Te átvezetsz és összekötsz, de igazából

rejtélyes csendeddel kecsegtetsz.

Várod, hogy megálljak egy pillanatra, hogy

tekintetemmel szétválasszam a fekete folyást

és felrobbantsalak, és minden sejtemmel szeresselek.

 

Mert nem a kovácsoltvas karzat érintése,

és nem a beszippantó tükröződés,

hanem az elrugaszkodás pillanata az,

amikor visszavonhatatlanul elkötelezed magad.

 

Éreztelek. Hiába súgsz mindig édes,

értelmetlen szavakat vonzó férfihangon,

mert felismertelek, és ettől fogva

az alárendeltem lettél. Tudom ki vagy!

 

Mert üknagyanyámat is csak az Olt szerette

és a híd, amiről...

Fehér lepedője egy darabja beakadt a karfába,

és lehasadt. Ennyit hagyott maga után:

a felgyújtott hűségét, üres szemű árvákat

és egy koszosfehér lepedődarabot, a hidak vonzását,

a szerelem végleteit.

Tudom ki vagy.

 

...ET LABORA

 

ruhát teregetsz esti harangszóra

kapucsukódásból jelentést veszel

gépiesen mozogsz szökik az óra

homlokodra lágy csíkot meszel

és összecseng sokfajta isten

csattog rá ostor és csorda kongat

versre kattog e kánon itt benn

predestinált este idill szombat




.: tartalomjegyzék