Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - április
2018 - Március
2018 - Február
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Március
Vári Attila

140 év

Bogdán László és Vaszilij Bogdanov, 
azaz mindkettőjük 70. születésnapjára
 
Arra a hajdani útra Hafiza barátom beszélt rá. A Bajkál-tó medencéjéből indultunk, s habár május volt, hajnalonként félig fagyottan kecmeregtünk ki a sátorból. A mongol felföld szelei furcsa, mondhatnám varázslatos ködöket tereltek, amelyben éppen csak azt nem láttuk, hogy hova lépünk, mert a köd csupán derékig ért, s fölötte kristálytiszta volt a levegő.
A Keleti-Szaján-hegység völgyeiben még nyáron sem olvadt el a hó, s ha nem valós céllal indultunk volna neki a végtelen szibériai útnak, akkor a patakokat, folyókat követve eljuthattunk volna a Jenyiszej völgyébe, oda, ahol települések is voltak, s ahol nagyobb biztonságban érezhettük volna magunkat.
Hafiza barátom anatóliai török volt, s neve, a Hafiza, az Emlékezet (lásd török–magyar szótár) arra utalt, hogy mindent fejből citál, amit valaha is leírtak az Oszmán Birodalomban, sőt, szó szerint idézett perzsa és pastu hőskölteményeket, de minden verset is ismert, amit Irán, Afganisztán, Pakisztán északi vidékein, a Selyem Út mentén valaha is leírtak, vagy csak szájhagyományként daloltak a hivatásos énekesek.
Hafiza tagja volt annak a szigorúan titkos, Konya városában működő társaságnak, amelynek címere egy óperzsa miniatúrának egyik sarkában látható, keresztet formázó sárga virágszirom formájában, s amelyet egyesek a nyíló jácinttal, mások a világegyetem méhével szoktak azonosítani.
Azsór Tszerek volt a titkos társaság neve, amelyről budapesti sumerológus körökben, ahol biztosan tudták, hogy a Nílus neve ősmagyar szó, s eredetileg Nyelős-ként hangzott, Ninive eredeti magyar neve pedig Néne-vár, Abesszínia pedig valójában magyar és Habos Hon a jelentése… Szóval ezekben a körökben biztosan tudták, hogy Juliánusz barát egyik társa, aki nem tért vissza a keleti útról, alapította ezt a török társaságot, s valójában azonos a Rózsa Kereszttel.    
Ebben az egyben talán igazuk is lehet, hiszen jómagam is felfedeztem, hogy tükörben olvasva az Azsór Tszerek szót a Rózsa Kereszt látszik, azt adja vissza a foncsorozott felület.
Hafiza barátom csak azért volt fontos ebben a küldetésben, mert a világon csak ő ismerte azt a költőt, aki nem is oroszul, grúzul, esetleg lettül lett költő, hanem valósan olyan szovjet költő volt, aki a birodalom 217 nyelve közül egyiket sem használta, s így ő lett a világirodalom első szovjet nyelvű költője.
Vaszilij Bogdanov ott élt a távoli tundrán, s a szovjet nyelv megalapítása érdekében beszorozta Lenin születési és elhalálozási dátumait, az 1870. 04. 24-et és az 1924. 01. 24-et, amelyek végösszegét, a 359 798 476 612 576 számot, a szovjet nyelv szókincs-mutató számának tekintette, s ezen a hihetetlenül gazdag nyelven írta halhatatlan költeményeit.
Ajándékkal szerettem volna kedveskedni neki, s arra gondoltam, hogy neve nagyon hasonlatos sepesiszentgyörgyi barátom, Bogdán László nevéhez, s ezért megkértem Hafizát, az Azsór Tszerek tagját, hogy fordítsa le szovjet nyelvre a szibirják költő számára egy régebbi írásomat, amely jó tíz éve a Háromszék című napilapban jelent meg, s amit – nem mondhatni, hogy könnyűszerrel, de – meg is tett.
Mivel Vaszilij Bogdanov és Bogdán László is éppen hetven éves, 2x70=140, gondoltam, ilyetén fogok megemlékezni e közös eseményről.
Hafiza, a nagy utazó egy alkalommal járt Magyarországon, s éles elméjével rögtön felfedezte a Győr-Moson-Sopron megyei Markotabödöge latin betűs felirata mellett a helyi rovásírást, s így ennek segítségével írta át életem egyik legrövidebb írását eredeti szovjetre.
Szívesen közölném szöveghű, székely rovásírásos markotabödögei változatában, tehát nem jobbról balra haladó formában a szovjetre fordított szövegemet, de egyelőre nincsenek gépemen a szükséges betűjelek, így hát mellékelem eredeti magyar változatát.
Ha valaki azt mondaná, hogy létezik egy olyan könyvtár, amelyben Korvinák, inkunábulumok, unikumok között a megyei focibajnokság eredményeit, gombahatározót, vidéki események naptárát, kortárs írók könyveit s nem utolsósorban a huszadik század nyavalyáinak naplóját úgy találja az ember, hogy nincs katalógus, hogy magára van hagyatva ebben a szellemi őserdőben, nos, ha mindezt elképzelte, akkor bemutatom a helyszínt. Bogdán László, a Sepsiszentgyörgyön élő író memóriájában járunk.
Soha életemben nem találkoztam hasonló memóriájú emberrel, s ehhez az emlékezőtehetséghez még hozzáadódik egy különös adottság. Úgy olvas, hogy talán fényképezi az oldalakat, s ha valaki azt látja, hogy rápillant egy kéziratra, egy újságoldalra, néhány másodperc után le is teszi, s az esemény szemlélője azt hiszi, hogy talán nem tetszett Bogdánnak az első mondat, s azért hagyta abba az olvasást, az téved. Már elolvasta, sőt, el is raktározta az illető cikket, novellát, verset, s ha egy év után rákérdez az ember, akkor évfolyam, lapszám, oldal szerint, esetleg kiadó és fordító, megjelenési év alapján kapja az információt, hogy hol is található az illető írás.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy mikor is találkoztam vele először, s nekem a dátummezőből, abból, hogy a 60-as évek végének valamelyik napja lehetett az, most nem ugrik be pontosan, naptári bizonyossággal, hogy ez ’68 nyara, esetleg ugyanennek az évnek a tele volt-e. Annyi bizonyos, hogy amikor éjszakába nyúlóan mágiáról, szabadkőművességről, rózsa-keresztesekről beszélgettünk, a kabbala és más okkult tudások titkait próbáltuk megérteni, akkor éppen éjjeliőr-fűtő volt a szentgyörgyi kerámia-üzemben, ahol csupán annyi volt a dolga, hogy, nem lévén gázfűtés, fahasábokat dobott a kazán alá, s időnként meg kellett néznie, hogy elég meleg van-e a szárítóban. Elég meleg volt. Szellemi értelemben is, hiszen a kézműves-vezetőt Sántha Imrének hívták, akit diákkori versei miatt a kolozsvári katonai törvényszék börtönbüntetésre ítélt 1956 után, s aki a börtönegyetemen professzorok, papok, írók társaságában nemcsak műveltséget tanult, de azt is, hogy a félelemnél nincs rosszabb, s hogy maximum az ember életét vehetik el „ezek”.
Szóval, ott ültünk az Olt árterébe épült üzem szárítójában, s nem lévén jobb dolgunk, megalakítottuk azt a titkos társaságot kettesben, amelynek azóta is csak mi vagyunk a tagjai, így sohasem kellett attól rettegnünk, hogy egy harmadik meglesi titkainkat, lebuktat.
Regényeket, novellákat, verseket, tanulmányokat, kritikákat ír, közben írói díjakat söpör be, s több mint húsz megjelent könyve mellett a sepsiszentgyörgyi napilap munkatársaként megírja azt is, hogy a borosnyói balhátvéd nem volt formában az utolsó meccsen.
Szellemi képességeihez tessék hozzáképzelni egy majdnem kétméteres magasságot, száz kiló fölötti testsúlyt, s azt a szelídséget, amellyel csak azok az emberek rendelkeznek, akik tisztában vannak testi erejükkel.
Egyetlen rossz tulajdonságát ismerem. Idézni szokott a világ- és magyar irodalomból, s néha belefeledkezik, s talán képes lenne felmondani a Háború és béke köteteit, s mert abban Napóleonról is szó van, lábjegyzetként talán idézné a Code Napoleon-t, teljes terjedelmében. 
Hafiza barátomnak tetszett ez a szöveg. És még ott, a Jenyiszej egyik mellékfolyója mellett, közel Kizil városához, Tuva Köztársaság székhelyéhez, eredeti dolgán-nyenyec nyelvre is lefordította keresztrímes formában. Azzal a felkiáltással tette, hogy hazatérése után elindítja Bogdán László felvételét az Azsór Tszerek társaságba, amely amúgy a dolgán-nyenyec titkos nyelvet használja, mert írásom alapján arra gyanakszik, hogy fent nevezett fenomén azonos lehet a szovjet nyelvű irodalmárral, s akkor majd Konya lakói ezzel az ínyencfalat dolgán-nyenyec énekkel köszönthetik az immáron 2x70 éves költőt, költőket…




.: tartalomjegyzék