Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Július
2018 - Június
2018 - Május
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Március
Demeter Csanád

A lövétei "mártír"

1946. június 30-án Balázs Pált, a Magyar Népi Szövetség (MNSZ)1 helyi titkárát több halálos késszúrással találták meg Lövétén a kocsma előtt. A késelés önmagában nem lett volna kirívó eset, hiszen gyakran előfordult a székely falvakban, hogy a fiatalok közötti összetűzéskor előkerült a bicska, ez a gyilkosság mégis megváltoztatta a falu és a megye életét. Balázs Pál halála attól vált országos jelentőségű üggyé, mert az átmeneti időszakban (1944–1947) a baloldali ideológia terjedésének szüksége volt olyan mártírokra, akik legalizálják az új hatalmi berendezkedést. A lövétei eset időpontja kapóra jött a baloldali tömörüléseknek, hiszen ekkor zajlott az MNSZ második, székelyudvarhelyi kongresszusa, amit szintén zavargások szakítottak félbe. A továbbiakban, a levéltári források alapján, igyekszünk bemutatni a kongresszus és a gyilkosság körülményeit, majd a baloldali propaganda-gépezetet beindulását.

 

Az MNSZ 1946. május végére tervezte a székelyudvarhelyi kongresszust, amely olyan jelentős kérdéseket igyekezett megtárgyalni és jóváhagyni, mint a nemzetiségi törvénytervezet, a csángókérdés, a jogegyenlőség megvalósítása, választások, tisztújítás stb.2

Az Udvarhely megyei szervezet 1946. május 19-én gyűlt össze, hogy megbeszélje az országos nagygyűlés szervezési kérdéseit. Sámuel Mihály alelnök a következőkkel indokolta az újabb, udvarhelyi kongresszust: „A mai gyűlésünk kiemelkedő pontja az, hogy május 30-án és június hó elsején az országos MNSZ Székelyudvarhelyen, anyavárosunkban fogja megtartani nagyjelentőségű összejövetelét, abban a városban, ahol a magyarságban hiszünk, bízunk, és amely hajlik az egység felé, a megbékülés felé. Ez a hit vezérelte vezetőségünket, mikor azt határozta, hogy a nagygyűlést itt tartsuk meg Székelyudvarhelyen.”3

Beszédében kifejtette, hogy ez az esemény politikai felelősséget ruház a városi vezetőségre, hiszen az ország szeme most a megyeközpontra fókuszál. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a városban 4-500 delegátust el tudjanak megfelelően helyezni, megmutatva az ország minden részéből összejövő „magyar testvéreknek” a hagyományos székely vendégszeretetet.4 Ehhez biztosítani kellett a meghívottaknak egy-egy fekvőhelyet, az ingyen reggelit, s mindezt úgy, hogy azok „meggyőződést szerezzenek a vendégszeretet szívbeli melegségéről”. Az MNSZ tagjai, a sikeres szervezés érdekében, a következő napokban házról házra jártak, hogy meggyőzzék a lakosságot egy-két személy elhelyezéséről.5

A másik nagy megoldandó feladatnak a kongresszus alatti közrend és biztonság kérdése bizonyult. A szervezők tudomására jutott, hogy sokan vannak, akik nem szimpatizálnak a szervezettel, hiszen úgy tartják, hogy az MNSZ eladta Erdélyt Romániának, mivel belegyeztek a trianoni határok visszaállításába.6

Sámuel Mihály kijelentette: „Aki nem tör mi ellenünk, aki velünk együtt becsületes szándékkal dolgozni akar, azt szívesen fogadjuk munkatársainkká, soraink közé, s aki a mi magyarságunkat és demokráciánkat akarja megbontani, a mi furkós botunkkal találja szembe magát!”7

A következő megyei ülésen tisztázzák, hogy a kongresszus időpontját átteszik június 28–29-re, és utasítást kaptak az országos elnöktől, Kurkó Gyárfástól, hogy június 12-re a vármegyei nagyterembe hívják össze a megyéből az összes papokat, tanítókat, az MNSZ községi elnökeit, és fel kell készíteni őket a június 30-i nagygyűlésre.8

1946. június 22-én, a megyei vezetőség9 jelenlétében felveszik a szervezési jegyzőkönyvet, amely 16 pontban összegezte a megbeszélteket:

  1. A Főtéren négy „könyvnapi sátor” és két népművészeti elárusítóhely állítódik fel,

amelyet a város segítségével feldíszítenek.

  1. A kongresszusi iroda a vármegyeháza nagytermében lesz berendezve három asztallal:

  1. igazoltatás, ahol kétféle jegyet fognak adni, külön a kongresszus tagjainak,

külön a vendégeknek;

  1. elszállásolás, útbaigazítás;

  2. étkezési bonok pénzért való kiadása, kétféle színben, amelyek beválthatók

a Református Kollégium és a Katolikus Fiúnevelő konyháján.

  1. A két étkezdében csakis bonra és meghatározott időben adnak ki élelmet a

kongresszusi pontos időbeosztás szerint.

  1. A Haladó Ifjúság adjon 20 eligazító ifjút és leányt egy eligazító parancsnokkal,

valamint 20 kísérő fiút egy kísérőparancsnokkal. Az eligazítók a vonat érkezésénél és a Főtéren az autók és autóbuszok érkezésénél teljesítenek pontosan beosztott szolgálatot. Az érkezőket a vármegyeházi kongresszusi irodába igazítják majd el.

  1. A rendőrséget felkérik, hogy a két színházi előadáson, az irodalmi esten, a könyvnap

alkalmából a sátrak körül, az ifjúsági színházi délutánon és a Szőttes-bálon, valamint általában a felvonuláskor a tűzoltósággal együtt tartsa fenn a rendet. Alkohol-tilalmat rendelnek el.

  1. A Haladó Ifjúság továbbá adjon a nagygyűlési őrségbe 20 székelyharisnyás falusi

legényt és egy románul is tudó, megbízható, katonaviselt őrségparancsnokot. Az őrség a kongresszus bejáratánál és a tribünök körül teljesít szolgálatot, s megkülönböztető külön karszalagot kap az MNSZ helyi szervezetétől. A parancsnoknak külön őrszobája van, ahol utasításokat kap. Csíkszentdomokosról 10 legény harisnyában hívandó be az elnökség díszőrségére.

  1. A teljes városi intézőbizottság, a megyei intézőbizottsági tagokkal, akik a városban

tartózkodnak, kedden, június 25-én este 7 órakor teljes ülést tart, és politikailag dolgozza fel a nagygyűlést.

  1. A rendőrség hétfőn du. 5-kor gyűlésezik. Meghívandó: dr. Kocsis János, Kovács

Albert, Birta József, Sámuel Mihály, Lídia Testvér, Kovács Andorné, a Gazdasági Nővér, Fekete László, a Haladó Ifjúságtól az eligazító-, kísérő- és őrségparancsnok, a Haladó Ifjúság és az MNSZ vezetője, a rendőrfőnök, a polgármester, a Székely Színház titkára, Tompa László, Benedek Pál, Jablánczy dr., a Szőttes-bál rendezője, az ifjúsági

délután rendezője, Simon János, Haáz Sándor, a zenekar és énekkar vezetői.

  1. Könyvtárakat rendezzenek be a Főtéri vasüzletben.

  2. Megfelelő benzinmennyiség és autószerelő műhely működése biztosítandó.

  3. A vármegyében szolgáló és magyarul nem tudó tisztviselőkről, valamint a be nem

sorolt magyar tisztviselőkről kimutatást készít dr. Kocsis János.

  1. Csík, Háromszék, Udvarhely és Maros-Torda körzetfelelőseitől hétfő délig rövid

telefonjelentést kérnek, hogy miképpen készítették elő a kongresszust, milyen a hangulat, még mit végezzenek, és mikor jönnek?

  1. A kongresszus megnyitására helyi meghívók adandók ki. A város részéről Dobos

polgármester üdvözölje a megjelenteket.

  1. A parajdi szénégetők szenét a felvonulás után vegye meg a városi villanytelep.

  2. A június 23-i vasárnapi rendezések során Imets János, Fekete László Medesérre,

Szepesi Sándor, Döryné Szentegyházasfaluba és Szentkeresztbányára, Kovács Andor Parajdra, Balogh Edgár az Erdővidékre megy. A lövétei katolikus leánynapon Döryné beszél. Mindenhová visznek Szabadságot, Falvak Népét és Dolgozó Nőt.

  1. Hétfőn plakáton jelenik meg a kongresszusi munkaterv. A hetivásár alkalmából

vidékre is küldendő.10

Amint a fenti pontokból kiderül, a szervezők igyekeztek a lehető legrészletesebben összeállítani a programot, figyelve a résztvevők biztonságára és megelégedésére.

A konferenciát 1946. június 27-én a Százak11 ülése előzte meg a Református Kollégium épületében, ahol a nemzetiségi törvénytervezetet mutatták be, azután pedig a Székely Színház vendégjátékával zárták az estét. A másnapi kongresszus a Corvin mozi épületében zajlott, ahol az Egyesült Nemzetek, a román és magyar zászlók díszítette teremben részt vettek az MNSZ mellett a kormány, az RKP, az Észak-erdélyi Demokrata Zsidó Népközösség, a Demokrata Nők Országos Szövetsége és a Haladó Ifjúság képviselői. A több órás megbeszélésen megközelítőleg 60 személy mondta el véleményét a tervezetről.12 A felszólalók közül megemlíthetjük Kurkó Gyárfást, az MNSZ elnökét, Mogyorósi Sándort, az RKP országos vezetőségének tagját, Demeter János jogászt, egyetemi tanárt, Bányai László írót...

Mindezek ellenére (Keresztúri Antal, a Magyar Kommunista Párt küldöttje szerint), habár a rendezvényt a vármegyeháza erkélyéről hangszórók közvetítették, a városban nem volt túl nagy érdeklődés az esemény iránt.13 Ezt a magyar küldött egyrészt azzal magyarázta, hogy túl nagy a tudatlanság a vidéki lakosság körében, másrészt gyűlölik az MNSZ vezetőit, mivel eladták Erdélyt.

A szigorú igazoltatásoknak köszönhetően a rendezvény rendben zajlott, habár (az RKP jelentése szerint) volt információjuk arról, hogy a „reakciósok” szeretnék megzavarni a rendezvényt: „Már a kongresszus megnyitása előtt és alatt tudomásunkra jutott, hogy a helybéli kisiparosságnak a reakciósai és más reakciósok tüntetést akarnak rendezni a kongresszus épülete előtt, ahol követelik a Százas Bizottság leváltását és Erdély Magyarországhoz való csatolását. Amint ez tudomásunkra jutott, igyekeztünk ellenpropagandát kifejteni, ugyancsak a terem körül is több elvtársat állítottunk fel, részben propaganda, részben biztonság szempontjából, és valószínű, hogy az ellenpropagandának tudható be, hogy ez a reakciós tüntetés elmaradt.”14

A kommunista párt tagjai aktívan részt vettek a szervezésben, hiszen (ahogy az a jelentésükből kitűnik) az MNSZ részéről megbízott Révi Iluson kívül főleg a kommunisták végezték a propagandát. A háromszéki, csíki és marosvásárhelyi RKP 60 embert küldött, Udvarhelyről 40 elvtársat neveztek ki, így összesen 100 propagandista volt mozgósítva a kongresszus idejére.15 Ezt egészítették az udvarhelyi Haladó Ifjak.

A megyei kommunisták a kongresszus ideje alatt az MNSZ vezetőségével minden nap ülést tartottak különböző helyeken, és megbeszélték a következő napi teendőket. A Százas Bizottság első napi ülésén már megtapasztalták, hogy mennyire szükség van a kongresszuson a propagandisták jelenlétére. Így 40 párttag ingyenes belépőjegyet kapott, a megmaradt 60 tag közül pedig 25 a kongresszus terme előtt, a szünetekben kijövő MNSZ-tagok között végzett felvilágosító munkát.16 A megbízottak 3 mikrofont állítottak fel 4 hangszóróval, a bemondók mellett a többi propagandista tapssal és jelszavakkal biztatta a résztvevő tömeget, úgy, hogy „az egész város zengett tőlük”.17

Minden éjjel plakátragasztás és röpcédulázás következett, amit a Haladó Ifjúság irányított. A propagandista-tagokból, 3-4 fős csoportokba beosztva, 30 ember védőgárdai szolgálatot is teljesített a kongresszus ideje alatt.18

Balogh Edgár visszaemlékezésében furcsának találta, hogy mikor Székelyudvarhelyre érkezett, melléje állítottak egy brassói detektívet és egy tordai rendőrtisztet, akik a személyi védelméről feleltek, de szerinte az illetékesek inkább a reakciónak használtak.19

A kongresszus lejárta után nagy készülődés indult a vasárnapi nagygyűlés megszervezésére, amelyet a városi sportpályán tartottak. Az MNSZ vezetősége részt vett a reggeli misén, Kurkó Gyárfás székelyruhás fiatalok kíséretében érkezett a templomba, majd felvonultak a népgyűlés helyszínére. Keresztúri Antal beszámolója arról értesít, hogy a városban feszült hangulat uralkodott, sokan el is hagyták a települést, ugyanakkor a környező falvakból mozgósított tömeg megérkezett a felvonulásra magyar és egyházi zászlókkal, csak Kurkóék előtt vitték a román zászlót, illetve az Egyesült Nemzetek lobogóját.20 Egy 400 fős, helyi iparosokból és földművesekből álló csoport érkezett a sportpályára, akik „Le Kurkóval!” jelszót kiabálták, válaszul a baloldali propaganda még hangosabban éltette a vezetőséget. A két csoport között verekedés támad, majd az eldördülő lövések után megközelítőleg több száz ember elhagyta a pályát.

Az ott maradt tömeg előtt felszólalt Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségi miniszter, majd Kurkó Gyárfás.21 A MNSZ újraválasztott elnökének a beszédét félbeszakította az iparosok újbóli megjelenése, akik a Magyarországhoz való csatlakozást skandálták. A bejáratnál újabb verekedés kezdődött, amit lövöldözés követett, és még egy kézigránát is robbant.22 A zavargásokat követően, a rendőrség beavatkozásának köszönhetően, fél órán belül helyreállt a rend, és Kurkó tovább folytathatta beszédét.

Az eseményekről a megyei RKP vezetője, Csiki F. János a következőket jelentette: „A vasárnapi nagygyűlésre a falvak jobbjai elő voltak készítve, meg volt beszélve velük, hogy vasárnap reggel 7 órakor gépkocsi fog utánuk menni és csak megbízható elemek jöjjenek. Vasárnap reggel 17 gépkocsi indult ki a falvakra, melyek 450 elvtársat hoztak be. Minden gépkocsin volt egy felelős, aki el volt látva jelszavakkal, így ő kellett betanítsa az úton az elvtársaknak a jelszavakat, majd megérkezésükkor a sétatéri felelősnek kellett őket összefognia.

Vasárnap reggelre az MNSZ tiltakozására és propaganda célra a fák közé is egy mikrofont szereltem 2 hangszóróval, és a felelősökkel meg volt beszélve, hogy a propagandát vegyék át. 40 tagból álló propagandacsoport az MNSZ székháza előtt volt, akik Kurkóval vonultak be a sportpályára hangos jelszavakkal, ahol 15-25 fős csoportokban helyezkedtek el a tömegben. A tömegpropaganda olyan erős volt, hogy a mikrofon is a tömegtől vette át az ütemet.

A tömeg nagy része már be volt vonulva, mikor a kisiparosok több zászlóval bevonultak. Jelszavuk: »A nép választ. Magyar kormányt akarunk, le Kurkóval.« A tribün előtt álló elvtársak hangos éljen Kurkó-t kiabáltak23 és a csoportok a kisiparosok felé menve kizavarták őket a sportpályáról. A gyűlés folyt tovább. Később a kisiparosok a városban tüntettek és a közeli faluból bejövő embereket felbújtatva kb. 300-an újra bevonultak a pályára, ahol az elvtársaink propagandájától nem lehetett hallani az ők »Le Kurkóval« és más jelszavaikat. A tömeg közé lövöldöztek és gránátot is dobtak. Ugyancsak ezek a reakciósok a pályán levőket kintről kövekkel dobálták, a pályára bedobott köveket természetesen visszadobálták rájuk. Ezek a provokálók is el lettek takarítva a pálya környékéről. Ekkor már minden ember éljenezte Kurkót.

A végén a tömeg sorrendben felvonult a városon, megkoszorúzta az orosz hősök sírját, közben állandóan éltette Kurkót, az MNSZ-t, és annak vezetőségét, Gróza Pétert és annak kormányát, a Vörös Hadsereget. Így ért el a menet az MNSZ székháza elé, ahol a tömeg hatalmas tüntetésbe ment át, amit a vezetőség a balkonon fogadott. Itt a tömeg kívánságára Kurkó beszédet tartott, beszédét közben a tömeg állandóan megszakította »Éljen Kurkó! Éljen Gróza! Éljen Răcoasa!« jelszavakkal. A tömeg nem akart szétoszlani, Kurkó kellett felszólítsa őket.”24

Balogh Edgár szerint kétféle reakció tevékenykedett a gyűlés alatt, egyrészt a helyi iparosok, akiket a Maniu hívei biztattak, másrészt a hívatlan rendőrség jelenléte, akik a lövöldözésekkel még nagyobb zűrzavart okoztak.25

A zavargásokban csak néhány ember sérült meg, és az elkövetők közül csak néhányat tartoztattak le.

Ebbe a történelmi és politikai keretbe illeszkedik tehát Balázs Pál meggyilkolásának esete. A lövétei baloldali mozgalom jeles alakjáról annyit tudunk, hogy dolgozott a szentkeresztbányai vasgyárban, majd a harmincas években Brassóban, 1940 után pedig Budapesten.26 A második világháború alatt hazatért Lövétére és a helyi MNSZ titkárává vált.

Meggyilkolásának körülményeiről visszaemlékezések alapján kapunk képet. Fazakas Imre, akit 18 évre ítéltek el ebben az ügyben, így emlékszik vissza a történtekre: „Nem sok közöm volt a Balázs Pál-féle gyilkossághoz. Csak annyi közöm volt Balázs Pál halálához, mint magának. Semmi. Csak annyi, hogy arra jártam. Június volt, most már örökre bevésődött az agyamba, június 30. Török Mihály komámmal mentünk felazon, 19 esztendősök voltunk. S mint ilyen fiatal, hát kíváncsi. Nagy csődületet láttunk a Bencze Rezső bodegája előtt, ott feküdt a földön Balázs Pál, akinek jól ellátták a baját. Félkönyékre támaszkodva vizet kért. Én lehajoltam, hogy felsegítsem, de nem tudott felállni. Megkérdeztem, ki verte így meg. Azt válaszolta, hogy a falu. Jól összevéresedtem, de vissza kellett tegyem.”27

Elmondása alapján az említett személy kocsmájában szóváltásba keveredtek az ott ivókkal. A vita az Oroszországból hazatérő hadifoglyok körülményeiről szólt, akikről Balázs Pál kijelentette, hogy„a határnál nem kéne az orosz fogságból átengedni, sőt le kéne lőni azokat, akik rossz hírét költik a Szovjetuniónak, ez árt a kommunizmusnak, ezért nem tud itthon megfoganni, hiába vagyunk elegen a faluba”.28 Ez a kijelentés felbőszítette a jelenlévőket,29 akik lökdösni kezdték őt, így megpróbált elmenekülni, de végül megfogták és hat késszúrással valaki megsebesítette. A sebesült férfit az utcára csődült emberek Székelyudvarhelyre akarták szállítani, de nem sokkal később meghalt.30

Balázs Márton visszaemlékezésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az MNSZ vasárnapi nagygyűlésére Lövétéről busszal vitték az embereket, hogy támogassák a „magyarság ügyét”. Az emberek tudatlanságát jelzi az a tény is, hogy magyar lobogókkal indultak a falubeliek a nagygyűlésre, abban reménykedve, hogy még tehetnek valamit Erdély ügyében. A hazatérő emberek viszont már csalódottan érkeztek a faluba, hiszen információkat szereztek az aktuális politikai helyzetről. Az első busz megérkezésekor Balázs Pál várta az utasokat Bencze Rezső kocsmája előtt, hogy érdeklődjön az udvarhelyi eseményekről, viszont az indulatos emberek szóváltásba, majd verekedésbe keveredtek vele, nem sokkal később véresen feküdt a földön.31 A gyilkos személyét azóta sem tudták megállapítani.

Ez az ügy lehetőséget teremtett az MNSZ és az RKP számára, hogy példát statuáljon és megfélemlítse mindazokat, akik fel mernek lépni a baloldali szervezetek ellen. Beindult a propaganda-gépezet.

Már másnap statáriumot rendeltek el a hatóságok a faluban, a milícia bekísért mindenkit kihallgatásra, akinek csak a neve felmerült a gyilkossággal kapcsolatban és az őrsön addig verték őket, míg azt is bevallották, amit nem követtek el. Egyeseknek sikerült elmenekülniük, mint Mihály Domokosnak vagy (Antal) Lázár Lajosnak, az utóbbi több éven keresztül saját csűrjében élte túl az ügyet, a falu sose adta fel.32 Mások nem voltak ilyen szerencsések, és hosszú börtönévekre ítélték el ártatlanul: (Antal) Lázár János, András (Kála) Mátyás 25-25 évet, Bencze Rezső 20 évet, Demeter István, Fazakas Imre 18-18 évet, Török Mihály 15 évet, Ferencz József 10 évet, Márton István (Jula) 10 évet kapott. Ebből András Mátyás letöltött 18-at, Lázár János 20-at, Rezső meghalt a börtönben, Demeter István, Fazakas Imre 13-at, Török Mihály 10-et, Márton István és Ferencz Imre 7-et.33

Az RKP megyei vezetése megkezdte Balázs Pál kultuszának a kiépítését, így cikkek jelentek meg a helyi és országos lapokban, az elkövetők ellen lejárató brosúrákat terjesztettek megyeszerte,34 szemináriumokat és gyűléseket tartottak minden településen, bemutatva Balázs Pál mártíromságát.

A kommunista propagandának az első színpadias lépését a Lövétén megszervezett temetés jelentette, ahol jelen voltak a székelyudvarhelyi kongresszuson résztvevő vezetők, akik gyászbeszédet mondtak, és felhívták a figyelmet a reakció elleni harcra. Az RKP jelentésében olvashatjuk, hogy a temetésre összehívták a legjobb elvtársakat, a párt egy gépkocsit küldött ki Lövétére a megyei bizottság embereivel. Ezt megelőzően már a helyszínre érkeztek a propaganda-felelősök, akik mozgósították a szentkeresztbányai és lövétei munkásságot, szétszórták a falvakban a tartománytól kapott Balázs Pál-féle röpcédulákat, előre megírták a temetés szónokainak a beszédeit, feldolgozták a pártsejtekben az elhunyt önéletrajzát.35

Balogh Edgár, aki szónokként is részt vett a temetésen, így emlékszik vissza a szertartásra:

„Ott voltam a temetésén, rám hárult, hogy a kis családi ház udvarán a pap után beszéljek. Ha a Világosságban most nem olvasom, el is felejtettem volna, hogy a nyitott koporsónál hogyan-mit szóltam ahhoz a zúzott pofacsontú szép férfiarchoz: »Nem kaptál választ kérdésedre, Balázs Pál, arra a kérdésre, amit orgyilkosaidnak tettél halálod előtt, hogy mi is történt Székelyudvarhelyen? Itt most könnyekkel szemünkben megadjuk neked a választ. Székelyudvarhelyen azt határoztuk, hogy jogegyenlőségünkért harcolva együtt fogunk haladni a román demokratákkal, lehetetlenné téve mindenfajta orgyilkos csoportosulást!«

Szilágyi Ignác, Udvarhely megye demokrata főispánja állott mellettem. Ötezer ember adta meg a végtisztességet, négy székely megye küldöttségei hozták koszorúikat. A gazdaközönséget ismeretlen agitátorok olyannyira szembeállították a bányászokkal, akik pedig ugyanúgy fehérharisnyások, éppen csak sisakkal fejükön vonultak fel társuk temetésére, annyira tájékozatlan volt még a falu földművessége, hogy a reakciós merényletet megakadályozni nem tudta, s most a halottas menet soraiba beállani is nehezen tudott.

Mégis, amikor látták a más falvakból ideérkezett földműves tömegeket, a templom harangszavára lassan-lassan, először egyenként, aztán csoportokban rendre csatlakoztak a lövétei gazdák is. Karon vitték a meggyilkolt kisleányát a hegyi temetőbe, ahol a gyász és bűnbánat fehér és fekete színében állták körül a friss gödröt Lövéte asszonyai. A bányászok mozsarat sütöttek el, meghajolt a vörös, a román és a magyar zászló, a szónokok a tetemrehívás, az igazságtétel igéit harsogták a halotti csöndben. A kiontott vér nemcsak a jogegyenlőségért vívott politikai harc igazát szentelte meg, hanem megpecsételte a népi egységet is. Kopogtak a göröngyök, s már döngölték is a halom fölé az itteni szokás szerint szokatlanul magas, telefonpózna nagyságú keresztet. Rajta a berótt szöveg: ITT NYUGSZIK BALÁZS PÁL MEGHALT A SZABADSÁGÉRT 1946.”36

A temetést követően megemlékező gyűlések sorát kezdeményezték megyeszerte, így például Szentkeresztbányán, Parajdon, Udvarhelyen, ahol több százan vettek részt.

Az 1946. július 14-én tartott megyei RKP-gyűlésen Balázs Pál családjának gyűjtést szerveztek, ahol egy nap alatt 968 000 lej gyűlt össze a megyeközpontban (összehasonlításképpen: 1946-ban ebből az összegből 3 juhot lehetett vásárolni – a szerk.). Ezen a tanácskozáson merült fel, hogy Székelyudvarhelyen az I. számú Napköziotthont Balázs Pál névre kereszteljék, illetve különböző településeken utcákat nevezzenek el róla.37 Eldöntik, hogy Balázs Pál özvegyét és árváját a városba költöztetik és a Népvédelem támogatásában részesítik.38

1946. július 29-én, Udvarhelyen 50 ifjú találkozott azon a nagygyűlésen, amelynek témája feldolgozta Filimon Sârbu39 és Balázs Pál életrajzát. A gyűlés alkalmával megállapították, hogy politikailag javult a hangulat, és a fiatalok megismerték a két kiemelkedő kommunista egyéniség történelmi szerepét. Ugyanazon a napon feldolgozták Lövétén 120 ifjúval, és Szentkeresztbányán 70 ifjúval a fenti programot.40

A levéltári források arra utalnak, hogy a baloldali propaganda elérte a célját, hiszen az RKP jelentésében azt olvashatjuk, hogy „a vármegyében nagy hír terjedt Balázs Pál temetéséről, ami tőlünk származott, így a fasiszták rejtőzködni kezdtek. Pl. Lövétén egy hétnél tovább bujkáltak az erdőben”.41

Egy hasonló beszámoló arról tájékoztat, hogy a székelyudvarhelyi nagygyűlés zavargásai, valamint a lövétei „gyalázatos” gyilkosság után következő letartóztatások és sajtókampányok sikerrel jártak, ugyanis megváltozott a megye politikai színezete.42 Ehhez hozzájárult még Kurkó Gyárfás beszéde, amelyet az MNSZ székházánál tartott, miszerint „elvtársaink és a józanul gondolkodó földműves réteg hírül vitte a falvakban, hogy a Kongresszus nem adta el Erdélyt, de ugyanakkor befellegzett az itt élő magyar reakciósoknak is.”43 Ennek következtében tehát az ellenállás a legtöbb faluban visszahúzódott vagy elhallgatott, tagjai igyekeztek magukat igazolni és az új irányzatot követni. Ezt igazolják azok az adatok is, amelyek szerint az események hatására Szentegyháza és Lövéte községekben a lakosság nagy része belépett az MNSZ-be. A beszámoló szerint viszont a reakció nem hallgatott el egészen, ha kevesebb bátorsággal és gyengébb erővel is, de igyekszik tovább vinni azt a propagandát, hogy az MNSZ vezetőségét nem a nép választotta, és hogy Erdélyt a kongresszuson eladták.

Lövétén sem csitultak a kedélyek, hiszen az 1946. augusztus 6-án megtartott nagygyűlésen az ártatlanul letartóztatott személyek hozzátartozói fordultak kegyelemért a hatóságokhoz, viszont a pártvezetőség a szabadon bocsátási kérelmeket elutasította, sőt további személyek letartóztatását követelte.44 Az ügy a következő években zárult le, az említett nyolc ártatlan embert hosszú börtönévekre ítélték el.

Összegezve: elmondhatjuk, hogy Balázs Pál meggyilkolásának ürügyét sikeresen felhasználta a baloldali propaganda, hiszen emberek ezreit félemlítették meg és állították a kommunista párt soraiba úgy, hogy közben „mártírrá” avanzsálták a helyi kommunista vezért, akinek a nevét örökre beírták a kommunista hősök panteonjába.

1 Az MNSZ, vagyis a (Romániai) Magyar Népi Szövetség a Romániai Kommunisták Pártjának magyar kisebbségi tömegszervezete volt.

2 Lásd részletesebben: Nagy Mihály Zoltán, Olti Ágoston (szerk.): Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez. 1944–1953. Csíkszereda, 2009, Pro-Print Könyvkiadó; Balogh Edgár: Férfimunka. Budapest, 1986, Magvető Kiadó.

3 Román Nemzeti Levéltár Hargita megyei Hivatala Csíkszeredában (RNLHmH), fond Uniunea Populare Maghiare Comitetul Județean Odorhei, dosar 1/1946, 62 f.

4 Uo.

5 Uo.

6 1946-ban már körvonalazódtak az új határok Európában, amelyek előre jelezték, hogy Észak-Erdély újra Romániához fog kerülni, így az MNSZ elfogadta ezt a helyzetet.

7 RNLHmH, fond Uniunea Populare Maghiare Comitetul Județean Odorhei, dosar 1/1946, 62 f.

8 Uo. 76 f.

9 A megbeszélésen részt vettek: Kovács Andor, Imets János, Szabó Margit, Sámuel Mihály, Benedek Boriska, Szepesi Sándor, Döry Erzsébet, Fekete László és Balogh Edgár.

10 RNLHmH, fond Uniunea Populare Maghiare Comitetul Județean Odorhei, dosar 1/1946, 90–91 f.

11 A Százas Intézőbizottság az MNSZ vezető szerve volt.

12 Balog: i. m., 157.

13 Nagy – Olti: i. m., 339.

14 RNLHmH, fond Uniunea Populare Maghiare Comitetul Județean Odorhei, dosar 1/1946, 96–97 f.

15 RNLHmH, fond Uniunea Populare Maghiare Comitetul Judeţean PCR Odorhei dosar 1/1946, 99 f.

16 Uo.

17 Uo.

18 Uo.

19 Balog: i.m.,156.

20 Nagy – Olti: i.m., 340.

21 A nagygyűlésen részt vettek még Petru Groza miniszterelnök, Teohari Georgescu belügyminiszter és Luka László.

22 Nagy – Olti: i. m., 340.; RNLHmH fond Comitetul Judeţean PCR Odorhei dosar 1/1946, 99 f.

23 RNLHmH fond Comitetul Judeţean PCR Odorhei dosar 1/1946, 99 f.

24 Uo.

25 Balog: i. m., 160.

26 Lövétei Lázár László: Balázs Pál utca. In: Székelyföld, 2013. július; Lázár Anna: Időgát. Lövétei memento. Marosvásárhely, 2016, Mentor Könyvek, 128.

27 Lázár: i. m., 77–78.

28 Uo.

29 A jelenlévők között voltak olyan személyek is, akik évek óta családi vitában álltak Balázs Pállal.

30 Lázár: i. m., 77–78.

31 Uo., 130.

32 Uo., 77.

33 Uo., 79.

34 Ilyen brosúra volt Kovács György író A lövétei szégyen című írása.

35 RNLHmH fond Comitetul Judeţean PCR Odorhei dosar 1/1946, 100 f.

36 Balogh: i. m., 160–162.

37 Augusztus 11-én Balázs Pál névre az 1. számú gyermekotthont avatták fel egy nagy ünnepély keretén belül, ahol az összes szervezetek képviselői jelen voltak, méltatva Balázs Pál demokratikus működését, fogadalmat tettek a demokrácia megerősítésére és a Groza-kormány támogatására, az ország újjáépítésére és a fasizmus teljes kiirtására. A megye nagyobb városaiban utcákat neveztek el róla, így Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson stb.

38 RNLHmH fond Comitetul Judeţean PCR Odorhei dosar 1/1946, 100 f.

39 Az RKP aktivistája a két világháború között, akit 1941. július 19-én végeztek ki a Jilava-i börtönben szabotázs vádjával.

40 RNLHmH fond Comitetul Judeţean PCR Odorhei dosar 2/1946, 26 f.

41 Uo., dosar 1/1946, 100 f.

42 Uo., 123–124 f.

43 Uo.

44 Uo., dosar 2/1946, 26 f.




.: tartalomjegyzék