Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Augusztus
2018 - Július
2018 - Június
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Augusztus
Garda Dezső

Gyergyó az 1562 és 1648 közötti időszakban

A gyergyói települések első okleveles említése az 1332-es, 1333-as és az 1334-es esztendei pápai tized­jegyzékekhez kötődik, amikor is a pápai összeírók Giorgio, Gorgio és Gyargio néven említették a Békény patak és a Maros folyó melletti térségben fekvő egyházközséget.1 Orbán Balázs, Szabó T. Attila2 és e sorok írója a korabeli Gyergyóban említett papok és az általuk fizetett pápai tized aránya miatt három településre következtettek: Szárhegyre, Alfalura és Gyergyószentmiklósra. Gyergyószárhegy egyházközségének az első említése Domus história szerint 1235-re tehető. A papi feljegyzés hitelességét bizonyítja az Árpád-korban épített római katolikus templom, amelyre 1488 körül ráépítettek egy gótikus kori templomot. Az Árpádkori templom létét Darvas Loránd és Demjén Andrea régészek ásatásai bizonyítják. Gyergyószárhegy tehát már létezett a 12. század végén és a 13. század elején. Gyergyószentmiklóson Árpád-kori templom létezését igazolják Demjén Andreának a jelenlegi római katolikus templom alatti és körüli ásatásai. Székely Zoltán és Demjén Andrea jelentős ásatásokat végeztek a gyergyószentmiklósi Both váránál.3 Ez utóbbi várnál a debreceni kutatóintézet és egyetem kormeghatározó vizsgálatai bebizonyították, hogy 1270 körül létezett a nevezett erődítmény. A régészeti ásatások tehát jelzik Gyergyószentmiklós létét a 13. században. Gyergyóalfalu, mint ahogy a neve is igazolja, mélyebben feküdt a két előbb említett településnél. Orbán Balázs szerint: „Alfalu temploma, mely mindenesetre Gyergyónak legrégibb, legtisztesebb egyháza, azaz hogy a templom annyira átalakult, annyira beparókázta magát (zopf-izlésben átidomult), hogy a régi építészetnek nyomait szőrszálhasogató keresés után lehet csak felismerni, illetőleg azt sem a templomon, hanem annak tornyán és tornyában, s még ott sem a torony déli oldalára bigyesztett feliratban (mely nem vésve, hanem csak írva van).4 A „legnagyobb székely” az 1213-as évet jelző felíratra célzott, melyet ő sem tartott hitelesnek. Tény azonban, hogy a régészeti ásatások igazolják a História Domusban jelzett gyergyószentmiklósi, gyergyószárhegyi és gyergyóalfalvi egyházközségek létét. A szűkebb gyergyói falurendszer a 14-16. századok közötti időszakban jött létre faluosztodás révén. Gyergyószentmiklósból Tekerőpatak és Kilyénfalva alakult ki, Gyergyóalfaluból Gyergyócsomafalva, Szárhegyből pedig Ditró és Remete. A faluosztodás tényét az egyházközségek létrejötte is igazolja.

A gyergyói települések a patakok mentén jöttek létre. Gyergyószentmiklós a Békény patak felső folyása mentén a jelenlegi 5-ös kilométer körül, Tekerőpatak és Kilyénfalva a Visszafolyó mellett, Szárhegy a Csínod pataka, Ditró a Ditrópataka, Remete pedig a Kőpataka mentén váltak falukká. Újfalu esetében a falumag Katorzsa és Gálfalva lehetett. Az itt lakók innen a Maros menti térségben kerestek új otthont maguknak, melyet Újfalunak neveztek el.

Ezeknek a településmagoknak – tízeseknek – a lakói kezdetben csoportosan vágták vagy irtották az elfoglalandó helyeken az erdőket, lecsapolták a mocsaras, selymékes, mohos területekről a vizet. Az így többnyire közös erővel egy irányban nyert terület felosztását a tízes elhatározására bízták. A tízesek lakói által termőfölddé tett területet katonai feladatkör szerint, mint nyílföldeket felosztották és többször újraosztották a székely közösség tagjai között.

 

Gyergyó és az 1562-es évi székely felkelés

 

A 16. század közepén a sajátos székely rendi-katonai társadalom Gyergyóban is válságba került. A közszékelyek, akik már a 15. század első felében is mindent elkövettek közszabadságuk megvédéséért, nem fogadták szívesen az ősi kiváltságnak tekintett adómentesség megcsorbítását. A gyulafehérvári országgyűlésnek pedig az a döntése, amely a székelyekre 3000 forint adót vetett ki, és elrendelte fejenkénti hadrakelésüket, az általános okok mellett az 1562-es felkelés kiváltó okát képezte.5 Lázár István, a nagyhatalmú főember a felkelők oldalán harcolt.6 Mivel magyarázható ez?

Véleményünk szerint Lázár István magatartásában, akárcsak Kornis Mihály, Farkas Pál, Lázár János és Bernád Ferenc esetében is a Habsburg politika befolyását feltételezhetjük. A felkelés leverése után a megtorlás nemcsak a közszékelyek ellen irányult, de maga Lázár II. István is fogságba került, és csak az 1566-os évi tordai diétán kapott kegyelmet.7 Ezen az országgyűlésen ugyanis a főnépeknek és lófőknek sikerült meggyőzniük a fejedelmet, hogy rájuk kell alapoznia székely politikáját az elszegényedett közszékelyek ellenében.8 Az új politikai irányvonalat tükrözte az 1566. július 11-én kelt oklevél is, amelyben János Zsigmond 57 jobbágyot adományozott Lázár Istvánnak.9 A jobbágyadományozások a következő években is folytatódtak.

Az 1566. évi szebeni országgyűlés elhatározta Újvárnak az építését. A korabeli határozat 18. pontja szerint: „Urunk ő felsége magára vette, azonképpen Szász-Sebesnek is építésének negyed részét magára vette, ez ország is három nemzetül, a három részének meg építését magára vette, mely építésnek hamarább való véghez ménesiért, a nemesség kapu szám szerint ád huszonöt pénzt... Az székelyek is ezen terhet viselik.” A 25 dénáros adó fizetését az 1566. évi szebeni országgyűlésen határozták el.10 Székelyföldön ezt az adókötelezettséget Kornis Mihály szedte be.11 1567-ben a korabeli Gyergyó széken is összeírták a fejedelem jobbágyainak tekintett családokat a 25 dénáros adó összegyűjtése céljából. A korabeli kapuk szerinti összeírás településenként így mutatott: Tekerőpatak 40, Szentmiklós 78, Szárhegy 48, Újfalu 32, Csomafalva 15, Ditró 26 és Remete 6 kapu. Gyergyószéken összesen 289 kaput írtak össze 1567-ben.12A kapu adófizető egység volt, mely több családot foglalt magába.

1569 körül összeírták a Csík-, Gyergyó-, és Kászonszéki nemeseket és lófőket.13

A gyergyói településeken tehát 48 lófőt és nemest írtak össze. A lófők és nemesek településenkénti megoszlása a következő képet mu­tatta:14

- Szentmiklós 10 család

- Tekerőpatak 11 család

- Újfalu 9 család

- Alfalu 8 család

- Csomafalva 5 család

- Szárhegy 5 család

János Zsigmond adományozási politikája Gyergyóban volt a legjelen­ték­­tele­nebb. Ennek ellenére az adományozások és az erőszakos foglalások révén létrejött Lázárok földesúri hatalma még Gyergyóban is bonyo­lul­tabbá tette a társadalmi és birtokviszonyokat. A falvak határain belül az ősi székely örökség szembekerült a Lázár család által létrehozott földesúri tulajdonnal.

Forrásainkban utalás történik arra, hogy a gyergyói közszékelyek részt vettek mind az 1571-es évi lázadásban, mind pedig az 1575-ös esztendei kerelőszentpáli csatában. A két említett ütközetben való részvételük miatt igen sokan kerültek jobbágysorba. 1576-ban 308 Gyergyó széki jobbágyot írtak össze. A jobbágyok közül 173 volt fejedelmi jobbágy, 128 a Lázár II. Istváné, 5 pedig más egyéneké. Településenként a Gyergyói medence társadalomszerkezete 1576-ban a következőképpen mutatott:

Helység

Lófő

Jobbágy

Összesen

Alfalu

8

40

48

Csomafalva

5

20

25

Ditró

9

20

29

Remete

 

8

8

Szárhegy

5

44

49

Gyergyószentmiklós

10

84

94

Tekerőpatak Kilyénfalvával

11

60

71

Újfalu

-

32

32

Gyergyói-medence

48

306

356

 

Az 1576-os évi összeírás kiegészítve az 1569-es évi konskripcióban feltüntetett lófőkkel és nemesekkel, nem jelzi Gyergyó családfőinek összlétszámát. A jobbágyok közül csak azokat írták össze, akik a falvakban megadóztathatóak voltak. A megadóztatható jobbágyoknak ugyanis a településeken nyílföldjük kellett, hogy legyen, vagy legalább hat forintot érő lábas barma. Az összeírásokból kimaradtak a szegény jobbágyok, a zsellérek, a falusbírók, a főemberek darabontjai, béresei, majorosai, molnárai és a tűzkárosultak.15 1577-ben pestisjárvány pusztított Gyergyóban. Ezért Lázár II. István átköltözött Szárhegyről Kászonba, az ott lévő jószágára. 1579-ben azonban ismét Szárhegyen tartózkodott. Ekkor ugyanis egy szárhegyi szolgájának örökséget adományo­zott, a Szent Mar­git asszony nap után való szombaton, vagyis 1579. július 18-án.16

Az 1581-es évi gyergyószentmiklósi falutörvény bevezetőjében a Békény patak mentiek így mutatták be faluközösségük társadalmát: „Mi ki(k) vagyunk Gyergyó székben Szent Miklós falvában lakozandók, nemesek, darabontok és vajda úrnak őnagyságának jobbágyi küzönséggel mind a tellyes falu, irattuk emlékezetre ez levelet”

Lázár II. Andrásnak a házassága is hozzásegítette hozzásegíttette a gyergyószárhegyi főembert jobbágyai számának növeléséhez és politikai hatalmának a növekedéséhez Erdélyben és Gyergyó falvaiban. Feleségül vette ugyanis Báthory Zsigmond fejedelem főgondnokának és a korabeli Erdély legbefolyásosabb főtisztvise­lőjének Sombori Lászlónak a leányát, Zsombori Erzsébetet. Házassága révén ugyanis Székelyföldön kívül megkapta Bölye, Mindszent, Tóhát, Kok, Egerbegy és Aranyosgyéres településeket.17

1583-ban Báthory Zsigmond fejedelem Gyer­gyószen­tmiklós lakosságát és területét 3500 tallérért adta el Lázár II. Andrásnak. Az adomány azonban valószínűleg a fejedelem főgondnokának volt köszönhető. Ez alkalommal a fejedelmi hatalom alatt lévő jobbágyok, Lázár András jobbágyaivá váltak. Ezt az állapotot tükrözik a 17. század első feléből származó Gyergyó széki, a Lázár család birtokaira vonatkozó vallatások. Így egy 1647-ből származó hiteles tanúvallomásokból megtudjuk, hogy Lázár András azelőtt egész Gyergyóra kapott adománylevelet, a mely alkalommal az esküt letevők többsége a következőképpen vallott: „Tudom, hogy itt Gyergyóban az Lázárok jószága ősjószág, mind örökség a Lázárok bírták, nem acquisitum. Azt is tudom, hogy az nemes embereken kívül és veres darabontokon éppen bírta Gyergyót Lázár András egy ideig.”18 Más tanúvallomásokból a következőket olvashatjuk: „Tudom azt, hogy negyvennégy embe­reken kívül az megholt Lázár András éppen bírta Gyergyót.”19 Az esküt tevők harmadik csoportja a következőképpen fogalmazott: „Azt is tudom, hogy Lázár András éppen bírta Gyergyót egy ideig az lófő és darabontokon kívül.”20

Lázár II. András hatalmát a Báthory István oroszországi hadjáratában való részvételének, és részben királybírói tisztségének is köszönhette. A rendelkezésünkre álló kútfők szerint 1593 és 1597 között töltötte be Csík- Gyergyó- és Kászon szék főkirálybírói tisztségét, de a szárhegyi főembernek az alkirálybírók kinevezésében is meghatározó szerepe volt.

A buzgó katolikus lakossággal szembeni érzéketlenségét bizonyítja az a tette, hogy 1592-ben megváltoztatta vallását és áttért a református hitre. A gyergyószentmiklósi, gyergyóalfalvi, gyergyóújfalvi és a szárhegyi templomokból az oltárokat kidobatta és a szentképeket elégettette. A katolikus papok helyett református vallású papokat hozatott. Rövid idő múlva azonban visszatért a katolikus vallásra. Ekkor ugyancsak ő rakatta vissza az oltárokat az említett négy templomban.21

Nevéhez kötődik a románság betelepítése Gyergyóba. A románság beszivárgását a lustrák névanyagából is érzékelhetjük. Nem került sor azonban nagyobb számú, egységes tömbben szerveződő, nagyobb közösség letelepedésére. Lázár II. András az, aki jelentős területeket szakított ki Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu és Tekerőpatak határából és létrehozta a neki alárendelt Vasláb nevű falut, ahová román nemzetiségű jobbágyokat telepített.

Lázár II. Andrást nem szerette a néhány évig Szárhegyen nevelkedő unokaöccse, Bethlen Gábor sem. A fejedelem életrajzírója Böjthi Gáspár, – aki Lázár Andrásra vonatkozó információit Lázár Druzsina fiától kapta – „durva, vad és míveletlen embernek” mutatta be.

1596-ban a gyergyóiak is fellázadtak a régi szabadság visszaszerzésének érdekében. A gyergyói lázadás megfékezésére Apafi Miklóst bízta meg Bocskai István, aki Lázár András értesítésére, 2000 főnyi lovas és gyalog haddal a parajdi úton, s a Bucsin-tetőn tábort ütött. A gyergyói felkelők serege Újfaluban gyűlt össze, hogy elállják a hegyi utat. De előbb az egész éjszakán át vir­rasztva, nagy áldomást ittak a medve bőrére, egymást vitézségre buz­dítva. A hegy lábánál fekvő Alfaluban észrevették Apafi Miklós tábor­tüzeit. Az öreg Kovács János egyházfi éjjel átsietett Újfaluba s jelentette az ellenség közeledését a dorbézoló atyafiaknak. „Ezek álmatlanul és részeg fővel indultak Apafi seregével szemben, aki bekerítette őket, s visszaűzte őket a faluba s ott részint levágattak, részint elfogatván, kivégeztettek; némelyek a házakba menekülve, tűz által pusztultak el családostól s kevesen menekülhettek meg a vérfürdőből. Elesett az ütközetben 27, hárman vasnyársra húzattak, öten felakasztattak; néhány ház csűrös­től, asztagostól felégett. Vezérük Gál János is halállal lakolt. A csíkiak és kászoniak hallván a gyergyaiak veszedelmét, letet­ték a fegyvert s visszatértek uraik, főként Lázár András szolgálatába. Apafi útjából nagy zsákmánnyal tért meg otthonába (Ebesfal­vára).”22

 

Gyergyó társadalma Mihály vajda és Básta generális idején

 

Mihály vajda rövid uralkodása (1599–1601) alapvető változásokat ered­ményezett Gyergyó társadalmában. A székelységnek a sellem­berki csatában való részvétele után, a román uralkodó oldalán, Mihály vajda 1599. november 28.-án visszaadta a székelyek ősi szabadságát.23

Az oklevél tulajdonképpen a közszékelyekre vonatkozott. Az 1600. március 7-i kiváltságlevél már Csík- Gyergyó- és Kászonszék főembereit és lófőit próbálta megnyerni, akik a későbbiekben fontos szerepet vállaltak Mihály vajda moldvai harcaiban.24 A román uralkodó szabadságlevelei hoz­zájárultak a gyergyói székelység általános felemel­kedéséhez. Az 1602-es esztendei Básta-féle összeírás tulajdonképpen ezt az állapotot rögzí­tette. Az összeírás azonban nem teljes, mivel csak a Habsburg tábornok hatalmát elismerő személyek névsorát tartalmazza. A conscriptio alapján a következő társadalom­képet érzékeljük 1602-ben:25

 

Település

Nemes

Lófő

Dara­­bont

Liber­tinus

Jobbá­gy

Összesen

Szentmiklós

 

23

10

24

 

57

Alfalu

 

1

 

49

1

51

Újfalu

 

9

 

39

 

48

Szárhegy

1

3

 

27

 

31

Tekerőpatak

 

11

2

15

 

28

Csomafalva

 

1

 

17

 

18

Ditró

 

 

 

9

 

9

Remete

 

 

 

4

 

4

Gyergyói-medence

1

48

12

184

1

246

Az 1602-es évi összeírások társadalomképéből következtetve Gyergyóban a szabad elemek túlsúlyát tapasztaljuk. Az 1602-es évi összeírásban a már ismert csoportok mellett jelen­tős a darabontok csoportja. A darabontok a fejedelem közvetlen szolgálatá­ban álló puskás gyalogok voltak.

A „conscriptióban” csak egy jobbágyot említettek. Bár a Basta-féle összeírás nem teljes, az egy jobbágy említése, a székely szabadság megerősődését jelzi a 17. század elején.

 

 

Gyergyó gazdasága és társadalma a 17. század elején

 

A 17. század első felében uralkodó fejedelmek már jobban felismerték a székelyek katonai ereje fenntartásának a jelentőségét. 1601-ben a visszatért fejedelem Báthory Zsigmond egy újabb kiváltságlevéllel biztosította a székely szabadságot. A következőkben Bocskai István, Rákóczi Zsigmond a közszabadság megerősítésével, vásárjogok adományozásával, vagy pedig a jobbágysorból való kiemeléssel javítottak a szabad székelyek társadalmi és anyagi helyzetén. Mindez kapcsolatban volt a székelyek megnövekedett katonai szerepével az erdélyi hadszervezetben. Ilyen kiváltságot kapott a gyergyószentmiklósi székelység 1607-ben, amikor Rákóczi Zsigmond fejedelem vásárjogot adott a településnek:26 Bár a fejedelem adománya a gyergyói közszékelyek gazdasági helyzetének a megszilárdítását célozta, politikai jelentősége is kiemelkedő volt, mivel ez Gyergyó önállóságát is biztosította a Lázár család hatalmi törekvéseivel szemben.

 

Gyergyó társadalma Bethlen Gábor uralkodása elején

 

Az 1602-es évinél teljesebb társadalomképet érzékelünk 1614-ben, amikor is Bethlen Gábor fejedelem parancsára társadalmi csoportonként összeírták a székelységet. A katonai lustra által kialakított családonkénti társadalomkép a gyergyói medencében a következő:27

 

Település

Ne­mes

Ló-

fők

Puskás

gyalogok

Liber­tinu-

sok

Jobbá­gyok

Zsel­lé-

rek

Szol­gák

Soly­má-

rok

Össze­sen

Gyergyó­szentmiklós

 

22

23

55

16

86

3

4

209

Tekerő-

patak

 

28

14

29

5

39

7

4

126

Alfalu

 

4

24

38

11

23

4

 

104

Szárhegy

1

5

17

42

8

6

10

 

89

Újfalu

 

15

16

29

5

4

7

1

77

Ditró

 

 

6

24

13

7

2

 

52

Csomafalva

 

6

7

17

 

6

1

 

36

Remete

 

 

7

8

1

4

6

 

26

Gyergyói-medence

1

80

114

242

59

174

40

9

719

Százalékban érzékeltetve a társadalmi csoportok közötti arány a következőképpen mutatott:

Az 1614-es évi összeírás adataiból nem nehéz érzékelnünk, hogy a gyergyói falvak viszonylag nagy települések voltak, melyeknek népessége jóval felülmúlta a 17. századi erdélyi hely­ségek létszámát.

A Bethlen lustrából az általunk tanulmányozott medence társa­dalomképét is érzé­kel­hetjük.

 

Főemberek

 

A társadalmi ranglétra legmagasabb fokán a főemberek voltak, Gyergyóban egy primor családot írtak össze.28 A Lázár család hatalma főleg a 16. században erő­sö­dött meg: míg a század első felében katonai fontosságuk érződött, addig 1566 után főleg földes­úri hatal­muk vált kétségbevonhatatlanná.

Lázár IV. István, Lázár II. András és Zsombori Erzsébet fia volt. Felserdülése után részt vett Báthory Gábor fejedelem harcaiban: Nagyszeben ostrománál, Radu Şerban vajda elleni 1610. december 29. és 1611. március 16-a közötti havasalföldi háborúban.29

Katonai érdemei, illetve Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor fejedelmek általi megbecsülése felbátorította öt arra, hogy mint a Lázár család szárhegyi ág ivadéka perbe idézze gyámját, Petki Jánost és gyalakuti Lázár V. Jánost, hogy nagyapjuknak Szent-Annán magtalanul meghalt testvére utáni részét kiadja. Miután kiderült, hogy ők a peresek nagyapjának, a Gyergyóban lakó és szárhegyi Lázár II. Mihály nevű nagybátya, magtalan elhalálo­zásával az ő szülei sem adtak osztályrészt a gyalakutiaknak, kénytelen volt a pert elenyésztetni. Szerencsésebb volt a gyergyói javak visszaszerzésében. Mivel a székely szabadság visszanyeré­sével Gyergyószentmiklós szabad településsé vált, óriási jöve­delemtől esett el családja. Kárpótlásul Báthory Gábor fejedelem a gyergyói, vagyis a piricskei vámot Lázár IV. Istvánnak adomá­nyozta, ami a település vásárjogának biztosítása után igen nagy bevételt biztosított a gyergyószárhegyi primornak.30

Nősülését anyagi megfontolások is befolyásolták. Csíksomlyói Székely Miklós csíki főkapitánynak, Báthory Gábor fejedelem főlovászmesterének a leányát Székely Ilonát vette feleségül, akinek anyósa lengyel főnemesi családból származott, és aki az oklevelekben Rhabianka Dorothea néven jelent meg.31

Erélyesen lépett fel a Lázár család kászoni jogainak és jövedelmeinek a védelmében. Többször is rendreutasította csicsói Kelemen Mihályt, Csík-, Gyergyó- és Kászon széknek 1614 előtti főkirálybíróját. Lázár István főleg a Csík-csicsói primornak azon rendelkezése ellen tiltakozott, hogy Kászonszékben ő nevezte ki az alkirálybírót, holott ezt a jogot az ősi egyezményhez ragaszkodva, Lázár István ma­gának követelte. Ilyen jellegű igényeit Kelemen Mihály, Csík- Gyergyó- és Kászonszék 17. század eleji főkirálybírója is kénytelen volt elfogadni. Későbbi hiteles esketésekből ugyanis kiderül, hogy Lázár István maga nevezett ki és tartott ma­gának Kászonszékben egy alkirálybirót, aki az alszék jövedelmének felét Szárhegyre szolgáltatta be. Sőt, Lázár István gyakran Kelemen Mihály csíki főkirálybíráskodása ellen is tiltakozott, s azt állította, hogy törvénye­sen őt illetné meg a királybírói tisztség. Bethlen Gábor fejedelemmé választása után, leváltotta Kelemen Mihályt királybírói tisztségéből és Lázár IV. Istvánt, az unokatestvérét nevezte ki e tisztségbe.32 A kinevezéssel párhuzamosan megerősítette őt a gyergyószentmiklósi vámszedés jogával.

Bethlen Gábor birtokai növelésében is segítette Lázár IV. Istvánt. Ezt bizonyítja Bethlen Gábornak 1615. szeptember 9-én Kolozsvárt írt levele a Kraszna megyeiekhez, melyben megparancsolta, hogy a Lázár István anyjáról, mint fiá­ra szállott, de Zsombori Gábortól elzálogosított és eltékozlott javakat adják vissza Lázár Istvánnak.

Nemcsak rokona és gyermekkori játszótársa volt Lázár IV. István Bethlen Gábornak, hanem a fejedelem első rendű aulae familiárisnak is kinevez­te. Mint katonai képességekkel megáldott személy, részt vett a fejedelem minden háborújában. A különböző hadjáratokban való kimagasló katonai teljesítményeiért 1624. július 27.-én Bethlen Gábor neki adományozta Szász-Erked és Oláh-Solymos ne­vű falukat Kolosmegyében és Serling nevű falut Doboka megyében.33

1626-ban Lázár István és Székely Ilona jelen voltak Kassán Bethlen Gábor fejedelem és Brandenburgi Katalin lakodalmán. A fejedelmi lakodalom után néhány hónappal később felesége egy fiúval örvendeztette meg Lázár IV. Istvánt. A szárhegyi primor 1629-ben veszítette el első feleségét, Székely Ilonát.

Bethlen Gábor halála után bizalmasa maradt unokatestvére özvegyének. Ezért Brandenburgi Katalin fejedelemasszony 1630. március 9-én kinevezte őt biztosának, szentpáli Szentpáli Já­nos megbetegedése esetére, az udvarhelyi fejedelmi vár némely ügyei ellen támadt követelések kiderítésére, és az udvarhelyszéki és háromszéki különböző hitfeleke­zetek közt létező viszályoknak a fejedelemnőtől az or­szággyűlésen tett ígéretének a teljesítésére. A hozzá hasonló biztosok voltak még apanagyfalvi Apafi György, hévízi Sükösd György, Literatti Dávid kőhalmi király­bíró.34

Lázár IV. István magatartására, életmódjára a vagyon­szer­zésre való törekvés, a szabad székelyeknek jobbágysorba süllyesz­tése volt jellemző. Gyergyóban a Lázár IV. István erőszakos foglalási próbálkozásaira, a szabad székelyeknek jobbágysorba való süllyesztésének kísérleteire az 1616-os évi összeírás adataiból következ­tet­he­tünk, amikor is a konskriptorok az őslófők székely örökségének, a Lázár család részéről való birtokbavételének módszereit jegyezték fel.35

 

Lófők

 

A gyergyói lófőkről viszonylag kevés adattal rendelkezünk 1614-ig. Társadalmi helyzetük kiváltságos a gyalogkatonákhoz viszonyítva, hiszen a 16. század második felében ők továbbra is adómentességet él­veztek. Az 1500-as évi okiratokban a primipilusokat különválasztották a székely községtől, s legtöbbször a nemesekkel együtt említették őket. Az 1562-es évi felkelés leverése után a lófők a vármegyei köznemeséggel váltak egyenrangúvá. Ennek ellenére az ál­landó hábo­rúskodásban való részvételük, illetve a lótartással járó anyagi terhek nagy­méretű lemorzsolódást eredményezett részükről. A kerelőszentpáli ütközet után közülük is kerülhettek jobbágysorba. Számukra részlegesen az 1569-es évi gyergyói összeírásból is következtethetünk.36 Tár­sa­dalmi és kato­nai jelentőségük növe­kedőben volt a 17. század első felében, ami az 1602-es illetve az 1614-es évi összeírások adataiból is kitűnik:

 

Év

Gyergyószék

1602

42 család

1614

80 család

 

Gyalogkatonák

 

Ők alkották a székely társadalom legnépesebb és a 16. században a legtöbb megpró­bál­tatáson átment csoportját. 1562 után elvesztették kollektív jogaikat és kénytelenek voltak adót fizetni. Az erdélyi vajdák visszaélései ellen, majd pedig a székely szabadság vissza­állítá­sáért ők szervezték az 1511-es, 1519-es, 1521-es, 1571-es, 1575-ös, 1583-as és az 1596-os évi felkeléseket. Ők alkották azt „a nyomorult székely községet”, amelynek tagjait a fejedelem 1566 után jobbágy sorba kényszeríttette. Valószínűleg 1602-ben nem húzhatunk határozott választóvonalat a gyalogkatonák és a libertinusok között, míg a Bethlen lustrában a gyalogok és a darabontok között. A puskás gyalogok katonai fontos­ságát az erdélyi politika irányítói már a 16. század végén felismerték, társadalmi megbe­csülésük azonban csak a Bethlen lust­rában érzékelhető. 1614-ben a gyergyói medencében 114 gyalogos családot írtak össze a konscriptorok. A 17. század elején a Maros felső folyása mentén élő szé­kely­ség „kollek­tív” jogai­nak, vagyis a székely szabadság elismerése Báthory Zsigmond nevéhez kötődik, aki 1601. december 31-én kiadott oklevelében elismerte Csík- Gyergyó- és Kászonszék lakói­nak a szabad­ságjogait.37 A feje­delmi okmány tulajdonképpen a székely örökségen alapuló tulajdonforma győzelmét jelentette az adományozott birtokokkal szemben. A 17. századi adomá­nyozások révén jobbágyokká vált családok libertinusi státust kaptak.38

Bocskai István politikájában is felismerhetjük a székely katonaelem támogatását, aki 1605. február 16-án megerősítette az 1601-ben kiadott szé­kely szabadságot.39 Rákóczi Zsigmond rövid uralkodása idején a gyakori lófő­sí­tések és a nemesítések mellett székely közösségeket is támogatta. A gyer­gyó­­szentmiklósiak országos vásártartási jogot kaptak az uralkodótól.40

Báthory Gábor politikája bármennyire is sok ellentmondással volt tarkítva, mégis felismer­hetőek benne a székelység támogatásának az ismér­vei: tovább folytatta az elődei által gyakorolt lófősítéseket és nemesítéseket. Uralkodásá­nak utolsó időszakában kiélezett viszony alakult ki a székely főemberek és a fejedelem között, melynek eredményeképpen Petki János, Kálnoki Benedek és János, Domokos István és Ferenc illetve Bernád Ferenc kénytelenek voltak elhagyni Erdélyt és csak 1614-ben tértek vissza otthonukba.41

A központi hatalom bármennyire is támogatta a székely katonaelem közösségi szabad­ság­jogait, mégis számos család az állandó katonáskodással járó anyagi terhek miatt gyakran önszán­tából a jobbágysorsot választotta. A feudális kötelezettség önkéntes válasz­tása Bocskai István és Rákóczi Zsigmond uralkodása idején is érzékelhető, tömeges méreteket azonban Báthory Gábor uralkodása idején öltött.

Bethlen Gábor Szárhegyen a gyergyói székelyek között nevelkedett, tehát igen jó ismerője volt a székely kérdésnek. Felismerte, hogy a közösségi jogok, vagyis az autonómia biztosítása nem minden esetben könnyítette meg e népcsoport létfeltételeit. Törvényeivel és rendeleteivel olyan gazdasági-társadalmi környezetet próbált teremteni, mely kényszerítse e családokat a katonasors önkéntes vállalására. Először is megszüntette a juhok utáni adót és a túródézsmát, majd ingyen biztosította a katonaközösségek állatállo­má­nya számára oly szükséges sót.42

Bethlen Gábor katonapolitikáját részben a székelységre alapozta, s ezért ismerni akarta lét­számukat, katonai potenciáljukat. Tulajdonképpen ezek a szándékok vezérelték az 1614-es évi összeírás megszervezésére, melyben rendenként írták össze Székelyföld társadalmi csoportjait, a jobbágyság esetében pedig a függőség okait is feljegyezték.

Székely politikájának egyik alapvető törekvése a katonaelem számbeli és minőségi növelése volt. Már 1614-ben a medgyesi országgyűlésen meg­tiltotta a szabad székelyek jobbágysorba süllyesz­tését,43 ugyanakkor igyeke­zett a függő viszonyban élőket a katona­csoportok közé emelni, akiket az oklevelekben „recuperati” néven említettek. A gyulafehér­vári diétán már 400 forintnyi büntetés terhe mellett – ami valóságos vagyont jelentett abban az időben – kényszerítette a nemeseket jobbágyaik felszabadítására. Politiká­jának a haté­kony­ságát a székely főemberek 1623-ban írt panaszleveléből érzékeljük, melyben leírták azt az óriási veszteséget, melyet számukra job­bágyaik elvesztése jelentett.

Bethlen Gábor, akárcsak elődei, számos székely katonacsaládot neme­sített és lófősített katonai érdemeikért.44

 

A darabontok

 

A darabontok a fejedelem közvetlen szolgálatában álló puskás gyalo­gosok voltak, akiket 1562 után hozott létre a központi hatalom. Nagyrészük a fejedelmi jobbágyokká tett közszékelyek soraiból került ki. Ruházatuk alapján léteztek kék és vörös darabontok. A kék darabontok közvetlenül a fejedelem szolgálatában álltak, a vörös darabontok pedig a szék és a faluközösség tagjai maradtak. A darabontok katonai felké­szült­ségükkel és hadfelszerelésükkel alkal­mazkodtak a 16. századi „hadügyi forradalom” követel­ményeihez. Részt vettek az oroszországi háborúban, illetve Danzing (Gdansk) ostromában. Tűzifegyverek használatában való jártasságuk kitűnt az 1595-ös évi târgovistei és a giurgiui csatákban. 1602-ben Gyergyóban 12 darabont családot írtak össze. Számuk jóval magasabb lehetett, de nagy részük nem esküdt hűséget Basta generálisnak. Az 1614-es évi összeírásban darabontokat valószínűleg a puskás gyalogokkal azonosí­tották, ezért nem találkozunk külön megnevezésükkel.

 

A libertinusok

 

A libertinusok csoportja 1601 után jött létre a jobbágyságba taszított közszékelyekből. Ők alkották a közösségi szabadrendűségüktől megfosztott székely községet, akiket nemcsak a főnépek, hanem a fejedelem tiszt­ségtartói is kötelező mun­ka­szolgálatra kényszerítettek. A katonai kötelezett­ségekkel összefüggő székely szabadság visszanyerésével számuk 1614-ig növekedett, majd fokozatosan bekerültek a katonarendűek soraiba.

 

Év

Gyergyó szék

1602

184 család

1614

242 család

 

Jobbágyok

 

A székelyföldi oklevelekben először 1407-ben említett földönlakók, Imreh István és Egyed Ákos szerint jobbágyok voltak. Klasszikus jobbágyság a Keleti Kárpátok medencéi­ben csupán 1566 után alakult ki János Zsigmond és Báthory István adományozásai révén. A história bizonytalan­sággal kezeli az 1567-es esztendőben összeírt 25 dénár adót fizető porták jogi státusát. Egyes történészek jobbágyokkal, mások pedig libertinusokkal azonosították őket. A 16. század végéig a medence településeinek nagy része jobbágyi függőségbe került. 1576-ban 308 jobbágy közül 128 volt a Lázár Istváné, 173-at fejedelmi jobbágyként jegyeztek fel, a többi hetet pedig 5 más egyén alárendeltjeként írtak össze. A székely szabadság vissza­adásával számuk jelentősen csökkent. Gyer­gyóban 1601-ben több száz jobbágy vált szabad székelyé. 1614-ben a gyergyói településeken összeírt 59 jobbágycsalád az összlakosság 8,21 %-át alkotta.

Az 1614-ben összeírt jobbágyoknak három csoportját különböztetjük meg: az ősjobbágyokat, a feje­kötöt­teket, és az adományozottakat. A fejekötöttség okai a következők lehettek: önként, erőszak következtében, hadba menés elől, oltalomért, szegénység, éhség, betegség, tartozás, zálogterhek, tűzkár miatt, vétség (pervesztés, emberölés, lopás, paráznaság) miatt, ismeretlen és egyéb ok miatt.45 Az ősjobbágyok a Mihály vajda uralma előtt jobbágyságra jutott függő viszonyban élő parasztok voltak.46 Az 1614-es évi összeírásban Gyergyó székben 32 ősjobbágyot, 33 fejekötött és 1 konfiskált jobbágyot írtak össze. Közülük Lázár Istvánnak 23 ősjobbágya és 32 fejekötött jobbágya volt.

 

A zsellérek

 

1614-ben a függő viszonyban élő parasztok legnépesebb csoportját alkot­ták. Gyergyóban az összeírt 174 család az össznépesség 24,20 %-át jelképezte. A zsellértartók nagy része lófő és gyalogkatona. A zsellérek között igen jelentős a székely származású. Az összeírásban sokan „más földjén lakók” megnevezése alatt szerepelnek. Ezek vagy más vidékekről vagy országrészekről származtak, részben pedig zsellérek és szolgák. Gyergyószentmiklós 209 családjából 86 volt zsellér.

 

Külső szolgák

 

Sajátos társadalmi csoportot jelentenek Szé­kely­föl­dön, hiszen ebben a térségben szokás volt a szolgatartás. A külső szolgák­nak csak a keresztnevét jegyez­ték fel a Bethlen lustra konskriptorai.

 

Solymárok

 

A fejedelmi vadászatokhoz szükséges sólymok beszerzésé­vel foglalkoz­tak. Sajátos státusuk a fejedelem szolgálatához kötötte őket. Szentmiklóson 4, Tekerőpatakon 4, míg Újfaluban egy solymár családot írtak össze.

 

Összegezés

 

Az 1614-es évi összeírásban érzékelhetjük a 17. század első tizenhárom esztendejében uralkodó fejedelmeknek a székelyekre vonatkozó társadalompolitikáját. Az 1613. október 23-án Erdély fejedelmévé választott Bethlen Gábor székely politikája 1614 februárjában Gyergyóban alig érződött.

 

Gyergyó társadalma I. Rákóczi György uralkodása idején

 

Mint említettük, az 1614-es esztendei összeírásból nem érzékelhetjük Bethlen Gábor székely politiká­jának a következményeit. Az 1613–1629 között uralkodó fejedelem igyekezett megszüntetni a székelyföldi jobbágy- és zsellér­viszonyokat és számos székely kato­na­család társadalmi fel­emelését segítette elő a gyakori lófősítésekkel és nemesítésekkel. I. Rákóczi György székely politikájával még erőteljeseb­ben támogatta a székely – köztük a gyergyói – közösségeket. Folytatta Bethlen Gábornak az alacsonyabb társadalmi csoportból a magasabb katonai státusba emelés politikáját. Mindez az 1643-as esztendei összeírás adataiban érzékelhető. Az általa szervezett lustrában külön íratta össze a hadszolgálatra alkalmasokat és a harcképteleneket. Az összeírás Gyergyói-medencei társadalomképe a következőképpen mutatott:47

 

 

Hadszolgálatra alkalmasak

Település

Nemesek

Lófők

Primipilátus

nélküli lovasok

Puskás gyalogosok

Solymá­rok

 

 

Régi

Új

 

Régi

Új

 

Gyergyó­szentmiklós

4

33

17

16

79

5

-

Tekerőpatak

1

44

 

11

29

2

7

Újfalu

4

28

4

8

36

3

 

Alfalu

-

15

5

16

53

13

-

Szárhegy

3

18

22

24

-

-

-

Csomafalva

1

11

17

21

-

-

-

Gyergyói-medence

13

149

26

90

242

23

7

 

 

Harcképtelenek

Település

Nemesek

Lófők

Gyalogok

Más csoportok

Összesen

Gyergyószentmiklós

2

26

83

9

274

Tekerőpatak

 

23

24

 

141

Újfalu

 

21

27

 

131

Alfalu

 

12

45

 

159

Szárhegy

 

13

24

 

104

Csomafalva

 

4

24

 

78

Gyergyói medence

2

99

227

9

887

A Rákóczi-féle összeírás 1643-as esztendei társadalomképe a Bethlen-lustrához képest teljesen új, alapjaiban megváltozott struktúrát mutat be. A társadalmi változások kapcsolatban voltak az erdélyi fejedelmek székely po­litikájával, a székelység egyéni és közösségi felemelkedésével az alacso­nyabb társadalmi közegből a magasabb, a korgondolkozás szerint elismertebb csoportokba.

Az I. Rákóczi György-féle lustra, az összeírás jellegéből kifolyólag nem tartalmazza a függő viszonyban élő parasztságot. Egy 1636-os évi rendeletből megtudjuk, hogy a Lázár családnak viszonylag nagyszámú jobbágya volt a Gyergyói-medencében. Azt tudjuk, hogy az 1635. november 8.-ai csíkszeredai mustra alkalmával a fejedelem elvette Lázár IV. Istvántól azokat a jobbágyokat, akikkel az 1614-ki medgyesi országgyűlés előtt rendelkezett. Rövid idő múlva azonban visszaadta Lázár IV. István jobbágyait. 1636 március 2-án I. Rá­kóczi György fejedelem külön rendeletben parancsolta meg Csík-, Gyergyó-, és Kászon székeknek, hogy fogadják el régebbi státusukban „Lázár Istvánnak mind azon jobbágyait, a melyek az elmúlt mustrán nála hagyattak, mind pedig a melyeket ö törvényre halasztott, és legyenek felügyelettel nehogy engedetlenségre lázítsák őket.”48

Az 1643-as évi konskriptorok nem írták össze Ditró és Remete katonaköteles lakosságát.

 

I.Rákóczi György és Gyergyó közbiztonsága

 

I.Rákóczi György fejedelem a székelység felmerülő ügyeit igyekezett úgy megoldani, hogy e közösség tagjai érezzék az uralkodó gondoskodását. Így a fejedelem 1632. április 7.-én a református vallású Udvarhely városiakat és a szentegyháziakat felmentette a közterhek viselése alól.49 I. Rákóczi György 1632. június 11.-én Székelykeresztúr város lakosait kivette minden közteher, adózás, s idegen tisztek jogszolgáltatása alól, azzal hogy évenként száz forintot fizessenek a Kincstárba.50 1636. január 30.-án a fejedelem kiváltságlevelet adott Sepsi, Kézdi és Orbai szék részére, hogy az ott lakó székely urak magvaszakadása esetében az ő javaikra nézve, nem történhetik beiktatás, vagy a kincstár részére foglalás.51

A bibliás őrálló fejedelem már uralkodása kezdetén, pontosabban 1630-ban kapcsolatba került a gyergyóiakkal. A fejedelem igazgatása alatt lévő Görgényi uradalom lakói ellentétbe kerültek Gyergyó népességével. Az uralkodó a helyszínre sietett és a közemberek számára is érthető módon bemutatta a két térség közötti határvonalat. Dézsával megrakott szekereket vitetett fel a hegyek tetejére. Gyergyó és Görgény közbiráit a vitás határterületre hívatta, majd jelenlétükben a dézsákban lévő vizet leöntette. Tettével érzékeltette, hogy a határt a hegyek tetejei jelképezték: a víznek az a része, mely Gyergyó felé folyt, a gyergyói határba tartozott, míg a Görgény felé folyó víz a görgényi határrészt bizonyította.

Gyergyó szék közbiztonsága a 17. század harmincas éveiben veszélybe került. I. Rákóczi György az útonállók és a rablók megfékezésére a következő rendeletet adta ki 1632. május 6.-án: „…Bizonyosan adaték értésünkre, mely a mi országunkban minden helyeken megsokassottanak légyen az utakat álló tolvajok és egyébb mindenféle gonosságot cselekedő latrok, kik hogy szándékokban elő ne mehessenek és ennél is inkább napról-napra meg sokasodhassanak, kiből országunkban lakó híveinkre és az szegény községre is valamely véletlen károk és romlások következhetnének: akarván idején ennek is elejit venni végeztük kegyelmesen mostani fejérvári generális gyűlésünkben jelen lévő státusokkal edgyütt, hogy afféle latroknak kergetésekre és megbüntetésekre minden helyekre, kiváltképpen pedig Girgio székben levő vicetisztek mingyárást kimenjenek és az kiket melléjek akarnak venni két vagy háromszázat is, valamint az szükség kivánja, tartózzanak felülni ötszáz forint bírság alatt. Hadgyuk azért és serio parancsoljuk hűségteknek, hogy az levelünket látván valakiket hűségtek melléjek akar venni, Gyrgioban lévő minden helyekre valahol, afféle latrok hallatnak lenni, mingyárást kimenjen és őket kergesse hűségtek, az ösvényeket mindenütt szorgalmatosson öriztesse, hogy ha innét meginditják őket el ne mehessenek Gyrgio felől: ha kiket közülök megfoghat hűségtek, azokat érdemek szerint, kedvezés nélkül megbüntesse. Melyből, ha valamely nemes, avagy szabad székely extrahállja magát eo facto in poena quinqentorum florenorum irremissibiliter exiquendorum convicáltassék…”

 

I. Rákóczi György és a vaslábi románok

 

Rákóczi György Gyergyóban védelme alá vette a rendtartó székely falut. A két gyergyói falutörvényből, illetve a gyergyói falvak határrendtartására vonatkozó okiratokból láthatjuk, hogy mindegyik székely faluközösség számára kötelező volt a faluhatár védelme, a vetéskert felállítása. Csak a vaslábi románok nem tartották be a szomszédos falvak határainak védelmével kapcsolatos kötelezettségeiket. Marháikat ráhajtották a szomszédos falvak vetéseire, és nem akartak vetéskertet feltenni. Kezdetben Lázár IV. István támogatta vaslábi jobbágyainak törvénytelenségeit, a vele szembenálló székely katonaközösségek gyengítése céljából. Később már ő sem bírt velük. Kénytelen volt a fejedelemhez fordulni – annak gyergyói tartózkodása idején – vaslábi jobbágyai megfékezéséért. Az uralkodó így érzékeltette a felkérés körülményeit, illetve I. Rákóczi György döntését a vaslábiak törvénytelenségeinek kivizsgálásával kapcsolatosan:

„Mi Rákóczi György Isten kegyelméből Erdély, Pártium és a Magyarországi részek fejedelme és a székelyek Ispánja, Királyhalmi Petki István a székelyek főkapitánya és Alsócsernátoni Domokos Tamás Csík-, Gyergyó és Kászonszékek főkirálybírója jelenlétében, Méltóságos Lázár István hívünk találna megh műnkött alázatosan jelenti, hogy Gyergyóban egy Vaslábu nevű falutskája, azon falulakók szomszédosok és határosok volnának vele, azoknak lakossi közül némelyek tartozások szerint nem akarnak az vetéskertet feltenni és megh kertelni, gyakorta sok veszekedések maradnának közöttük az vetésekben való kártételek, s marháknak bé hajtogatása végett, melyből hogy több manutentia bé következzék. Köniörgök azon, hogy Kegyelmetek által az controversát eligazitatnok. Kinek méltó kivánságára…parancsoljuk Kegyelmeteknek, így lenne az dologh terminállyon Lázár István hívünk instántiájára egy bizonyos napott, kereöl certificálná mind két félt, mennyi azt facium loci és ott tegyen igazságos törvény szerint való igazitást 3 dologhban, mi kellessék bennünköt is többször requirálniok felleöte Siculorum factur.”52

A korabeli tanúvallomásokból megtudjuk, hogy a Lázár család tagjai telepítették a vaslábi lakosokat. Részükre jelentős területet szakítottak ki Gyergyószentmiklós és Újfalu és Tekerőpatak faluhatárából. Emellett a vaslábiak földvásárlásokkal is növelték falujuk területét.53

Rákóczi György uralkodása idején (1630–1648) talán még hangsú­lyo­zottabbá vált a székely­párti politika. Az Észak-Magyarország vidékéről származó fejedelem igen diszkréten tette érezhe­tő­vé gondoskodását a szé­kely közösségekről. 1630-ban a görgényiek és a gyer­gyóiak határvitáját igen érzékletesen szüntette meg a határvonal kijelölésével.54 Két esztendő múlva a gyergyói medence közbiztonságáról gondoskodott.55

A székelység társadalmi helyzetének és az ezzel összefüggő katonai erőnek a felmé­ré­se érde­kében 1635-ben megszervezte a Keleti Kárpátok népességének az összeírását. Úgy tűnik azonban, hogy a „conscriptiót” csak Udvarhely, Maros, Aranyos, illetve Háromszéken tudták megvalósítani. Csík- Gyergyó- és Kászonszék katonai lustrája csupán 1643-ban készült el.

Az 1643-as esztendei összeírás társadalomképe – amint azt már lát­hattuk – alapjai­ban külön­bözött a 16. század végének illetve a 17. század elejének struktúrájától. Gyer­gyó társadalmában a gyakori lófősítések és nemesítések következtében igencsak növekedett az ármálisták, primi­pilusok és a primipilátussal nem rendelkező, de lovon harcolók számaránya.

1637 júliusában, Ilyés napja tájt – Csík, Gyergyó és Kászon-székek főkapitánya, Petki István – lefoglalta Lázár Istvánnak Gyergyó-székben levő minden ingó és ingatlan javait. Ekkor őt letartoztathatták, amit bizonyít az a tény is, hogy csupán egy esztendő múlva, vagyis 1638-ban tiltakozott a kolozsmonostori káptalan előtt a gyergyói vámnak és többi gyergyói és kászonszéki ja­vainak a lefoglalása el­len. Fogságáról Haller Gábor naplójában a következőképpen emlékezett meg: „Az bejárókba Lázárt és Szalánczit tették kalitkába.”56 Valószínűleg sikerült tisztáznia magát a vele szemben felvetett vádakkal szemben, ami vagyonának visszaadásához vezetett.

Lázár István a gyergyói lófőkkel és gyalogpuskás katonákkal együtt részt vett I. Rákóczi György magyarországi hadjáratában. 1644. május 9.-én a Putnokhoz közel eső Kövecses nevű Gömör megyei helységben lelte halálát. Haláláról Haller Gábor a következőket írta naplójába: „az elmúlt éjjel (május 9-én) szegény Lázár István uram, estve semmi gondja nem lévén, holt meg."57

1644-ben Lázár IV. István helyét Szárhegyen – az 1626-ban született fia – Lázár V. István, a fia vette át. Az ifjú tizennyolc éves korában apja mellett – míg élt – tagja volt az erdélyi hadnak, és csak a háború befejezése után tért haza Szárhegyre. A fejedelemnek ugyanis szüksége volt a csíkiak, gyergyóiak és a kászoniak által elismert tisztekre. Mivel a fejedelmi hadnak mintegy fele székelyekből állott, az elhúzódott hadjárat alatt, 1644-ben és 1645-ben a székelyek végig a táborban tartózkodtak. Erről tanúskodnak forrásaink. Több székely kapott a fejedelemtől szabadságlevelet a hadjáratban való vitézsége kapcsán, A többi között I. Rákóczi György 1646. január 5-én 25 ditrói és gyergyóremetei székely libertinust emelt a gyalogpuskások közé.

 

Az örmény közösség gyergyószentmiklósi otthonalapítása (1637)

 

Miként leltek hazára a Gyergyói-medence katonáskodó világában a moldvai örmények? Mi késztette őket arra, hogy Gyergyó kies terméketlen térségében otthont keressenek? A sajátos katonai életmóddal összefonódott állattartó, földműves, tutajozó élettér ugyanis sajátos mentalitást alakított ki a gyergyói székely közösségben. S ez látszólag nehezen volt összeegyeztethető az örmények kézműves-kereskedő életmódjával, ahol a pénz, az áru szerepe meghatározó volt az emberek közötti kapcsolatokban.

Gyergyószentmiklós kedvező földrajzi fekvése, az Erdély és Moldva közötti kereskedelemben betöltött szerepe vonzotta a Moldvában letelepedett örményeket. Sőt, a Gyegyói-, Görgényi-, és a Kelemen-havasok közötti térségben kiváló legelők főleg az állatkereskedelem és a mészároskodás döntő módon hozzájárult az itt otthonra lelt örmény családok anyagi gyarapodásához.

Az örmények gyergyószentmiklósi letelepedését főleg az 1607-es évi vásárjognak a biztosítása segítette elő. Az évi két-, majd három országos vásár és a hetivásárok mágnesként vonzották a Moldva területén lakó örménységet.

Először csupán kalmárként jelentek meg a vásárokon. Később kisebb csoportokban telepedtek le Gyergyószentmiklóson. Az örmény családok első nagyobb csoportja 1637-ben lelt otthonra a településen.

Az örmény kereskedők gyergyói jelenlétére utal Csík -, Gyergyó- és Kászonszék Generális Congregatiójának 1643. évi végzése, amely elrendelte, hogy vasárnap és ünnepnapokon „Az egyéb árusok, kalmárok, örmények, egyszóval valakik árut visznek piacra, mise alatt áruikat ne merészeljék árulni”.

 

Következtetés Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának időszakáról

 

Nehéz eldöntenünk, ki szerette jobban a gyergyói székelységet: a Szárhegyen nevelkedő és anyai ágról gyergyói Bethlen Gábor, avagy Felső-Magyarország legnagyobb főurából lett erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György? Mindkét uralkodó a maga módján gondoskodott Gyergyó népéről. Gyergyó székelysége vállalta a két fejedelem összes hadjáratában való részvételt és hűségesen szolgálta a két kiemelkedő uralkodót.

1 MNL-OL. Pápai tizedjegyzékekre vonatkozó dokumentumok másolatai, Documente privind istoria României. Veacul XIV. C. Transilvania, Bucuresti, 1954, 163. és Monumenta Vaticana Hungariae, Pápai Tízed szedők számadásai. Bp., 1887, 112, 116.

2 Szabó T. Attila: Gyergyói helynevek a XVII-XIX. századból. Budapest, 1940. 3–4.

3 DEMJÉN 2016 = Demjén Andrea: Gyergyószentmiklós a régészeti ásatások tükrében. Kolozsvár-Gyergyószentmiklós, 2016. 14. 79–86. és SZÉKELY 1970 = Székely Zoltán, Săpăturile executate de Muzeul din Sfântu Gheorghe (1959/1966) = Materiale și Cercetări Arheologice. Sfântu Gheorghe, vol. IX. 1970. 304.

SZÉKELY 2000 = Székely Zoltán, Repertoriul Arheologic al județului Harghita. (redactat V. Cavruc).Seria biografii arheologice. Sfântu Gheorghe, 2000, Editura Carpații Răsăriteni, Vol. II. 128.

 

4 Orbán Balázs, Székelyföld leírása történelmi, természetrajzi és népismei szempontból II. k. Pest. 1869. 145.

5 Demény Lajos: Székely felkelések a XVI. század második felében. Bukarest, 1976, Politikai könyvkiadó, 42.

6 Lázár Miklós: A gróf Lázár család. Kolozsvár, 1858. 122.

7 Lázár Miklós: i.m. 123.

8 Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XIV-XVI. században. In: Székely felkelés. Bukarest, 1979. 29.

9 Székely Oklevéltár, II. K. 209.

10 Székely Oklevéltár. Új sorozat. Kolozsvár, 2004. VII. 59.

11 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Budapest, 1876. II. k. 327 és Székely Oklevéltár, II. K. 221.

12 Székely Oklevéltár, II. K. 221. és Székely Oklevéltár. Új sorozat. Kolozsvár, 2004. VII. 59.

 

13 Székely Oklevéltár, II. k. 269. és Székely Oklevéltár. Új sorozat. Kolozsvár, 2004. VII. 66. Az n jelentése lehet non solvit, ami azt jelentheti: a hadi szemlén nem állt rendelkezésünkre.

14 Székely Oklevéltár II.k., 269–277.

15 Pál Antal Sándor A Székelyföld és városai.. Marosvásárhely, 2003, Mentor kiadó, 161.

16 Lázár Miklós: i.m. 122–123.

17 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 611.

18 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 42.

19 Uo.

20 Uo.

21 Uo.

22 Baronyai Decsi János: Magyar Históriája, 1592–98. In: Monumenta Hungariae Historia. XV. II. 17. k. 246. és Nagy Szabó Ferenc memoriáléja. In: Erdélyi Történelmi Adatok. I.k. 46.

23 Demény Lajos: Mihály vajda szabadságlevelei és az erdélyi fejedelmek székely politikája a XVII. század elején. In: Székely felkelés. 199.

24 Demény Lajos: i.m. 200–201.

25 Székely Oklevéltár, V. k., 31.

26 Csikszereda. Állami Levéltár. F. 1.

27 Kolozsvár, Állami Levéltár, Székely Láda 56, VIII.k. 1.sz.

28 Uo.

29 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 614.

30 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 614.

31 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 614.

32 Vass Miklós: A királyi könyvek székely oklevelei. In: Erdélyi Múzeum. 1900, 550

33 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 614.

34 Kolozsvár. Állami Levéltár. Meggyesfalvi Lázár család Levéltára. Leltári szám 1192. Fond. 384. Dosszié 614.

35 Székely Oklevéltár. Új sorozat. Kolozsvár 1998. IV. k. 574–575.

36 Székely Oklevéltár, II. k., 269–277.

37 Székely Oklevéltár, V. k., 168–170.

38 Uo.

39 Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya, Bp., 1927. 128. és Dr. Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1938. 86.

40 Vass Miklós: A királyi könyvek székely oklevelei. In: Erdélyi Múzeum. 1900.

41 Uo.

42 Demény Lajos: im. 212–214.

43 Uo.

44 Vass M., im.

45 Imreh István-Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. In: Székely felkelés 1595-1596. Bukarest, 1979. 173.

46 Imreh István-Pataki József: i.m. 172.

47 Budapest, Országos Levéltár. 1643-as esztendei összeírás. In: Székely lustra­jegyzékek. F. 136.

48 Lázár Miklós: i.m. 145.

49 Székely Oklevéltár. Kolozsvár, 1895. IV. k. 241–242.

50 Székely Oklevéltár. Kolozsvár, 1895. IV. k. 243–245.

51 Székely Oklevéltár. Kolozsvár, 1895. IV. k. 261–263.

 

52 Kolozsvár. Állami Levéltár. Medgyesfalvi Lázár család levéltára. Fond 384. Dosszié 121. 49.

53 Kolozsvár. Állami Levéltár. Medgyesfalvi Lázár család levéltára. Fond 384. Dosszié 121. 50.

54 Garda Dezső: Gyergyó a történelmi idő vonzásában, Székelyudvarhely, 1992.

55 Uo.

56 Lázár Miklós: A gróf Lázár család. Kolozsvár, 1858, 144.

57 Lázár Miklós: i.m. 145.




.: tartalomjegyzék