Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Június
2018 - Május
2018 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Június
Ferenczes István

Bogáncs Ábel versei

A bácsik az utcánkból

 

Estefelé néha

a szomszéd bácsik

kijönnek, s körbeállnak

az utcánk közepére.

Ilyenkor a gazdival

mi is kimegyünk.

A gazdi beáll a bácsik közé,

én pedig a kör közepére ülök,

s mindig azzal fordulok szembe,

aki beszél.

 

A bácsik sok mindenről beszélnek,

legfőbbképpen politizálnak.

Soha semmivel nincsenek megelégedve,

mindig szidnak valamit

vagy valakit.

 

Nyáron, ha nagy meleg van,

az a baj.
A telet sem szeretik,

mert ha recsegő a hideg,

fogy el tűzifa.

Máskor késik a tavasz,

sokat zuhognak az esők,

a fagyosszentek,

Szervác, Bonifác és Medárd

megint garázdálkodtak,

Margit újból lepisilte magát,

negyven napig fog hullni az eső.

A szomszéd bácsik

az ősszel sincsenek megelégedve,

vagy azért, mert nagy a szárazság,

vagy azért, mert sokat esik,

hamar lehavazik.

 

Én egy idő után

megunom a politizálásukat,

felvonítok, három-négyet ugatok,

mert nincsen igazuk.

 

Szerintem

minden évszak szép,

gyönyörű.

A legszebb épp az,

amelyikben most vagyunk.

Az utca közepén.

 

 

A nénik az utcánkból

 

Hétvégén,

szombat, vasárnap délután

a szomszéd nénik kiülnek

a kapu előtti padra.

Ilyenkor a kapu mögött

addig toporzékolok,

amíg a gazdi kienged

az utcára a nénikhez.

 

A nénik rögtön rólam

kezdenek beszélni,

van, aki dicsér,

van, aki elmarasztal,

mert sokat ugatok

a kapunk mögött.

Azt hiszem azonban, hogy

mindenki szeret,

mert hol egy cukorkával,

hol egy kenyérdarabbal,

keksszel kedveskednek nekem.

 

Én szembeülök velük,

csóválom a farkamat,

s hallgatom, mi mindenről

beszélnek.

 

A padon ülő nénik

legtöbbször azokról a nénikről

beszélnek,

akik nem ültek ki a padra.

Másik hétvégén

az utcánkbéli nénik

megint kiülnek a padra,

de most azok beszélnek,

akik a múlt héten nem ültek ki.

Ők most azokról beszélgetnek,

akik a múlt héten kint ültek.

 

Az én gazdinám

soha sem ül ki az utcánkbéli padra.

 

Nem csoda,

ha róla mindig szót ejtenek.

 

 

Az árnyék

 

Olyan fekete vagy, kutyám,

mint a sötét éjszaka,

mondta egyik este a gazdám,

amikor kialudtak

utcánkban a villanyok.

 

Még annál is feketébb,

mondtam én,

mint a korom,

mint a kátrány,

mint az üst...

Nagyon rettenetes vagyok,

amikor földfekete vagyok,

amikor árnyékom sincs.

Ilyenkor mindenki fél tőlem,

mert nem tudják, honnan,

mikor ugrom elő.

 

Amikor lehavazik,

s hófehér lesz minden,

akkor vagyok legszebben

fekete.

 

Déltájban a gazdi

kiáll az udvar közepére,

s az ég felé fordítja,

melengeti fázós hátát

a ragyogó napsütéssel.

 

Hatalmas az ő árnyéka ilyenkor.

 

Én beállok az árnyékába,

eltűnök alatta.

 

Rám mosolyog.

 

Ilyenkor jól tudom,

hogy a gazdi

gyönyörű árnyéka

én vagyok.




.: tartalomjegyzék