Székelyföld kulturális havilap - Hargita Kiadó

utolsó lapszámaink: 2018 - Június
2018 - Május
2018 - április
archívum ...

legújabb könyveink: Kisné Portik Irén – Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte
Ferenczes István – Arhezi/Ergézi
Petőfi Sándor – A helység kalapácsa
az összes könyveink ...

Székely Könyvtár:

Arcképcsarnok: Erdélyi magyar írók arcképcsarnoka

Aktuális rendezvények: 2016, március 4

bejelentkezés:

Online előfizetőink a lap teljes tartalmát olvashatják! Előfizetés!

kereső:
Általános keresés. Pontosabb keresésért kattintson ide!

Moldvai Magyarság: Kulturális havilap

partnereink:





















2018 - Június
Makkai Kinga

Helyzetkép a kortárs erdélyi gyermekirodalomról (2010–2017)

Jelen tanulmány egy korábban elkezdett vizsgálat1 folytatásának tekinthető, amely az erdélyi gyermekirodalom fejlődése szempontjából egy igen jelentős korszak(2000–2010) sajátosságait mutatta be a gyermeki identitás felismerésének fokozataitól, a pedagógiai, szakmai vagy személyes okokból irodalmat teremtő kortárs erdélyi szerzők lajstromán át egészen az erdélyi gyermekkönyvpiac feltérképezéséig. Jelen írás hasonló szempontokat követve a gyermekirodalom egész intézményrendszerét (elsődleges és másodlagos irodalom, kiadók, illusztráció, egyéb fórumok stb.) érintve az utóbbi hét év erdélyi gyermekirodalmában végbement változásokról, fejlődési tendenciákról kíván átfogó képet nyújtani.

A vizsgálat elején több dilemma is felmerül. Az első, hogy létezik-e, s ha igen érdemes-e a nemzeti irodalomtól elkülönítve tárgyalni az erdélyi gyermekirodalmat. Ennek a kérdésnek a megválaszolása nélkül ugyanis önmagában a tanulmány veszítené el létjogosultságát. A másik felmerülő kérdés: kiket sorolunk az erdélyi gyermekirodalom képviselői közé? A válasz mindegyik kérdésre igen bonyolult. Az első kérdés megválaszolásában Balázs Imre József irodalomtörténész hasonló kérdést boncolgató tanulmánya2 nyújt segítséget. A szerző kiemeli, hogy bár a kilencvenes években gyakran fogalmazódott meg az az álláspont, mely szerint „erdélyi irodalom” márpedig nem létezik, a nyelv egysége az irodalom egységét is jelenti, mégis arra az álláspontra jut, hogy elképzelhető egy olyan „erdélyiirodalom-koncepció, amely nem a miliő-elmélet vagy valamiféle regionális-genetikai metafizika révén rekonstruálja meg az erdélyi irodalom történetét”, hanem tisztán irodalmi szempontok alapján, irányzatok, műfajok mentén, elkerülve az „irodalmon kívüli olvasat”3csapdáját. Ez a kijelentés egyrészt arról győz meg bennünket, hogy egy kidolgozott olvasói stratégia, amellyel az erdélyi gyermekirodalom egy adott korszakához közelítünk, nem jelent akadályt és nem zárja ki a magyar gyermekirodalom egységben való láttatását, láthatóságát, másrészt aki a kortárs magyar gyermekirodalomba kíván betekintést nyerni, nem hagyhatja figyelmen kívül az erdélyi gyermekirodalomban végbement változásokat. Felvetődik továbbá a kérdés, hogy mit értünk kortárs erdélyi gyermekirodalom alatt, és kikre terjed ki a jelen tanulmány. A kortárs erdélyi irodalom fogalmába azon ma élő alkotóknak és műveiknek az összessége tartozik, akik gyermekirodalmi lapokban vagy irodalmi folyóiratok gyermekirodalmi rovataiban és önálló kötetekben gyermekeknek szánt irodalmi alkotásokat közölnek, továbbá olyan szerzők is beletartoznak, akik ha jelen pillanatban nem is Erdélyben, hanem valahol máshol élnek, valamilyen módon kapcsolódnak az erdélyi gyermekirodalomhoz. Vizsgálódásom olyan ma Erdélyben élő szerzőkre és alkotásaikra terjed ki, akiknek a vizsgált időszakban (2010 és 2017 között) gyermekirodalmi alkotásuk jelent meg valamilyen számottevő gyermekirodalmi fórumon, illetve 2010-ben, az adatgyűjtés kezdetén még Erdélyben éltek, első köteteiketerdélyi kiadóknál jelentették meg. Ilyen módon Máté Angi, Simon Réka Zsuzsanna műveimég a vizsgálódástárgyát képezik, viszontpéldáulDezső Andrea vagy Szabó T. Anna alkotásai nem. Az is kérdésként merülhet fel, hogy az elemzés tárgykörébe illeszthetők-e az önálló gyerekkönyvvel még nem rendelkező, de különböző gyermekirodalmi folyóiratokbanvagy irodalmi lapok gyerekrovataiban rendszeresen publikáló szerzők.Természetesen igen, akárcsak azok a szerzők, akik a vizsgált időszakban egyetlen kötetet jelentettek meg, szerzők, kiknek esetében nehéz eldönteni, hogy a kortárs erdélyi gyermekirodalom reprezentatív szerzőinek számítanak-e annak ellenére, hogy az irodalomtörténetből számos példát találunk egykötetes kiváló szerzőkre.

A tanulmány írójának másik dilemmája a viszonyítás kérdése. Mihez viszonyítva vázoljuk fel a kortárs erdélyi gyermekirodalom jelenlegi helyzetét? Ugyanazt a korpuszt lehet referenciálisan, a külvilágra, szövegen kívüli kontextusra vonatkoztatva, illetve az irodalmi hagyománytörténésekre figyelve vizsgálni:„Egyazon erdélyi irodalmi mű beilleszthető a nyugati kánonba, a közép-európai irodalom, a magyar irodalom, illetve az erdélyi irodalom történetébe, aszerint, hogy milyen olvasási stratégiát működtet a befogadó, milyen kontextusokat mozgósít a szöveg elhelyezéséhez. Utóbbi négy tisztességesen megírható, anélkül, hogy az irodalmon kívüli szempontok alapvető fontosságot játszanának.”4– igazít el a kérdésben Balázs Imre József. Erre két lehetőség adódik: egyrészt viszonyíthatjuk az előző évtized jelenségeihez, tendenciáihoz, gyermekkönyv-terméséhez, annak számadataihoz, másrészt összevethetjük az erdélyi helyzetet a magyarországi tendenciákkal. A két kritérium közül az előbbi bizonyul érdemlegesnek, ugyanis az erdélyi és a magyarországi irodalmi tendenciák, ha egy-két éves késéssel is, de párhuzamosan történnek az irodalmi/gyermekirodalmi diskurzusban.

Mivel egy korábbi időszakhoz viszonyítunk, célszerű röviden felvázolni azokat a következtetéseket, leírásokat, amelyek az előző időszak tényfeltárásaiból származnak. Csak így tudjuk feltérképezni a jelenlegi helyzetet.

A 21. század első évtizedében zajló erdélyi gyermekirodalmi jelenségeket elemzőtanulmány összegzésében azt olvashatjuk, hogy a 2000-es évek lényeges változást hoztak az erdélyi gyermekirodalomban a korábbi évtizedekhez képest. A 21. század első évtizedének gyermekirodalmára a gazdagság és a megújulás volt a jellemző, nemcsak azért, mert több jeles erdélyi kiadó feladatának érezte a minőségi gyerekkönyvkiadást, és ennek következtében a korábbi időszakhoz képest fellendült az erdélyi gyerekkönyvpiac, hanem új művek, új tendenciák, műfajok jelentek meg, új írónemzedék jelentkezett. Elindult egy fiatal alkotói gárda, akik mára már az erdélyi gyermekirodalom többkötetes középgenerációját alkotják: Balázs Imre József, Demény Péter, Fekete Vince, Jánk Károly, László Noémi stb. Azt is láthattuk az elemzés során, hogy az elmúlt két évtizedben a legnagyobb presztízsű költőink és íróink írtak a gyermekeknek. Ez a tény kétségtelenül emelte a gyermekirodalom rangját,nemcsak Erdélyben, hanem összirodalmi vonatkozásban egyaránt. Bár az akkori időszakban is érzékelhető volt a nemzeti irodalomhoz képest bizonyos visszafogottság, zárkózottság a legújabb magyarországi gyermekirodalmi tendenciák átvételét, követését illetően, mégis jelentős előmozdulás észlelhető a kortárs erdélyi irodalomban az utóbbi hét évet illetően. Jelen tanulmány ezeket a mozgásokat igyekszik feltárni.

Az első szempont, amelynek alapján ezeket az elmozdulásokat számba vehetjük, az elsődleges irodalom mennyisége és minősége.5 Ez ismét több megközelítésben vagy felosztásban tárgyalható: írónemzedékek szerint, műfaji eloszlásban vagy célcsoportok alapján.

Bár az elemzés érinteni fog több szempontot is, alapvetően műfaji megközelítésben tárgyalja a korszak jellemzőit.

 

Gyermekköltészet6

 

Egy kortárs gyermekirodalmat vizsgáló tanulmány egyik megkerülhetetlen paradoxona az a hermeneutikai probléma, hogy éppen a kortársi pozíció teszi lehetetlenné az irodalomtörténetileg objektív elemzést, mivel hiányzik a vizsgált tárgytól való időbeni eltávolodás lehetősége, vagy máshonnan nézve, a kortárs irodalomban való benne-lét, az utániság hiánya teszi lehetetlenné az átfogó értelmezéskísérletet. Ennek ellenére hiszem, hogy a jelen gyermekirodalmi történéseire reflektálni mégsem lehetetlen.

Gazdag hagyományaihoz híven a kortárs erdélyi gyermekköltészet az elmúlt évek során is vezető műfajjá vált. Ez a gazdagodás elsősorban nem mennyiségi növekedést jelent, hanem stílusbeli és formai változatosságot. Hogy mennyire termékeny és gazdag a kortárs erdélyi gyermeklíra, abból is kiderül, hogy az utóbbi hét évben 17 erdélyi költő közel 30 gyermekverskötete látott napvilágot. Ezek között van újrakiadás (Fekete Vince, Kányádi Sándor, Kenéz Ferenc), válogatás (Jancsik Pál, Kányádi Sándor), van elsőkötetes szerző (Boda Edit, Borsodi L. László stb.), legtöbb azonban az újabb önálló művet megjelentető többkötetes szerző (Balázs Imre József, Cseh Katalin, Fekete Vince, Jánk Károly, Kovács András Ferenc, László Noémi, Markó Béla, Nagyálmos Ildikó, Tóth Ágnes, Szántai János).

Ha generációk mentén próbáljuk feltérképezni az erdélyi gyermekköltészet jelenét, az első, a legidősebb generáció képviselői, akik még az 1960-as, 1970-es években szocializálódtak az erdélyi irodalomba (Kányádi Sándor,7 Kenéz Ferenc,8 Jancsik Pál) korábban megjelent köteteik újrakiadásaival vagy újszerű válogatásokkal vannak jelen ma gyermekköltészetünkben. Sokkal izgalmasabb terület gyermeklíránk jelene szempontjából a következő három. A második költőnemzedék, az úgynevezett középgeneráció képviselői (Cseh Katalin, Egyed Emese, Kovács András Ferenc, Markó Béla) igen termékeny és gazdag hozamú lírát művelnek. Kovács András Ferenc 2015-ben megjelent Egerek könyve című verskötete impozáns módon vonultatja fel korábbi alkotói időszakának reprezentatív anyagából azokat, amelyek együtt az újonnan keletkezett versekkel egy rendkívül gazdag, tudatosan megkomponált korpuszt hoznak létre, egy „kicsiket és nagyokat” egyaránt megszólító, játékba hívó lírai szövegvilágot, amelyhez a nyelv fölényes birtoklása és a formaérzéknek egészen kivételes képessége társul, és amelyek ma a legnagyobbak közé avatják őt. „A nyelvi mutatványoskodás” nála nem öncélú, hanem az olvasóval való interakciónak, a költő és olvasó közös játékának bizonyítéka.9 Gyermekköltészetünk legnagyobb presztízsű képviselője, amit formakultúrájával, alkotóművészetével vívott ki magának az elmúlt évtizedek alatt, „Weöres Sándor első számú örököse”.10Akárcsak korábbi gyermekverskötetei, „jó példa lehet annak bizonyítására, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – egy szövegen belül két (radikálisan) különböző(nek tekintett) olvasási horizont egymással párhuzamosan (sőt néhol egymást metsző módon) is eredményesen működtethető.”11 Költészetében „a felnőtt tudásának és irodalmi műveltségének meg a gyerek (vélt) világértelmezésének szimbiózisa olyan gyermeklírát teremtett, amely leginkább simán költészet, mindenféle korosztályos címkézés nélkül.”12A fenti megállapítások alapján két jelentős szempontot kell kiemelnünk. Egyrészt azon költők számára, akik a felnőtt irodalomból érkeznek a gyermekirodalomba, a gyermekköltészet jó poétikai kísérleti felületként mutatkozik a költői megújulás terén (számos példát találunk arra, hogy egy adott költő által kipróbált műfaj a gyermekverseiben is megjelenik), másrészt bizonyos tartalmi vagy formai, stílusbeli egyezéseket találunk a két típusú irodalmi alkotások között. A határok ma már egyre inkább elmosódni látszanak. Lényeges lenne a gyermekversek vizsgálatánál ezt a fajta kettős kódolási lehetőséget is figyelembe venni, és az irodalomtudományi kutatásokat ez irányba kiszélesíteni. Az említett két tendencia érvényesülése a kortárs recepcióelméletben elsősorban a szerzők presztízsértékével magyarázható, ami – Nemes Nagy Ágnes óta tudjuk – gyermekköltészetünk egyik szerencsés kiváltsága. Gyermekköltészetünk ugyanis kivételes helyzetben van, hiszen – műveik és presztízsük alapján egyaránt – olyan alkotók jelentik a mércét, akik „hírnevüket nem a gyermekirodalomban szerezték, hanem az ún. »nagyirodalomból« léptek át folyamatosan a gyermekköltészet területére” – mondta Nemes Nagy Ágnes fél évszázaddal ezelőtt. És ez ma sincs másképp. Ugyancsak ő nyilatkozta: „Híve vagyok annak, miszerint a jó gyermekvers is ugyanolyan verscsinálásból indul ki, mint a valódi vers. Csak a feldolgozási módja, az előadási módja más.”13Kányádi Sándorhoz és Kovács András Ferenchez hasonlóan Markó Bélára is érvényes Lovász Andrea megállapítása:„ismertségük miatt a gyermekirodalom remélt rangját is erősítik az összirodalmi kánonon belül.”14Míg Kovács András Ferenc egy reprezentatív köteten belül mutatja fel a gyermekversben rejlő poétikai lehetőségeket –az utóbbi hét évre gondolunk –, addig Markó Béla két tartalmilag és formailag is különböző kötetben tesz kísérletet a gyermekköltészet megújítására. A hagyományt sikeresen korszerűsítő 2012-es kötetében (Hasra esett a Maros) a költő egy folklórműfajt, a falucsúfoló műfaját támasztotta fel, „kihasználva a gyermekmondókával való szerkezeti és szemléleti rokonságát, a kettőből, a maga játékos nyelv- és formateremtő fantáziája, készsége révén, valami új és egyéni lírai minőséget, értéket teremtett.”15 A nemrég (2016) megjelent kötete (Brunó, a kedves véreb) a svéd típusú gyermekvers hagyományát követi, amelyre jellemző a kötetlenebb, szabad versforma, a néhol szerkesztetlen beszédfolyam, a csattanó, a különös bölcsesség és a humor. A kötetben megnyilvánuló beszédmód újdonsága abban az „alternatív perspektívarendszerben”,16egymástól eltérő nézőpont egymásra épüléséből fakad, amely a felnőtt és gyermeki, illetve a feltételezett állati (kutya) nézőpont között érzékelhető. Ez a látásmódbeli különbség szellemes-humoros hatásként jelentkezik. Ez a hatáseffektus – tekintsük újabb tendenciának – Markónak köszönhetően szintén a felnőtt költészetből kerül át a kortárs gyermeklírába. Hasonló műfaji különbözőség figyelhető meg Cseh Katalinnál (és a fiatal középgeneráció közül Fekete Vincénél, Balázs Imre Józsefnél, Demény Péternél) is. Cseh Katalin utóbbi hét évben megjelent gyermekversköteteit vizsgálva újabb sajátos jelenségre figyelhetünk fel a kortárs erdélyi lírában, arra, hogy a költő egy gyermekek által kedvelt figura, természeti jelenség vagy állat köré fűzi fel a kötet verseit.17 Kovács András Ferenc említett kötetében az egér, mint a gyermekek által kedvelt, mondhatni emblematikus gyermekirodalmi figura mentén szerkeszti egybe a kötet verseit. A tematikus szelekció, elrendezés korántsem jelent nála sablonosságot, egyoldalúságot, hiszen a különböző történelmi korokból megjelenített egérfigurák, jellemek elevenednek meg roppant szellemes rímkavalkáddal, humoros, vicces szójátékokkal, nyelvi leleménnyel. Cseh Katalin hasonlóképpen tematikusan szerkeszti meg köteteit, hol az öregeket, hol a lakótelepi gyerekeket (Baba néni), hol a kamaszokat (Amit nem lehet megenni), hol pedig a Holdat állítva középpontba (Hold-világ). Újszerű, hogy megjelenik a kamasz életérzés, a kamaszvers a költészetünkben, ez a célcsoport ugyanis évtizedekig hiányzott az utóbbi évtized erdélyi lírájából. László Noémi első önálló gyermekverskötetében18 bukkan fel ez az új kamaszhang a kortárs erdélyi lírában. Ezt a hangot folytatja kicsit később Cseh Katalin az Amit nem lehet megenni című kötetben.19

Ha az imént említett középgenerációt a gazdagság jellemezte, akkor a következő generáció, az úgynevezett „új közép” vagy „fiatal közép” generáció utóbbi évtizedének költői terméseit vizsgálva elmondhatjuk, hogy többségük a Weöres-féle gyermekvers hagyományát követve a hangzóversek típusában alkot, de számos példát találunk a svéd típusú gyermekvershagyomány újjáélesztésére is (László Noémi, Balázs Imre József, Nagyálmos Ildikó), arra a verstípusra, amely már a korábbi évtized végén Demény Péter és Fekete Vince gyermekversei által ismét népszerűvé vált az erdélyi gyermeklírában.

A legfiatalabb generáció képviselői közül, akik vagy egykötetesek (Boda Edit) vagy még önálló kötettel nem rendelkeznek, csupán különböző folyóiratokban közölnek (Kiss Lehel, Bertóti Johanna), túlnyomórészt a hagyományos gyermekvers érzéki-játékos irányvonalát követik.

A fenti irodalomtörténeti tendenciák, jelenségek kimutatása eltörli a generációs különbségeket, ezért nem releváns generációk mentén tárgyalni a kortárs gyermekirodalmi történéseket. Célszerűbb a korra jellemző általános tendenciákat, sajátosságokat az összes megjelent gyermekverskötet alapján kimutatni, illetve az egy életművön belül megmutatkozó elmozdulásokat diakronikus szempont alapján vizsgálni.

Míg Lapis József alapvetően két, az érzéki-játékos vonulat, illetve a svéd típusú versek hagyományát követő irányvonal elkülönítésével veszi számba az utóbbi évek magyar lírai termését,20 addig Lovász Andrea három verstípusba(hangzó vers, nyelvjátékvers, monológvers) sorolja a lírai alkotásokat.21 A kortárs erdélyi gyermekköltészetet az előbbkörvonalazott műfaji megoszlás alapján vizsgálva kijelenthetjük, hogy gyermeklíránkbana legnépszerűbb a hagyományos, kötött formájú gyermekvers, amelyben a szöveg játékossága és hangzóssága, ritmikai-szerkezeti megformáltsága válik dominánssá. „Az erőteljes hangzósság és kifinomult rímhasználat, a klasszikus formák és ritmusok játékba vonása, a magas szintű formakultúra, a dallamos, zenei jelleg, az ismétlésszerkezetek egyaránt jellemzők erre a verstípusra.”22A hagyományos, klasszikussá vált verstípus művelői között találunk olyan költőket, akik ezt a Weöres Sándor-féle költői formát is kitűnő leleménnyel és eddig ismeretlen formai és tartalmi gazdagsággal képesek megújítani, mint például Kovács András Ferenc váratlan, meghökkentő rímjátéka, a különböző művelődéstörténeti korszakokat idéző verseinek tartalmi újdonsága vagy Markó Bélánál a falucsúfoló népköltészeti műfaj feltámasztása.23Ez utóbbi két kötet alapvetően a költői játékra, humorra koncentrál, a hagyományos értékeket új, meghökkentő perspektívából láttatja. Amint Lovász Andrea írja: „e verstípus jelenkori elfogadtatásának s továbbélésének feltétele a nyelvnek a játék irányába történő megújítása. Egyrészt szójátékok, saját szótalálmányok, kihagyott, rontott rímek, meg nem nevezhető formák (...) kellenek ahhoz, hogy e versek a sematikus, megszokott »tájleíró« vagy »állatverses« építkezéseknél többet nyújtsanak.”24 Itt kell megemlítenünk Balázs Imre József, Egyed Emese, Jánk Károly László Noémi költőket, akik hasonlóképpen kiszélesítik a tradicionális gyermeklíra tematikáját, formaművészetükkel megreformálják eszköztárát és beszédmódját, s teszik ezt úgy, hogy közben megőrzik a hagyomány sokféle rétegéhez való kapcsolódásukat, és így bármelyiküknek fontos szerepe lehet egy szélesebbkörű befogadói szemléletváltásban. Az a magas irodalmiság, formai tökélyre való törekvés, amiben az erdélyi gyermeklíra mindig a legmagasabb szintet képviselte, az utóbbi években is túlnyomórészt ezt a hagyományt követi. Szinte nincs kortárs erdélyi költő, aki ne alkotna ma hagyományos rímes, ritmusos típusú gyermekverseket. Ez a tradícióhoz való ragaszkodás evidencia az erdélyi magyar költészetben, olyan archaikus népköltészeti hagyományt követve, amelyet az ősi rigmusokon, a gyermekmondókák ütemes verselésén keresztül a gyermeki lélek örök sajátjának érez.

Ehhez a hagyományhoz áll közel az a fajta költői játék, amely szintén a vers ősi funkciójával kapcsolatos, csak itt hangsúlyozottabbá válik a forma, és a tartalom szinte teljesen háttérbe szorul. Ilyen típusú verset találunk a magyarországi költők közül Szabó T. Anna gyermekköltészetében, ahol a nyelv uralja az alkotást, a nyelvi játék az öröm, a gyönyör forrása úgy a költőnek, aki írja, mint a gyermeknek, aki hallja a hangzásbeli csodát. Nyelvjátékversnek nevezi a szakirodalom ezt a típusú verset, amely tulajdonképpen a hangzóvers egyik alfajának is tekinthető. Bár az előző korszak irodalmában jelen volt ez a típusú vers is (például: „Ha a Rami a/haramia,/nagy a Rami/irama./Mar a Rami,/rí a Mari/mi a rím a /Ramira? – Tompa Gábor; vagy ide tartoznak még a korábbi időszakból Balázs Imre József „csiga-versei”25), az utóbbi évtized erdélyi gyermekversköteteiben nemigen találunk példát nyelvjátékversekre.

Az utóbbi néhány év leforgása alatt megjelent erdélyi gyermekverskötetek korpuszát műfajtípusonként vizsgálva megállapítható, hogy az egyik lényeges változást a svéd típusú vers térhódítása jelenti. Érdekes tény, hogy miközben egyre több költő alkot ebben a műfajban 2016-ban megjelent Kenéz Ferenc az Esőben könnyen rámtaláltokcímű kötet reprint kiadása, amely az 1980-as évek kezdetén, a korszakalkotó Ami a szívedet nyomja svéd gyermekversantológia után kilenc évre meghonosította az erdélyi gyermeklírában is ezt a műfajt. Az utóbbi húsz év erdélyi lírájában Fekete Vince fedezte fel újra a monológszerű gyermekverseket a Piros autó lábnyomai a hóban (2008) naplószerű kötetében, majd később Demény Péter Ágóbágó naplójában(2009)közölt ilyen típusú gyermekverseket. Ilyen rímtelen,a hétköznapi nyelvhasználatot alkalmazó, szabad versben közölt gyermekmonológszerű verseket, amelyben az egyes szám első személyben megszólaló lírai én vallomásai, a világról szóló töprengései vagy a hétköznapok eseményeinek reflexiói kerülnek előtérbe,több erdélyi gyermekverskötetben olvashatunk. Természetesen az ehhez a tendenciához kapcsolódó szerzők és művek között nemcsak tartalmi, hanem poétikai szempontból is jelentős eltérések vannak. A svéd típusú gyermekvers hagyományától eltérő nyelvhasználatot képvisel László Noémi Feketelevese (2010) és Cseh Katalin Ami a szívedet nyomja (2013) című kötete, amelyek az eltérések ellenére több szálon kapcsolódnak egymáshoz. Verseikben a választott forma tökéletesen illeszkedik a kamasztartalomhoz. A monológszerű beszédmód kiválasztása azért is szerencsés a kamaszverseknél, mert a svéd gyermekvers amúgy is lázadó korban lévő olvasói könnyen azonosulhatnak a problémáikkal foglalkozó énelbeszélővel. Ezekben a versekben jelenik meg talán a legszembetűnőbben a „gyermek beszél gyermeknek vagy felnőttnek” szerephelyzet, amely a korábbi „felnőtt beszél gyermekről gyermeknek” elv dominanciáját szünteti meg, váltja fel, illetve a korábban említett posztmodern lírai sajátosság, a „maszkos identitásképzés”. Mindkét szerző sajátosan ötvözi a két verstípust.

A svéd típusú gyermekvers hagyománya szintén egyéni módon érvényesül Borsodi L. László, Markó Béla, illetve Szántai János legújabb kötetében. Borsodi L. László kötetét26 hangvételében, tartalmában is a svéd típusú monológversekhez igazodó prózaversnek tekinthetjük. Az egyes szám első személyű énelbeszélő gyermeki szemmel mutatja be a világot olyan hétköznapi történésekkel, amelyek a felnőttnek talán banálisnak tűnhetnek, de a kisgyerek életében igen fontosak. Valóságról való reflexió gyermeki szemmel és „szájjal”, mondhatnánk a műről. Markó Béla kötetében27a prózavers ettől eltérő változatával van dolgunk. Bár itt is a hétköznapi történések monológszerű elmesélése kerül előtérbe, Markó kötetében az énközlés helyett a többes szám első személyű közlésforma a jellemző. Ezzel szemben a Borsodi kötetében a gyermeki perspektíva érvényesül, tipikus jegye az énközlés megnyilvánulása. A valóságos élmények, személyes átélések, az alkalmazott formanyelv a mai olvasót szólítja meg. Ugyanakkor mindez bizonyítani engedi azt a feltételezésünket, hogy erdélyi gyermeklíránk állandó változásban, fejlődésben van, képes lépést tartani a legújabb trendekkel és alkalmazkodni a mai kor olvasói igényeihez, ugyanakkor benne él a kortárs magyar líra legújabb vonulatában, annak szerves részét képezi. Itt kell megemlítenünk Szántai János formabontó kötetét is,28 amely a prózavers sajátosságait ötvözi a próza sajátos közlésmódjával, a párbeszédes formával. Szántai kötete a próza és a líra határait egybemosó, egyéni stílusú, sajátos közlésmódot alkalmazó kötet. A felnőtt és a gyermek dialógusára épülő, szokatlan hangjával rendhagyó játékteret teremtő, kettős kódoltságú szövegkorpusz sajátosan posztmodern olvasatot eredményez.

Általában mindazok a sajátosságok, amelyek a magyarországi kortárs gyermeklírában újító tendenciákként érvényesülnek, az erdélyi kortárs gyermeklírában is kimutathatók. Ezek közül az általános jellemzők közül kiemelném a gyermeki perspektíva érvényesülését, a gyermeknyelv imitációjának felerősödését, amely már az előző évtizedben Demény Péter és Fekete Vince gyermekverskötetében (Piros autó lábnyomai a hóban, Ágóbágó naplója) felvillant. Akkor paradigmaváltásként tételeződött, most ez a tendencia tovább él a kortárs gyermeklírában. Ez a gyermeki perspektíva az egyes szám első személyben való beszédmódot feltételezi, eltörli a gyermek–felnőtt közötti alá- és fölérendeltségből fakadó aszimmetrikus viszonyt, ugyanakkor szétfeszíti a tartalmi és a nyelvi korlátokat, ledönti a tabukat. A gyermeki beszéd imitációja egy gyermekközpontú, gyermekibb valóságábrázolást eredményez, s mint ilyen közelít a gyermekihez, a csodák és a titkok világához, ami már önmagában is költői téma. A gyermeki nézőpont alkalmazása ugyanakkor együtt jár a maszkos identitásképzéssel is, hiszen azzal, hogy a lírai én gyermeki álarcot ölt, őszintén, leplezetlenül tud saját „felnőttségének” problémáiról is beszélni. Ennek az önreflexiós, őszinte, személyeskedő, ironikus versbeszédnek a megnyilvánulását láttuk már az elmúlt évtized gyermeklírájában is: „Anya, apát nem cseréljük ki, hiába, hogy egy nagyszájú ideggóc, egy szégyentelen”.29 A gyermeknyelv imitálásával számos erdélyi költő utóbbi években megjelent kötetében is találkozunk.30 Érdekes jelenség a beszédmódváltás nemcsak egy szerző különböző gyermekverskötetei között, hanem egyazon művön belül is az egyes szám első személyű gyermeki perspektívát érvényesítő beszédmódtól („Újjal festek a lapra/nincs ecset, és Anya hagyja.”31) a versnyelv zeneiségéből, a dal, az ütem, a rímek sodrásából, a szavak bravúros hangjátékából építkező hagyományos gyermekversig.

A gyermeki perspektíva alkalmazása, a hétköznapi gyermeknyelv imitálása mellett a kortárs lírai szövegek további stílusbeli sajátosságaiként kell megemlítenünk: a szleng előfordulását, a tematikai és nyelvi tabu szétfeszítését, a posztmodern nyelvrontást, a különböző beszédmódok váltogatását, az intertextuális kapcsolatok kialakítását,32 a paródia, az irónia megnyilvánulását, amely nagyrészt a gyermeknyelv imitálásával függ össze. Mindezen posztmodern irodalmi jegyek (amelyek szorosan összefüggenek a verstípusokkal) a pedagógiai diskurzusból való kilépést, a szórakoztatás szándékának térhódítását, a versírásnak mint a szöveggel való játéknak a felértékelődését, előtérbe kerülését eredményezik.

A kortárs erdélyi gyermekverskötetek korpuszát összességében vizsgálva a korábbi évtizedben végbement paradigmaváltás hatásaként leszögezhető, hogy a szövegek jelentős részében megszűnik mindenféle, a korábbi évszázadok gyermekirodalmára jellemző didaktikai, pedagógia, pszichológiai célzatosság. A legutóbb megjelent kötetek szövegeinek legalapvetőbb közös vonása, hogy nyelvfelfogásukban, nyelvi és tematikai szempontból közelítenek a „tiszta, valódi irodalomhoz”. Ezek a poétikai-nyelvi sajátosságok, tendenciák igazolják, hogy gyermeklíránk a kortárs irodalom/költészet szerves részét képezik, csupán nyelvezetükben, tematikájukban alkalmazkodnak a befogadók életkori sajátosságaihoz.

Egy másik jelenség, amellyel a mai erdélyi gyermekverskötetetek vizsgálata során találkozunk, azaz ugyanazon költői életművön belül érvényesülő eltérő verstípus. Ilyen jelenséget észlelhetünk Fekete Vincénél, akinek az első kötetében,a Csigabánatban még rímes, ritmusos verseket olvashatunk, a később megjelent A piros autó lábnyomai a hóban című kötete már a svéd típusú monológversek műfajába illeszkedik, legutóbbi kötetével pedig az erdélyi gyermekköltészetben népszerű hagyománynak örvendő hibrid műfaj, a verses mese (ld. Veress Zoltán) újszerű felidézésével kíván a mai kor gyermekéhez szólni (Ahonnan a nagy-nagy kékség). Vagy említhetném László Noémit is, aki a kamaszos monológverseket egybegyűjtő kötet után a rímes, ritmusos, hagyományos gyermekverseket szerkesztette önálló kötetté.33 Az előbbi kötete a korszak gyermekköltészetének elemzése szempontjából azért is lényeges, mivel benne a svéd típusú gyermekversek jellemző beszédmódja, a monológszerű „kibeszélés” a hagyományos rímes verstípussal ötvöződik. Megfigyelhető, hogy következetesen a gondolati egységek/szakaszok végén rímelnek a verssorok, és nem minden sor végén, így nem zavarja meg a fontos gondolati tartalmat. Ez a fajta egyéniesítése a svéd típusú versek monológszerű beszédmódjának a kötött versformával, költészetünk egyéni, sajátos formája. A posztmodern irodalom egyik jelensége a több műfajban való alkotás. Erre a jelenségre tehát a kortárs erdélyi gyermekirodalomban is találunk példát.

Érdekes lenne megvizsgálni az életművön belüli változásokat, elmozdulásokat is. Így például vizsgálat tárgya lehetne ilyen szempontból Balázs Imre József gyermekköltészete, akinek az elmúlt évtizedben három gyermekverskötete látott napvilágot. Az első kötet jelentősége a különböző beszédmódok, verstípusok kipróbálásának lehetőségeként ragadható meg, ebben a kötetben ugyanis többféle verstípust olvashattunk a maszkos identitásképzésű szerepverstől (sajátos beszédmódja a gyermekmonológ) a nyelvjátékversen keresztül (egyes szám harmadik személyű közlés:Csigabiga expressz; Mit mond a zebra?) a rímtelen prózaversig (Kisnyúl mesél a vidrakölyöknek; A vidrakölyök a szívről). A második kötetben (Blanka birodalma) közölt gyermekverseket műfaji szempontból vizsgálva a mérleg a Weöres Sándor-féle rímes, ritmusos versek javára dől el (26/9), mégis újdonságként hat a kötet végén az a pár svéd típusú prózavers, amely lényegesen eltér a költőtől korábban megszokott hangtól. A legutóbbi kötet (Álomfarsang, 2015) versei az előző két kötetben felvetett formai játéklehetőségeket, kipróbált beszédmódokat játsszák/írják tovább. Benne már túlsúlyban vannak a ma divatos énelbeszélőt idéző gyermekmonológok, bár találunk a hagyományos gyermekversekre is példát (Bedobozolt nyár). A kötet záró ciklusában a korszerű, aktuális tartalommal (Darth Vader!) megtöltött, mai nyelvvel előadott szereplíra kiváló darabjait olvashatjuk. Érdemes lenne megvizsgálni a szerző gyermekköltészete, illetve felnőttköltészete közötti párhuzamokat. Ilyen típusú elemzésekre találunk példát Kovács András Ferenc költészetével kapcsolatban a nemrég megjelent KAF-olvasókönyvben.34 Hasonló elemzésre, vizsgálatra kínál lehetőséget a középgeneráció bármelyik költői életműve.

Általánosságban kijelenthető tehát, hogy az erdélyi kortárs gyermeklíra minőségi és mennyiségi vonatkozásban egyaránt bőséges és polifon jellegű. Az új műfajok megjelenése, a beszédmódok változatossága, a formai és tartalmi változás, a nyelvi/költői játék lehetőségeinek kiaknázása, mely a kortárs gyermeklírai szövegekben kimutatható, megújuló, fejlődő szándékról tanúskodik.

 

Gyermekpróza

 

Az utóbbi időben szép számmal jelentek meg gyermekprózai művek is erdélyi alkotóktól. Ezek az alkotások, akárcsak a gyermekköltészetünk jelentős darabjai, a posztmodern irodalom szövegterében keletkeztek. Erről tanúskodnak a gyermekprózai szövegek tartalmi, formai, nyelvhasználatbeli sajátosságai. Éppen ezért nem könnyű feladat röviden összefoglalni az utóbbi évek erdélyi gyermekprózájában végbement fejlődési tendenciákat.

A kortárs erdélyi gyermekirodalom presztízsének növekedését bizonyítja az a tény, hogy a felnőtt- és a gyermekirodalmat alkotók közötti határ egyre inkább elmosódik. A mai erdélyi gyermekpróza képviselői különböző területekről érkeztek a gyermekirodalomba. Legtöbbjük a kortárs (felnőtt)irodalom jeles képviselői (Demény Péter, Szabó Róbert Csaba, Fekete Vince), de szép számmal találunk olyan szerzőket, akik nem szépírói múlttal foglaltak helyet az erdélyi gyermekirodalom terében (filmes szakmából Zágoni Balázs, pedagógusi pályáról Máté Angi, Sikó-Barabási Eszter, Gál Andrea, dramaturg-rendező Király István, stb.). Érdekes jelenség, hogy a gyermekpróza területén inkább találunk olyan alkotókat, akik kizárólagosan a gyermekirodalomban horgonyoztak le. Többen közülük már két-háromkötetes szerzők.35 A kimondottan gyerekírói státusz azért kockázatos, mert ebben az esetben a presztízs nem segít a népszerűség kivívásában, inkább maga a tehetség a döntő az írói elismerés megszerzésében. Ilyen gyerekíró a Spanyolországban élő háromkötetes Simon Réka Zsuzsanna, akinek az indulását a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok, majd később a kolozsvári Koinónia Kiadónál megjelent Pukka és az évszakok című, első önálló kötete fémjelezte.

Az utóbbi években Erdélyben megjelent gyermekprózai alkotások között találunk kisebb prózai alkotásokat éppúgy, mint nagyobb terjedelmű meseregényeket. Témájukat és műfaji sajátosságaikat tekintve nagy változatosságot mutatnak az igényesebb szövegektől egészen a magas irodalmi értéküket megkérdőjelezhető alkotásokig. A kisebb prózai alkotások között az erdélyi gyermekprózában fellelhető szinte valamennyi kortárs mesetípus megtalálható, a valódi/mitikus mesét imitáló varázsmeséktől a lírai meséken keresztül az önreflexív típusú mesékig, illetve a hétköznapi valóságot tükröző gyermektörténetek számos változatáig. Bár bizonyos egyéni sajátosságokban eltérnek ezek a szövegek, közös jegyük a többdimenziós szerkesztés, a kettősség, a diffúz jelleg (gyermeknek, felnőttnek egyaránt szólnak). A mai irodalmi mesékben már kevésbé domináns a gyermeki maszk felöltése, és arányosan jelennek meg a gyermeki és a felnőtt nézőpontú, illetve a kettős olvashatóságú, semleges elbeszélői pozíciót betöltő narratívák. Ezek a posztmodern mesék a szó szigorú műfaji értelmében nem is mesék (bár a szerzőik annak nevezik őket (Zágoni Balázs Barni-meséi; Gergely Edó: Monyómesék; Sikó-Barabási Eszter: Meseotthon), ugyanis többdimenziós szerkezetűek, bennük a valóság és a fikció elemei összemosódnak. Gyakori a mesei keret (a kezdő és a záróformulák megőrzése vagy a mindentudó mesélő kiszólásában való mesei utalás36) megőrzése, de a csoda mint a valódi, mitikus mesének az elengedhetetlen tartozéka, elmarad ezekből a történetekből.

A kortárs erdélyi meseírók közül talán leginkább Simon Réka Zsuzsanna meséi állnak legközelebb a valódi mese műfajához. Míg az első kötetében37 a gyermeki képzelethez közelálló erdei manókkal benépesített varázslatos mesei világot, egy egész erdei manós univerzumot teremtett, addig két utóbb megjelent kötetének a meséi sajátos példái a klasszikus tréfás- és tündérmesék hagyományos elemeit a mai hétköznapok világával való posztmodern elegyítésnek. Simon Réka Zsuzsanna egyéni hangú meséiben a tündérmese tradíciójára épít, azonban lényegesen eltér tőlük abban, hogy a király, a királylány szerepkörét megsértve a hagyományostól eltérő funkciókkal látja el őket. Meséinek központi figurái olyan királyok, és királylányok, akik mai emberként gondolkodnak, viselkednek és beszélnek. Ilyen értelemben a szerző utóbbi két kötete38 a posztmodern meseirodalom két reprezentatív alkotása. A tündérmesei tradíció továbbélése az elbeszéléstechnikában, vagyis a semleges mindentudó narrátor van jelen a szintén háromkötetes Gergely Edó gyermekprózai műveiben is. A valóságos és fiktív világok alterálása, két különböző beszédmód (mindentudó és az énelbeszélői attitűd) váltakozásából kibontakozó gyermekdimenziójú történetek, amelyekben a szerző a gyermeki nézőpont mellé helyezi a felnőtt perspektívájú énbeszédet, szintén egyéni gyermekprózát eredményeznek.

A monológszerű énbeszéd nemcsak gyermeklíránkban vált hangsúlyossá az utóbbi években, hanem a mesékben is. A posztmodern próza „líraisulása” egyfajta tendenciaként mutatható ki bizonyos erdélyi kortárs szerzők műveiben. Az úgynevezett lírai mesék39 kategóriába illeszthetők elsősorban Máté Angi meséi, aki teljesen új és eredeti hangot képvisel a kortárs magyar gyermekprózában. Meséiben a gyermekirodalomban szokatlan elvont fogalmakkal, metaforákkal, filozofikus tartalommal, létkérdésekkel tömített prózát művel. Bár irodalmi értéküket tekintve elmaradnak az előbbi meséktől, mégis itt kell megemlítenem Sikó-Barabási Eszter legutóbb megjelent kötetét,40amelyben a tárgyak megszemélyesítésének köszönhetően, illetve a verses forma imitálásával szintén a próza egyfajta lírizálásával van dolgunk.

A lírai mesék mellett a kortárs meséknek egy másik változatával találkozunk az erdélyi gyermekprózában Demény Péter legújabb mesekönyvében, amely az önreflexív kifejezés sajátos formája. Ezek a mesék nem hagyományos, cselekményközpontú narratívákat működtetnek, hanem nyelv- és világépítkezésükkel filozofikus, gondolati prózát teremtenek. Demény Péter Sünödije egy posztmodern prózaelemeket magán viselő, lírai elemekben gazdag, vallomásos-filozofikus mű, melyben a személyes mondanivaló maszkos identitásba csap át, a szerző ugyanis egy sün (Sünödi) szerepében mondja el véleményét a világról. Bár a harmadik személyű, mindentudó elbeszélő pozíciójából mesél, a szakavatott olvasó felismeri, és el tudja különíteni a szerző személyes véleményét a világról.41 A gyerekolvasó természetesen mást olvas ki a sorokból. Talán ezzel is magyarázható, hogy ez a kötet jelenti a legnagyobb gondot a célközönség megítélésében. A kötet igazolja azt a tényt, hogy a gyermek és ifjúsági prózai szövegek ma már nem tekinthetők alkalmazott irodalomnak, nem funkcionálnak didaktikus célzatú szövegként. Arról az egy évtizedes folyamatról van szó, amely „felnőttesítette” a gyermekirodalmi szövegeket, és amelyeket diffúz szövegeknek nevez Lovász,42ami azt jelenti, hogy könnyen elmosódik bennük a felnőtt- és a gyermekirodalom határa. Diffúz jellegükből kifolyólag gyerek és felnőtt más-más szinten értelmezi a szöveget, más jelentést olvas ki belőle. Az átjárhatóságnak, a szimbolikusságnak köszönhetően felértékelődnek ezek a szövegek.

Az önreflexív jelleg, a személyesség, az erőteljes líraiság mellett a mai gyermekprózai szövegek egy másik sajátossága, hogy több szálon kapcsolódnak a realitáshoz, a hétköznapi élethez. Ez a trend a külföldi gyermekirodalomból áramlik felénk, ugyanis nemzetközi téren évtizedek óta az a tapasztalat, hogy egyre erősebb az a vonulat, amely a gyerekek valóságos életét, problémáit dolgozza föl olyan formában, hogy nagyon komoly dolgokról, életről, halálról, tragédiáról stb. szólnak a történetek. Ez a realisztikus őszinteség feltételezi, hogy a gyermek már megbírja a valósággal való szembenézést, tabudöntő jellegénél fogva „nagyra tartja” a gyereket. A felnőtt tartalmak megjelenésére nemcsak Demény Péter gyermekprózájában43 vagy Molnár Krisztina könyvében44 találhatunk példát, hanem írói kiszólásokban is Fekete Vincénél.45 Ezeknek a tartalmaknak a beszüremkedése a gyermekirodalmi szövegekbe, a tabuk leleplezése a mai kor társadalmi következménye, hiszen a mai gyermekek korai, sokrétű tájékozottsága, információszerzési lehetőségeinek kiszélesedése egyfajta őszinteséget feltételez a felnőttektől. Mindez azzal jár együtt, hogy a tabuk és velük együtt a korábban fenntartásokkal kezelt témák a gyermekirodalomba is bekerülnek. Ez az őszinteség a naivitás felszámolását eredményezi a gyermekprózában, annak feltételezését, hogy a megváltozott gyerekolvasói igényeknek megfelelően a szerző úgy érzi, a gyerek megérti ezeket a tartalmakat (ld. Molnár Krisztina A színek hatalma – a hatalom színei című könyvét a Ceaușescu-féle diktatórikus rendszerről). Az egészen más kérdés, hogy meg kell-e értenie. Ugyanis abban a pillanatban, amelyben egy szerző kívülről, tanítási példázatként szándékszik megjeleníteni ezeket a felnőtt tartalmakat, a gyermekirodalom elveszíti poétikai funkcióját, és megszűnik irodalom lenni.

Látható tehát, hogy az erdélyi gyermekprózában a valódi meséknek nagy tradíciója van, ezért a fikcióra épülő kitalált történetek, amelyek a csodára épülnek, igen jelentős részét képezik a kortárs szövegeknek. Ez a hagyományoshoz való ragaszkodás nem feltétlenül jelent stagnálást, megrekedtséget. Sőt a különleges, képzelt lényekkel, manókkal, monyókkal vagy éppen hétköznapi tárgyakkal benépesített, a hétköznapi és az irreális világ sajátos keveredéséből származó, a beszélői pozíció és beszédmód különböző lehetőségével élő posztmodern erdélyi mesékre a formai, tartalmi megújulás és változatosság jellemző, gazdagság, ami kétségtelenül az erdélyi gyermekpróza fejlődéséről árulkodik

Tény, hogy az 1990-es évek után az erdélyi gyermekprózából szinte teljesen eltűnt a meseregény műfaja. A rendszerváltást követő két évtizedben csupán egyetlen alkotás született ebben a terjedelmesebb műfajban46 annak ellenére, hogy az 1970-es, 1980-as évek előtt számos reprezentatív alkotás erősítette a műfaj klasszikussá válásának folyamatát az erdélyi gyermekirodalomban. Gondoljunk csak Fodor Sándor vagy Bajor Andor nagysikerű, klasszikussá vált műveire! A magyarországi gyermekirodalomban hasonlóképpen. Annak ellenére azonban, hogy a 21. század elején lassan indult el a meseregény műfajának újra felfedezése, egy-két évtized alatt már számottevő alkotás született, mi több a műfaj feltűnő térhódításának lehetünk tanúi az utóbbi években, azt is mondhatnánk, a műfaj reneszánszát éli a külföldi gyermekprózában. Talán a műfaj külföldi sikerétől felbuzdulva ezt a lemaradást igyekszik pótolni az erdélyi gyermekirodalomban több szerző, köztük olyanok, akik épp ezáltal jegyzik első gyermekkötetüket (Gál Andrea, Soós István, Szabó Róbert Csaba, Szőcs Margit47), illetve olyanok, akik korábban verseskötettel debütáltak a gyermekirodalomban (Demény Péter). A műfaj népszerűsége, mint sajátos tendenciája a kortárs gyermekprózának, mindenképp előrelépést jelent, műfaji gazdagodást ígér. Ezekben a meseregényekben már kevésbé domináns a gyermeki maszk felöltése. Bennük a semleges elbeszélői pozíciót betöltő szerzői narratívákkal van dolgunk. Az elbeszélői pozíció megválasztása ezekben a szövegekben összefügg a szöveg műfajával és célcsoportjával. Szerkezetük alapján két típusba sorolhatjuk őket. Az első csoportba a lazább szerkezetű mesefűzérek tartoznak (Fecske utca 12.; Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka), amelyeknek az epizódjait csupán a szereplők tartják össze,és nem egyetlen hagyományos jó-rossz konfliktus képezi a mű alapkoncepcióját. A probléma, a szerencsés végkifejlet felé ívelő kalandos narratívák helyett elmarad a csoda ezekből a kortárs gyerekregényekből. Az egyikben egyszerű hétköznapi városi történeteket olvashatunk (Fecske utca 12.), a másikban a természeti jelenségek megszemélyesítésével különálló meseszerű történések egymás mellé helyezését konstatálhatjuk (Szőcs Margit). A másik csoport, a műfaj klasszikus értelemben vett remekei Demény Péter, Szabó Róbert Csaba és Soós István tollából származnak, amelyek bár a posztmodern prózastílus sajátos jegyeit viselik magukon (irónia, intertextualitás, élőbeszédhez közelítő nyelvhasználat, diffúz jelleg stb.), megőrizték a meseregény tipikus formai sajátosságait. Közös vonásuk a műfaj hagyományos motívumain és formakészletén való túllépés, a műfaji és tartalmi újítás, a szórakoztató szándék előtérbe helyezése, valamint a mai kor és az erdélyi régió társadalmi, gazdasági vonatkozásainak betüremkedése a történetbe (pl. Szabó Róbert Csaba meseregényét a verespataki aranykitermelés gazdasági, ökológiai botránya ihlette).

Noha elméletileg nem tartozik a prózai alkotások közé, mégis hadd említsük meg Fekete Vince legújabb verses meseregényét,48amelynek a jelentősége a régi erdélyi tradíció felelevenítésének érdemleges szándékán túl a mai és a mindenkori olvasók előtt való tetszelgést, a szórakoztatást helyezi előtérbe. Ez utóbbitörekvés a hagyományos mesei tartalmak posztmodern elemekkel való fűszerezése, a hagyományos, klasszikus versformák mai nyelvi elemekkel való ötvözése révén valósul meg.

A meseregény műfajának mennyiségi és minőségi nyomonkövetése azért lényeges kérdés, mert átmenetet képez a mese és a nagyobb korosztályú olvasóközönséget célzó ifjúsági regény között. Amint a fenti elemzésből kiderül, a kisebb terjedelmű erdélyi gyermekpróza, a mese tradíciója az erdélyi gyermekprózában ma is fejlődési tendenciákat mutat, és bár lassú lépésekkel, de a meseregény is teret hódított az utóbbi években, és ez a korábbi évtizedhez képest mindenképp üdvözlendő fejlemény, viszont szomorúan kell elkönyvelnünk, hogy a kamaszirodalom tipikus műfaja, az ifjúsági regény teljesen kiszorult az erdélyi gyermekirodalomból.

A fenti példák alapján összegzésképpen elmondhatjuk, hogy nyelvi és narratológiai sajátosságaikból fakadóan a kortárs erdélyi gyermekirodalmi szövegek jócskán eltávolodnak a pedagógiai diskurzus elvárásaitól, vagyis nem céljuk a különböző erkölcsi tanulságok közvetítése, ami a posztmodern tilalomelvető tendenciáira vezethető vissza. A pedagógiai diskurzusból történő kilépés akkor sikeres, ha a szövegek „magas esztétikai mércével mérhető kontextusban nyilvánulnak meg”.49

 

Kortárs erdélyi antológiák

 

Az elmúlt években az erdélyi gyerekkönyvpiacon két antológia jelent meg. Az egyik a Legszebb ajándék a nátha (Koinónia Kiadó), amely erdélyi szerzők meséit közli karácsonyi témában, a másik a Ragyog a mindenség (Gutenberg Kiadó), amely az elmúlt két és fél évtized lírai alkotásaiból válogat, így reprezentatívnak mondható. Bár műfaji megoszlás szerint különbözik a két antológia, mégis kiindulópontul szolgálhatnak egy mélyebb elemzés elvégzéséhez. Nem csupán ízelítőt nyújtanak a kortárs erdélyi gyermekirodalom szövegvilágából, hanem annak keresztmetszetét adják, és átfogó képet kapunk a mai erdélyi gyermekvers- és gyermekpróza-irodalom tendenciáiról, műfaji és nyelvi sokszínűségéről. A Ragyog a mindenség „Tematikusan tekinti át az utóbbi évek, évtizedek erdélyi gyermekversanyagát(…), megtalálható ebben az antológiában mind a két, Erdélyben nagyon erős költői irányzat, ami jelenleg uralkodó az itteni gyermekköltészetben. Az egyik a már említett weöresi rímes-ritmusos, zenei, képi, plasztikus forma, a másik, amiről még alig beszéltünk eddig, de zárásként megemlítjük, az az úgynevezett svéd típusú gyermekverseket foglalja magában. Mindkét tábornak jeles követői vannak, köztük olyanok is, akik mind a két műfajban alkotnak.”50 A korábbi alfejezetben felvázolt lírai sajátosságokon kívül az antológia anyaga megerősíti az elemzőt abban a meggyőződésében, hogy a kortárs erdélyi gyermeklíránk igen gazdag és színes, úgy műfaji, mint tematikai, nyelvi tekintetben. Ha az utóbbi hét év gyermekirodalmának lírai elmozdulásait olvashattuk ki az előbbi alfejezetben elemzett korpuszokból, akkor a fent megjelölt antológiák számbavétele során ugyanazon következtetésekre jutunk, csak a „kortárs” fogalmát kiszélesítve két, két és fél évtizedre.

A Legszebb ajándék a nátha című antológia azért érdekes, mivel felkérésre született, benne költők is kipróbálhatták magukat prózaíróként (például Balázs Imre József). A mesegyűjtemény a kortárs erdélyi gyermekpróza sajátosságainak vizsgálatát teszi lehetővé olyan szerzők esetében is, akik önálló prózakötettel még nem rendelkeznek.

Egy nemzet gyermekirodalma fejlettségének megítélésben létezik egy igen fontos kritérium: azoknak a számottevő hatást gyakorló klasszikusoknak a száma/jelenléte egy nemzet irodalmában, akiknek sikerül átlépniük a nemzeti határokat. Sajátos kisebbségi létünkből fakadóan a fenti kritérium nemzeti határait akár a „földrajzi határ” kifejezésként is értelmezhetjük. Ez két tényezőt feltételez: egyrészt az önálló kötetek külföldi megjelenésének számát, másrészt a külföldi közlések számát jelenti. Ez utóbbira vonatkozik a következő részelemzés. Témánk szempontjából rendkívül fontos annak megvizsgálása, hogy a magyarországi folyóiratok, antológiák, online magazinok stb., milyen mértékben emelik be a határon túli magyar gyermekirodalom szerzőit. Ezek közül csupán az antológiák kérdésére térnék ki. Az eredmény ilyen szempontból igen megnyugtató, ugyanis szinte mindegyik általam vizsgált antológiában jelen vannak az erdélyi alkotók is egy-egy művel. Ez a nemzeti irodalom/gyermekirodalom egyetemességét, vizsgálódásunk szempontjából pedig az értékteremtés tényét igazolja.

Az utóbbi néhány év leforgása alatt meglepően sok magyar gyermekirodalmi szöveget tartalmazó antológia látott napvilágot.51 A tizenhárom magyarországi kiadó által szerkesztett antológia gyermekirodalmi anyaga különböző válogatási elv alapján rendeződött kötetbe: téma, műfaj, népszerűség, célkorosztály stb. A válogatási szempontok különbözőségétől függetlenül témánk szempontjából azok a jelenségek érdekelnek, amelyek az erdélyi gyermekirodalom jelenének értelmezését is befolyásolják. Ezek közül a gyakoriság számadatai árulnak el talán a legtöbbet: kik azok az erdélyi szerzők, akik a legnépszerűbbek Magyarországon. Bár a szerkesztői szubjektivitás elkerülhetetlen, nem mindegyik antológia reprezentatív, mégis az elemzés képet adhat arról, hogy kik azok a szerzők, akiket a szakma ismer és becsül (tehát érdemesnek tart a beválogatásra). Ez azért is fontos kérdés, mert egy antológiába való beválogatás alapján a szerzők hamarabb ismertebbé válnak, hamarabb eljutnak a széles(ebb) magyar olvasóközönséghez (hiszen egy Magyarországon megjelent antológiát sokkal többen olvasnak, mint egy hazai kiadványt!). A számadatok azt mutatják, hogy az általam vizsgált utóbbi 7 évben megjelent 13 magyarországi antológiában – műfaji megoszlás szerint nem releváns az eltérés (3 próza, 3 vers, 5 vegyes), és nem számítom azt a két kortárs prózai válogatást (Pagony), amelyben egyetlen erdélyi szerző sem szerepel – a legnépszerűbbek: Máté Angi a gyermekprózában, Balázs Imre József a versgyűjteményekben, őket követi Markó Béla, Demény Péter és Zágoni Balázs. Gyakran olvashatjuk az antológiákban Kányádi Sándor és Kovács András Ferenc verseit, de László Noémi és Simon Réka Zsuzsanna is a kedvelt szerzők közé tartoznak. Egy-egy alkotással vannak jelen Orbán János Dénes, Tóth Ágnes, Bertóti Johanna. Ezek az adatok (11 erdélyi szerző, 35 alkotás) összefüggést mutatnak nemcsak a presztízsértékkel, hanem egy-egy szerző gyermekirodalmi munkásságának a termékenységével, korszerűségével is. Kányádi Sándor és Kovács András Ferenc, akik a korábbi időszakban is a legismertebbek közé tartoztak, nemzeti, világirodalmi rangra emelték a gyermekirodalmat. Kovács András Ferenc Kossuth-díjat szerzett azóta. Örvendetes tény, hogy ma már számos erdélyi szerző rangos helyet foglal el az összirodalmi kánonon belül.

Témánk szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Lovász Andrea szerkesztésében nemrég napvilágot látott kortárs gyermekirodalmi lexikont, a Navigátort. Azalcímben olvasható műfajmegjelölés szerint böngésző és olvasókönyv első kötete 2010-ben, a második 2015-ben jelent meg a Cerkabella Kiadónál. Az előbbiben tizennégy erdélyi születésű szerző kap helyet, a második kötetben, amely az elsőt egészíti ki, illetve az azt felölelő időszakban publikált művek alkotóit gyűjti egybe, 11 erdélyi szerző gyermekirodalmi portréját mutatja be. Mindez kétségtelenül óriási szerepet játszik az erdélyi alkotások kanonizációs, a magyar gyermekirodalomba való integrálódási folyamatához.

 

Gyermekkönyvkiadás

 

Az erdélyi gyermekkönyvkiadás talán utóbbi hét évének egyik legfontosabb fejleménye, hogy létrejött a Gutenberg Könyvkiadó (2010), amely váratlanul új színt hozott az erdélyi gyermekkönyvgyártásban. A kiadó a magas esztétikai értéket hordozó erdélyi gyerekkönyvek műhelye, amelyrangot adva a gyerekkönyvkiadásnak, minőségi mércét teremtett. Ezt igazolják a kiadó utóbbi két évben nyert rangos díjai, szakmai elismerései.52A csíkszeredai könyvkiadó érdemei közé sorolható az említetteken kívül az is, hogy olyan sajátos koncepciójú, újszerű kiadványokkal örvendeztetik meg évről-évre az olvasókat, amelyek az erdélyi gyerekkönyvpiacon mind műfajilag, mind kivitelezésben hiánypótlók. Itt emelném ki a legkisebbeknek szóló lapozó-sorozatát, amely eddig teljesen hiányzott az erdélyi gyerekkönyvpiacról, illetve a 2013-ban megjelentetettRagyog a mindenség című antológiát, amelynek az az érdekessége, hogy a szöveg-kép-zene hármas egységére építve összművészeti élményt nyújt.

A 2004-ben született Bookart Kiadó szintén kiemelkedően magas esztétikai értékkel bíró gyerekkönyveket jelentet meg. Bár számban kevés gyerekkönyv látott itt napvilágot az elmúlt hét évben,jelentős pozíciót foglal el az erdélyi minőségi gyerekkönyvkiadásban, mindhárom kötete szakmai elismerésben részesült.53

Ha nemcsak a minőséget, hanem a számadatokat is figyelembe vesszük, akkor a Koinónia Kiadó viszi a pálmát az erdélyi könyvkiadásban. Már évtizedek óta az első helyen áll a gyerekkönyvkiadásban, hiszen évente 4-5 címet jelentet meg. Műfaji szempontból is széles skálán határozza meg munkáját, ugyanis nemcsak gyermekverskötetet, gyermekprózát ad ki, hanem jelentős értékmegőrző munkát fejt ki reprintkiadásaival (Bajor Andor,Hervay Gizella), gyűjteményes köteteivel (Jancsik Pál), műfordításaival, fiatal szerzők felfedezésével és felkarolásával (lásd elsőkötetes szerzők: Gál Andrea, Gergely Edó, Sikó-barabási Eszter, Simon Réka Zsuzsanna, Zágoni Balázs), képeskönyvsorozatával, illetve a gyermek enciklopédiakönyv műfajjal, amely szintén kuriózum az erdélyi könyvpiacon, és amely, más könyvek mellett, szintén díjat hozott a kiadónak.54 Minőségi gyerekkönyveikkel mindhárom kiadó az erdélyi gyermekkönyvkiadás presztízsének és színvonalának megteremtéséhez járult hozzá.

Az említett rangos kiadók mellett, meg kell említeni a „kisebb” kiadókat. Elsőként hadd szóljunk az évtizedes múlttal rendelkező Kriterion Könyvkiadóról, amelynek kiadói politikájában a hagyomány, az értékmegőrzés szándéka érvényesül,55és úgy tűnik, nem akarja érvényesíteni a legújabb könyvkiadási trendeket, így nem tud megfelelni a legújabb gyermekkönyvpiaci igényeknek, bár utóbbi kiadványai közül váltást jelent a 2013-ban megjelent kortárs gyermekverskötet.56 A második, a 2014-ben tevékenységét beszüntető Mentor Kiadó, amely két évtizedes működése alatt számos mesegyűjteménnyel, verseskötettel vagy újrakiadással örvendeztette meg az erdélyi gyerekközönséget. Úgy tűnik, a tavaly létesült Mentor Könyvek Kiadó továbbviszi azt a szellemiséget, amelyet korábban a Mentor Kiadó felvállalt. Az újonnan alakult kiadó első kiadványa gyermekkategóriában egy meseregény,57amely azonban a korábbi gyermekeknek szánt kiadványaihoz képest nem sok formai, tipográfiai újdonsággal szolgál. A harmadik említésre méltó kiadó a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó, amely új irányelvek alapján próbálja újradefiniálni célkitűzéseit. Ezt mutatja a két legutóbbi kiadványa, amelyek merőben új minőséget képviselnek a kiadó korábbi gyerekkönyveihez képest.58

Összességében a vizsgált időszakban közel száz gyerekkönyv jelent meg a jelentősebb erdélyi kiadók műhelyében, ami átlagosan 13-14 éves „termést” jelent. Természetesen vannak az említett kiadókon kívül más erdélyi kiadók is, amelyek gyerekkönyveket adnak ki, de minőségben elmaradnak a korszerű gyerekkönyvek esztétikai színvonalától. A műfaji megoszlást tekintve a verseskötetek teszik ki a könyvek szinte 40%-át, ezt követik a gyermekprózai alkotások 27%-kal. A maradék 33%-ot az újrakiadások, műfordítások, ismerettartalmú kiadványok alkotják, amelyek hasonlóképpen a gyermekirodalom szerves részét képezik.

Bár a hazai könyvkiadás nem követi mindenben a magyarországi vagy nyugati trendeket, a mai korszerű kritériumokat illetően határozott fejlődést mutat. Ezt igazolják az utóbbi években a kiadók által elnyert rangos Szép Könyv Díjak, amelyek ugyanakkor az erdélyi gyerekkönyvkiadás versenyképességét bizonyítják.

 

Kritikák

 

A gyermekirodalmi művek kánonba helyezését leginkább a gyermekirodalom-kritika befolyásolja. Hasonlóképpen irodalomtörténeti evidencia, hogy a gyermekirodalom irodalmi presztízsét is, az elsődleges irodalom mellett, nagymértékben az irodalmi folyóiratok, publikációk határozzák meg. Bár az elsődleges gyermekirodalmi alkotások mennyiségét és minőségét tekintve mondhatni lényeges előrelépések történtek, ugyanez nem mondható el a gyermekirodalmi kritikáról.

A kortárs gyermekirodalom-kritika történetében fontos szerepet töltenek be az erdélyi irodalmi, kulturális folyóiratok, a Látó, a Helikon, a Székelyföld, a Korunk kritikarovatai, amelyek objektív, szövegközpontú interpretációval, irodalomelméleti és/vagy irodalomtörténeti megközelítéssel garantálják a gyermekirodalmi alkotások nyelvi, szövegszerkezeti, tartalmi sajátosságainak a feltárását, törölni látszanak a gyermekirodalom–felnőttirodalom alá- és fölérendeltségi viszonyát, és hozzájárulnak a gyermekirodalom remélt rangjának kivívásához. Az utóbbi hét évben több gyermekkönyvkritika jelent meg úgy az erdélyi (Látó,59 Helikon,60 Székelyföld,61 Korunk,62Sugárút), mint a magyarországi irodalmi-gyermekirodalmi lapokban vagy internetes felületeken (Prae, Bárka/Papírhajó, Litera, Librarius, Üveghegy stb.). Több erdélyi bölcsésztanártól olvashatunk a könnyebb ajánlók mellett igényes könyvkritikákat is a Könyvmutatványosok internetes portálon63 (Zólya Andrea Csilla, Kőrössy Erika, Demeter Éva és a tanulmány írója). Az a tény, hogy az elmúlt évek irodalmi folyóirataiban kialakult egyféle nyitottság a gyermekirodalom felé, hogy a folyóiratok főszerkesztői, szerkesztői egész gyermekszámot64 vagy külön rovatot65 szentelnek a gyermekirodalomnak, a gyermekirodalom nagykorúsodásának kiváló bizonyítéka.

Örvendetes, hogy az utóbbi időben jelent meg kortárs erdélyi költőről monográfia. Az egyik Markó Béláról,66a másik a nemrég megjelent KAF-olvasókönyv.67 Mindkét mű külön figyelmet szentel az említett költők gyermekköteteinek, gyermekköltészetének. Itt kell megemlítenem Lovász Andrea Felnőtt gyermekirodalom című tanulmánykötetét, amelynek a második része erdélyi gyermekkönyvről szóló kritikákat is tartalmaz,68továbbá Zólya Andrea Csilla Szabadcsavar69 című tanulmánykötetét, amelynek utolsó fejezetében igényes gyermekkönyvkritikák olvashatók.

Másik fontos jelenségként a gyermekirodalom-kritika nyelvének az utóbbi években, évtizedben végbement megváltozását észlelhetjük, ami az értelmezési szempontok újragondolásában érhető tetten, abban, hogy túlnyomórészt (de még nem teljesen) eltávolodott a pedagógiai-didaktikai interpretációktól, és irodalomtudományi módszerekkel dolgozva közelíti meg az alkotásokat.

Itt kell megemlítenünk a gyermekirodalmi lexikonokat, amelyek témánk szempontjából nemcsak azért jelentősek, mert az írók, illusztrátorok lajstromával tájékozódásul szolgálnak, és eligazítanak a kortárs gyermekirodalom gazdag világában, hanem azért is, mert egyrészt kanonizációs jellegűek, másrészt nemcsak műrészletekkel adnak ízelítőt az adott költő, író gyermekirodalmi műveiből, hanem kritikákat, méltatásokat is felhasználnak. Ilyen fontos lexikon a Lovász Andrea szerkesztette Navigátor, amelynek már a második kötete is megjelent, hiszen a 2010-es évhez képest az utóbbi öt év igencsak termékenynek bizonyul, valamint az új generáció (elsőkötetes szerzők) megjelenése is szükségessé tette az első kötet kiegészítését. Azért tartom fontosnak ezt a kiadványt, mert bár maradtak ki belőleerdélyi szerzők, az összmagyar gyermekirodalom tekintetében mégis reprezentatívnak mondható. Itt kell megemlítenünk a 2013-ban megjelent Ragyog a mindenség című erdélyi gyermekvers antológia függelékeként megjelent lexikonát, amely az utóbbi két évtized erdélyi gyermekköltészetének legjelentősebb költőiről és illusztrátorairól ad rövid összefoglalót.

 

Gyermeklapok

 

Erdély legrangosabb és legolvasottabb gyermekirodalmi folyóiratai a 6-8 éveseket megszólító Szivárvány, a kisiskolásoknak szánt Napsugár, valamint célcsoportként a 10-15 éves diákokat megjelölő sepsiszentgyörgyi Cimbora.

Az alapításának 60. évfordulóját ünneplő nagy múltú kolozsvári gyermeklapok főszerkesztője, Zsigmond Emese 25 éve szerkeszti elszántsággal a nemcsak irodalmi, hanem művészeti, történelmi, önismereti értékeket egyaránt közvetítő lapokat. Nem mond le az okítás, tanítás, értékátadás princípiumáról, sőt mi több, feladatának tekinti azt: „A mi két gyermeklapunk szakadatlanul játszik, mesél, de arról sem mond le, hogy jó szóval oktassa a gyermeket…hisszük, hogy a Napsugár és a Szivárvány szellemi műhely, amely ösztönzi az értékteremtést, és formálja az erdélyi magyar gyermekek ízlését” –vallja egy interjúban a lap főszerkesztője.70 Bár a didaktikai-pedagógiai célzatosságtól eltávolodni nem akaró lapszerkesztési hitvallás megkérdőjelezi a posztmodern gyermeklapok kizárólag a poétikai, gyönyörködtető, szórakoztató funkciót számon kérő elvárásainak való megfelelést,óriási érdeme, hogy számos fiatal írót, költőt, illusztrátort nyert meg a fent említett két gyermeklap a gyermekirodalomnak. Az a tény, hogy számos fiatal tehetséges alkotó gyermekirodalmi pályán való elindítását ösztönözte, illetve nagy presztízsű kortárs írók, költők műveit népszerűsítette, az említett folyóiratokat a kortárs erdélyi gyermekirodalom szellemi műhelyévé avatja, ahol magas esztétikai mércével mérhető irodalmi szövegek látnak napvilágot, és jutnak el közel ötvenezer gyermekolvasóhoz.

A magát szórakoztató irodalmi-kulturális folyóiratként definiáló, kamaszoknak szóló sepsiszentgyörgyi gyermeklap, a Cimbora szerkesztői, Farkas Kinga és Szonda Szabolcs a kortárs gyermek-és ifjúsági irodalom kamaszok körében való népszerűsítését tartják a lap elsődleges küldetésének. Teszik mindezt úgy, hogy hangvételükkel, amellyel a kamaszokhoz szólnak, illetve a lap hasábjain közölt irodalmi szövegekkel sikerül kilépniük a pedagógiai diskurzusból, elmozdulva a szórakoztatás felé, ami a posztmodern tilalomelvető tendenciára vezethetők vissza.

 

Illusztráció

 

A kortárs erdélyi gyermekkönyv-illusztrációk jelentős képzőművészeti és grafikai fejlődésen mentek keresztül. „A kép funkciójának megerősödése nemcsak a képanyag színvonalának emelkedésében érhető tetten, és nem is elsősorban kép és szöveg azonos súlyú szerepeltetését, hanem egy sajátos, különleges képnyelv megjelenését jelenti. Ebben a képvilágban a monokróm felületeket felváltja a színek teljes körű használata: a legsötétebb, komor pacáktól kezdve egészen a csak jelzésszerű árnyakig, a formák pedig a legaprólékosabb realista ábrázolásoktól, a figuratív és nonfiguratív ábrázolások teljes spektrumán.”71

Az utóbbi években az erdélyi gyermekkönyvkiadásban számottevő változás érzékelhető a gyerekkönyvek művészi kivitelezésében. Evidenciává vált, hogy az illusztráció elválaszthatatlan a szövegtől, és a jeles erdélyi könyvkiadók (Koinónia, Bookart, Gutenberg) odafigyelnek az irodalom és a képzőművészet egységére. Sikerült ugyanis olyan neves képzőművészgárdát felvonultatniuk és megnyerniük, akik nemcsak hazai, hanem külföldi gyerekkönyvpiacon is kezdenek ismertté válni.72 Az említett kiadóknak vitathatatlan szerepükvolt/van olyan fiatal tehetséges képzőművészek felkarolásában és a népszerűség útján való elindításában, mint Csillag István, Keszeg Ágnes, Kürti Andrea, Orosz Annabella. Ennek a „befutásnak” az egyik kézzel fogható bizonyítéka a kortárs gyerekkönyvek illusztrálására való felkérés a különböző neves magyarországi kiadók részéről.73 Ezek a kiadók számos díjban, elismerésben részesültek általuk, hiszen a könyv összművészeti termék, és egy szép könyvdíj megszerzése a kiadó érdemén túl az illusztrátorok művészetének köszönhető.

Érdemes megemlíteni a 2013-ban megjelent Ragyog a mindenség című mai erdélyi gyermekvers antológiát, amely a legtehetségesebb, legígéretesebb erdélyi képzőművészeket vonultatja fel, összképet nyújtva ezáltal a kortárs erdélyi gyermekkönyv-illusztráció stílusgazdagságáról, sokszínűségéről és színvonaláról.

Az utóbbi években megjelent gyermekkönyvek illusztrációiban megtalálhatók mindazok az ábrázolási-kifejezési tendenciák, stílusjegyek, technikai megoldások, amelyeket a kortárs erdélyi képzőművészek, grafikusok napjainkban alkalmaznak. Tény, hogy a gyermekkönyv összművészeti produktum, és ennek felismerése, felvállalása a neves erdélyi könyves szakma részéről számos lehetőséget tartogat a gyermekirodalom fejlődése szempontjából is.

 

A Gyermekkultúra közkedvelt terei, a gyermekirodalom egyéb médiumai

 

Az utóbbi két évtizedben lényegesen megváltozott a társadalomnak a gyermekirodalomhoz való viszonyulása. A kanonizációs folyamatot ugyanis nemcsak a gyermekirodalom hagyományos intézményei (gyermeklapok, kiadók, oktatás) segítik elő, hanem az intézményen kívüli tényezők is, konkrétan a társadalom, a befogadók, vagyis a gyermekek és a szülők is. Egy-egy mű klasszikussá válása ugyanis attól is függ, hogy mennyire emlékeznek rá, mennyire olvassák.74 A kortárs gyermekirodalmi alkotásokat nemcsak a gyermeklapok népszerűsítik, hanem az egyre divatosabbá vált (könyv)vásárok, fesztiválok, rendezvények gyermekeknek szervezett programjai, amelyekben, örvendetes módon, egyre több könyvbemutató, író-olvasó találkozó kap helyet. Említésre méltó a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amelyen 2010-től külön programok várják a „leendő olvasókat” vagy az „olvasni már tudó” gyerekközönséget, továbbá a Kolozsvári Könyvhét, valamint a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár (2018-tól Csíkszeredai Könyvvásár) is arról tanúskodik, hogy a könyvkiadó és a könyvkereskedő a rendszerváltás utáni radikális piacvesztés folytán ott keres olvasót és vásárlót, ahol az lehetséges. Az erdélyi gyerekkönyvpiacban érdekelt kiadók nemcsak ezeken az alkalmakon, hanem egyéb erdélyi többnapos rendezvényeken is jelen vannak.75 A gyermekirodalmi nyilvánosságot befolyásolja az a tény, hogy mindezeken a rendezvényeken már kiemelt helyet foglal el a gyerekkönyvvásár, illetve a gyermekirodalom népszerűsítése a gyerekirodalmi műveken és szerzőiken keresztül. A könyvvásárlásnak ezek az alternatív terei azért is újszerűek, mert célközönségük a gyerekolvasó, a jövő olvasója, fizetőképes vásárlójuk viszont a felnőtt olvasó (a szülő), akinek az utóbbi évtizedekben való látványos eltűnéséből kiindulva jöttek létre ezek a helyek.76 Ez a napjainkban észlelhető jelenség gyökeresen megváltoztatja, pozitív irányba mozdítja a gyermekirodalmi recepciót.

 

Összegzés

 

A gyermekirodalomban, annak minden szegmensében (szemlélet, elsődleges irodalom, másodlagos irodalom,illusztráció, könyvkiadás, egyéb intézmények) a 21. század első évtizedében végbement paradigmaváltás az utóbbi években továbbra is érezteti hatását. A kortárs erdélyi gyermekirodalom megítélése az utóbbi években született gyermekirodalmi alkotások (annak egy rétege) magas színvonalának köszönhetően pozitívnak mondható. A különböző magyarországi megjelenések, kiadások, kritikák azt igazolják, hogy az erdélyit nem lehet a magyarországi gyermekirodalmi élettől elkülönítve szemlélni, hiszen a 2000-es évektől kezdődően felerősödött az átjárás a két alkotói tér között, aminek a következtében az erdélyi irodalom képlékenyen belesimul az összmagyar irodalomba. Ez az egység, amely folyamatot feltételez, nemcsak az elemzés tér-, hanem idődimenziójára is érvényes, vagyis úgy gondolom, az utóbbi korszakot az előző évtizeddel egységben kell szemlélnünk, hisz mindazok a fejlődési tendenciák, amelyek a 2000–2010 közötti időszakban elkezdődtek, ma tovább teljesednek, bontakoznak, számos szálon kötődnek az előbbi időszakhoz. Ezek a pozitív változások azt igazolják, hogy a gyermekirodalom, a maga sokszínű műfajával számos lehetőséget rejt magában a szüntelen megújulásra. Kétségtelen, hogy gyermekirodalmunk kellőképpen „felnőtt” arra a feladatra, mellyel kivívhatja a felnőtt irodalommal való egyenrangúságát, az egyetemes irodalomba való integrálódását.

1 Makkai Kinga: Az erdélyi gyermekirodalom utóbbi évtizede. Korunk 2010/5., 113–120.

2 Balázs Imre József: Szótáralapítás egy erdélyi magyar irodalomtörténet megírásához. In: Uő: Erdélyi magyar irodalom-olvasatok, Tanulmányok, esszék, kritikák. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2015.

3 Balázs Imre József: i. m., 10.

4 Balázs Imre József: i. m., 12.

5 A Kiss Judit-féle szempontrendszer 8. pontja. Ld. Kiss Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba. Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár, 1999, 33.

6 Jelen tanulmány nem terjed ki a kortárs (gyermek)irodalmi lapok, online felületek versrovatai (ld. Író Cimborák), böngészők és olvasókönyvek lírai anyagaira, csupán az utóbbi hét évben megjelent önálló verseskötetekre korlátozódik.

7 Az utóbbi években több mint tíz kötete jelent meg, túlnyomórészt újrakiadások (Világlátott egérke. Holnap Kiadó, 2012, ill. Keresztes Dóra; Küküllő kalendárium (lapozó). Holnap Kiadó, 2013, ill. Keresztes Dóra; Meddig ér a rigófütty. Cartaphilus Könyvkiadó, 2010, Helikon Kiadó, 2013, ill. Csíkszentmihályi Berta; Talpas történetek. Holnap Kiadó, 2011, 2014, ill. Keresztes Dóra; Zümmügő. Holnap Kiadó, 2010, ill. Győrfi András; Kecskemesék.Cartaphilus Könyvkiadó, 2012, ill. Szegedi Katalin; Az elveszett követ. Cartaphilus Könyvkiadó, 2010, ill. Keresztes Dóra; Jeremiás és a gépsárkány. Kányádi Sándor meséi. Helikon Kiadó, 2011, ill. Deák Ferenc; Lehel vezér lova.Helikon Kiadó, 2013, ill. Csíkszentmihályi Berta; Kakasszótól pacsirtáig (lapozó).Gutenberg Kiadó, 2014, ill. Kürti Andrea). Verseit az utóbbi időben megjelent két antológiában is olvashatjuk: Ragyog a mindenség (vál. Makkai Kinga, Gutenberg Kiadó, 2013), illetve a Válogatós (szerk. Lovász Andrea, Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2014) és a Toppantós (szerk. Lovász Andrea, Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2016). Említésre méltó az utóbbi időben szerzett díjak közül a 2012-ben nyert IBBY-Életműdíj, amelyet az International Board on Books for Young People, Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa Magyar Szekciója ítéli oda egy-egy rangos gyermek- és ifjúsági szerzőnek gyermekirodalmi munkássága elismeréseképpen.

8 Kenéz Ferencnek az utóbbi időben két gyermekverskötete jelent meg. Az első 2014-ben a Magyar Napló Kiadó gondozásában Pukkancs füle-királysága. Gyermekversek egykori felnőtteknek címmel (ill. Kenéz Anikó). A szerző második kötete (Esőben könnyen rám találtok. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2016, ill. Orosz Annabella) az 1983-ban megjelent reprezentatív verseskötet újrakiadása. A több mint negyed évszázaddal később megjelent kötet ma is a frissesség erejével hat. Az örök gyermeki mondanivaló megragadása, őszinte, közvetlen megszólaltatása teszik a művet időtállóvá, kortársként is klasszikussá.

9 „A szöveg szerzői szándék szerinti élvezetéhez az olvasó rejtvényfejtői kvalitásaira is szükség van. A partneri viszony, illetve annak feltételezése azonban a gyerekkorú és -tudású olvasók helyett egyre érettebb, egyre felnőttesebb irodalmi, nyelvi, kommunikációs eszközökkel felvértezett olvasót preferál” – írja Lovász Andrea az ilyen típusú versekről. In: Felnőtt gyermekirodalom. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2015, 43.

10 Lapis József: A kortárs magyar gyermeklíra, In: Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017, 104.

11 Csupics Milica: A Hajnali csillag peremén értelmezési lehetőségei. In: KAF-olvasókönyv. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017, 361.

12 Lovász Andrea: Klasszicizálódó kortársak. Tendenciák a gyermekirodalomban. Könyv és Nevelés, 2008/4. http://www.tanszertar.hu/eken/2008_04/la_0804.htm (utolsó megtekintés: 2018. március13.]

13 Nemes Nagy Ágnes: Látkép gesztenyefával. In: Uő: Esszék. Magvető, 1987, 122. Idézi Csupics Milica: i. m., 363.

14Lovász Andrea (2015): i. m. 12.

15 Elek Tibor: Markó Béla költői világa. Bookart Kiadó, 2014, 141.

16 Lapis József: i. m., 114.

17 Érdekes jelenség, hogy az egér három kötetben is központi figura, lásd Kovács András Ferencnél, Fekete Vincénél és Király István meseregényében, Markó Bélánál a kutya, Demény Péternél a sün, Balázs Imre Józsefnél a vidra.

18Feketeleves. Erdélyi Híradó, 2010, ill. Keszeg Ágnes

19Amit nem lehet megenni. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2013, ill. Bódi Kati

20 Vö. Lapis József: i. m.

21 Vö. Lovász Andrea (2015): i. m., 18–19.

22 Lapis József: i. m. 106.

23 Markó Béla Hasra esett a Maros (Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012) című kötetének a verseit „a hagyományt sikeresen megújító, korszerűsítő” törekvésnek nevezte Végh Balázs Béla Falucsúfolók a gyermeklírában című tanulmányában (Székelyföld, 2013/11., 176.), amelyben szakszerűen számba veszi és elemzi azokat az eljárásokat, amelyekkel Markó Béla a falucsúfolás népköltészeti hagyományát adaptálta gyermekirodalmi témaként. Markónál tehát nem egyfajta kuriózumként van jelen a műfaj, mint Kovács András Ferencnél, hanem gyermekverskötetének kizárólagos témájaként.

24 Lovász Andrea: A verselés gyönyörűsége. Bárka, 2010/3., 107.

25 Balázs Imre József: A csigabiga expressz, Láz a csigaházban, A csigaház-labirintus, A csigakalapács című versek a Hanna-hinta kötetben. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2009.

26 Borsodi L. László: Balázsolás. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2016, ill. Tomos Tünde

27 Markó Béla: Brunó, a kedves véreb. Noran Libro, Budapest, 2016, ill. Jánosi Andrea

28 Szántai János: A Jó, a Rossz, a Csúnya és egyéb mesebeli állatok. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár – AmbrooBook, Győr, 2013, ill. Jánosi Andrea

29 Demény Péter: Ágóbágó naplója. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2009.

30 Balázs Imre József, Borsodi L. László, Cseh Katalin, László Noémi, Nagyálmos Ildikó

31 Balázs Imre József: Álomfarsang, Koinónia Kiadó, 2015.

32 A nyelvi változások közül az intertextualitás elterjedése szintén a nyelvvel való játék lehetőségét rejti magában, így ezáltal kiszélesítette a gyermekvers megújulási lehetőségét. „Az újonnan született művek értelemszerűen igyekeznek definiálni magukat az egyetemes kulturális kontextusban, az összirodalmon és a gyermekirodalmon belül is, emellett (…) mintegy retorikai eszközként használják az utalásmezők kombinációját” – írjaLovász Andrea (2015, i. m., 45.). Az erdélyi gyermekköltészetben például László Noémi Feketeleves (2010) című kötetében: „Miért bomlott a cimbalom, miért / az avaron, miféle tánc, miért pont / Párizs, mi az Illés szekere, miért / hagyott csapot, papot Csokonai, / és ki tartott vele” (Az a baj magyarból) vagy Markó Béla Brunó, a kedves véreb (2016) című könyvében: „Újraolvastuk nagy költőnk, Petőfi Sándor / két versét a rabságról és a szabadságról” (A rabtartók dala).

33 László Noémi: Labdarózsa. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012, ill. Szulyovszky Sarolta

34 Ld. Sebestyén Attila: „Valaki más, valaki más (?)”. In: KAF-olvasókönyv. Válogatott kritikák, tanulmányok Kovács András Ferenc költészetéről. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2017, 96–100.

35 Berszán István (2), Gergely Edó (3), Gál Andrea (2), Sikó-Barabási Eszter (3), Simon Réka Zsuzsanna (3), Zágoni Balázs (5)

36 Például Simon Réka Zsuzsanna: „Ha erre jár egy manó, megkérdezem.” (Pukka és az évszakok, 11.), vagy Gergely Edó meséinek a végén a mindentudó mesélő pozícióból kilépve, egyes szám első személyű önreflexív típusú beszédmódra vált: „Ma, miközben kisfiunkat, Márkust fürdettük, egy hosszú szőrű, békésen alvó vízimonyót találtam a hajában.” (Monyómesék, 21.)

37 Simon Réka Zsuzsanna: Pukka és az évszakok. Koinónia Kiadó, 2011, ill. Kovács Katalin

38 Simon Réka Zsuzsanna: Ahány király, annyi mese. Manó Könyvek, Budapest, 2013, ill. Gyöngyösi Adrienn, valamint Egy tucat királylány, Manó Könyvek, Budapest, 2016, ill. Egri Mónika

39 Petres Csizmadia Gabriella: Kortárs lírai mesék, http://www.ambroozia.hu/index.php/2017-1/86-2017-1-tanulmany/409-petres-csizmadia-gabriella-kortars-lirai-mesek (utolsó megtekintés: 2017. szeptember 16.)

40 Sikó Barabási Eszter: Meseotthon. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2017.

41 Maga a szerző vallja Sünödi alakjáról a könyv fülszövegében: „Hasonlított is rám, meg nem is…”, ezzel mintegy megtévesztve az olvasót Sünödi kilétét illetően.

42Vö. Lovász Andrea (2015): i. m., 33.

43 „mi tagadás, gáláns egy mókusférfi volt, aki otthon is megértően ugrándozott, de talán még megértőbben tüsténkedett idegen odúkban” (Hóbucka Hugó a mókusoknál. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2011.)

44A házicsoki színe. Koinónia Kiadó, 2017.

45 „(Hallatlan, jaj, ez a szigor / és az ilyen apukák)” (Ahonnan a nagy-nagy kékség. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2016.)

46 Zágoni Balázs: Barni Berlinben. Bár meseregénynek titulálja a szerző, nem a klasszikus értelemben vett meseregény, inkább amolyan „gyerek-beat, utazós, szórakoztató ismeretterjesztő könyv” (Lovász, 2015, i. m., 57.).

47 Gál Andrea: Fecske utca 12., Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016; Szőcs Margit: Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016; Soós István: Egy kisegér kalandos utazásai. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017; Szabó Róbert Csaba: Vajon nagyi és az aranyásók. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2017

48 Fekete Vince: Ahol az a nagy-nagy kékség. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2016.

49 Gombos Katalin: A gyermeklíra reneszánsza. Iskolakultúra, 2007/5., 44.

50 Fekete Vince: Gyermekirodalmi jelenségek Erdélyben, Székelyföld, 2016/5., 161.

51 Megjelenési sorrend alapján a legfontosabbak ezek közül: Autósmesék – Mai mesemondóktól (Pozsonyi Pagony Kft., 2010), Elfelejtett lények boltja – Mai szerzők ünnepi antológiája (Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2011), Nini néni és a többiek – Hetven esti mese mai magyar írók tollából (Egmont Kiadó, Budapest, 2011), A kalóz nagypapa – Családi mesék kortárs szerzőktől (Pozsonyi Pagony Kft., 2013), Aranysityak – Friss gyerekversek (Pozsonyi Pagony Kft., 2013), Érik a nyár – Mai szerzők nyári antológiája (Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2013), Tejbegríz – Finom irodalom gyermekeknek és felnőtteknek (Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2013), Egyszervolt – Meseantológia (Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2014), Válogatós – Óvodások verses kalendáriuma hétköznapokra és ünnepekre (Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2014), Sokszínű mesék (Manó Könyvek, Budapest, 2015), Toppantós – Legkisebbek mondókás- és verseskönyve(Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2016), Dzsungeldzsem – Gyermekirodalmi ábécés- és olvasókönyv (Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2016), Parti Medve (Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2016).

52 Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv Díj: Mért nem tudnak a fák járni? Erdélyi cigány népmesék, 2015, ill. Kürti Andrea; Románia legszebb könyvei Díj, Ünnepi Könyvhét Szép Magyar Könyv Díj: Kutyából szalonna, 2017, ill. Kürti Andrea, Királylány a lángpalotában. Erdélyi szász népmesék,2016, ill. Kürti Andrea

Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv Díj: Blanka birodalma, 2012, ill. Keszeg Ágnes, Erdélyi gyermekenciklopédia, 2014, ill. Kürti Andrea; Románia legszebb könyvei Díj: Blanka birodalma, 2013, ill. Keszeg Ágnes

53 Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv Díj:Labdarózsa, 2010, ill. Szulyovszky Sarolta, Hasra esett a Maros, 2013, ill. Jánosi Andrea, Ahonnan a nagy-nagy kékség,2016, ill. Csillag István

54 Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv Díj: Blanka birodalma, 2012, ill. Keszeg Ágnes, Erdélyi gyermekenciklopédia, 2014., ill. Kürti Andrea; Románia legszebb könyvei Díj: Blanka birodalma, 2013, ill. Keszeg Ágnes

55 Faragó József (szerk): Farkas-barkas, 2010, Varró János: Ki csatát nyer, koronát nyer, 2013, Benedek Elek: Kék mesekönyv, 2016, Lakatos Mihály: Etimó apó csodálatos meséi, 2012, Csetriné Lingvay Klára (szerk.): Aranyos pillangó, 2014

56 Szántai János: A Jó, a Rossz, a Csúnya és egyéb mesebeli párbajok, 2013, ill. Jánosi Andrea

57 Soós István: Cincen Ficc – egy kisegér kalandos utazásai. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017, ill. Enyedi Ráhel

58 Borsodi L. László: Balázsolás, 2016, ill. Tomos Tünde, Kenéz Ferenc: Esőben könnyen rámtaláltok, 2016, ill. Orosz Annabella. Ez utóbbival a kiadó a Szép Magyar Könyvversenyen különdíjban részesült.

59Lőrentz Éva-Noémi: Hanna és a vidrakölykök (Balázs Imre József Hanna-hinta című könyvéről), 2011/4.; Makkai Kinga: Közel a titokhoz(Szabó T. Anna Tatoktatok című kötetéről), 2012/11.; Bodó Márta: Az élet (nem csak) nagy dolgai gyerekszerepből (Cseh Katalin Amit nem lehet megenni című kötetéről), 2015/4.;Tordai Teréz: A diófa alatt (Kenéz Ferenc Esőben könnyen rám találtok című kötetéről), 2017/5.

60Végh Balázs Béla: Páskándi Géza gyermekversei, 2010/10., Szilágyi Kálmán: Szilágyi Domokos zenei műveltségéről, 2010/5., Végh Balázs Béla: Versek kicsiknek, nagyoknak, 2011/4., Zsidó Ferenc: Szántai-négykezes, 2014/1., Borsos J. Gyöngyi: „utadra virágot adok /, s e világ néked lángot ád”, 2014/11., Végh Balázs Béla: A valóság varázslatai, 2014/23., Codău Annamária: Milyen gyermek, 2015/2., Végh Balázs Béla: Üzen neked Őszapó, 2015/3., Pap Ágnes: A mindenség művészete, 2015/11., Mihálydeák Adél: Álomcetli a paplan alatt, 2016/3., Pap Ágnes: Cicatéren, 2016/9., Pap Ágnes: Halandó és halhatatlan egy fedél alatt, 2016/11., László Noémi: Enciklopendium, 2015/5., László Noémi: Ének az esőben, 2017/5.

61 Végh Balázs Béla: Falucsúfolók a gyermeklírában, 2013/11.; Fekete Vince: Gyermekirodalmi jelenségek Erdélyben, 2016/5.

62 A vizsgált időszakban a Korunk folyóiratnak két tematikus száma jelent meg, amelyben a gyermekirodalomról olvashatunk tanulmányokat, kritikákat.

63 A https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/ oldalt épp az a felismerés hozta létre, hogy szükség van egy olyan felületre, amely könnyen hozzáférhető bárki számára, és amely gyermekkönyvek ajánlásával népszerűsítheti, kanonizálhatja a kortárs gyermekirodalmat.

64 Ld. a Korunk című folyóirat tematikus száma a gyermekkultúráról: 2010/11., 2013/9.

65 Ld. László Noémi rovata a Helikonban, amelyben gyermekkönyvajánlók, interjúk olvashatók.

66 Elek Tibor: Markó Béla költői világa. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2014.

67Korpa TamásMészáros MártonPorczió Veronika(szerk.): KAF-olvasókönyv.Válogatott kritikák, tanulmányok Kovács András Ferenc költészetéről. Minerva Könyvek, Budapest, 2017.

68 Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén (92.), Markó Béla: Balázs kertje (95.), Balázs Imre József: Hanna-hinta (98.), Fekete Vince: Piros autó lábnyomai a hóban (117.), Zágoni Balázs: Barni Berlinben (57.) és Máté Angi: Kapitány és Narancshal (66.). In: Lovász Andrea (2015): i. m.

69Zólya Andrea Csilla: Szabadcsavar. AmbrooBook, Győr, 2014.

70 A Helikon hasábjain megjelent interjút László Noémi készítette: 2015. december 7., 24. szám

71 Lovász Andrea (2015): i. m., 15.

72 Bajzáth Mária (szerk.): Iskolába készülök. Kolibri Kiadó, Budapest, 2016, ill. Kürti Andrea; Halász Csilla (szerk): A titokzatos csizmaevő szörny – Antológia, Látóhatár Kiadó, Budapest, 2014, ill. Csillag István; Keszeg Ágnes munkái: Máté Angi: Ez egy susogó levél. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2011; Szepes Mária: Fityfiritty. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2012; Margery Williams: A bársony nyuszi. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2012; Móra Ferenc: A cinege cipője. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2012; Dalia és Dália.Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2014; Pöttyös könyvek sorozat. Móra Könyvkiadó;Turbuly Lilla: Kosársuli, 2011; Turbuly Lilla: Viszlát, Kosársuli!, 2014; Sarah Mlynowski: Tükröm, tükröm, 2014; Sarah Mlynowski: Pipőke cipője, Sarah Mlynowski: Nem mind hal, ami úszik,2015.

73 Kürti Andrea ill.: Bajzáth Mária: Iskolába készülök. Kolibri Kiadó, Budapest, 2015; Keszeg Ágnes ill.: Máté Angi: Egy susogó levél. Cerkabella Kiadó, Szentendre; Margery Williams: A bársony nyuszi. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2012; Kertész Erzsi: Dalia és Dália. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2014; Turbuly Lilla: Kosársuli. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2014; Sarah Mlynowski: Tükröm, tükröm. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2014; Sarah Mlynowski: Pipőke cipője. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2014; Sarah Mlynowski: Nem mind hal, ami úszik. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2015; Csillag István ill.: Halász Csilla (szerk.): A titokzatos csizmaevő szörny. Látóhatár Kiadó, Budapest, 2014; Orosz Annabella ill.: Kertész Erzsi: Fény Sebestyén. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2016.

74Vö. Hansági Ágnes: Kánonon innen és kánonon túl. In: Hansági Ágnes et al. (szerk.): i. m., 35.

75 Kolozsvári Magyar Napok, Marosvásárhelyi Forgatag, Szentgyörgy Napok, Partiumi Magyar Napok, Székely Vágta, Gézengúz Gyermekfesztivál stb.

76 Vö. Hansági Ágnes et al. (szerk.): i. m., 37.




.: tartalomjegyzék